Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

V

T

ŐÉb ívta tíSkészftS munka, sete tanulmány és még több szakmai, politikai tanácskozás előzte meg az 1971, évi L törvény — a Tanácstörvény — kiadását A Tanácstörvény a korábbinál fogva jóval differenciáltabban, de ugyanakkor konkrétabban • határozza meg a különböző •szintű tanácsok feladat- és jogkörét Világosan tükröződik benne a MSZMP X. kon gr est szusán megfogalmazott azon elv, hogy „az ügyeket ott kell elintézni, ahol az felmerül,” E határozatból az is világosan kitűnik, hogy az MSZMP X kongresszusa a szocializmus teljes felépítése egyik központi feladataként az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését határozta meg.

Ezekből az alapelvekből következik, hogy a tanácstörvény olyan alapvető célkitűzéseket jelöl meg, mint a különböző «szintű tanácsok szerepének növelése a helyi államigazgatási munka végzésében és ,a lakosság ellátásában. A lakosság mind szélesebb bevonása a tanácsi feladatok meghatározásába, végrehajtásába és ellenőrzésébe. Mindezek megvalósítása érdekében bővíti a tanácsi szervek önállóságát, hatáskörét, de ugyanakkor növeli felelősségét is. Mindezeket azonban úgy kell megvalósítani, hogy közben erősödjön a központi irányítás hatékonysága is. Ma már ezek az elvek a községi és nagyközségi tanácsok ellőtt is világosak és különösen jól ismertek a tanács vezetői által Nagyon jelentősnek, ezen elvek megvalósítását elősegítő konkrét intézkedésnek tartjuk a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány és az egyes főhatóságok által kiadott rendeleteket, határozatokat. Ezt a célt szolgálták mindazok a gyakorlati intézkedések melyek alapján a helyi tanácsok — a törvényadta kereteken belül — önállóan gazdálkodnak saját anyagi eszközeikkel, önállóan döntenek szinte valamennyi helyi érdekű kérdésben, önálló jogkörben nevezik ki intézményeik vezetőit (iskolaigazgatók, körzeti orvosok stb.).

Az önkormányzati tevékenység természetesen megköveteli, hogy a helyi tanácsok hatáskörrel, döntési jogkörrel rendelkezzenek. Ehhez kellett decentralizálni a hatásköröket, odaadni a döntési jogot, ahol az ügy felmerül és ahol azokat jobban is ismerik, érdemben vizsgálhatják. Ez a folyamat általában a nagyközségi kategória megalkotásával és bevezetésével kezdődött, vagyis még az új tanácstörvény, megjelenése előtt A békési járásban az akkori járási tanács vb még ezt is megelőzte, mert pL Békés és Mezőberény településeket már 1969-ben olyan jogokkal ruházta fel, mint a felújítási alappal való önálló gazdálkodás, a jutalmazási alap önálló felhasználása, az intézmények gazdálkodásának irányítása, önálló bérgazdálkodás stb.

Ez egyrészt a kezdeményezés, másrészt annak is bizonyítása, hogy a gyakorlati élet szorítóan követelte a régi megkötöttségek feloldását (Jóllehet azok korábban szükségesek voltak.) Más szóval már a gyakorlati élet is a decentralizálódást sürgette, annak szükségességét bizonyította. Ezt a valóságos igény és à kormány intézkedései eredményezték, hogy megindult a hatáskörök leadása az egyes tárcák részéből, hogy kezdetét vette a decentralizálás. Ma már jóval több ügyben van döntési joga a nagyközségeknek. mint korábban volt ,

Azonban véleményem szerint a decentralizálást úgy kell látni,

B£f0

1973„ DECEMBER 16.

A tanácselnöké a sió

Hatáskörök rendezése, illetve a decentralizálás Jobb tapasztalatai

hogy annak van gazdasági és

van igazgatási jellegű veiüle- te. Különösen a decentralizáció kezdetén volt tapasztalható, hogy a nagyobb hatáskört azon keresztül mértük, hogy hoz-e ez több pénzt biztosit-e nagyobb gazdasági alapot vagy sem. Más szóval, tehát az egész nézőpont gazdaságcentrikus volt A nagyközségekben ugyanez a szemlélet volt tapasztalható a választók, a lakosság részéről is. Igaz, hogy ezt a szemléletet tömegkommunikációs eszközeink (sajtó, rádió, televízió) is1 segítették kialakítani azzal, hogy általában csak az anyagi lehetőségek megváltoztatásáról tájékoztattak, jóval kevesebbet szólva arról, hogy a decentralizáció a lakosság ügyeinek helyben történő intézéseit, a szocialista demokrácia kiszélesítését jelenti elsősorban.

Csak e mellett és ennek érdekében lesz lehetőség — folyamatosan, az ország anyagi teherbíró képességeinek növekedésével, a település szerepkörének figyelembevételével stb. — a nagyobb gazdasági bázis megteremtésére.

A nagyközség fogalma, mindenekelőtt államigazgatási kategória. Egy közbeeső forma a falu és város között. Közben eső forrna, de nem olyan értelemben. hogy „átmenet a falu és város között, hogy távlatában minden nagyközségből város lesz.” Közbeeső forma olyan értelemben, hogy a település nagysága, közigazgatási határa, Intézményeinek száma, a területén működő gazdasági és egyéb egységek száma tekintetében jelentősen különbözik a falvaktól. Ennek folytán közigazgatási mechanizmusa sem lehet azonos. Annak meg kell közelíteni a városokét, tekintve, hogy a felmerülő ügyek, feladatok, lakossági jogos igények, stb. is megközelítik azokat. Vagyis más szóval, lesz olyan nagyközség, amelyik „soha” nem lesz város, mert településrendszerünkben elfoglalt helye, szerepe arra nem teszi alkalmassá. De arra igen, hogy a falunál nagyobb szerepkört töltsön be és ezért most. is és a jövőben is indokolt nagyközségi jogosítványokkal felruházni.

1974. január 1-én már 4 éve lesz annak, hogy községünk nagyközség lett, február 10-én pedig 3 éve, hogy megjelent az új tanácstörvény. Nem túl hosz- szú idő ez, de arra úgy gondolom elegendő, hogy a nagyobb hatáskör gyakorlásában szerzett tapasztalatokról, a decentralizálás hatását illetően átfogó képet alkothassunk. Túl a kezdeti bizonytalanságon, az egyoldalú értelmezésen, ma már nem vitatható, hogy a decentralizált hatáskör előnyét mindenekelőtt a lakosság élvezi. De ez is voit a cél! Általános eredtnény — függetlenül a nagyközségi szerepkörtől—, hogy a lakosságnak kevesebb időt, pénzt és fáradságot kell ügyesbajos dolgainak intézésére fordítani. Ez kiderül abból is, hogy pl. 1970—72. december 31-ig 2 339 olyan ügyet intézhetett el helyben, melyet korábban a járásnál Békésen tudott csak elintézni.

Építési ügyekben 2003

szociális ügyekben 130

szabálysértési ügyekben 150

ipar-kereskedelem ügyekben 56

Nagyon optimálisan számolva is ez azt jelenti, hogy a mező- berényi lakosok 2339 napot töltöttek el ügyeik intézésével és ehhez 19 930 Ft útiköltséget fizettek ki. Nem beszélve a munkából és az ezzel együttjáró termelési, kereseti kiesésekrőL

Nem kis eredmény az sem, hogy a nagyközségek maguk rendelkeznek saját bevételeikkel és azt arra fordíthatják, amire az leginkább szükséges. Maradványaikat,. többletbevételeiket maguk használhatják fel. Ez pedig mindenképpen a takarékos és ésszerű gazdálkodásra készteti a helyi tanácsokat Ha pedig nem a gazdasági oldaláról, hanem a lakosság, de általában az emberről való gondoskodás szemszögéből vizsgáljuk a decentralizálás hatását még inkább kedvező kép tárul elénk. Pl. az olyan, embereket közvetlenül érintő kérdések, mint a szociális és gyámügyek intézése, építési engedélyek kiadása stb. nyilvánvaló. ,an ésszerűbb helyben, helyi dolgozókkal. Hiszen a helyi ismeretet még a helyszínre valő kiszállással sem lehet teljesen pótolni. Arról nem is szólva, hogy Időben ez mit jelentett Jól példázza ezt az építési engedélyek kiadása. Addig, míg 1970 előtt egy építési’ engedély kiadásához átlagosan 26—28 napra volt szükség, 1972-ben ennek átfutási ideje mindössze 15 nap volt (Sajnos jelenleg a társadalmi bizottságokhoz való felterjesztési kötelezettség miatt ez az idő jelentősen megnövekedett.)

De más. tapasztalat is leszűrhető. A leadott jiatáskörök na- "gvobbik része olyan ügyek helybeli intézésére adott jogot, aminek előkészítő munkálatait korábban is a nagyközségekben végezték.

Ugyanis a helyszíni kivizsgálást, kömyezettanulmányozást a községi dolgozók végezték. Ezenkívül fentiek alapján ők tettek javaslatot is az ügy elintézésére, a járási szervek pedig kiadták a határozatot. Most javaslattétel helyett határozatot hoznak. Ebből ered, hogy még csak a munka sem szaporodott, de az ügy intézése gyorsabb lett. Természetesen más jellegű

hatásköröket fs kaptunk, amelyek már jóval több munkát is jelentenék, és az ügyintézőktől 'nagyobb hozzáértést Is követel- , nek. Ezenkívül bizonyos létszámemelést is szükségessé tesz. De csak olyan létszámemelésről lehet szó, amely a megnövekedett munka mennyiségének felél meg. (Jól képzett, gyakorlott apparátus mellett.)

Általános tapasztalatként lehet tekinteni azt is, hogy emelkedett a vezetés színvonala te. Még akkor is így igaz ez, ha nehezen alakul ki a tanácstörvénynek megfelelő munkastílus. A testületi ülések általában olyan kérdésekkel foglalkoznak, melyek a lakosság egészét érintik. Munkaterveik is ennek megfelelő napirendeket tartalmaznak. De az ellenkezőjére is van tapasztalat. Arra, hogy a lakosság még ma is azt várja, pl. a ta- • nácselnöktől, hogy mindenhez értsen, ügyüket ő intézze. Mások úgy gondolják, hogy ha az elnöknek szólnak, talán köny- ryebben elintéződik az ügyük. Nemegyszer hallani: ,,te vagy az elnök, tetőled függ...!?”

Ennek okát abban látom, hogy még nem kellően tudatosodott a lakosság körében a tanácstörvény, melyben benne van a szakigazgatási szerv, az elnök és titkár jogosítványa is. Többek köpött az is, hogy „a szakigazgatási szervnek önálló irányítási, felügyeleti és hatósági jógii őre van.” Az elnök pedig „csak” általános felügyeletet gyakorol a szakigazgatási szerv felett. Vagyis nem helyettesítheti a szakigazgatási szervet, de felel munkájáért (Mindezeket nekünk js tudatosítani kell, de sajtónk is sokat segíthetne.)

Igen kedvező tapasztalatok vannak a tanácstörvény 22. §-á- ban foglaltak (nem tanács) szervekkel való együttműködés) végrehajtásában. Ez így van politikai, társadalmi és gazdasági szervekkel egyaránt. A szembetűnőbb eredmény kétségtelenül a gazdálkodó szervekkel való együttműködésben tapasztalható. Ez ugyanis olyan létesítményekben jelentkezik, mint a vízmű, a szennyvízcsatorna, öregek napközi otthona, 60 férőhelyes óvoda létesítése, illetve bővítése. Ügy érezzük, hogy a gazdálkodó szervek vezetői jól értelmezték az 1971. évi I. törvény 22. §-*át. Az ugyanis úgy

fogalmaz, hogy ....a lakosság

szü

kséaleteinek kielégítésében a tanácsi és nem tanácsi szerveknek együtt kell működniük.” A hangsúly azon van, hogy fcelí, vagyis ez mindenekelőtt törvényben előírt kötelesség mindkét fél számára.

Ebből tehát nyilvánvaló hogy elsőrendű szempont kell legyen mindkét félnek, hogy a község közös gond át. a közös cél érdekében közösen oldja meg.

Éppen ezírt az együttműködő.

si megállapodásokat (de magát az együttműködést) nem lehet valamiféle taktikának felfogni. Arra hosszú távon — és mindkét fél részéről — a lakosság magasabb életszínvonala, kulturális, egészségügyi és kommunális ellátásának javítása érdeké- ben van szükség,

Az eddigiekből úgy tűnik, hogy minden rendben van, hogy csak pozitív tapasztalataink vannak. Kétségtelen, hogy gz a döntő, a meghatározó. De mint minden újnak, a decentralizációnak is megvan a maga gyermekbetegsége. Ezekből csak a legfontosabbnak tartottakról né" hányat:

1. Még csak most van kíalaé kulóban a tanácstörvényben —■ és más jogszabályokban — meghatározott feladatok végrehajtását biztosító munkastílus. Különösen vonatkozik ez a szakigazgatási szerv dolgozóira. Jobban kell törekedni arra. hogy az államigazgatás minden dolgozója jól ismerje településének minden gondját, baját. De ismerje lehetőségeit is. Tehát mi. előbb szakítani a szűk ágazati szemlélettel. (Ne csak szűk re- szortfeladatát ’ lássa.) Természetesen más jelleggel, de ilyen feladata a vezetőknek te vart

2. Még mindig vita folyik (vagy inkább húzódik) a nagyközségek szakigazgatási létszámának szükséges emeléséről. A nagyközségek vezetői esetleg csak a létszámban látják a meg. oldást, a felsőbb szervek pedig csak az úgynevezett minőségi változtatásban. Véleményem szerint mindkettőre szükség ván„

3. Érthetetlen módon még egyesek olyan hatásköröket nem adtak le, aminek az eldöntése itt könnyebb lenne. Csupán vélemé. nyűnket kérik döntés előtt.

Pedig jobb lenn« fordítva, he mi kérnénk szakvéleményt és ránk tartozna a döntés. Vajon mi indokolja, hogy a községi fogorvos, állatorvos , kinevezése még mindig nem a nagyközségi tanácsok joga, Sem nem képzet, tebbek. sem nem fontosabb személyiségek, mint a körzeti orvosok, akiket a tanács nevez kL Ugyanúgy a tanács elnökét keresik meg lakás- és egyéb ügyben kinevezésük előtt, mint a körzeti orvos.

És ha megfelelőnek tartja a „helyet”, akkor elvállalja; kinevezhető. Ezt a helyzetet csak magyarázni lehet, de logikusan indokolni nem.

Mindent egybevetve azonban a decentralizálás eddigi tapasztalatai kedvezőek, de a további ésszerű tennivalók te szükségesek.

Siklósi Ferenc Mezőberény nagyközség tanácselnöke.

Mezőberény nagyközség