Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Mesteremberek a mezőgazdaságban A mester SZŐ tulajdonképpen a maszek világból került hozzánk. ïiz a megszólítás dukált minden valamilyen szakmát űző szakképzett iparosnak. Ma sem lepődünk meg azon, ha valaki egy cipőjavító műhelyben azt kérdezi. És mondja, mester, mikor jöhetek a csizmámért? Ugyanígy a legtermészetesebb módon tituláljuk mesternek a vízvezetékszerelőt, tévékészülékünk megjaví tóját, az építőipari vállalatok kőműves, ács és egyéb szakmunkásait is. Nincs ebben semmi, hiszen aki mestere a szakmájának, annak ez a cím ki is jár. Mégis, vajon ki az, aki úgy szólítana ma meg egy embert, ha tudja róla, hogy tehenész, sertéstenyésztő, esetleg juhász, vagy éppen növénytermesztő egy tsz-ben, hogy mester? Legfeljebb az, akinek élcelődni van kedve. Pedig az éle egyáltalán nem indokolt. Akire 20—30 szarvasmarha, 300 juh, ezer sertés vagy 2 ezer baromfi ellátásának mindén gondját rábízzák, annak ugyancsak értenie kell a szakmáját ahhoz, hogy helyt tudjon állni Vegyük csak a sertéstenyésztőket. Mondhatná bárki, minek ehhez olyan nagy tudomány. öregapáink is hizlaltak nem egy disznót, s úgy lehet, a betűket csak hírből ismerték. Tíz sértés úgy-ahogy megvolt a moslékon, a korpán. Ennyi disznót még a gyerek is ellegeltetett. Vagy ha nem, hát turkáltak azok az udvaron, a ház körül verekedtek a vályúnál, míg a gazdák kitakarították az ólat, lemorzsolták a kukoricát. S ha valamelyik állat nem fogadta el az ennivalót, abból állapították meg, hogy beteg. Körülbelül ennyiből állott akkor a tudomány. De próbáljon meg valaki ezzel a tudással beállni egy szakosított sertéstelepre dolgozni, ahol egy ólban van annyi sertés, mint 100—200 háztájiban együttvéve. Ahol tudományosan megalapozott rend és recept szerint etetik az állatokat, ahol megszakítás nélkül kell inga- dozásmentes hőmérsékletet ési megfelelő páratartalmú levegőt biztosítani, ahol gépeket kell kezelni ahhoz, hogy a jószág jóllakjon, ahol csírájában kell a fellépő betegséget felismerni, mert egy-egy fertőző áltat 3—4 millió forint értékű állományt veszélyeztet. Azután ott van , a harmadik dolog: a minőség. Mert ebben is különbség van két azonos súlyú, azonos fajtájú, de különféleképpen tartott sertés között. Az íparszerú körülményekben hizlalt, sertés termel csak igazán olyan húst, amire még a legszigorúbb importőr sem tehet semmiféle kifogást Mert azt a húst szakszerűen „állították elő”. Szakszerűen, mert olyanok gondozták az állatokat akik három évig készültek elméletben és gyakorlatban erre a munkára. És a három év alatt nemcsak állattenyésztési és takarmányozási ismereteket szereztek, hanem tanultak bonc- és élettant, általános tenyésztői ismeretekkel vértezték fel magukat, konyítanak s nem is akármilyen szántén a géptan! és üzemszervezési kérdésekhez, a munkavédelemhez, sőt az állattartás termékeinek ipari feldolgozásáról is vannak megfelelő fogalmaik. Az ő munkájuk tehát a tenyésztői, az állattartási tevékenység sikerének egyik igen fontos és nélkülözhetetlen biztosítéka, s mint ilyen, feltétlenül nagyobb értékű a segédmunkánál és annál az őstermelői tapasztalatokon alapuló munkánál, amely a minőségileg új feladatokkal esetleg már egyáltalában nem vagy csak az elvárhatónál kisebb hatékonysággal képes megbirkózni. A tsz-ek, az állami gazdaságok tehát, amikor egy-egy ösztöndíjas mezőgazdasági szakmunkás-tanulójuknak az iskolaidő három éve alatt összesen tízezer forintot kifizetnek, nemcsak egyszerűen az ösztöndíjasuk továbbtanulását támogatják anyagilag, hanem egyben gazdaságuk valamelyik termelési ágának fejlesztését is megalapozzák, illetve egyáltalán lehetővé teszik ezzel a leggyorsabban visszatérülő beruházással. Pé’dcként egyébként vehettük volna ugyanígy a szarvasmarha-, a baromfi- vagy a juhtenyésztőket, a növénytermesztő vagy a növényvédő gépészeket az öntözőket és a kertészeteket Is. Minden esetben bizonyíthattuk volna, hogy a mezőgazdasági munkák ma már szakmunkát követelnek. Olyan munkát, amelyhez valamely szakma ismerete s a benne való jártasság, gyakorlat szükséges. Vagyis, aki ilyen munkát végez és az é munkához' szükséges vizsgát is letette, az szakmunkás. Aki pedig mestere a szakmájának — s ilyen ember miért ne akadna jó néhány a mező- gazdaságban is —. annak nyugodtan mondhatjuk, hogy mester! Kőváry E. Péter A balesetek megelőzésére Sokan sajnálják az utak mentés kivágott fákat, de ezzel az intézkedéssel sok-sok baleset megelőzhető, hiszen elkerülhető az, hogy a gépkocsik az út mentén levő fáknak ütközzenek. Képünk a 43-as főközlekedési úton készült, több ezer fát vágnak ki e célból. Az egyik faóriást láthatjuk utolsó pillanatai- w.« (Fotó: Dérnél!?) A tanácselnöké a szó Szeghalom nagyközség Testületi munka, interpellációk és a% elintésését»ek módját valamint annak tudatosítása a lakossággal I nagyközségi. tanácsok munkájában. — az új tanácstörvény szabályozásának hatásara — helyes gyakorlattá vált, hogy olyan átfogó kérdések kerülnek a testületek ülésére, amelyek az egész lakosság alapvető ellátását érintik. A tanácsnak, mint helyi önkormányzati-népképviseleti szervnek a legfontosabb szerepe és egyben felelőssége atv ban van, hogy alapvető, lakosságot érintő szociális, kulturális, egészségügyi és kommunális ellátási kérdésekben határozzon. A Szeghalmi nagyközségi Tanács működésében az a gyakorlat alakult ki, hogy egy-egy ágazatot érintő helyzetfelmérés után hosszabb távra meghatározza a fejlesztés irányelveit, a tanácsi szervek és ellátó intézmények ilyen irányú tevékenységét. Az átfogó napirendek tárgyalása során mód van arra, hogy a tanácstagok a vita tárgyát képező kérdésekben elmondják választókerületük lakosságának véleményét, személyes tapasztalataikat és ezzel összefüggésben javaslatokat tegyenek. A tanácstagoknak a napirendek vitájában és a határozatok meghozatalában való részvételükön túl, lehetőségük van arra, hogy a testület előtt bármilyen közérdekű kérdésben felvilágosítást kérhetnek a végrehajtó bizottságtól, illetve a tanács tisztség- viselőitől. A Szeghalmi nagyközségi Tanács tagjai élnek a kérdezési, interpellációs jogukkal. Egy-egy tanácsülésen 15—20 interpellációs bejelentés hangzik el. Ezek a bejelentések szakszerűek és reális igényeket tartalmaznak. Többnyire a választókerületeken belül év közben jelentkező — előre nem látható, nem tervezhető — szükségleteket tartalmaznak. Az új tanácstörvény életbe lépése óta az interpellációs bejelentések száma szaporodott, mely azt is mutatja, hogy az önkormányzati-népképviseleti jelleg nemcsak a tanács testületi munkájában, hanem a tanácstagok aktívabb választókerületi munkájában is kezd kibontakozni. A megnövekedett helyi önállóságból fakadóan nagyobb lehetőség van arra, hogy az interpellációs kérdéseket érdemlegesen intézhessük, ha szükséges, anyagi eszközök átcsoportosításával is. A tanács tisztségviselői a közérdekű bejelentéseket megkülönböztetett figyelemmel intézik. Fontos tömegpolitikai érdekek fűződnek ahhoz, hogy a választópolgároktól érkező jogos igények soron kívül intézést nyerjenek. Másrészt a tanácstagok tekintélye is azon múlik, hogy a tanácson belül hogyan tudnak érvényt szerezni választóik kérésének. A tisztségviselők a tanács üléseken elhangzott bejelentéseket megválaszolják. A szakigazgatási szerven belül felelős ügyintéző van kijelölve, akinek az a feladata, hogy a tanács előtt elhangzott közérdekű bejelentéseket intézze, megvalósításukat szervezze, intézkedéseiért a tanács elnöke előtt felelősséggel tartozik. A tanácsi demokráciát elősegíti az a jól bevált gyakorlatunk. hogy a következő tanácsülésen írásban teszünk jelentést a bejelentések teljesítéséről, s így minden tanácstag ellenőrizni tudja, hogy az elmúlt tanácsülésen elhangzott ígéreteket a végrehajtó bizottság, illetve a tisztségviselők hogyan teljesítették. Ez a módszer egyben fokozza a végrehajtásban részt vevő szervek és személyek felelősségérzetét is. Az önkormányzati és népképviseleti jelleg kifejlődését segítettük elő azzal is, hogy a Szeghalmi nagyközségi Tanács fejlesztési alapjában, tanácstagonként 2 000,— Ft tanácstagi alapot képeztünk. Ezt az összeget a tanácstagok választóik véleményének kikérésével önállóan használják fel azzal a megkötéssel, hogy a választókerületen belül legalább ilyen értékű társadalmi munkát is teljesítenek. Ezzel a módszerrel számos olyan kisebb befektetést igénylő kérés teljesíthető, amely egyébként testületi ülés elé kerülne, mint interpellációs felvetés. Ugyanakkor tovább serkenti a tanácstagok kezdeményező készségét, elősegíti a választókkal való szorosabb kapcsolattartást, s ezen keresztül a tanács tömegkapcsolatát Az olyan interpellációs kéréseket, amelyek társadalmi munka hozzáadásával is végrehajthatók, a tanácstagokkal közösen hajtjuk végre. Szervezeti és működési szabályzatunkban úgy rendelkeztünk, hogy a tanácstag választókerületében a társadalmi munka szervezője és irányítója. Lakosságunk a nagy községpolitikai feladatok megoldásában is dicséretes módon veszi ki részét a társadalmi munkából. Az egv főre eső társadalmi munka értéke évek óta fokozatosan emelkedik, s ebben az évben eléri a 150,— Ft-ot, A társadalmi tevékenység kiterjed a tanácstagi jelölő gyűléseken elhangzott -közérdekű kérések, a tanácstagi beszámolókon és a tanácsüléseken felvetett közös problémák megoldására tx Az interpellációs bejelentések megvalósítását lakosságunkkal is tudatosítjuk. Nagyrészt közvetlenül tudomást szereznék azzal, hogy társadalmi munkájúkkal önmaguk is részesei a megoldásnak, másrészt a tanácstagi alap félhasználásának eldöntésében közreműködnek, vagy más természetű bejelentés megvalósításáról a tanácstagokon keresztül, összefoglalóan pedig a tanácstagi beszámolókon értesülnek. Lakosságunk kedvezően ítéli meg a jogos bejelentések végrehajtásának megszervezését, a végrehajtás eredményességét. A népképviseleti jelleg erősödését igazolja a tanácstagok fokozódó aktivitása, felelőssége és lelkesedése, amellyel közvetlen környezetük választóinak érdekeit képviselik. Számos egyéni ügyet is képviselnek a végrehajtó bizottságnál, vagy a szakigazgatási szervnél. Szociális segélyeket, szociális gondozásba vételt, községfejlesztési tartozások törlését, ifjúságvédelmi és gyámügyi eljárásokat kezdeményeznek olyan családok körében, ahol arra indokot látnak. A tanácstagok részére ilyen ügyek intézése alkalmával is megkülönböztetett támogatást, segítséget biztosítunk. A tanácstagok interpellációs tevékenysége a jó tanácstagi munkának része. Eredményes csak akkor lehet, ha a tanácstagok interpellációs jogaik felismerése mellett a végrehajtásban való közreműködésük szükségességét is látják. A tisztségviselőkre hárul a felelősség azért, hogy a kérdezési jog maradéktalanul érvényesülhessen, a reális kérések megvalósuljanak, s ezen keresztül erősödjön az önkormányzati demokrácia, a tanács és a választópolgárok kapcsolata. Kozak 6andor Szeghalom nagyközség Tanácsának elnöke /