Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-14 / 266. szám
Újjáalakult a Liszt Ferenc Társaság Liszt Ferenc kultusza minde- nütt el a világon. Társaságok ! alakultaik, amelyek nevét viselik és feladatukul tekintik, hogy névadójuk emlékét őrizzék, mű- j vészeiét ápolják. A Magyar L>iszt : Ferenc Társaság, mely 1893-ban j alakult, a valóságban, 1934 óta i nem működött. Ez évben alakult újjá, s az alapító ülésen részt vevők abban a szerencsében részesültek, hogy Liszt décL unokáját is láthatták, hallhatták, mert személyes részvételével tisztelte meg a magyarországi Liszt Ferenc Társaság megalakulását. Elmondta többek között. hogy apjától és nagyapjától sokat hallott arról, hogy fejedelmi fogadtatásban volt része dédapjának, amikor Párizsban felkereste családtagjait. Vele együtt jött a Francia Liszt Ferenc Társaság főtitkára is, aki a nemrég alakult Francia liszt Ferenc Társaságról számolt be. Tehát ott is és itt nálunk is szinte egyidőben alakult újra a társaság. E néhány sor keretében nem közölhetjük a magyar elnökség teljes névsorát, ezért csupán társaságunk motorjának — ha úgy tetsz% Spiritus rec- torának — Forral Miklós főtitkárnak a nevét említjük meg, aki a megalakulást követően felvette Liszt szülővárosával, Rai- dinggal (magyar nevén Dóbor- jánnal) a kapcsolatot. A kapcsolatfelvétel eredményeképpen a társaság tagjaiból 40 tagú küldöttség — köztük e sorok írói is — ez év október 21-én felkeresték Liszt szülőházát, hogy ott leróják kegyeletüket a nagy zeneszerző és zongoraművész születésének 162. évfordulója alkalmából. Utunk a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolától indult, Győrön át Sopron felé vezetett, ahol a yárosi tanács vezetősége fogadott bennünket. Alighogy átléptük a határt, máris elénv jött egy személyautó, amely Raidingig mutatta az irányt, nehogy a kanyargós htom eltévedjünk. Príma úton, szép erdei tájakon át értünk a célhoz. A ház, ahol a zenei zseni született, ápolt, gondozott kis épület, melynek udvarán még nyílott néhány virág. A ház előtt a helybeli férfikórus üdvözölt bennünket, majd a város polgármestere méltatta a nap jelentőségét. A Magyar Liszt Ferenc Társaság részéről dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió einökhelyettese üdvözölte a helybelieket és méltatta a nao és a kapcsolatfelvétel jelentőségét Ezután a helyi Liszt Múzeum számára átadta azt a Liszt Ferenc jobb kezéről készült szobormásolatot melynek eredetijét még 188i-ban Strobl Alajos mintázta meg. Az átadás után léptünk be a ház középső, nagy szobájába, ahol a falakon Lisztet ábrázoló régi metszetek, a vitrinekben pedig emléktárgyak voltak. Vendéglátóink figyelmességét egy Bechstein zongora bizonyította. melyet erre az alkalomra hozattak. A társaságunkban levő Dráfi Kálmán fiatal magyar zongoraművész Liszt L Mefisztó keringőjét és a XIX. Magyar Rapszódiáját adta elő. Felejthetetlen percek voltak! A falakon a gyermek Liszt portréi, a házban a felnőtt Liszt zenéjének dübörgő akkordjai, s mindezt egy 20 éves magyar zongoraművész játssza A későb. biekben koszorút helyeztünk el abban a szobában, melyben Liszt Ferenc született. A niva- talos program ezzel véget ért. Ebédre hívtak meg bennünket, ahol jó ruszti vörös borral koccintottunk a pohárköszöntök alkalmával. Hazafelé útbaejtettük a régi Kismartont, ahol egykor Joseph Haydn működött, ugyancsak az Eszterháziak szolgálatában. A városka olyan szép, mint egy díszes barokk doboz. A kastély viszont szerényebb, mint a mi fertődink, amelyet a tv-nézők is jól ismernek az Interíórum ’73 című műsorból. A liszti és haydni emlékek láttán felemelő érzésekkel eltelve érlelődött meg bennünk a közelgő évforduló és az azt méltóképpen ünneplő műsor gondolata. Ugyanis 1975-ban lesz 100 esztendős a Zeneművészeti Főiskolánk, melynek létrejöttében nagy szerepe volt Liszt Ferencnek, aki első fő- igiazgatója is volt. Minden erőnket ossz*» kell szednünk, hogy megyénk és városunk méltóképpen vegye ki részét az országos esemény megünneplésében, az újraéledő Lisztkultusz jegyében. Sárhelyi Jenő és Sárhelyi Jenöné, a Liszt Ferenc Társaság tagjai Magyar királylány lengyel bányában Lengyelországban járó turistáink többsége nem is sejti, mennyi magyar vonatkozású emléket rejt a sok évszázada művelt, hatalmas sóbánya Wielicz- kában, Krakkótól 13 kilométernyire. A kitermelés során keletkezett üregeket, barlangokat a legendák és a képzelet alakjaival népesítették be a lengyel sóbányászok. Minden sóból készült. Só a padló, só a fal. s a meny- nyezet. só a szobor, sőt a csillár is. Már az első barlangban, ahova az idegenvezető a látogatókat elkalauzolja, magyar vonatkozással találkozunk. A valóságot meghaladó méretben áll négy emberalak sóból kifarag- va. A központi figura Kinga, IV. Béla leánya, Boleslaw király szűzi életű felesége, akinek a legenda szerint a sóbánya léte köszönhető. Mögötte egy-egy magyar, illetve lengyel páncélos vitéz, a királynéval szemben pedig egy öreg lengyel bányász, amint az első kibányászott sódarabot nyújtja felé. A következő barlangban a régi bányászeszközöket mutatják b* A fából készült régi szerszá- között, amelyeket az évszázadok során vastagon bevon- • ták a csillogó sókristályok, ott ■ a „magyar kutya”, egy talicska- : szerű alkotmány, amelyet Ma- : gyarországból honosítottak meg ; itt. Egy másik barlangban fá- ; bői készült hatalmas szerkezetet ; látni, magyar típusú ősi „bá- : nyaliftet”. amellyel annak ide- : jén a súlyos sótömböket emelték ! ki. A magyar látogató számára ; azonban a legnagyobb élmény ! „Kinga temploma”. A budai : Mátyás templom belméreteivel : vetekedő barlangot sócsillárók * sora világítja meg. A „karzat- ; ról”, ahova a turista érkezik, ! sóból faragott lépcsősorok ve- » zetnek le a templom simára ! csiszolt, mintázott sópadlójára. ■ A sófalakon sóból faragott dom_ : borművek örökítenek meg kü- • lönféle bibliai jeleneteket, s a ; szentélyt a hívőktől sóból vágott ■ korlát választja el. Az oltár : főalakja itt is Kinga, a magyar ; királylány, a ma is legkedvesebb • lengyel királyné sóból kifaragott; ; szobra... A wieliczkai sóbányában ál- : landóau 6 és 10 fok között van ; a hómérséklet, csak a mi turis- ; táink szíve melegszik fel — • ennyi magyar vonatkozású em_ ■ lék láttán,. Szinte tart». zékai már Békéscsaba utcáinak az elöl- hátul nagy T betűt „viselő”, különböző típusú ATI-s személygépkocsik. Hozzánk, s a városhoz nőttek az Autóközlekedési Tanintézet Békés megyei Iskolájának e járművei. Ha valamelyik felénk közeledik, legtöbben megállunk a járdaszegélyen. hogy az oktató mellett mereven figyelő tanulóvezető szabad utat nyerjen. Ezt tettük hetekkel ezelőtt is, amikor a tanintézet egyik gépkocsiján a nagy T betű mellett élénk sárga csíkot, benne három fekete pontot figyelhettünk meg. Nem rendelkezem gépkocsi- vezetéshez szükséges ismeretekkel, így mi tagadás, nem tudtam megfejteni e különleges jelzést. Amint tapasztaltam, rajtam kívül még sokan nem értették a jelzés jelentését — Á sárga csík, benne a három fekete pont a siketnémák nemzetközi jelzése —kaptam az egyértelmű választ Nagy Lajos ©ktatótóL Talán két hét is eltelt e beszélgetést követően, amikor eszembe jutott a sárga csík, benne a három fekete pont. Napokon át kerestem a Békéscsaba utcáin közlekedő ATI-s kocsikon ezt a jelzést, de már egyiken sem láttam Már említett ismerősömtől, Nagy Lajostól tudtam nieg, hogy a különleges jelzésű kocsi tanulóvezetője — aki egyébként az ő tanítványa volt — sikeresen levizsgázott. Ennek hallatán őszintén szólva engem nem az a vágy hajtott, hogy arról írjak: íme az első siketnéma, aki Békés megyében szerzett gépkocsivezetői jogosítványt E tény mögött rejtőző. de mélyen emberi tett érdekelt. Mert ez esetben ismerősöm és az Autóközlekedési Tanintézet Békés megyei Iskolája nagyszerű példáját adta az alig több mint 30 éves Nagy István személyében annak, hogy miként lehet további életkedvet adni egy sérült embernek. Kérésemre Futó Sándor, az Autóközlekedési Tanintézet Békés megyei Iskolájának vezetője teremtett lehetőséget arra, hogy e nem mindennapi esettel közelebbről megismerkedjek. Sárga csík, benne három fekete pont Hegy találkozhassak Nagy Lajossal, aki szakoktatója volt Nagy Istvánnak és Moravszki Jánossal, a intézet vizsgabiztosával. — Hangsúlyozni szeretném, hogy Nagy István semmilyen kiváltságokat nem kapott a tanintézettől — kezdte a beszélgetést Futó Sándor — A jogosítvány megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket intézetünk szervezett oktatásán szerezte meg. Mi Nagy Lajos szakoktatót bíztuk meg azzal, hogy Nagy Istvánt elméletileg és gyakorlatilag egyaránt készítse fel a vizsgára. Ma már tudjuk, hogy Nagy Lajos e nem mindennapi feladatát kiválóan végrehajtotta. — De vajon hogyan? Erről azonban beszéljen Nagy Lajoj: — Bár tanítványom még távolról sem rokonom, hosszabb ideje ismerem — mondja Nagy Lajos. — Azt hiszem ez a ma_ gyarázata, hogy a7 ilyen embereknél tapasztalható kisebbségi éi-zését Nagy István velem szemben félre tudta tenni és. el merte mondani titkon dédelgetett vágyát. Azt hogy ő gépkocsivezetői jogosítványt szeretne szerezni. Nem tagadom, ' első hallásra mellbe ütött kérése, önkéntelenül az jutott eszembe, sokszor a jól halló és beszélni is kitűnően tudó emberekkel sem könnyű boldogulni... S máris magam előtt láttam a nagy kérdőjelet: ha engem kér oktatójának, hogyan, miként értjük meg egymást? Mindezek ellenére bátorítani kezdtem Nagy Istvánt, hogy Budapesten alkalmassági vizsgát tegyen. Az emberség diktálta ezt... Miután Budapesten alkalmasnak találták, már eldöntöttem magamban. hogy kérésére oktatója leszek. Őszintén szólva, szívesen vállaltam. Ekkor már azt is tudtam, hogy egyezményes jeleket kell kitalálni a gyakorlati oktatás minden mozzanatára. Tudtam azonban azt is, hogy mivel nem hallja a motor működését. rá kell vezetnem annak érzékeltetésére. Hosszan sorolhatnám azokat a megannyi és nagyon sajátos „kellékeket”, amelyek itt nélkülözhetetlenek voltak... Hogy vállalkozásomat mégis sikerre tudtam vinni, az elsősorban Nagy István érdeme. Hallás- és beszéd fogyatékosságát ugyanis pótolta óriási akaraterejével és a7 ép emberhez mérten megsokszorozott figyelmével. Mert mi mással lehetne magyarázni azt, hogy tanítványom a kötelező 30 órás oktatási idő alatt meg tudta szerezni azokat az ismereteket, melyekkel teljes biztonsággal állhatott a vizsgabizottság elé. — De hogyan látja a tanintézet első siketnéma hallgatójának oktatását Moravszki János vizsgabiztos? — Csak örülni tudót annak, hogy az iskola első szóra vállalta Nagy István oktatását. Azonban mindenekelőtt Nagy Lajos szakoktatónak szeretné^ gratulálni. Mert ez esetben ő nemcsak a kötelességét teljest- tette. Emberségből vizsgázott kitűnőre. Egy embernek adott újabb kedvet az élethez. Ami pedig a vizsgát illeti, a nallgató elméleti ismeretei _ a t esztlapok szerint — igen jónak mondhatók. Vezetésből pedig olyan képességekről adott bizonyságot, melyeket az ilyen fogyatékosságoktól mentes halL gatóktól js örömmel látnánk... — Gondolt-e már Futó Sándor. az iskola vezetője arra, hogy mi lesz akkor, ha a Nagy Istvánhoz hasonlók közül egyszerre többen keresik fel az intézetet? — örömmel várjuk őket. Amint e péida bizonyítja, ilyen értelemben is felkészültünk az oktatómunkára. Szeretnénk az elkövetkező években bebizonyítani, hogy az ilyen fogyatékosság csat állapot, ami semmi esetre sem jelenthet képességbeli hátrányt még a gépkocsi- vezetés elsajátításában sem. Moravszki János, a tanintézet vizsgabiztosa távozásom előtt balesetmentes közlekedésit kívánt Nagy Istvánnak. Lehet-e ennél jobbat kívánni? Talán még annyit — de ez már inkább kérés a közutak járművezetőihez —. ha egy sárga csíkkal. benne három fekete ponttal ellátott személygépkocsit látnak, legyenek vele szemben a szokottnál figyelmesebbek, türelmesebbek Balkus Imre Gerencsér Miklós ARADI MARLÓ 32 Így tanított ki az összefüggésekre Josef Tichy őrnagy,. Hálás csodálkozással nyugtáztam a felvilágosítást. Erre még jobban nekibátorodott és ajánlotta. hogy ismét vacsorázzunk együtt a Hajó vendéglőben. Kénytelen voltam elhárítani kedvességét. Arra hivatkoztam, rendkívüli elfoglaltságom miatt hátrányba kerültem rendes napi munkámban. Sok a beteg, ébresztőtől takaródéig dolgom van közöttük, ha lelkiismeretesen gondoskodni akarok róluk. És valóban, e tekintetben a ’e- hető legőszintébb voltam Tichy őrnagyhoz. Mert ha történetesen egyetlen beteg sem lenne a várban, akkor kitalálok valami hihető hazugságot, hogy semmiképp ne kelljen az ómagy- gyal vacsoráznom. Meglátogattam Lenkey Jánost, október hatodika egyetlen túlélőjét, a karmainkba került lázadó vezérek közül. Reménytelen állapotban van. Üldözési mániája mind hatalmasabban eluralkodik rajta. Ha egyáltalán lehetséges épelméjű ember számára. hogy megkísérelje átélni tudatbomlásának folyamatát, Lenkeyvel a következő történhetett. Az általánosan ismert drámai eseményeden belül a legszemélyesebb lelki katasztrófán kellett átesnie. Akár hirtelen, akár fokozatosan, de ez a katasztrófa feltétlenül bekövetkezett nála. Miként én keresem most tragédiájának okait, úgy kereshetett ő is választ valamilyen megrendítő dilemmára. A nagy különbség a dilemma térfogatában lehet és abban, hogy a betegnél a válaszkereséshez igen heves lelki megpróbáltatás társult. A lélek és az értelem közös erőfeszítésében megbomlott a harmónia. Pszichikai roggyanását minden bizonnyal a tudat elbizonytalanodása követte. S ahogy fogyatkozott a lelki erőtartalék. úgy süllyedt a támasz nélkül maradt ész a képzelődés útvesztőibe. Csak egy, vagy néhány tévedésnek kellett kicsíráznia benne. Ezek aztán önmagukat fejlesztették, mind burjánzóbb organizmussá. Amilyen mértékben terjeszkedett ez az organizmus olyan mértékben hullott szét Lenkey János személyisége. Igv a minőségében visszájára fordult értelem és érzelem immár a kór tökélyét építi tovább, egészen a pusztulásig. Pillanatig sem vitás, hogy betegségét valódi démonok váltották ki: mi. osztrákok. Belső tusakodása közben összekeveredtünk a levegődémonokkal, amelyek csak Lenkey János számára léteztek. A vesztére törő fantomlények benépesítették kóros képzeletét. Ádáz ellenségei kezdetben a távolból leselkedtek rá. Ahogy mélyült a betegség, úgy közeledtek feléje. Egy ideig a falakon dörömböltek, majd a cellájába költöztek. Szünet nélkül leselkedtek rá, megrohanták, birkózni kényszerült velük. Dulakodás közben önmagát törte össze és csak akkor csillapult, amikor az eszméletlenségig kimerült a küzdelemtől. Már nem a falakon kívül, ' nem is a cellájában, hanem a mellkasában élnek a démonok. Belülről tépik, falják a szörnyetegek. Mindent megpróbál, hogy szabaduljon tőlük. Vergődik, fetreng, kiabál, önnön testét szaggatja. — Vigyenek Egerbe! — könyörög változatlanul. Bizonyos, bármilyen környezetváltozás segítene rajta, legalábbis enyhítené szenvedéseit. A szabad levegő, a természet viszonylagos nyugalmat hozna rá. De hát ez lehetetlen. Hiszen épp azért kellene meg_ gyógyítanom, hogy felakaszthassák. Narkotizálom, hadd aludjék minél többet. Hivatásom szégyenére mindössze ennyit tehetek érte. Hivatásom etikája szerint kötelességem gyógyítani, hogy megmentsem az életnek. Parancsolóim akarata szerint kötelességem gyógyítani, hogy végezhessenek vele..
