Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-06 / 260. szám
Menai ünnepség a békéscsabai Bútoripari Szövetkezetné) Goldberger János, » R1SZÖV elnöke köszönti a szövetkezet dolgozóit November 3-án, szombaton délután zsúfolásig megtelt a békéscsabai Bútoripari Szövetkezet nagyterme, ahol ünnepség keretében emlékezett meg a 25 eves jubileumról. Részt vett az ünnepségen Goldberger János, a KISZÖV elnöke. Várai Mihály, az MSZMP városi bizottságanav osztályvezetője. Elsőnek Tomka Ferenc műszaki vezető köszöntötte az ün- I népségén megjelenteket. Ezután Gyebnár János. a szövetkezet elnöke emlékezett meg november 7-e jelentőségéről, majd beszámolt a tagság előtt az üzem 25 éves törté- neténelr fontosabb állomásairól. Elmondotta többek között, hogy a kollektíva jó munkája eredményeképpen negyedszázad alatt ötször érdemelték ki a Kiváló Kisipari Szövetkezet címet és ez idő alatt létszámuk huszonháromszorosára, termelésük száz- hetvenszeresére emelkedett! Beszélt álról is. hogy a jövőben hasonló ütemben fejlődik: a szövetkezet 1974-ben a tervek szerint már elérik a százmillió forintos termelési értéket, több munkát vállalnak a lakossági megrendelésekre, tovább növelik az exportot. Elismerően beszélt arról, hogy bútoraik jó hírnevet vívtak ki nemcsak belföldön, hanem a külföldi kiállítások alkalmával is. 1969-ben Moszkvában, 1970-ben Leningrádban és tavaly ismét moszkvai kiállításon mutatták be legkorszerűbb termékeiket A megemlékezés után kitüntetésekre. jutalmak átadására ; került sor. A Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést Goldberger János adta át Gyeta. nár Jánosnak és Rakovszki Györgynek. Tízen kapták meg a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. 78 dolgozónak adták át a törzsgárda jel vényt, ketten kaptak jubileumi jutalmat és 183-an pénzjutalmat, összesen több mint 135 ezer forintot osztottak ki. Goldberger János, a KISZÖV elnöke is szót kért a jubileumi ünnepségen. Elismerően beszélt a kollektíva negyedszázados tevékenységéről és az OK1SZ nevében Rév Lajosnak az OKISZ «úrnőkének megbízásából emlékplakettet adott át a szövetkezetnék. csatára vállalkozna. Többé nem engedelmeskedett Bem József parancsainak. Pedig Lúgoson, ahová beszorítottuk a megvert magyar alakulatok töredékeit, még drámai epizódok peregtek le a temesvári ütközet után. Luglos tele volt a török birodalom felé menekülő magyar kormány tagjaival. tisztségviselőivel, s más főbenjáró lázadókkal Köztük Dembirtsky, aki Szegednél még vezére volt. Ezek biztatták, hogy vonuljon Orsovára. Nem fogad, ta meg tanácsukat. Emberei a végsőkig elcsigázottak, se élelmük, so lőszerük. S a lerongyolódott hadosztály megpróbáltatásairól ékesen vallott, hogy létszáma egyharmadára. alig kétezer főre apadt. E* maradt belőle a Bem által vezetett temesvári ütközet után. Nem is volt az többé hadosztály, csak seregroncs. Mit kezdett volna vele Orsovánái? Közben megtudták a hírt Görgey fegyverletételéről. Egyúttal sürgette Bem; visszavonulni a Vaskapu-hágón Erdély felé. Kijelentette a lengyel forradalmárból lett magyar hadvezér, hogy hatvanezer emberrel és 160—170 ágyúval rendelkezik. Ekkora erővel képes megvédelmezni Erdélyt. Lázár Vilmos Bemnek is azt felelte, hogy nem hajlandó tovább mészárol ta tn; katonáit Mivel peeks meggyőződött a folytatás értelmetlenségéről, az a célja, í hogy a hadiállapot megszűnté- ; ig minél kevesebb okot adjon ■ a megtorlásra. Bem mégis ki- 5 tartott akarata mellett. A nö- : vekvő zűrzavarban írásos pa- ; rancsot küldött: kövessék azon- ; nal Erdélybe. Parancsához mel- • lékelte Lázár Vilmos ezredesi S kinevezését. Lúgoson is tarthatatlanná vált : a helyzet, ezért Karánsebesre ! vezette tovább hadosztálya ma- : radékait. Megint kiújult a két- S ségbeesett dilemma, hogy ml- : tévők legyenek. Tiszti gyűlést ! hívott egybe Lázár. A tisztek • egy része csak a feltétel nélküli jj kapitulációt látta lehetségesnek, [ másik része a szabad elvonu- ; lásban reménykedett. Újabb sür- ; gető parancs Bem Józseftől; to- : vább, Erdélybe, a hátszegi gyű- : lekezőhöz! De jött herceg Lieh- : tenstein tábornagy írásos fel- : szólítása is; adják meg magú- ! kát, garantálja a büntetlensé- i get. Nem volt más választás. Lá- ■ zár Vilmos összetört hadosztá- ■ lya Karánsebesnél a herceg lá- : baihoz rakta fegyvereit. Utoljá- : ra a levert honvédcsapatok ; közül. Mire az utolsó katona is ! ott állt fegyvertelenül a Lázár- ? hadosztályból a mi csapataink • négyszögében, augusztus 19-én ; késő este, addigra a mi tábori ; csendőreink már százává! kísér- ; ték börtönbe itt Aradon a hon- j védtiszteket. ; Fények és árnyak Erzsébethelyen (Tudósítónktól). ILYESMI mindenhol kerül, falun-városon egyaránt. Mégis szót érdemel, mert némi „odafigyelés” esetén már nem is kellene szót vesztegetni az egészre... Békéscsaba tizenhétezres lélekszámú munkáskerületében, Erzsébethelyen — a köznapi nyelvezetben; Jamináhan — van egy liget. Alig néhány éve itt még jól menő és ■— a he’y- hez „illően” — meglehetősen hangos sörkert „üzemelt”. Két, igen nagy létszámú általános iskola tőszomszédságában... Nos. a jóérzésű környékbeli lakosság mélységes egyetértéséi vei találkozott az illetékesek intézkedése, amidőn a környezethez mégsem illő — bár egyébként helyénvaló — intézményt megszüntették s némi — de annál hosszasabb! — átalakítás után korszerű fiókkönyvtár nyílt meg a helyén... Szomjúságot oltott hajdanában a sörkert szomjúságot olt — a kultúra iránti szomjat — most a könyvtár. Az őszi késő délutánok sötétjében nagy, fényes ab'akaival szinte vonzza a könyv iránt érdeklődőket, özv. Huszár Rezsőné fiókkönyvtárvezető és váltótársa, Csák íst- vánné jogos elégedettséggel mosolyog, ha a rövid idő alatt tekintélyessé terebélyesedett olvasótáborról esik szó. Csakhogy... NOS, e „csakhogy” mibenlétéről e sorok írója maga is meggyőződött és—majdhogynem nyakát szegte! A fényesen kivilágított olvasóteremből kilépve, ugyanis a fekete korommal egyenértékű sötétség fogadja a „nyájas olvasót”. S akkor tippelhet: nekimegy-e egy ligeti fának vagy sem? Igaz, veheti útját balra, a szomszédos Szántó Kovács utcába, ám akkor meg — csöbörből vödörbe esik. Az ember ugyanis itt is úgy véli, hogy a sötét temetőben jár. a gyengébb idegzetűek még a fej- fákat is oda képzelik— Tudni kell pedig, hogy e „nyúlfarknyi” utcácskában van a "hatos számú általános iskola. Ablakainak kiszűrendő fénye — a délutáni órák és a tornatermi foglalkozások miatt — gyakorta 18—19 óra körül huny ki. S azután a tizenéves kisdiákok nekivághatnak az ^egyiptomi sötétségnek...” íme. tehát a furcsa kontraszt: a kultúra és művelődés e két fényes bázisa közvetlen környezetében sötét árnyék... Pedig a megoldás olcsó és kézenfekvő: a könyvtár előtti ligeti térségben négy —— a „sör— kert-korból” ittmaradt __ k andeláber, a Ms utcácskában pedic négy villanypózna kínálja magát, hogy világítótesteket szereljenek a tetejébe... Csak „oda ke'lene figyelni.-” Átadták a húszezredik Ikarus autóbuszt a Szovjetuniónak Hétfőn az Ikarus karosszéria- és járműgyárban átadták a szovjet exportra kerülő 20 ezredik Ikarus autóbuszt. A gyár 1948-ban. államosításakor 164 autóbuszt gyártott évente, s azóta több, mint 60 ezer készült. Ebben az évben mintegy 7800 autóbusz gyártása várható, amelynek legnagyobb része külföldön öregbíti a magyar ipar hírnevét. Az eddig elkészült autóbuszok mintegy eeyharmada a Szovjetunióban közlekedik, és több közülük j már több mint. egymillió kilo- ! métert tett meg a szovjet utakon. —És csupán fél kilométernyit kell „ugrani” ahhoz, hogy elérkezzünk Jamina egyik centrális helyére, a Kolozsvári—Pozsonyi—Bacsányi utcák által határolt piactérre. Csak ismétlésekbe bocsátkozhatna a krónikás. ha jellemezni akarná az alig száz négyzetméternyi park esti sötétségét. Pedig ez meg sok-sok munkáslakta utca felé irányuló, fontos gyalogos „átkelőhely”... Itt az orra esés lehetőségét „csupán” az tetézi, hogy a tér közepén, a hetipiacnak terméskövekkel kiképzett helyen lépcsők vannak-. ...Bezzeg, negyvenöt előtt, amikor az alkalmi térzene a Giovinezzát (az olasz fasiszta indulót) játszotta, itt is volt közvilágítás... E frekventált he’yen szinte „egy kupacban” található a gyermekgyógyászati rendelő, a korszerű textil—cipőbolt, a tej- és kenyérpavüon, az igen nagy- forgalmú rendelőintézet és egy I gyógyszertár. Meg még valami..., A Kolozsvári és Bacsányi ut-1 Kulturális delegációnk második fellépésére a 40 ezer lakost számláló Casaleccháóban került sor. Csillagos, sarló-kalapácsos vörös zászlókat lengetett itt az utcáikon mindenfelé a nyár végi szél. Szemben a nagy lcultúr- centrummal már elkészült a vörös drapériával bevont színpad és szónoki emelvény^ Erről az emelvényről köszöntötte a kommunista párt harcos lapját, az I’Unitá-t itt is, akárcsak a megye más városaiban. Néhány lépéssel arrébb, a 40 ezer lakosú város központjának legforgalmasabb utcája két oldalán nagy méretű táblákra fasisztaellenes feliratú plakátokat. s a háború szörnyűségeit bemutató fényképeket ragasztottak a párt aktivistád. Mindezt egy kapitalista országiban láttuk, ahol a fasizmus is létező valóság. Mfórt óriási különbség hazánkban háború- és fa&izmuséUenes harcot hirdetni, vörös csillagos zászlót magasba emelni és kommunista meggyőződésről beszélni, vagy ugyanezt tenni Olaszországban. Itt, Casaleeohiőban fiataljaink lelkesedéséhez nem kis mértékben hozzájárult az is, hogy a széksorokból jórészt olasz munkás- arcok bíztató tekintetét érezték. *Az elismerés nagyszerű kifejezését viszont a műsor befejezése után tapasztalhatták. Már jó ideje legördült a színpad bordó függönye, de a casaleeohiói közönség helyéről felállva még mindig tapsolt. Éq következett az űjalbb fellépés, melyre a 24 ezer lakosú San Giovanniíban került sor, amely együttesünk számára a harmadik olaszországi bemutatkozást jelentette. A több száz személy befogadására alkalmas színház nézőtere már az előadást megelőző negyedórában zsúfolásig megtelt. Ez, mi tagadás, jó hatással volt táncosainkra. Itt hangzottak fel a turné ideje alatt először Szabó Tibor négytagú zenekarának tolmácsolásában az olasz melódiák. Talán nem szükséges bizonygatnom, hogy ez milyen sikert aratott És ez érthető is. Más nemzet fiainak előadásában saját dalainkat, saját zenénket .hallani mindig felemelő érzés. Ésji műsor végén olyasmi történt, amire táncosa inlk aligha számítottak. Olasz fiatalok kezükben papírlapot és ceruzát szorongatva az öltözőket összekötő folyosó- j ba siettek, hogy együttesünk j cák találkozásának szegletében — néhány lépésnyire vagy alig kőhajításnyira az említett intézményektől — egy hatalmas .köztisztasági” szemétgyűjtőláda éktelenkedik, a fényt szimbolizáló lakossági szolgáltatóhelyek éles kontrasztjaként. A ládában pedig — és mellette! — a különféle kacatok megszámlálhatatlan légiója: ételmaradékok, Mlyukadt, ócska edények, használhatatlan limlomok, de még állati tetemek is... Mondani sem kell. hogy nyáron a káros rovarok efldorádója (a kenyérgombához és az egészség- ügyi intézményekhez „lépésközeiben!”) s az év minden időszakában undorítóan visszataszító. az esztétikai hatást romboló látvány! Itt csak egy megoldás van: eltávolítani a falu szélén is aligha megtűrt szeméttárolóhelyet, de tüstént.! ...A FIZIKAI törvény szerint a fényt követi az árnyék. E sajátos esetekben az itteni lakosság szívesen eltekintene « „törvényszerűségtől...” tagjaitól autogramot kérjenek. S, nemcsak megvárták, amíg velünk az autóbusz elindult, hanem sokáig integettek is utánunk. Szeptember 15. a Gyulai „Körös” Néptánc Együttes szamára sokáig emlékezetes marad. Ezen a napon táncosainkat a budrióiak ünnepelték. Ezt a megnyilvánulást éreztük élőszár a város melletti Braccianti mezőgazdasági termelőszövetkezetben, ahol ebéden láttak vendégül bennünket. Szívem szerint örömmel idézném itt azokat a felsőfokon kinyilatkoztatott jelzőket, mélyekkel Roda Giorgio, a város polgármestere a Gyulai „Körös” Néptánc Együttesi pohárköszöntőjében méltatta. Igaz, hogy ékkor már három városban arattak sikert táncosaink, melyek híre eljutott Budrióba. A fogadás légkörére jellemző, hogy a város és a szövetkezet vezetői együtt énekelték táncosainkkal a jól ismert mozgalmi dalokat. Közben valamennyien tudtuk, budriói barátaink napokon át azon fáradoztak, hogy együttesünk a város nagy nyilvánossága előtt lépjen közönség elé. Éppen ezért nem a színiházban került sor táncosaink, énekeseink és zenekarunk bemutatkozására, hanem a városi tanács patinás épülete előtti téren megépített színpadon. Mint mondották, a színház Mcsi ahhoz, hogy annyi érdeklődőt befogadjon, mint amennyire ők számítanak. NeMk volt igazuk. Az előadás megkezdése előtt azonban fontos eseményre került sor a városi tanács dísztermében. Este Mlenc óra előtt ugyanis Bud- rdo polgármestere és a politikai pártok képviselői búcsúlátogatáson fogadták a hazautazni készülő Gyula város négytagú delegációját. Ezt követően a tanácsháza előtti téren több ezer budriói köszöntötte nagy tapssal a két város színpadra lépő vezetőit. Roda Giorgio és dr. Vidó István a főtéren egybegyűltek előtt adott számot a testvérvárosi kapcsolat további terveiről. És a jelenlevők hatalmas tapssal „mondtak” igent a gyümölcsöző együttműködésre. Éjfélhez közeledett a tanácsháza öreg toronyórájának mutatója, amikor együttesünk búcsúzott Budidétól, kedves lakosságától. Bafkus Imre Következik : „.És felhangzik m Imteraacsonáié. Kazár Matyó •• '■■‘‘Á NCOSOKKAL * A VÖRÖS ÖVEZETBEN Budrio ünnepelte együttesünket A (Folytatjuk) 1973. NOVEMBER 6.
