Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

Hűség a brigádhoz hűség a gyárhoz

Különös érzés ellátogatni néhány évtized múltával a régi gyárba, ahol az ember ifjúkori munkáséveit kezdte. Ismerős arcokat keres legelőször.

Erire gondoltam, amikor beléptem a Férfifehérneműgyár békéscsabai üzemének kapuján. Nem kellett sokáig kutatnom. Sok ismerősre akadtam. Ez az az üzem, ahol bér volt fluktuá- j ció, szép számmal megmarad- í tak az alapító-, a törzsigárdata- Sok.

Dudás Györgyne is azok közé tartozik, akik 1950-ben együtt kezdték a munkát. Régen találkoztunk. de mintha semmit sem változott volna. Ugyanolyan a szeme villanása, a mosolya, mint akkor, amikor együtt voltunk, egy varrodában a speciál gépek mellett dolgoztunk. Még a fürgesége is azonos. Pediig az évek mégiscsak elszálltak. Lám, már nyugdíjba készül!

Sokan elmentek albbófl a varrodából és az üzemből is, s változtak a vezetők, az igazgatók. Dudásné és még jó néhány társa viszont maradit. Huszonhárom öve, a gyár megalakulása óta hűséges a munkához, társaihoz, a brigádhoz.

Ma, amikor egyre-másra azt halljuk, olvassuk, hogy vannak munkahelyek, ahonnan még a törzsgárdatagok is elmentek, igazán jó érzés olyan emberekkel beszélgetni, akik becsülettel kitartana^ egy helyen. E hűség okait kutattam, amikor Dudásáéval beszélgettem.

Tévedés ne essék, nem olyan típusú ember, akinek minden mindegy, csak dolgozhasson, ugyanakkor közömbösen szemléli a körülötte zajló életet. Ellenkezőleg. Mindig olyannak ismertem, aki a szó igazi értelmében beleszól a gyár életébe, s édeteleme segíteni, akár egyéni vagy közös érdekről van szó. Nem kell különösebben magyarázni, hogy az ilyen tevékenységnek vannak népszerűtlen oldalai is. Mégsem hátrált meg sohasem a nehézségek elől, s ambícióját megtartotta a mai napig.

— Szeretem a gyárat, a munkahelyemet — mondja egyszerű természetességgel, minden mesterkéltség nélkül. — Jól érzem itt magam és soha nem kívánkoztam sehova. Tizenhét évig speciál-gépes voltam, azután csomagoló, ma is ez a munkám. Viszont ha bárhová helyeztek

m NOVEMBER %,

kisegíteni, mindig vállaltam, mert biztos voltam abban, hogy éppen ott van rám szükség, Igyekeztem hát a tehetségemhez, képességeimhez mérten jól dolgozni.

A Gagarin brigádhoz magam kértem, hogy mehessek. Jó ez a kollektíva. És hamar befogadtak, nagyon összeszoktunk. Du- di néninek hívnak a fiatalom és az idősebbek, de ezért nem haragszom, hiszen a bizalom és a szeretet kifejezője. Ezt tapasztalom a brigádban és a gyárban is. Mindig éreztem a megbecsülést, a szeretetet. Persze nemcsak engem az én munkámat ismerik el, hanem mindazokét, akik igyekvők, becsületesen dolgoznak. Brigádunk az idén május 1-én kapta meg a kiváló címet, s ezzel együtt 45 ezer forint jutalmat. Magam 2 ezer forintot kaptam. Egy munkásnak az elismerés a legfontosabb. S elsősorban az erkölcsi, nem is annyira &z anyagi. Ha a gyárban így van, akkor tudja, hogy érdemes dolgozni, de a termelésen felül többet is tenni.

A „többet tenni” alatt a társadalmi munkát értette. Mindjárt, szinte a régi, fiatalkori lel_ * kesedéssel mesélte el. hogyan S vett részt nemrég társaival £ együtt a szanazugi üdülő építé- jj sében, ahová majd üdülni is • elmegy. Ezenkívül több mint ; egy évtizede — iránt az ! üzemi társadalombiztosítási ; tanács segélyezési felelőse ; — sokat tesz a kis- ; gyermekes anyákért, az egye- ! dülállókért és az idősekért.

— A pártnak 1949 óta tagja, s j

egyben egyik pártmunkája, hogy : 13 éve megbízottja a Kossuth £ Könyvkiadónak. A sajtó ter- : jesztésében is aktívan, lelküs- jj méretesen vesz részt. Ha bármi- » lyen megbízatást kaip, annak ! mindig nagyon becsületesen tesz ! eleget. — Ezt már Valastyán Mi- ; hályné, az üzem szakszervezeti ! titkára mondja. ;

Dudásné szerényen elhárítja : a dicséretet. De jó munkáját £ ékesen bizonyítják a kitünteté- ■ sek. Az üzem Kiváló Dolgozója s lett 1952-ben s még ugyaneb- ; ben az évben megkapta a Köny- £ nyűipar Kiváló Dolgozója ki- : tüntetést. Azóta még 1960-ban is ; a Kiváló Dolgozó jelvény tu_ ; lajdonosa lett, s jó néhány egyéb ! jutalmat kapott. ■

— Lehet-e azt az üzemet ott- ;

hagyni, ahol így megbecsülik a ■ munkást? — kérdi és válaszol ; is rá. — Nem vágyom sehová ! és az a legnagyobb bánatom, • hogy már itt a nyugdíj ideje. : Persze, ha az egészségem engedi, ■ azt szeretném, ha még tovább ■ dolgozhatnék... :

Kasnyik Judit

Ünnepségen adtok át az arany pecsétgyűrűket és törzsgárdajelvényeket

Emlékkiállítás az orosz építőművészeiről Békésen

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulójának budapesti ünnepségeire barátságvonat érkezett a Szovjetuni- óból.A több mint 300 tagú Kom- szomoldelegációt B. K. Pugo, a lenini Komszomol Központi Bizottságának titkára, valamint az ifjúsági szövetség más vezetői fogadták. Ott volt F. P. Bog_ danov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa is.

Ülést tart az SZMT elnöksége

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége november 9-én, pénteken délelőtt 9 órakor tartja soron következő ülését.

Az elnökség először a szocialista munkavenseny helyzetéről szóló jelentést tárgyalja meg. Ezután megvitatja az SZM»T 1973. évi költségvetésének végrehajtásairól szóló előterjesztést, majd jóváhagyja a jövő évi költségvetést. Végül a testület megvitatja — az MSZMP KB 1972. június 15-i határozata alapján elfogadott — SZMT-el- nökségi feladatterv végrehajtásának tapasztalatairól összeállított jelentést.

Száz politikai piakát címmel kiállítást rendez m. MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya, valamint a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum a Szépművészeti Múzeumban. Képünkön: Egy 1919-es plakát. (Wormser Antal felvétele — KS)

A Békés megyei Gabonafelvá- sárló és Feldolgozó Vállalat november 7. alkalmaiból tegnap, kedden délután 3 órakor ünnepséget rendezett Békéscsabán.

A VII. számú általános iskola úttörőinek kedves műsorával kezdődött a rendezvény, majd IGyurkovúcs János párttitkár mondott ünnepi beszédet. Ezután Bánki Béla. a vállalat igazgatója adta át a törzsgárda- jelvényeket és jutalmakat. Hatan, akik 35—40 éve dolgoznak a vállalatnál arany pecsétgyűrűt kaptak. A törzsgárda tagságából öten csillagos arany, tizennyolcain balbérkoszorűs arany, harmincnégyen pedig arany törzsgárda jelvényt kaptak.

Az ünnepségen 155 ezer forint jutalmat osztottak ki. A törzs- gárda különböző fokozatával kitüntetetteket a vállalat összesen 580 nap jutalomszabadságban részesíti.

Ma, szerdán délelőtt 10 órakor a békési Jantyik Mátyás Múzeumiban „A középkori orosz építőművészet” címmel emlékkiállítás nyílók. A kiállításon dr. Köteles Lajos főelőadó mond megnyitó beszédet,

Politikai plakátok

Komszomol-kQldSItség érkezett Budapestre

Az életmód

A hányán vagyunk, annyiféle az életmódunk. Mégis, ami lényeges, jellemző benne, az közös. A társadalom haladása nem öncél, minden józan cselekedet egyén és közösség azonos útját szilárdítja, s mély árkok, tág szakadékok fölött ver hidat. Marx azt írta: egy társadalom „természetes fejlődési szakaszokat sem át nem ugorhat, sem parancsszóval el nem tüntethet. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat.” Ez életmódváltásunk esetében is így igaz.

Bonyolult rajzolatú térkép kellene ahhoz, hogy feltüntethessük rajta, leolvashassuk róla mindazt, ami életmódváltozásunkban végbement, végbemegy. Nézzünk a „messzi” — múltba? négy évtizednyi — múltba? 1930-ban ötszáz család földjén 400 000 cseléd és napszámos dolgozott, családtagjaikkal együtt 1,5 millió ember. Ezer élve születettből 131,4 halt meg egyéves kora előtt — ma 33 —,

75 000 munkás nem talált kenyéradóra, azaz tartósan munka- nélküli volt... Adatok. Kapaszkodók, hogy e sötétségbe, feledésbe süllyedt világ ábrázatát az egyéni sorsok tömegén is fölfedezhessük, fölidézhessük. Mert hisz alak átélték, nem szívesen emlékeznek rá, a kiszolgáltatottság, a mega lázottság

forradalma

fájó, mély sebeket szakított. S akik nem élték át a keserű éveket, azoknak annyi, ■ mint bármi más a tankönyvekben. Lecke.

indig a múlt? ÉLetmódunk meghatározott társadalmi viszonyom terméke. Ahhoz, hogy életmódunk forradalma bekövetkezhessék, a gazdasági, társadalmi berendezkedés alapvető forradalmi folyamatainak kellett lezajlanda. Ezek nyitottak kaput, döntöttek le áthághatatlannak tűnő falakat. Romboltak, hogy építhessenek. S ez az építés átformálta, átformálja valamennyiünk életmódját.

Egy-egy adatba örömök, szenvedélyek sikerek, kudarcok légiója fér. Jellemzi életmódunkat, hogy a húszas években a férfiak átlagéletkora 41 év volt, s ma 66,3, a nőké 43,1, ma 72,1? Vagy inkább az, hogy 1930-ban száz keresőből 51-nek a mező- gazdaságban szelték, ha szelték a kenyeret, mert hetven százalékuk föld nélküli cseléd, napszámos, egy katasztrális holdnál többet nem birtokló szegényparaszt volt. Esetleg arról szóljunk, hogy míg 1965-ben a termelőszövetkezetekben ezer hektár kukoricásból átlagosan csak kilencen takarították be a termést gépek, idén már 730 hektáron teszik ezt? Talán az győzné meg jobban az olvasót amit életmódunk fontos jellemzőjéről, a fogyasztásról sorolunk? 1960- ban 339 millióért vásároltak kárpitozott bútort az országban, tavaly kétmilliárdért; egy ember ma kétszer annyi húst, háromszor annyi cukrot, 93 helyett 260 tojást fogyaszt, mint 1938-ban... Ne ragadjunk meg az anyagiaknál, inkább hivatkozzunk a középiskolások 342 ezres seregére — 1938:52 000, — a felsőfokú tanintézetek 9100O — 1938:12 000 — hallgatójára?

S

ok minden keveredik a fenti bekezdésben. Mert életmódunk is ezerféle dolog keveréke, összegezése munkánk jellegének, lakásviszonyainknak. a települések közművesítésének, a fogyasztásnak, tanulásnak, a szórakozás lehetőségeinek, a család belső állapotának. S mert nemcsak mennyiségüket nézve, hanem minőségüket tekintve is gyökeresen megváltoztak életmódunk fő meghatározói, a forradalom kifejezése nem túlzás.

Nem, mert gyorsuló tempóban tökéletesítjük környezetünket, s bár messzebb még, mint karnyújtásnyira a szellemi, anyagi bőség kosara, de vesz- szőfonata már erős; magunk csináljuk, magunknak csináljuk. Ma nem különleges, megcsodálni való „jótétlélek” a közösségért fáradozó ember. Mindenütt fellelhető típusa az önmagát és környezetét újjáteremtő társadalmunknak. Ma nincs abban semmi rendkívüli, hogy fel-