Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET —Tvrr.’.rTtr.rT'-.w, ■ .as. r;.-^i,iawia.-|j agrT-.f " ■ .... ....... g" ’-em-n Tr.. »iiBT ini '«■«•BtcaeMasaMPMtei r ír rwr"i A z írógép jó barátom maradt Beszélgetés Csoór Istvánnal \ A laSaás ajtajában levő csengő a szokásos berregés helyett dallamosan csilingel Lágy, barátságos hangon fogadja a vendéget. A dolgozószoba bejáratánál felirat: „Várlak”, A falon levő aláírások az Itt járt művészek, politikusok, jó barátok látogatásának emlékeit őrzik. Csoór István gyulai otthonában vagyunk. A vendéglátót aligha szükséges bemutatni. A Móricz Zsigmondi által szerkesztett Kelet Népe című folyóirat adta számára az első komoly elismerést, majd különböző lapokban jelentek meg írásai. Több önálló kötetével, de különösen a Hegy és göröngy című regénnyel országos hírnevet szerzett. Ám a legutóbbi egy-két évben nagyon keveset hallottunk Csoór Istvánról. A csöndes évekről beszéljen az író: — Nem hallgattam el, inkább azt mondanám, hogy keveset mutatkoztam a felszínen — mondja Csoór István. — Egyetlen percig sem henyéltem, nem is illene az hozzám. Alapos kutatómunka után „Víz, víz, tiszta víz” címmel tanulmányt írtam a gyulai vízhálózat történetéről. Kollektív munka eredménye lesz a „Gyula város 30 szabad éve” című könyv, amelynek egyik fejezetét én állítottam össze. Sajnos, szépírói működésemmel egy idő óta tényleg nem értem el látványos sikereket — A Hegy és göröngy ámn regényét » terítik* magasan értékelte. A Népszabadságban és más rangos lapokban elismeréssé! szóltak a „patak- tiszta magyar nyelven megírt“ műről. A kedvező visszhang nem adott lendületet a további me» kához? — Akkoriban nagyon jólesett, hogy az olvasók odafigyeltek a könyvemre Különösen a fiatalok érdeklődésének őrültem, mert ők megérezték az igaz szó ere- jét- Aztán egy idő múlva megdermedt körülöttem a levegő. Mintha bezártak volna egy frizsiderbe, a kulcs elkallódott és mindenki elfelejtette, hogy benn csücsülök a mélyhűtőben. Láthatatlan falba ütköztem. valahányszor megpróbáltam kitörni. — Nem a tál»»# érzékenység gyötörte csupán as írót? — Nem hinném* Hiszen — kedvező lektori vélemények ellenére — sorra visz- szaküldték a műveimet Egyszer a bélyegző hiányzott máskor meg az ember, aki rányomja a pecsétet a nyomdai engedélyre. Szerencsére nem töprengtem azon. hogy ki lehet a .jótevőm“, aki gáncsolni próbál. Megtartottam a jő barátságot az írógéppel, minden reggel íü- tyürészve ébredek és dolgozom. Mondanivalóm annyi van, hogy tíz élet is kevés lenne a megírásához. Nem bánt, ha most csak az asz- talfíóknak dolgozom, hisz remélem, hogy ami érték, az előbb-uíóbb eljut aa olvasóhoz. — Hallhatnánk arról!, hegy mH rejtenek Csoór István fiókjai? — Kősó címmel kisre- Séasyc íriaasj & íiamróL SfcKoszöntjük az Uj Aurorát Az év végi ünnepekre megérkezett a gyomai Kner Nyomdából a békéscsabai 'Új Aurora első száma. Antológia-sorozatunk már az első, ígéretes számmal nemes színfoltja lett az ország irodalmi, művészeti és közművelődési életének. Köszöntjük az Új Aurorát, lapunk és kulturális melléklete, a Köröstáj írói, munkatársai és olvasói nevében. Kívánjuk, hogy az e tájon született és ide kötődő írók, alkotók jó műhelye, jő fóruma legyen, és vállalt nagy hivatását maradéktalanul betöltse. készült egy egész estét betöltő drámám. Régi ígéretem teljesítve, regényt írtam az ifjúságról. Jelenleg egy társadalmi regényen dolgozom — szóval van munkám bőségesen, — Hogyan látja megyénk irodalmi életét? —- Nem akarok ünnep- romtó lenni, mégse mondok sztaniolpapírba csomagolt gondolatokat A Viharsarok toliforgatói számára eddig gyakorlatilag egyetlen megjelenési lehetőség a Köröstáj volt Ez nagyszerű fórum lehet mindnyájunknak, hiszen a Népújság az olvasók tízezreihez juttatja el a betűt A Köröstáj értékes munkájáról oldalaki» át írhatnánk, én mégis arca hívom fel a figyelmet, hogy ez a fórum még jobban a miénk lehetne. Igazi alkotóműhely, a kísérletek eredményeivel és kudarcaival. Gazdagabb tartalommal iôàthetnénk meg mi, az itt élő költők és írók, s nem szorulnánk oly gyakran a megyénkből elszármazott — vagy soha itt sem élt — „országos nevekre”. Bátrabban kellene foglalkoztatni a fiatalokat is, hadd érjenek, csiszolódjanak. S ha a hátunk mögött érezzük az új írónemzedék dübörgését, mindjárt jobban iparkodunk majd mi — tapasztalt rókák — is. — Örömmel látom, hogy megyénkben Aurora címmel új irodalmi folyóirat bontogatja szárnyait. Remélem, hogy a születendő lapnál bábáskodók felhasználják majd a Köröstáj működésének tapasztalatait A két orgánum ne az erők szétforgácsolását, hanem a pezsgőbb művészeti életet eredményezze! Ezt várják tőlünk olvasóink, a Békés megyében élő emberek. És ha a Viharsarok kulturális életében megindul egy erjedés, mindjárt közelebb kerülhetünk az „országos irodalom” asztalához is. Andúdy Tiber «étel Ötté flBÜvéteüG Hitem fi ángy ást Lajos Valaha hittem; felnőve sem lesznek falak, hegy eláll jak tett előtt az a tat hittem: az ember önmaga ara, —hsa ä és ágy akartam élni; sem rabként, sem gúzsbakötve, álszentek vigyorátóí sem alázva, sem szembéköpve. Tehetetlen, ha szárnya sincs, a madár jő; Ilyen a gondolat is, tea szorosan gúzsbakötötted már. Gyermekként hittem, s hirdetem ma is: felnőve sincsenek falak. őő szárnyra kap a gondolat, a tett előtt ledőlnek a falak, atz ember szabad Ember marad! S a világ, a soknyelvű, soknépé e szabadság felé tör győzelmes, utat! Mindenre várni kell Mnesi Jéssef Mindenre várni kell, a karácsonyra •». Mennyire vártam gyermekkoromban, pedig csak egy pár dpőeskét kaptam, mert az őszi sár megette a régit. Csak a nagyhavű telekre emlékszem. Fehér volt minden, mint a porcukor Kemény hideg fiit a tájon, s olykor fagy ottan hulltak a szegény verebek. 5 aztán nemcsak a veréb, az ember äs. Háború volt, vártuk a karácsonyt. Hittük, hogy fegyver helyett kalácsot adnak majd a tömérdek éhezőnek. Fagy és lövedék ette a milliókat. És várta karácsonyát az ember. Szive háborgott, miként a tenger, amikor orkán zavarja nyugalmát. A dühöngd tenger zaja elcsitult. Várom a karácsonyt, s olyan időt, hogyha felhúzom azt a kis cipőt, kedvemre csúszkálhassak a Körös jegén. A trák síkságon barna gyümölcsfák között az Öreghegy súlyos lábainál kettőnkké váltam egymaga« s míg elértem a Matrica partját és gyöngyöző vizében arcod kerestem Rodope nevetett túlról a három domb mögül és siratta gyermekét idegen hegyek között a trák síkság kellős közepén ikonszentek embermosotyábő® félmázsás kövekből rakott staken gyertyák lángjaiból harangok kongásábó! Flovdtv felett ás hősi énekek forttsszimóiból megszületett ez a vers ez * testetlen találkozás Két csend közt Ssttrf? Oésc A legékesszólóbb beszéd is A csendbe torkollik s a csendet Újra meg újra Felveri a szé Beszélj tehát de a szavak mögött El ne feledd a csendet Addig az Hét ameddig a sző Zúzzad a csend börtönét A szavak ösztönével Dadogó lázadásban Ô életem Beágyazva a csendbe Örök szavakra vágysz de Csendtől csendig feszülve Ugyan mtt ér a szó E furcsa híd Semmiből semmibe Ö életem Születés és halál közt Nemlétből nemlétbe hajolva Ml igazolhat Hogy sem voltál hiába Mint ama híd törékeny íve Mist két issoad kön!: a ott
