Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

KOROST A J KULTURÁLIS MELLÉKLET Kos Károly 90 éves Í twmániat magyar szaTemi élet egyik igen jelentős, nagy életművet létrehtr ásó alkotóját k&- szöntjük születésé­nek 90. évforduló­ja alkalmából. A magyar olvasó — a színházlátoga­tó is — ismeri ® nevét, bemutatni nem kel1 az idős mestert, de hadd idéz­zük bevezetésképpen pá­lyatársának, Balogh Ed­gárnak a szavait, aki ekképpen ír róla: „Ha felállítanék a ro­mániai magyar nemzetiség valamelyes képletét, mely­ben meghatározóként kell szerepelnie tájnak és ha­gyománynak, együttélés­nek és reál meg humán szakmaiságnak, minden társadalmi tényezőnek, nyelvi és művelődési ösz- szefüggésnek és előre mu­tató korszerűségnek (h<fgy úgy mondjuk modernség­nek). s az egészet egy sze­mélybe gyúrnék, és úgy villantanék fel életideálul, megkapnók bizonyára az időtlen alkotót, aki önma­gát barkácsolva közösséget teremt maga köré, s elvá­laszt és vonz, mint a mág­nes. Hát ez a bonyolult­ságában is egyszerű kép­let, a valóság inkarnáció­ja. mely egyben újjá is varázsolja magának a 'Va­lóságot. ez a lényegünkké kitalált és megtalált em­ber: Sós Károly”. Nem írónak készült ■— amint szép emlékezésében az En és az írás-ban ol­vashatjuk —, hanem épí­tésznek. Szakmájában har­mincéves kora után már ismert és jelentékeny volt; középületek terveit alkotta meg, sokat utazott Kele­ten és Nyugaton, művei­ben a székely népművé­szet legértékesebb hagyo­mányait érvényesítette kora felfogásában, saját építészi nyelvén. Imi ké­sőbb kezdett, — elsősor­ban Erdélyről, Erdély né­peinek múltjáról és törté- na’méről, hagyományok, szokások értelmezéséről. Ekkori könyvei — Erdély- ország népének művésze­téről, A régi Kalotaszeg, A lakóház művészete. Er­dély kövei — szépen írő szakírót mutattak, aki az egyetemes emberi műve­lődés nagy alkotásait él­ményként élte át, magáévá tette, s új épületekben kí­vánta kifejezni. Kós Ká­roly nyugtalan szeremé­nek azonban kevés volt az építészi kifejezés; más megnyilatkozási formákat is keresett. Ezt elsősorban az író-hivatásban találta meg. Történelmi érdemei van­nak a két háború közötti erdélyi magyar szellemi élet megszervezésében; igazgatója volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek, szer­kesztője a Helikonnak, s mint főiskolai tanár azon munkálkodott, hogy minél több nagy felkészültségű művelt emberrel gazdagítsa a hazáját Igen elismerő kritikai visszhangot váltott ki — harminchat éves korában — első szépirodalmi mű­ve, A Varjú nemzetség drámai szűkszavúsága, tö­mörsége, tiszta, veretes beszéde, s lírája. Ég sorra követték egymást szépiro­dalmi alkotásai, novellák, lírai jegyzetek, írók, köl­tők arcai, találkozások emlékei, s az egyik legfon­tosabb munkája, az István királyról szóló nagy re­gény, amelyben azt igyek­szikábrázolni. miként nőtt fel István azokhoz a fel­adatokhoz, amelyeket meg kellett oldania, miként vádi alkalmassá a rá mért történelmi szerepre. S a Budai Nagy Antal histó­riája, 1932-ből, amelyben a parasztfelkelés vezéré­nek állít emléket, s ame­Islnka István Gátőr lyeí az elmúlt évtizedben a magyar nézők is láthat­tak — Szegeden például, a szabadtéri játékok a'kal- mából — életre kelni. A szépíró politikus is volt: a második világhá­ború után, sőt már a meg­próbáltatások esztendeiben közös alapra helyezkedett a békepártiakkal ás a fel- szabaduláskor teljes oda­adással kapcsolódott a de­mokratikus Romániáért küzdő arcvona’hoz. Kiterjedt, sokoldalú élet­mű, nagy pálya a kilenc­venéves Kós Károlyé. Al­kotásai közül, a mai ma­gyar olvasó számára, első­sorban aaok a fontosak, amelyeket mint szépíró adott a korának. Becsüljük, tiszteljük sok munkájáért, nehéz küzdel­meiért. r. k Megjelent a Bibliotheca Bekeverni* 9„ kötetes Justh Zsigmond parasztszínb áza ösokonai százéves kér­désére — hogy csak ka­násznak termett-e a ma­gyar paraszt — fele’t „nem”-mel a mű’ század kilencvenes éveiben a szenttomyai író-földesűr, Justh Zsigmond; Ady ké­sőbb versbe írt lázadó ke­serűségének — amit a ká­romkodásba fúlt hortobá­gyi poéta sorsán érzett — okát igyekezett már jó né­hány esztendővel koráb­ban legalább részlegesen megszüntetni nálunk egye­dülálló, Európában is rit­ka parasztszínházává!. Ahol a föld addig kiszipo­lyozott, elhanyagolt életű népével igyekezett valami szebbet teremtem; a ját­szók s a nézők minden­napjaiba belopni a művé­szetet; a birtokán dolgozó parasztokkal játszatni gö­rög klasszikusokat, Shakes- peare-t. Moliére-t Egy magát a saját ko­rában kényelmetlenül ér­ző, testben gyenge, jó szándékú, gondolkodásban . annál lángolóbb hevű arisztokrata kísérlete volt ez — gyenge lobbanás az A Postás Szimfonikus Zenekar hangversenye a Jókai Színházban P&pp György Sertéssel? Hétfőn «te Békéscsa­bán, az Országos Filhar­mónia III. koncertjén a Postás Szimfonikus Zene­kar Beethoven-hangverse- nyét hallottuk. Műsorukon az Egmontrnyitány, az Esz-dúr zongoraverseny és a VII. szimfónia szere­pelt, Dobrin Petkov, a Bol­gár Állami Hangverseny- zenekar vezető karnagya vezényletével és Nikola j Evrov bolgár zongoramű­vész közreműködésével- A hangversenyt nagy várako­zás előzte meg. mivel a legutóbb ha’lott Bolgár If­júsági Kamarazenekar cso­dálatos koncertje igen ma­gasra állította a mércét. Sajnos, várakozásunk ezen az esten nem nyert kielégítést. A közismert és igen népszerű Egmontr nyitányt számtalan jobb­nál jobb előadásban ismeri a közönség, tehát tökéle­teset kell nyújtani az elő­adóknak, ha műsorukra tűzik. A Postás Szimfoni­kus Zenekar messze elma­radt a tökéletestől. Bántó egyenetlenségek, intonáci­ós bizonytalanságok már a lassú bevezetésben jelent­keztek, és később eem si­került teljesen kiküszöböl­ni azokat. Az intonációs labilitás még jobban kiüt­között az Esz-dúr zongora- versenyben. ahol jelentős szólisztikus szerep jut a fúvósoknak. A szólistát va­lóban csak kísérte a zene­kar, nem tudott egyenran­gú partnerként felzárkózni a kiváló Niko’aj Evrovhoz, aki ragyogó pianista. Ki­vételes muzikalitását kü­lönösen a versenymű meg” indítóan bensőséges máso­dik tételében csodálhattuk meg. Kár, hogy a zongora nem alkalmas koncertek előadására. Hangja kicsi, a dinamikai árnyalatokat csak nagy erőfeszítések árán lehet megközelítően kihozni belőle. Befejezésül a VII. szim­fóniát játszotta a zenekar. Á művert legtalálóbban ta­lán Richard Wagner jelle­mezte. amikor a tánc apo- teózisának nevezte azt- Va­lóban féktelen szilajság. robbanásig fokozódó fe­szültségek. viharos lendü­let, fergeteges jókedv, élet­öröm jellemzi a müvet, A zenekar kissé fáradtan mu­zsikált, csak helyenként érezhettük előadásukban a beethoveni erőt. A vonósok meglehetősen kimérten ját­szottak. A lassú részeknél feltűnően tartózkodtak a lábra tótól. Hangjuk fény­telen. helyenként bántóan éles volt. Dobrin Petkov karmes­ter mindent megtett a mű­vek megfelelő megszólal­tatásáért, nagy átéléssel, szuggesztív erővel próbá'ta az együttest felrááni, de ez csak néha sikerült ne­ki. Valószínű, hogy kevés próbával kellett a koncert­re vállalkoznia, mivel ki­váló formáló-készségét, ze­nei gondolatait a zenekar csak részben tudta átven­ni. A Postás Szimfonikus Zenekart már régóta is­merjük, tudjuk, hogy ki­váló együttes, tagjai hiva­tásos muzsikusok. Hétfői koncertjük azonban .csaló­dást okozott, sokkal többet vártunk tőlük. Lejátszot­ták szólamaikat, a zenével azonban adósak maradtak. Marion György első aratősztrájkok, « földmunkások első energi­kus szervezkedéseinek tü­ze mellett De mégis fény, melegítő tűz a szenttomyai pusztán- Aminek látásáért külföldről utaztak barátai Justh birtokára, aminek pontos leírásáért órákon át zötykölódött vonaton, ko­csin a kor nem egv hazai riportere. Nekik inkább szenzáció volt, hogy Mol­nár Józsefné, Czombos Ja­ni. Rajki István klasszi­kus francia színdarab alak­jait * személyesítik meg; Justhnak a szenzációnál jóval több: parasztbarátai­ba vetett feltétlen hitének megvalósulása, csak a mű­vészet terén megvívandó társadalmi reformjának különös kísérlete; az utó­kornak pedig: egy tehet­séges író és művelt föld- birtokos emberséges ind il­latú. egy kisebb közösség­nek valóban sokat adó, másoknak is példát jelen­tő próbálkozása a maga és a környék parasztjainak kultúrádig önmegvalósítá“ sára. Ezzel a szemmel, igényi nyel válogatta s rendezte sajtó alá a di\ Papp János szerkesztette Bibliotheca Bekesiensis sorozat 9. kö­tetének anyagát Beck Zol­tán. Justh születésének 110., a parasztszínház mű­ködésének 80. évfordulója teszi a könyv megjelenését időszerűvé s • ezért olvas­hatjuk különös örömmel Justh emlékezéseit, kortár­sai ró'a és szenttomyai birtokáról, parasztszíné­szeiről szóló írásait, va La. . mint kuriózumképpen a " színház létrehozójának h;v- rom miniatűr jelenetét, az alkotó tiszta szándékának és népszemlélete naivitá­sának pontos bizonyítékait' A Justh Zsigmond paraszti színháza, a békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, valamint az Orosházi városi Tanács kiadásában az iskola nyomdaipari szakközépis­kolás tanulóinak igényes, szép külsejű vizsgamunká. jakéní jelent meg. M—ő) 1 Karácsonyi emlék Kéry ®y«í® « Széí mar belém, arcomba vágja a bava* « a csikorgó tél felidéz egy karácsonyi falovat a fa alatt..- A gyermekkorból visszanéz, faggat a begyalogolt útról, amit megtettem nélküle. Lábam perzselte a homok, • felmarta sok vad. éles inda, bakancsom töri üszkös sebet, lépésem nem hagyott Bvotaot,j( ötvenévhosszú volt az út s elvesztettem sok háborút, nem ta «idom ez » való. oo.megsirat a régi faló," tT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom