Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

Növénytermesztés évezredes öntözéssel Hol van már a tavalyi hó»,.? Hazánkban és több­iyire más európai országban is a nezőgazdasági szakember előtt íz öntözés a többtermelés le- íetőségének gondolatát veti fel. Ugyanis hosszú idők tapasztala- a alapján bizonyossá vált, hogy íz elsődleges mezőgazdasági ter­mékeknek: a kenyérgabonának, i takarmánygabonának más egyéb takarmánynövényekkel együtt, az ipari nyersanyagul szolgáló növényieknek, továbbá a zöldség- és gyümölcsnövé- nyeknek a termését az éghaj- ati tényezők közül a csapadék évről évre döntően változtatja. A mérsékelten csapadékszegény területeken — mint hazánk nagy részén is — kialakult ugyan egy olyan növénytermesz­tési rendszer, amely a kevesebb csapadékkal sajátosan gazdál­kodva igen szép terméseket ér el. Azonban itt is egyre inkább ki­fejezést adnak az üzemek an­nak, hogy a víz ma mgr mini­mum tényezővé vált, és ha op­timálisan kielégíthető lesz, a termések átütően emelkednek. Ugyanakkor e helyeken, ha megjelenik az öntözővíz, új helyzetet teremt. Kezdetét veszi az öntözéses termesztés kimun­kálása, gyakorlati megvalósítá­sa. Ez kezdetben sok gondot okoz, s előfordul, hogy egy-egy üzemben az öntözéses termesz­tés a gazdaságossági mutatók függvényében sem lesz ellent­mondásoktól mentes. Azonban mégis annak lehet elébe nézni, hogy ahol az öntözővíz rendel­kezésre áll, előbb-utóbb általá­nossá válik az öntözéses ter­mesztés, hiszen hosszabb időre, megnyugtatóan a nagy termé­sek biztosítékává válhat. Más világtájakon azonban az öntözéses termesztés más fogal­mat takar. Egyáltalán az életet jelenti, mert termesztés, nép­élelmezés, népellátás önt'Vys nélkül nincs, E helyeken az ön­tözéses termesztésnek hatalmas kultúrtörténeti hagyatéka van. Ezeket jó ismerni. Noha talán csak olyan nézőpontból, hogy az öntözéses termesztés, a vízzel való gazdálkodás, társadalmak létalapjául szolgált. Évezredek­kel ezelőtt a világ több táján az öntözés az egész társadalom te­vékenysége volit, kivétel nélkül minden ember életcélját betöl­tötte, függetlenül attól, hogy a hierarchikus, piramissal jelké­pezett társadalmi rend melyik lépcsőjén állott. Feljegyezték, hogy pl. Egyiptomban, Mezopo­támiában, Kínában, de még az inkáknál is gyakran maga az uralkodó volt a legfőbb vízépí­tő. A vízépítés, az öntözés ne­mes alkotó munkának bizonyult évezredeken keresztül, s a vele foglalkozóknak megnyugvást, békességet adott. Ezek a helyek nagy vonalakban a Földközi-ten­ger medencéjének a környéke, Kelet- és Dél-Azsiia, valamint In­dia; Számunkra az irodal­mi feldolgozások alapján legis­mertebb az Egyiptomban kibon­takozott évezredes öntözéses kul­túra. A szónak a teljes értelmé­ben lehet itt kultúráról beszélni, mert találni lehet olyan értéke­lést is, hogy az öntözéses gaz­dálkodásnak nagyobb szerepe volt az adott térségben, mint a bronzkorszaknak vagy akár a vaskorszaknak is. Egyiptomban a nagy víziópít- kezések már az időszámítás előt­ti negyedik évezredben megkez­dődtek. Majd a 3. ezredforduló körül Helwannál építik az első nagy duzzasztógátat, ami később elpusztult. Az öntözéses ter­mesztés szempontjából legna­gyobb jelentőségű volt az i. e. korszakban az 1500 körül épült 430 km hosszú csatorna, mely a Nílus nyugati völgyében kíséri a folyót. Sintnél ágazott ki a . Nílusból és Kairótól mintegy 60 I km-re levő Fayum oázis egykori hatalmas tárolómedencéjébe tor­kollott. A csatorna és a Nílus közötti rész volt Egyiptom leg­termékenyebb területe. Az ön­tözés nagy területet átfogóan példás rendszert alkotott. Az ön­tözőcsatornák a nagy főcsator­nából indultak, a lecsapoló csa­tornáik pedig a Nílusba vezettek. Ezen a területen az öntözéses termesztés már ebben az időben is éven át folyamatos volt, nem úgy mint a Nílus-völgy más ré­szein, ahol az áradás idején — ami egy fél évig tartott — ter­mesztés nem volt lehetséges a vízborítás miatt; A Nílus völgyében a mai nagyarányú öntözési rendszerek kialakításának kezdete a múlt század közepén kezdődött. Ekkor építették az ún. Mohamed Ali nagy duzzasztógátat. Megépítése révén a klasszikus termékenyí­tő öntözés nagyobb területeken vált lehetővé, de az időszakos­ság, az hogy az árasztott terü­leteken csak egy félévig volt le­hetséges a termesztés, általános­ságban továbbra is -megmaradt. Az úgynevezett klasszikus termékenyítő áradás­ról külön kell szólni. A Nílus ár­hulláma áprilistól októberig tartott. Ez azt jelentette, hogy a 10 m körüli árhullám elborí­totta a völgyet és csak a maga­sabb fekvésű hátak maradtak ki. A Nílus iszaptartalma egye­dülállóan nagy, köbméterenként 1,4—1,6 kg. A vörös színű isza­pot tulajdonképpen a Kék-Nílus hozta — és hozza ma is —, ami vulkanikus sziklák értékes mál- ladéka. A vörös iszap minden­hova eljutott, ahol a víz megje­lent. Az elárasztható síkságot kézi erővel épített földgátakkal 500—1000 hektáros területekre osztották és fokozatosan enged­ték gravitációs úton egyik sza­kaszról a másikra az iszapos vi­zet. A jól közelítő becslések sze­rint egy hektár 10 ezer köbmé­ter vizet, s ebben mintegy 150 q iszapot kapott. A folyamatos iszaplerakódás eredményeként ma már a folyó . két oldalán mintegy 3 m-rel magasabban fekvő földgátak alakultak ki a környező területekhez viszonyít­va. Az áradás, s egyben az árasz- tás áprilisban kezdődött és ok­tóber végére párolgott el a föl­dekről a víz. A talajművelés, a termesztés novemberben kezdő­dött és áprilisig, az újabb ár jöveteléig tartott. Ez a rövid, gyakorlatilag téli időszakos földművelés arabul setuí nevet kapott. Árpát, búzát, hüvelye­seket (csillagfürtöt) termesztet­tek itt, majd később kukori­cát is. Az egyiptomi évezredes öntö­zéses termesztésben jelentős változást az 1902-ben épült asszuáni gát megépítése hozott. A Dunánál ötször szélesebb Ní­lust olyan kőgáttail zártáik eil, hogy a 40 m-rel magasabb víz- szint mellett 5 milliárd köbmé­ter víz tárolására nyílt lehetőség. Az 1937-ben megépült Dzsebel- Oliva víztároló pedig újabb 2,5 milliárd köbméter víz tárolá­sát tette lehetővé. Ezenkívül je­lentősebb víztároló épült még 1964-ben: a Keshm El Girba, amely 1,3 milliárd köbméter vi­zet fogad be és 1966-ban épült a Rozájresz, ami 2,7 milliárd köbméter víz befogadására kész. Így ebben a században a Nílus völgyében már nem állnak víz alatt áprilistól októberig a földek, mert az árhullám vize a tározókba kerül. Egyiptomban pl. a 27 ezer krrí-t kitevő csator­nahálózattal az időszakos öntö­zés helyébe az állandó öntözés lépett. A Nílus vizét folyamato­san használva egy évben kettő, helyenként három növény ter­mesztésére is sor kerülhet ugyanazon a területen. A téli termesztés, a setui mellett he­lyet kapott a nyári termesztés Js, amit szejfi-nék neveztek el. Általánosságban a jelenlegi rendszer az, hogy a setui műve­lésben búzát, árpát, hüvelyese­ket (lóbabot, lencsét, borsót, földimogyorót), valamint takar­mánynak egy bersin nevű pil­langós virágú növényt termesz­tenek. Szejfi művelésben pedig; tehát nyáron, kukoricát, gyapo­tot és rizst termesztenek. A zöldség, gyümölcs és cukornád termesztése egész évben folya­matos. A régi asszuáni gát kö­zelében szovjet segítséggel épült, s 1968-ban adták át az új ma­gasított asszuáni gátat. Az ed­digi öntözési lehetőségek ezzel megsokszorozódtak, hiszen 48 milliárd köbméter vizet lehet most már tárolni. Ez lehetővé teszi majd az öntözéses termesz­tés mai modern szintre való emelését, amire rendkívül nagy szükség van a lakosság gyors ütemű szaporodása miatt. A víz, az öntözés továbbra is létkérdés ebben a térségben. Egyiptom­ban a közel 30 millió lakosból ma is a Nílus völgyében él 99%, s így ott a népsűrűség közel 800 fő négyzetkilométerenként. A talaj termékenységét fokozni kell. Ma már ehhez kevés az iszapos víz, a trágyázási kérdé­sek racionális megoldása a kö­vetkező nagy lépés. Dr, Debreczeni István Szarvas, Mezőgazdasági Főiskola (Folytatjuk) Képünk még akkor készült, amikor a gyerekek örülhettek « hónak. Ügy hisszük azonban — a téli napsütésnek is ugyan! úgy örülnek.Fotói Remény Hetven diák felvételi vizsgára készül Idő: 1974. január 3, Színhely: Sarkad, Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola. Az első kérdésekre Csausz: Vilmos igazgató válaszol. — Szünidő van, három osz­tályban mégis vagy hetven di­ák hajol a füzet, á papír fölé. Mi e szokatlan jelenség magya­rázata? • — A megyei tanács és a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa bennlakásos tanfolyamot szer­vezett azoknak a Békésben ta­nuló középiskolásoknak, akik­nek matematikából, fizikából kell vizsgázniuk a főiskolai, egyetemi felvételiken, s akik­nek szülei fizikai dolgozók. — Mi ebben a sarkadiak fel­adata? — A mi iskolánk ad otthont erre a három napra a részt­vevőknek. Pedagógusaink kö­zül ketten — Borbély Ferencné és Horváth László — tanítanak, KISZ-tagjainIk pedig a vendé­gek kalauzolásában, a klub .mű­ködtetésében segítenek. És ami a dolog másik oldalát illeti: hat diákunk — mérnökök, tanárok, vegyészeik szeretnének lenni — szintén a tanfolyam hallgatója. — Milyen eredménnyel jár­tak az elmúlt esztendők hason­ló akciói? — A résztvevők nagy több­sége megfelelt a felvételi vizs­gán. © Az idea vizsgákra készülők egyik csoportja Borbély Ferenc­né magyarázatát figyeli. A kí­vülálló laikusnak legfeljebb mondattöredékek érthetők: „az első lépésiben vagy a számlá­lót, vagy a nevezőt kell gyök- teleníteni”, „gyök alatt iksz plusz ipszilon, szorozva iksz mínusz ipszilonnal”, „nem keli megijeririi. hogy egy egyenlet­ben két ismeretlen van, hiszen sem '974 JANUÁR 5. desz és ipszilon racionális szá­rnak”. .. és így tovább. A pad- ban ülőiknek mindez világosi. Persze, a lényeg nem az, hogy most értsék a szóban forgó példákat, hanem, hogy sikeres felvételi után 'továbbtanulhas­sanak, még inkább, hogy évek, évtizedek múlva ne csúszhasson hiba egy lakóház tervezésébe, valamilyen gyógyszer adagolá­sába, az itt ülőknél is fiatalabb nemzedék jövendő oktatásába De a legközelebbi próba mégis­csak a felvételi. Hoisszú, szőke hajú lány és serkedő bajuszé fiatalember, nyakkendős, komoly, szemüve­ges fiú és lezseren öltözött tár­sa szinte szemrezdülés nélkül ülnek órákon át, igyekeznék mi­nél mélyebben agyukba vésni a hallottalkat. Rokonszenvesek. Mert tudnivágyók és a vágyott tudásért tesznek is. Itt nem kell „fegyelmezni”, nincs „pus­kázás” — viszont bátran közbe­szól, aki nem ért valamit, vagy aki egy-egy példánál más megi- oidást, levezetést ajánl. Minden résztvevő teljes erejéből kon­centrál, méghozzá huzamos időn, hat órán át. Ez a napi 1x6 óra többet jelent, mint egy iskolai hét 6x1 órája — e furcsa és nagyon hasznos „egyenlőt­lenségről” beszél a tanárnő is, dicsérve a tanfolyamot, amely­nek másik előnye, hogy a kü­lönböző iskolákból érkezett gyerekek megismerik egymás felkészültségét. Serkentő erő ez a következő hetek, hónapok munkájához. © Így léitja a pedagógus. És így látják a felvételire készülők. Szünetben Birkás István és Tóth Sándor arról beszélnek, hogy az iskolában — az oros­házi Táncsics Mihály Gimná­zium és Szakközépiskolába jár­nak — nip.es elég idő a bizo­nyításokra és nincs elég idő olyan feladatok megoldására, amilyenek a felvételiken szo­kásosak. Itt viszont éppen ilyesmivel foglalkoznak, gyako­rolják, hogyan kell folyamato­san figyelni egy-egy feladat kü­lönböző elemeinek összefüggé­seire. Emellett a tanfolyam után — Sándor már részt vett hasonlón, annak alapján állít­ja — szívesebben kísérlete­zik mindenki szabad idejében is példamegoldással, elméleti prob­lémái tisztázásával. István vil­lamosmérnök, Sándor közleke­désmérnök szeretne lenni. A szülők egyetértenek a választá­sukkal, s örülnek, hogy a két fiú Sarkadra utazhatott. Nem lebecsülhető segítség ez a há­rom nap az esetleges otthoni tanulmányi nehézségek leküzdé­séhez. © — Hány olyan negyedikes készül fizikai, matematikai fel­vételire a megyében, akinek fi­zikai dolgozóik a szülei? Szak Bálint, a megyei tanács művelődésügyi osztályának is­kolai csoportvezetője válaszol: — Körülbelül százharminc. Sajnos, csak ötven százalékuk juthatott el idén az előkészítő­re. Jövőre szeretnénk ennél to­vább lépni. —■ Milyen szervezeti keretek között működik a tanfolyam? — Sarkadon van lehetőség a megfelelő kollégiumi elhelye­zésre. A szükséges anyagi esz­közöket — meghaladja ez a húszezer forintot — az SZMT biztosította. A sarkadi tanárok mellett Bajnok Zoltán, megyei matematika- és Kiss Ferenc, megyei fizika-szakfelügyelő, valamint Uhrin János, a békése csabai Rózsa Ferenc Gimnázi­um és Szakközépiskola tanára foglalkoznak a gyerekekkel. — Mi lesz a tanfolyam után? — A tavaszi szünetben öt napra hívjuk össze a részt­vevőket. Emellett miskolci, egn kirándulást szervezünk, hogy megismerjék az ottani egyetem, főiskola légkörét. Ez is segít­het a sikeres felvételihez, ami után — mméljük, minél többen — megkezdhetik felsőfokú ta­nulmányaikat <8—-»)

Next

/
Oldalképek
Tartalom