Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-08 / 5. szám
S tudományos kutatómunka megbecsülése ör. Tétényi Pál, a* Akadémia főtitkárhelyettesének nyilatkoaata Túlóráznak a könyvelők Mflyen aranyban áll a kutatók megbecsülése munkájuk hasznossá igával, s anyagilag mennyiben érdekeltei, a magyar kutatók saját munkájuk eredményességében? — erről kérdezte dr. Tétényi Pánt, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesét Miskolci Péter. az MTI munkatársa— A kutatómunka megbeesü- léséneu- legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy Magyarországon a párt és az állana vezetői a tudománypolitikai elvek kidolgozásakor a .legmesszebbmenőkig figyelembe vették a kutatók véleményét, javaslataikat, gondjaikat. Az Akadémia és az irányítása alatt dolgozó intézetek kutatói rendszeresen részt vesznek az ország irányításával kap. esolatos tudományos feladatok megoldásában, egyes témák kidolgozásában, véleményezésében. A kormányhatározatok alapjait képező előterjesztések kidolgozáséban és megvitatásában csaknem mindig részt vesz. nek az Akadémia különböző fórumai az MTA bizottságai, osztályai, vagy az elnökség gyakran fejti ki véleményét egy-egy témáról, ha az valamilyen formában összefügg az élet csaknem minden területét átfogó tudományos kutatóimul. vával. így történt ez például az Alkotmány módosításakor. De ilyen a környezetvédelem is. Hasonló témánk volt az egyetemek szervezeti rendszerének fejlesztése. — A kutatók szalmára azonban alapvetően fontos, hogy milyen körülmények között, milyen feltételek mellett végezhetik munkájukat. Ha valaki jó eredményt ér éL. megérdemli, hogy jobban támogassuk. Azért hang. súlyozom ezt, hogy az eredményesen dolgozó kutatókat munkájukban az eddigieknél jobban kell támogatni. — Ennek egyik konkrét formája a külföldi tanulmányutakon való részvétel, amely nemcsak erkölcsi elismerést jelent, hanem sokszor pótolhatatlan segítséget nyújt kutatóink szakmai továbbképzéséhez ás. Évről évre több kutatónknál,- biztosítjuk a több hónapos, féléves, egyéves tanuimányutakat a legkülönbözőbb külföldi intézeteikhez. Sokszor éppen ezek az intézetek kérik kutatóink tanulmány- útjainak meghosszabbítását. — Mindezek mellett az utóbbi években sokat léptünk előre az anyagi megbecsülés javításában is. Az Akadémia intézetei egyfajta szoflgá] tatásként sok megbízáson alapuló, szerződéses munkát végeznev, a legkülönbözőbb vállalatoknak. Az így nyert bevételek jelentős része a kutatók jutalmazására fordítható. 1970-ben intézeteink béralapjuknak tíz százalékát, fordíthatták erre a célra, s azóta a kifizethető maximumot, 20 százalékra emelték. Az összeg többi részéből egyebek között társas, ház-akció támogatásával segítik dolgozóik lakásgondjainak megoldáséit Ay anyagi érdekeltségnek természetesen számos formája is létezik. Sártenger a buszvárónál Sokan bosszankodnak mostanában Szarvason, ha az esős, sáros időben a Felszabadulás téri autóbuszváróhoz akarnak eljutni. Az épületet csak egy felől lehet járdáin megközelíteni, de ez nem elég széles és nem is elég hosszú ahhoz, hogy az autóbuszok utasainak ne kelljen le- és felszálláskor a sárba taposniuk. Márpedig a mostani esős időben alaposan felázott a talaj, így hát óhatatlanul is bokáig sáros lesz, aki arra jár. Nem szólva arról, hogy ezt a jól tapadó alföldi agyagot aztán felviszik az autóbuszra is. Kalauz és buszvezető legyen a talpán, aki főhivaitása mellett takarítani is győzi a járműveket. Így aztán nem csoda, ha az is sáros lesz, aki nem Szarvason száll fel, de kénytelen ezeken a jármüveken utazni. A legfurcsább, hogy éppen a tanács új épületével szemben van ez az áldatlan állapot. Nincs aki lássa? Ráadásul a tanács felől meg sem lehet közelíteni a buszvárót, mivel járda sem vezet ezen az oldalon oda, holott logikus, hogy a legtöbb le- és felszálló utas ezen a szakaszon közlekedik. A hivatali helyiségek, a boltok zöme és a — A távlati tervben szereplő kutatási fő irányok művelésében kiváló eredményt elért kutatók jutalmazására évi egymillió forintot fordít az Akadémia. Ezenkívül évente 300 000 forint értékben 12 akadémiai díj várja a gazdáját. És még egy adat. ami az említetteknél is ékesebben bizopyítja. mennyire megbecsüli államunk a tudományos kutatómunkát: az ország nemzeti jövedelmének csaknem három százalékát fordítja az állam különböző kutatásokra és fejlesztésekre. Ezzel az aránynyal nemzetközi viszonylatban is kiemelt helyen állunk a tudományos kutatómunka támogatásában — fejezte be nyilatkozatát dr. Tétényi Pák piac is erre van a legközelebb. Vajon miért nem építettek járdát? Lapunkban az elmúlt év márciusában már szóvá tettük a szarvasi buszváró helyzetét. Választ is kaptunk a tanácstól, melyben közük, hogy csak ideiglenesen van itt a busz- pályaudvar, új építését tervezik a Szabadság úton. Persze ez csak az ötödik ötéves tervben épül majd fel. Addig'is kérik az utasok tűr elmét. A türelem meglenne, azonban azt joggal elvárják, hogyha „ideiglenesen” is, azért meg kellene teremteni a megfelelő körülményeket az utazásihoz. Nem válik a város díszére A város egyik dísze volt az oszlopos, tomácos, patinás épület a központban: a régi tanácsháza. Most múzeum és könyvtár. De már egyáltalán nem válik a város díszére. Nem tudjuk mi az oka, hogy oly nagyon elhanyagolt lett az utóbbi időben. A szép oszlopokról, a falakról innen is. onnan is málik a vakolat. Több helyen beázik a tető, rossz az ereszcsatorna. Az egész épület az elmúlás, a pusztulás képét mutatja. A mellette emelkedő új épületek sorai között bizony siralmas látvány. Szinte kirívó, rontja a városképet, holott éppen az ellenkezőjét kellene szolgálnia. Jó lenne, ha felfigyelnének erre mindazok, akikre tartozik az épület megóvása és rendbe hozása. Árok, árok, szemetes. .. Sokat írtunk arról, hogy a szarvasiak mennyire szeretik városukat és áldozatokat is vállalnak az utcák, terek szépítéséért, a város fejlesztéséért. Mostanában azonban mintha kissé alábbhagyott volna e lelkesedés. Talán a zord, télies időjárás teszi? Nem valószínű. Ezt bizonyítja, hogy a nyárról maradt ott a gaz, szeméit sok utcában. Különösen csúnya, szemetes a Béke és a Lenin uitca. A járdákat úgy, ahogy lesöprik a háztulajdonosok, a lakók, de annál tovább már nem jut el az a seprű. A járdáról a szemét az árokba ikerül. Tejfeles pohártól a sörösüvegig, törött cseréptől a papirosig mindenféle hulladék megtalálható utoahosszait Valamikor kötelezték a háztulajdonosokat az árkok rendszeres tisztítására, vagy elvégezték azt mások, fizetett munkások. Nem ártana feleleveníteni az ilyen intézkedést... K. J. 5 Btnts mernél 1974 JANUÁR 8. M 06t. is, ezekben a napokban, akárcsak az oesztendő ünnepekkel kurtította utolsó heteiben. Ez az ő idejük; anyag- és forgalmi könyvelőké, szám lazáké, számláéi lenöröké, a pénzügyieké, s mellettük jó néhány más, a számvitelhez kapcsolódó dolgozóé. Leltár és leltárértékelés, évzárás, a mérlegbeszámoló összegező adatainak kimunkálása, követelések és adósságok, hiteltörlesztések, kamat- és vámtartozások egybevetése, gyárakban, vállalatoknál, ipari és mezőgazdasági szövetkezetekben. Az egész évben korholt-szidott „irodisták” most egy csapásra népszerűek lettek. Mert tőlük lehet tudakolni, kérdezgetni, vajon sejtik-e már, mennyi lesz? S mi egyéb lehetne ez a mennyi, mint a nyereség.» Kemény munka az egy esztendei gazdálkodás produktumának számviteli rendbetétele, elemzése, értékelése, de ezt főként csak azok tudják, akik csinálják. Ilyenkor ugyanis sok minden kiderül. A lazaságok a bizonylati fegyelem betartásában, az anyagokkal, eszközökkel való pazarlás, az állóalapok kihasználtsága, a termelő apparátus működésének rejtett zavarai. Találó megfogalmazás: a számviteli ember ilyenkor „csontig” lát. Igaz. Csak az a nagy kérdés, elég-e, ha esztendőnként egyszer adatik meg erre a lehetőség? Ne kerülgessük a forró kását. Jó lenne, ha egész évben több becsülete, nagyobb súlya, hitele lenne a számviteli munkának, a számviteli dolgozók észrevételeinek, ha őket — meg az üzemgazdasággal, a költségelemzéssel foglalkozókat — annak tartanák, amik: nélkülözhetetlen jelzórendszer alkotóelemei. Jó úton, szilárd alapokon a ..termelők” csak akkor haladhatnak. ha figyelnek arra. amit az „improduktívok” mondanak. Mert mennyi fölös, érzékenykedő, mundért védő vita lobban fel csupán amiatt, hogy sokan nem értik a termelői szervezeten belüli munkamegosztást, a termelés műszaki és számviteli elemzésének azonosságát, folytonosságát, elengedhetetlenségét Vajon változtat az valamit az igazságon, hogy belső ellenőrök, könyvelők, pénzügyi előadók mondják? & vajon a műszaki merészség, alkotni vágyás, a termelőszövetkezetekben az ágazatok önállósága nem fér össze a pénzügjö fegyelemmel, a szigorúan szabályozott gazdálkodással? Már miért ne férnének össze? Hiszen édestestvérekI Jó, hogy ilyenkor, évzárás, mérlegkészítés idején megnő a számviteli dolgozók respektje. Az sem baj, ha félig tréfásan, félig komolyan azzal ugratják őket a feldolgozandó papírhalmokat kerülgető kollégák, hogy végre, ti is csináltok valamit; Hagyomány már Békéscsabán, hogy évente megrendezik a városok közötti nemzetközi galambkiállítást Az idei kiállítás megnyitására szombaton, került sor Békéscsabán, a Deák u. 4—6 szám alatti tanműhelyben, 144 magyar, román, jugoszláv és német galambász 62 fajtáiból összesen ezer rop-, disz- és húsgalambot sorakoztatott fel. A magyarok példáiul főként az amerikai kingekkel. a tyúktarkákkal, az angol hegyesekkel arattak nagy sikert, a németek a pomeráni hegyesekkel, a románok a különböző keringőkkel. a jugcezlávok pedig a sirályfaj. tikkal. A bíráló bizottság — nemzetközi szakértők bevonásával — 36 fajta győztes díjat Ítélt oda. s ebből 20-at magyar kiáLegy évben egyszer kibírjátok. Ä tréfa, s még inkább az ilyenkor összesűrűsödő munka azonban ne födje el a lényeget. Azt, hogy a gazdálkodás —- a szó szűk és tág értelmében egyaránt — nem esztendőnként egyszer igényli, követeli meg az összegező elemzést, a ráfordítás és az eredmény összehasonlítását, az anyagfelhasználás és a kész: . termék-kibocsátás egybevetését. Közhelynek számít a mondás: . minden termékből végül is számla lesz a pénzügyi osztályon. S . nemcsak termékből. hanem anyagból, energiából, bérből úgyszintén számoszlopok kerekednek. A számoszlopok összeadása, kivonása, osztása a pénzügyiek kötelezettsége. Az adatok mutatta, sugallta tanulságok levonása, sikerek és kudarcok értékelése azonban az egész közösségé! A most lezártat megelőző esztendőben, azaz 1972-ben a szocialista iparban a bérköltség 10,7 százalékára alakult részesedési alap. de néhány iparcsoportban ennél jóval nagyobb arányú volt. A termelőszövetkezetekben a tagok havi átlagos munkadíja meghaladta a két- ezer forintot. Az iparban a száz forint lekötött eszközre jutó nyereség 10,99 forintot tett ki, 48 fillérrel többet, mint 1971- ben... E summázó, átfogó tények ugyan jó iránytűk, de az ipari, a mezőgazdasági üzemnek azt kell felmérnie, hogy honnét indult 365 napja, s annak elteltével hová érkezett? Oda-e. ahová akarta vagy itt-ott vakcsapásra tévedt, ingoványon egyen- , súlyozott, lassan vagy gyorsan haladt, nemcsak szándékaihoz, - hanem — ami még fontosabb — lehetőségeihez mérten? Kiderül majd, itt meg amott mennyi lesz a nyereség hogyan gazdálkodott a gyár, vállalat, szövetkezet. Ott cselekednek helyesen, ahol nem ragadnak meg a bűvös számnál, annál, hogy mennyi... mármint a részesedési alap, a termelőszövetkezetekben az egy munkanapra jutó, s még ki nem fizetett kiegészítő részesedés. Tekintsenek távolabbra is, keressék, kutassák az összefüggéseket, lássák a terme, lés, az értékesítés, a jövedelmek alakulásának egész folyamatát Mert nem a főhatóságnak benyújtandó mérlegért, a bevételi főigazgatóság revizorainak elégedettségéért túlóráznak most a könyvelők. Hanem elsősorban azért, hogy vezetők és beosztottak, műhelyek és irodák dolgozói okuljanak abból, ami jobb lehetett volna, együtt örüljenek a sikernek. a népgazdaság, a vállalat és az egyes dolgozó pénztárcájába kerülő összegnek, s együtt alakítsák 3 terveket, amelyekből majd megint, esztendő múltán, számoszlopok állnak össze. S e számoszlopok végeredménye nem a könyvelőkön, legalábbis jórészt nem rajtuk múlik. Mészáros Ottó Utók nyertek. Szfksza! István aranyokleveles békéscsabai galambász tyúktairkád például „Kiváló” és „Igenjó” minősítés alaipján nyerték a fajtagyőztes díjat. Az ünnepi megnyitóin Gajdács György, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője mondott beszédet. Hangsúlyozta egyebek között: az idei kiállítás nívóban jóval felülmúlja a sok évi átlagot. Békés megye különösen gazdag a ga- lambtenyésztési hagyományokban. Ez nemcsav egyéni pasz- szió, de a húsellátásban is jelentős helyet foglalnak el a galam_ bászok, akik a háztáji p»ortákon olcsó takarmányozással állítják elő a salambhúst. 1 tészeiit, leromboltatta házaikat. Szaladhattak a világba. Millenniumkor vigadt az ország. Az urak dáridóztak. A földosztást itt kezdték meg az országban először. 1944. október közepén szabadult fed a táj. Őszi vetésre. A földre, a jóra éhes parasztok tépkedték a nagybirtokot. Magot szereztek, élpergették, s tudták, hogy maguknak vetettek. Tél végén mérték a földet. Az ősi jussot. Nem vártak hivatalos embereket, papírt, beleszabad ultak. A földosztást jelképező országos ünnepséget negyvenöt március 29-én tartották, Ó-Pusztaszeren. Akkorra már gazdát talált a fél határ. Nagy Sándor kapta elsőnek a jussát. Megváltoztak a viszonyok. A faluban 2 400 ember él. Hatalmas a tanyaviiág. A határban szétszórtan 600 tanya található, a belterületen 100 háznál több épült. A régi kastély szociális otthon. Szép parkjában öregek totyognak. Föld-.. Drabamt Pál: — Itt születtem a cselédsoron, az uradalom pusztaszeri majorjában. Kár arról besaélni, elborul az ember. Iskolát a birtokon jártam, dolgoztam, mint a többi gyerek. Felrázott szülém éjjel két órakor, mentem a jószágokhoz. Rám mosolygott a jószerencse. Az arak megtettek lovásznak. Nem bírtam a se* kezétcsóko- i lomot, csiricsárét. Hamar ki- i telt. Negyvenháromban meg- • nősültem. Cseléd gulyás lánya ■ lett a párom, volt ünneplőm, : neki sikerítettek menyasszonyi ! ruhát. Szűkös lakoma volt... Mi- • bői tellett volna? Éltünk a majorban. A jó földekből nekünk nem jutott. — Háború után ősszel értem haza. Kimérték a lsét és fél holdat. Kövesút mellett. Apám két rossz sovány tehenét: a Bárányt, a Cifrát eke elé fogtam. Lóra sohasem tellett. Eke, borona, elhasznált szekér, ez volt minden. Homoki föld volt, szórtam bele krumplit, búzát, rozsot, messzire nem jutottam. Enyém volt a föld, nekem termett. Mire mentem? Kínlódjon vele az isten. Nem éltünk meg belőle. Apaállatgondozó, majd hivatalsegéd lettem a tanácsnál. — A szövetkezetbe 1954-ben léptem. Megdolgozok minden napért. Megélünk. A magam erejéből ennyire futotta. Felneveltem a gyerekeket, nem éheztek, ruha, cipő került. Sokra rúg, tudja, aki nagy családdal bajlódik. A föld most is enyém. Szövetkezeti. Hltart a csaladommal. Zárszámadáskor vettem televíziót Orient. Es- • iánként előtte ülünk, jönnék ! a szomszédok. Törekszem, hogy i saját házam legyen, de nagy út- i ja van. (Folytatjuk) i Szamm&i ufu'ómqőh A magyarok vitték el a pálmát... Nemzetközi „galambparádé Békéscsabán
