Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-06 / 260. szám

T udomány ECHNIKA Földön kívüli civilizációk alkotásai a világűrben? minden mennyiségben Az érdekes probléma már K. E. Ciolkovszkijt, a híres rakétatudóst is behatóan fog­lalkoztatta. Meggyőződése volt, hogy a világűrben elkép­zelhetők olyan objektumok, amelyeket a Földön kívüli magas civilizációjú lények al­kottak. Elképzelése szerint ezek a lények egy központi csillag körül nagyméretű bu­rokrendszert hozhattak létre. A központi csillag a burok­rendszer energiaforrását ké­pezi. Hasonló következtetésekre jutott a hatvanas évek elején F. Dyson, az ismert amerikai asztrofizikus is. Dyson sze­rint bizonyos Naphoz hason­ló kozmikus objektumok vi­selkedése nem magyarázható meg az ismert asztrofizikai törvényszerűségekkel. Ezek az objektumok előszeretettél bo­csátanak ki infravörös sur- gárzást. A rendszer mecha­nizmusa Dyson szerint csak úgy képzelhető el, ha feltesz- szük, hogy az objektum egy Tizenhét tavat találták a Déli- sark jege alatt — szélességük 1 km-től 15 kilométerig terjed. A tavakat borító jég kora leg­alább ötmillió éves, s hogy a tavak hogyan kerültek oda, egyelőre még tudományos rej­tély. A felfedezést a cambrid- ge-i Scott Sarki Kutatóintézet két tudása tette. A tudósok a Déli-sark jege alatti sziklakép­ződmények kutatása közben jöt­tek rá a tavak jelenlétére a meglehetősen újszerű rádió­akusztikai módszerrel. E mód­szer lényege: a jelen esetben repülőgépről kibocsátott rádió- impulzusok visszaverődésének erőssége és élessége megbízható információt nyújt a jéggel bo­rított területek alatti helyzetről. A rádióimpulzusok ugyanis át­hatolnak a jégen és a szikla­képződmények visszaverik a rá­dióimpulzusokat. A kutatást végző tudósok e visszaverődő impulzusokat egyes helyeken furcsának találták: olyanok Először a világon Nyugat-Szibériában sikeresen halad előre egy bátor techni­kai kísérlet. A tomszki terüle­ten fektetnek le világviszony­latban először olyan csővezeté­ket, amely 1220 milliméteres átmérőjű acélcsövekből áll. A szibériai őserdőn, ingoványon, szakadékos terepen át 818 kilo- métér hosszan húzódik az épít­kezési terület. A szerelőknek kétszer is át kellett vezetniük a csöveket a széles Ob folyón. Mellékfolyóin is száz akadályra találtak. A szibériai építkezé­sek és városok közötti légióidat a világ legnagyobb repülőgépei­vel tartják fenn. A csővezeték elkészült szakaszának kísérleti üzemeltetése nemrég megkezdő­dött. mesterséges eredetű burok, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering, annak sugárzását felfogja és infra­vörös sugárzássá alakítja át. G. I. Pakrovszkij szovjet tudós megvizsgálta az égi mechanika törvényei alapján egy központi csillag körül feltételezett burokrendszer fi­zikai viselkedését. Azt ta­pasztalta, hogy a rendszer ál­tal kibocsátott sugárzási kép (spektrum) speciális tulajdon­ságokkal rendelkezik. A bur­kon keresztül a központi csil­lag sugárzásának legfeljebb csak igen kis hányada jut ki a térbe, míg a sugárzás dön­tő része a burok külső részei­nek hő- vagy infravörös su­gárzásából származik. Pakrovszkij hangsúlyozza, hogy a Földön kívüli civilizá­ciók utáni kutatás egyik esz­köze: tanulmányozni azoknak a csillagoknak a sugárzási spektrumát, amelyek inten­zív infravörös sugárzást bo­csátanak ki. voltak, mint amelyeket nagyobb sima, jeges vízfelületek vernek vissza a sarki vidékeken. Végül rájöttek, hogy tavakról van szó, amelyek meredek szikla­falak mélyedésében helyezked­nek el. Fehérje — Állati fehérjéből az emberi szervezet feltétlenül szükséges napi adagja 30 gramm. A vi­lágfogyasztás átlagát megvizs­gálva azonban kitűnik, hogy a Föld minden lakójára csak 19 gramm állati fehérje esik, de az is olyan egyenlőtlenül osz­lik el, hogy embermilliók csu­pán napi 2 grammal kényte­lenek beérni. Fehérjekoncentrátum — kőolajból 1963-ban Alfréd Champagnat francia tudósnak a Marseille melletti Laverában. sikerült kő­olajszármazékok táptalajként való hasznosításával az állati fehérjékkel egyenértékű fehér­jéket előállítania. Champagnat nyersolajjal, pontosabban gáz­olajjal feltöltött tartályokba e célra kitenyésztett élesztőgom­bákat helyezett el, amelyek az olaj paraffinját testanyagaikhoz hasonló fehérjékké és vitami­nokká alakították. Kiszámítot­ták: egy 500 kilogrammos mar­ha súlya naponta maximum 2,5 kilogrammal gyarapodhat; ugyanakkor az időegységre vo­natkoztatva nyolc marha ter­mel annyi élelmiszert, mint egy zacskónyi élesztőgomba. Min­dent egybevetve kiszámítható, hogy 30 kilogramm fehérje­koncentrátum ára 1 kilogramm húséval azonos. Champagnat készítménye íztelen, szagtalan fehér por, megfelelő ízesítéssel azonban pörköU, vagy akár bé­csi szelet készítésére is alkal­mas. 1965-ben Nyeszmejanov szov­jet akadémikus és munkatársai űiságírókat láttak vendégül. A laboratórium hűtőszekrényéből fekete és vörös kaviárt tálal­tak eléjük. A legkülönösebb az volt, hogy ezt a kaviárt — bár sem külsejére, sem ízére nem különbözött a megszokottól — mesterséges úton állították elő, olyan nyersanyagból, aminek semmiféle köze sincs a tengeri halakhoz. A vegyvizsgálat be­bizonyította, hogy a szintetikus készítményben a legjobb minő­Az élesztő-kultúrák ségú kaviár minden alkotórésze — tehát a nagy mennyiségű, értékes fehérje is — megtalál­ható. Fehérje — újságpapírból Dr. W. Dexter Bellamy ame­rikai biokémikusnak viszont cellulóz-alapú hulladékokból — újságpapírból, kartondoboz­maradványból stb. — sikerült emészthető fehérjét előállítania. Módszere azon alapul, hogy bi­zonyos baktériumtörzsek a cel­lulózt megemésztik, s közben saját testük anyagaként fehérjét állítanak elő. Az eljárás érde­kessége, hogy a baktériumokat városi szennyvíz-iszapból szár­mazó anyagokkal táplálják, ami egy másik súlyos probléma, a szennyvízkérdés megoldását is elősegítheti. A kísérletek során Bellamy 140 különböző hőt kedvelő baktériumfajt próbált ki, míg sikerült a cellulózt gyorsan emésztő és egyben nagy mennyiségű emészthető fehér­jét termelő törzseket izolálnia. Több ország kutatóintézetei­ben arra is rájöttek, hogy a fából kivont facukor jóval több fehérjének lehet a forrása, mint laboratóriumában. amennyit a takarmánynövé­nyektől remélhetünk. Az éssze­rű fakitermelés hektáronként évente két tonna fát szolgáltat. Ennyi fa —* ha facukorrá, majd élesztővé alakítják át — több fehérjét ad, mint az ugyanakkora területű búza­vagy kukoricatábla termése. Az élesztő termelésében a fán kívül sok mezőgazdasági mel­léktermék is felhasználható, így a kukoricaszár, a szalma, a napraforgóhéj, a nád, a melasz, a cukorrépa, sőt a savó is. Üjabban már a fák és bokrok leveleiből is tudnak fehérjét előállítani. Százszor több fehérje A fehérjegyártás forrásaként emlegetett mikroorganizmusok közt ugyancsak megbecsülendő- ek az algák is. Az édesvízi al­gák fontos szerepét már régeb­ben felismerték. Tavakban, fo­lyókban felsőbb rendű állatok milliárdjainak szolgálnak táp­lálékul. Az édesvízi egysejtű algák 6—30-szor jobb hatásfok­kal hasznosítják a napfényener­giát, mint általában a növé­nyek. S mi több: tenyészetük, illetve termelésük függelenít- hető az időjárás szeszélyeitől. Az algaliszt szárított állapot­ban, átlagosan legalább 50 szá­zalék emészthető fehérjét, ezen­kívül lQ=-20 százalék zsírt és 20—30 százalék szénhidrátot tartalmaz. Az algák növekedési esélye jóval nagyobb, mint a felsőbb rendű növényeké. így az algák évi hozama egy hold vagy hektár egységnyi terüle­ten emészthető fehérjében akár százszorosa (!) is lehet annak, mint amennyit a jelenlegi szán­tóföldi takarmánynövényeinktől a legpéldásabb művelési felté­telek közt remélhetünk. A kutatók világszerte egyik esatát a másik után nyerik meg a „fehérjeháborúban”, s csak idő kérdése, hogy az emberiség rendelkezésére bocsátandó mód­szerek használatbavételével helyreálljon a világ fehérje­egyensúlya — közvetett vagy közvetlen úton. Közvetve úgy, hogy a haszonállatokkal etetik fel az értékes fehérjetakarmá- nyokat, közvetlenül pedig ak­ként, hogy az emberek hozzá­szoknak a fehérjekoncentrátu- mokból készített élelmiszerek fogyasztásához. Ez utóbbihoz azonban az szükséges, hogy az ételek megszokott íze, illata, külső megjelenési formája biz­tosítva legyen, és ez a nehezebb feladat 8b. A. bíkés ntm^L 3SKL MOVEMBB» % Izotópos szívvizsgálat A szívbántalmak okainak pontos felismerése elsőrendű fontos célja a szívgyógyászatnak. Jól­lehet az utóbbi évtizedek egyik kiemelkedő jelentőségű vizsgálati módszere, a szívkatétere­zés ma már sok mindenre fényt derít, mégsem egészen veszélytelen ®s megterhelések nélküli az eljárás. Az orvoskutatók által újabban kidolgo­zott új vizsgálati módszert viszont sokkal kímé­letesebbnek és könnyebben keresztülvihetőnek ítélik meg a szakemberek. A vizsgálat során indium 113 izotópot juttatnak a vérbe, és egy erre a célra szerkesztett készülék segítségével követik az érrendszerben, a szívben megtett út­ját. E módon az orvos könnyen meg tudja ál­lapítani a szívbillentyű vagy a szívizom meg­betegedését, sőt az esetleges elváltozások pontos helyét is. A mérések mindössze három percig tartanak, a mérési görbék kiértékelése pedig további 20 percet vesz igénybe. fl jégpáncél alatti tavak rejtélye

Next

/
Oldalképek
Tartalom