Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
Elkészült a IV. nemzetközi bábíeszílvál programba Jövő nyáron, június 25 és 29 között rendezik meg negyedik alkalommal Békéscsabán a nemzetközi bábfesztivált A tervekről, a november 13-i előkészítő bizottsági értekezlet határozatairól kérdeztük Lenkefi Konrádot, a fesztivál titkárát: — A bábfesztivál rendezői: a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztálya, a Népművelési Intézet az UNIMA magyar központja, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, Békéscsaba város Tanácsa és a Megyei Művelődési Központ. Az ünnepélyes megnyitó után a fesztiválon részt vevők tiszteletére baráti találkozót és bált rendezünk az ifjúsági és úttörőházban. A szakmai bemutatók színhelye a Jókai Színház lesz, a 3—10 éves közönség pedig az ifjúsági ház nagytermében láthatja majd a produkciókat. A bemutatók után nyilvános viták lesznek, ahol az első fesztiválnapon megalakult szakmai bizottság ad értékelést az együttesek teljesítményéről. A közönség bemutatókat követően pedig az ifjúsági ház előtti ligetben Tóth llus és Balogh Sándomé, a népművészet mesterei bábokat készítenek — az előadásokon részt vevő gyerekekkel együtt A fesztivál ideje alatt ülésezik majd egy pszichológusokból, esztétákból, ifjúsági írókból és pedagógusokból álló esztétikai bizottság, amelynek feladata lesz a látott műsorok gyermekneve- lési-esztétikaá tapasztalatainak összegyűjtése, elemzése. A fesztivál zárónapján a bizottság nyilvános, értékelő vitát rendez a szakembereknek. Az előző fesztiválokhoz hasonlóan most is fontos cél lesz, hogy a bemutatkozó együttesek műsorait minél többen lássák, megismerhessék. A fesztiválon részt vevő bábegyüttesek több békéscsabai — óvodával, illetve bölcsődével is rendelkező —üzemben adnak műsort, találkoznak a gyár, a vállalat dolgozóival, vezetőivel, a fiatal közönséggel. A fesztivál befejeződése után szeretnénk rendezni közös műsorokat a megye nagyobb helységeiben, városnézéssel, más kulturális programmal egybekötve. Nyolc hazai és nyolc külföldi bábegyübtes lép — terveink szerint — a szakmai, illetve a gyermekközönség elé. A meghívott magyar együttesek között van a fővárosi Astra, a pécsi Bóbita, és a csabai Napsugár bábegyüttes is, valamint több, gyermekelőadókból álló csoport. A további együtteseket a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Romániából, Bulgáriából, Lengyel- országból, az NDK-ból, az NSZK-bol, Svájcból. Franciaországból és Angliából hívjuk meg. A szakmai bizottságban külföldi és hazai bábszakemberek vesznek részt, a bizottság elnöke dr. Henrik Jurkowski, az UNIMA — a Bábjátékosok Nemzetközi Szövetsége — főtitkára. A fesztivál öt napja alatt több más kulturális eseményt is rendezünk: a 25 éves jubileumát ünneplő Napsugár bábegyüttes kiállításait június 26-án nyitjuk meg: egy alkalommal a Balassi Néptáncegyütites is bemutatkozik a fesztivál vendégei előtt; az evangélikus nagytemplomban szimfonikus zenekari, illetve kórushangversenyt tervezünk. (nemesi) Lefegyverzés Sok kárt. okoztak a tyúkok a vetésben. János bácsi, a mezőőr harci feladatul kapta tehát, hogy álljon lesben a falu végén és zavarja el ezeket a tulajdonosaiknak hasznos. a közösnek azonban káros szárnyasokat, egyúttal pedig figyelmeztesse gazdáikat. A mezőőr vállára vette a puskáját, lévén a vadásztársaság egyik prominens tagja is és kiment a helyszínre. Volt mit hajkurásznia. A gazdákat pedig hivatalosan felszólította, hogy a tyúkjaikat ne engedjék ki a mezőre. Mivel pedig a falu végén volt egy kurta kocsma, dolga végeztével először oda tért be, hogy a sok beszédtől kiszáradt torkát megnedvcsítse. Először még számolta a poharakat, később már nem. A kocsmáros pedig ekképpen biztatta: — Igyon. János bácsi! Csak egyszer él az ember... ö meg egészen belemelegedett a dologba. Annyira, hogy kurjongatni kezdett. Sőt a puskáját is elővette, hogy majd belelő a mennyezetbe. Am a kocsmáros ezt már megsokallta és kipenderííctie az utcára János bácsit. Csetlett-botlott na- gyokat. Alig tudta tartani az egyensúlyát. De a puskájára azért vigyázott. Megszokta katona korában. Sötétedett már, amikor találkozott a főagronómussal. Lekapta a válláról a puskát és rákiáltott: — Állj! Hát te ki vagy? Hitkk... Mert én kivagyok ... — Adja ide a puskáját, János bátyám! — szólt rá a fôagrç- nómus. — Állj, hukk! Ne közeledj! — Ne vicceljen, János bátyám! Adja ide a puskát! — Még az életem árán sem, öcsém! — mondta vésztjóslóan. — Na jó, akkor jöjjön az irodába! Kap egy kis sziverő- sítőt. — Az már más . . . így kezdhetted volna édes öcsém. Az irodában jó meleg volt. Ettől az öreg hamar elbóbiskolt. Ráborult az egyik asztalra és gurgulázva horkolni kezdett. Észre sem vette, hogy a vadászpv.ska lekerült a válláról, —or Az orosházi 612-e^ Ipari Szakmunkásképző Intézet 5522 kulcsszámú gasdaaágvezető (gazdasági igazgatóhelyettes II.) munkakor betöltésére pályázatot hirdeti Követelmény: középiskolai érettségi állan*^Tartási könyvelői képesítés, erkölcsi bizonyítvány Jelentkezés: írásban, az intézet igazgatójánál. Lökösházán, őszi napsütésben Már csak ^evesen tudják, hogy élt valamikor a mai Lökösháza területén egy gróf Bréda, egy Uhritz-Amade meg néhány más nagybirtokos család. Abban az időben még nem is volt itt község, csak egy uradalmi település, ami közigazgatásilag Elekhez tartozott. S az emberek cseléd- és zsellérként a nagy- birtokosok földjén dolgoztak. S a Bréda grófok kastélyában még a felszabadulás előtt is az etgyik szoba falán díszelgett egy festmény, amely Haynaut, a bresciai hiénát és az 1848—49- es magyar szabadságharc hősei elleni irtóhadjárat teljhatalmú császári megbízottját ábrázolta. A grófi család ezzel is kifejezésre juttatta a magyar nép elleni gyűlöletét Köves Imre, a községi tanács vb-titkára 26 éve dolgozik a tanácsnál és munkakörénél fogva is mindig érdekelte őt ennek a „szántóföldi” községnek a története. Azért nevezi így, mert Lökösháza a szántóföldből nőtt ki, mégpedig a felszabadulás után. 1949-ben. S a nagybirtokosok egykori cselédjei, zsellérjei már 1950-ben megalakították a Május 1., majd a Szikra Tsz-t. Egyre eredményesebb a gazdálkodás Lökösháza elsősorban határmenti vasútállomásáról nevezetes, amely a román Curticsin keresztül igen nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. Ebben a munkában jó néhány vasutas és vámőr vesz részt, akik többségben a községben laknak. Az állami gazdaságban is szép számmal dolgoznak lökösháziak. A lakosságnak azonban legalább a 60 százaléka a mintegy 45 millió forint értékű közös vagyonnal rendelkező Haladás Tsz-ből él és nem is rosszul. Az 1970. évi belvízkárok miatt keletkezett veszteséget 1971-ben és 1972-ben sikerült a tsz-nek kigazdálkodnia és az idei év várhatóan 3 millió 700 ezer forint nyereséggel zárul. Mindezekről Hlobocsányi János, a tsz elnöke tájékoztat, aki a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elért fejlődést egyaránt megfelelőnek, a jövőre nézve pedig biztatónak tartja. Elismeréssel szól Hlobocsányi János arról a szorgos munkáról is. amit a dolgozók e háztáji gazdaságukban kifejtenek. Nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy évente mintegy 15—20 új családi ház épül Lökösházán. A tsz kavicsbányájáról érdemes külön is beszélni. A bányából 1971-ben 40 ezer, 1973ban pedig 125 ezer köbméter kavicsot termeltek ki. A kereslet azonban tovább növekszik. Ezért a tsz 6 millió forintért vásárolt egy lengyel úszókotrót. aminek a megérkezését 1974 májusában várják. Ennek segítségével megkétszereződik majd a termelés és a kavics minősége is javul. Ha nem ^ellene „kulizni” Az egykori nagybirtokosok cselédjeinek, zsellérjeinek leszármazottai tehát ismét nagybirtokon gazdálkodnak, csakhogy a maguk javára és a folytonos gépesítés mellett egyre kisebb fáradsággal dolgoznak. Igaz, akad még viszonylag nehéz munka, amilyenre például a magtárban bukkanok. Három asszonnyal találkozom itt, mégpedig Vári Sándornéval, Tapasztó Istvánnéval és Kotroczó Gézánéval. Gabonát mérnek zsákokba. — Nincs a tez-nek egy Kuli gabonazsákoló já? — kérdezőm tőlük. — Van. csak nem lehet egyik padlásról a másikra vinni, s emiatt mi „kulizunk” — mondják tréfálkozva, ami azt mutatja, hogy éppenséggel nincsenek elkedvetlenedve. De azért szeretnék, ha a tsz gépesítené a „kulizást”. — Több erő maradna az otthoni munkára — jegyzi meg Tapasztó Istvánné, aki a pártcsoport vezetője is és két gyermek anyja. A férje ugyancsak tsz-tag. — Otthon hogyan oszlik meg a munka? — érdeklődöm tovább. — A férjem dolga a jószágetetés. Van 3 hízóbikánk. 3 kocánk, 2 hízónk, 10 süldőnk és sok baromfink. Most adtunk át 16 kövér libát, amit persze én tömtem. — Mi marad hátra? — A főzés, mosás, takarítás. Éppen elég. — Ha van mindenféle háztartási gép és gáztűzhely, akkor mégiscsak több munka marad a férjére — próbálom védeni a „mundér becsületét”. — Ötven-ötven százalék. Ez a rend. így aztán esténként mind a ketten nézhetjük a tv- műsort — mondja mosolyogva. „Nálunk az asszony is ember” — Kit vagy mit szidnak? — teszem fel a kérdést a három asszonynak, akik először egy kicsit csodálkozva néznek rám, de Kotroczó Gézáné hamar kitalálja. hogy mire gondolok. — A tanácsot szidjuk azért, mert hol ég, hol nem ég a villany — kezdi. Horváth Jánosné, a községi tanács elnöknője, aki ugyancsak a társaságunkban van, felkapja a fejét, amikor hallja és mindjárt válaszol is: — Nemegyszer kértük a DÉMÁSZ Békéscsabai Üzem- igazgatóságát, hogy hozza rendbe a hálózatot. Az igazgatóság viszont türelmet kért. Reméljük, mihamarabb teljesítik a kérésünket. Vári Sándomé. aki a tsz nőbizottságának is a vezetője, ugyancsak kifogásol valamit: — Nincs ivóvíz és mosdó a tsz-központban az embereknek. — Csak aZ „embereknek” hiányzik? — kérdezem, hangsúlyozva az ember szót. Felderül az arca: — Már eljutottunk oda. hogy nálunk az. asszony is ember — mondja asszonytársai egyetértésével. Szükség lenne arra is. hogy a Kétegyháza és Vidéke ÁFÉSZ szakosítsa a lökösházi vegyesboltot. Ne legyenek kénytelennek a legegyszerűbb cikkekért is Békéscsabára utazni. És nem tartják rendjénvaló- nak, hogy a rendes és a hatósági húst egy boltban mérik ki. Honnan tudhatják a Vásárlók, hogy mit kapnak és miért fizetnek? Persze nemcsak szidni, hanem dicsérni való is van. Ilyen egyebek között az, hogy főként az asszonyok kérésére, az egyik élelmiszerbolt szombat délután is nyitva tart. Az is dicsérendő, hogy létesült egy gázpalack- és egy fűtőolaj-lerakat. Nagyon kellett, mert már a legtöbb helyen palackos gáz van a konyhában és olajkályha a szobában. Az óvoda nem „mea nőhelv” Horváth Jánosnét 1973. április 15-én választották meg tanácselnöknek. Vezető óvónői beosztásból került a község éléré. Előzőleg már 10 évig tanácstag volt, mégis hónapok kellettek ahhoz, hogy az új feladatkörét kellően áttekintse. A szíve egy kicsit ma is visszahúzza az óvodához. És szívesen elkísér oda, hogy bemutassa azt a nagy fejlődést, ami az évek során végbement Csipái Mihályné 1957, óta a gyermekek dajkája. Akkor az óvoda ideiglenesen még egy másik házban volt. de hamarosan megépült az új. A kezdeti időre így emlékszik vissza: — Rá kellett beszélni a szülőket. hogy engedjék a gyermeküket óvodába — És most? — Ez az óvoda eredetileg 75 személyes, de 96 gyermeknek csináltunk helyet. Tíz-egyné_ hány gyermek így sem tudott bejutni. Balogh József né vezetőóvónő megjegyzi: — Ma már tudják a szülők, hogy az óvoda nem „megőrzőhely”. hanem nevelőintézmény, ahol a gyermekeket felkészítjük az iskolai oktatásra. A szülőket csak dicsérni tudja. mert tisztán, rendesen hozzák gyermekeiket az óvodába és hallgatnak a neveléssel kapcsolatos tanácsokra. Elismeréssel beszél Finta János MÁV forgalmi és Bíró János műszaki szocialistaa brigádjáról, amely már eddig is sok-sgk társadalmi munkával járult hozzá ahhoz, hogy a gyermekek jól érezzék magukat. A tsz vezetői pedig jelentős anyagi támogatást nyújtottak és nyújtanak az óvoda fejlesztéséhez. Szépen fejlődik 9 község Huszonnégy év alatt sok minden megvalósult már ebben a 2620 lakosú községben. Ám az igények az életkörülmények alakulásával tovább nőnek. Most a tanács egy olyan egészségügyi kombinátot szeretne létrehozni, amelyben orvosi rendelő, fogászat, gyógyszertár és 2 lakás van. Nagy költség, de talán segítséget nyújt hozzá még a megyei tanács egészség- ügyi osztálya. A község néhány évig minden erejét erre fordítja. Vart egy egészen könnyen megvalósítható óhajuk is az embereknek: létesítsen a Volán 8. sz. Vállalat feltételes buszmegállót a község Elek felőli bejáratánál! A tanács többször kérte —* eredménytelenül. Majd Sebes! Lászlón« országgyűlési képviselő fordult a vállalathoz és nemrég ígéretet kapott: november 26-tól megáll a busz a község bejáratánál. Gergely László, a községi pártbizottság titkára a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Tisztelettel emlékezik meg a nyugdíjasokról, köztük Csáki Andrásról, a tsz volt párttitkáráról. B. Tóth Pálról, Lökösháza első tanácselnökéről és Szabó Józsefről, a Haladás Tsz elnökéről, akik az alapokat rakták le. A fiatalok most azon munkálkodnak, hogy az ország általános helyzetének megfelelően tegyék szebbé, gondtalanabbá az emberek életét. A lakosság község iránti szeretettről, összefogásáról, szorgalmáról a legnagyobb elismerés hangján beszél: — Mindenki lelkesen vállal társadalmi munkát, ha látja a célt. Öreg. fiatal dolgozott például a művelődési ház építésénél. Hogy mennyit, azt meg sem lehet határozni. Vagy amikor a községfejlesztési hozzájárulás növeléséről volt szó, hogv legyen több járda, befejeződjék a villamoshálózat és a vízvezetékhálózat építése vagy az iskola, óvoda bővítése ... Szívesen áldoztak rá az emberek. Igaz, a munkahelyükön és a háztájiban is igyekeznek jó eredményt elérni. Nem szeretik a szegénységet. A község vezetőinek a választók akaratát kell érvényesíteni, amire törekednek is. Gyorsan épül Lökösháza, de egyszerre nem megy minden. Egy kis türelem yíüC-TT csak néhány évre és tegyenek összehasonlítást a mával. Pásztor BéL*
