Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-23 / 248. szám
A számítás nem bonyolult ók szó esik a tanácsok végrehajtó bizottságainak ülésein, de az üzemekben, vállalatoknál is orról, hogy baj van az elosztási viszonyokkal. Nem általában van baj. De egyes esetekben az illetékesek elfelejtenek alapvető számtani műveleteket. Sokszor halljuk, amikor egy-egy város, nagyközség szociálpolitikai gondjairól beszélgetünk, hogy a „gyarmatokra” nem jut el a pénz. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a trösztökhöz, nagyvállalatokhoz tartozó, vidékre telepített — vagy közkeletű szóval élve behelyezett” — üzemek enyhén szólva mostoha- gyerekek amikor nagyvállalati támogatás szükséges az ott dolgozó munkások lakásépítési, vásárlási gondjainak segítéséhez, vagy a városi, községi óvodák építésének támogatásához. Sokszor teszik fel a kérdést a kihelyezett üzemek munkásai: „miért nem jut nekünk is a nagy kalapban levő szociális alapból akkora hányad, ameny- nyi joggal megillet bennünket? Miért jut' több azoknak az üzemeknek, amelyek közelebb vannak a „tűzhöz”? És ugyancsak ezt kérdezik a „városatyák" is, ha a konzervgyár, a hűtő- ház, a hajtómű- és festőberendezések gyára, vagy a híradótechnikai vállalat stb. vezetői azzal hárítják el a települések óvodáinak, bölcsődéinek, vagy a víz- és csatornaművek építéséhez kért támogatást: „nem tehetünk semmit, szívesen segítenénk de nincs rá anyagi lehetőségünk”. A szociálpolitikai ügyek segítéséhez ugyanis csak a vállalat szociális alapjából, vagy a nyereségrészesedés terhére lehet összeget átutalni ezeknek a közösségi létesítményeknek a segítéséhez. Ezekkel pedig a tröszt vagy az anyavállalat rendelkezik. Mégpedig sokszor úgy, hogy a végeken létesített üzemeinek elfelejti a címét, ha a szociális létesítményekhez kellene pénzt küldeni. Pedig a vidékre telepített üzemekben is anyák dolgoznak, akiknek ugyanúgy gondot jelent gyermekeiknek óvodákban, bölcsődékben való elhelyezése, mint azoknak, akik közelebb vannak a tröszthöz, vagy a nagyvállalat központjához. Ezek az anyák kénytelenek tudomásul venni: mivel vállalatuk nem segíti a település óvodai, bölcsődei fejlesztését, így az újonnan megépített gyermekintézményekbe elsősorban azolcat a csecsemőket és gyermekeket veszik fel, akiknek szülei önállóan gazdálkodó vállalatoknál dolgoznak. Ezek a vállalatok pénzzel is támogatják a városokat, községeket az óvodák és bölcsődék fenntartásában, építésében. Nem áll szándékunkban az általánosítás. Az igazsághoz tartozik ugyanis, hogy sok anyavállalat vagy tröszt igazságosan jár el ebben a kérdésben. Azt mondják: „trösztünknél ennyi és ennyi ember dolgozik. A szociálpolitikai célokra fordítható forint ennyi és ennyi. Osztjuk az összeget a trösztnél dolgozók számával, így megkapjuk, hogy egy dolgozónkra mennyi jut. Ha például a gabonafeldolgozó és felvásárló vállalat békéscsabai üzemeiben dolgozók számával szorozzuk a kapott értéket, tisztán láthatjuk: mennyit kell Békéscsabára küldenünk, hogy azt az ottani munkásaink érdekében használják fel.” A számítás tehát nem bonyolult. Mégis mi lehet az oka annak, hogy erre az egyszerű műveletre sok trösztnél, anyavállalatnál nem jönnek rá? Azt hiszem, a választ már nem az újságírónak kell megadnia. Botyánszki János Példamutató kalauz Az utóbbi hetekben többször jártam Gyulán, s így alkalmam volt közelebbről megismerni a helyi autóbuszjáraton dolgozók munkáját. Nem mintha kizárólag ez lett volna a szándékom, de az ember valamely jelenségre — ha »z ismétlődik — önkéntelenül ig odafigyel. Először bizony furcsállottam, hogy a vendégszeretetéről hires fürdővárosban, ahol a legtöbbször kedvességet, figyelmességet kap az idegen. az autóbuszokon épp az ellenkezőjét tapasztalja. Aztáj, kezdtem megszokni, hogy a kalauz nélküli busz vezietői mő. rózus emberek, néha nem éppen a legmegfelelőbb hangnemet használják az utasokkal szemben, Megszoktam azt is, hogy a Várfürdő elől néha-néha öt-hat perccel hamarább indul a busz, ellentétben a menetrendben közölt idővel. Arra gondoltam, nem lehet könnyű a dolguk ezeknek az embereknek. Sok az utas, pénzt, jegyet kell kezelni, ráadásul mostanában a Béke su_ gárúti építkezés miatt toerülő- utst kell tenni, meghosszabbodott a menetidő. Szóval megértettem őket, s bár magamban kissé dohogva, de tudomásul vettem:: ez van... Tartott ez mindaddig, mígnem történt egy szép napon, hogy a régi ismerősök közül egyik sem jött. Kiderült, aznap helyettesi, tik " a vasútállomás—Várfürdő közötti járaton levőket. És itt a kalauz egészen más ember volt. Minden utast végtelenül udvari, asan világosított fel a megállóhelyekről, ha kérdezték, kedvesen, mosolyogva válaszolt. Az is előfordult, hogy az idősebbeket, kisgyermekes édesanyákat lesegítette az autóbuszról. Ráadásul a busz percnyi pontossággal indult a végállomásokról, s a kalauznak arra is jutott ideje, hogy megnyugtassa az utasokat, nem kési t le a vonatot, mert a kerülő ellenére is idejében kiérünk az állomásra. Nem kell különösebben ecsetelni, mennyire jó volt ez, s kellemes hangulatot teremtett az utasok körében. Többen meg is jegyezték: Bárcsak magá lenne mindig ezen a járaton! Ehhez viszont ide kívánkozik még: az lenne a jó, ha minden járaton ilyen emberek dolgoznának. És akiről szó van: Puskás István, aki aZ elek—gyulai jára_ ton teljesít állandó szolgálatot. Kasnyik Judit Aggály levélszekrény-ügyben Mély felháborodással olvastam a Gyulai Hírlap október 19-i számában, hogy a csoportos levélszekrények üzembe helyezése óta a Posta előzetes értesítése ellenére is feltűnően sokan maradnak el a rádió ég televízió díjának befizetésével. Felháborodásom tovább fokozódott, amikor az újságcikkből megtudtam: „Vannak, akik napokon keresztül nem néznek bele szekrényükbe, így nem vesznek tudomást pénz, csomag, vagy ajánlott levél érkezéséről szóló értesítésről.” Hát mit képzelnek egyesek? Nem fizetnek a rádióért, a tvért és nem vesznek át postai küldeményeket. Szerencsére a posta határozottan és jogosan eljár, mert átadja a díjak behajtását a bíróságnak. Ez a tény kissé megnyugtatja felborzolt idegeimet, csupán egy aggályom van: mi lesz, ha a bíróság a posta útján akarja majd behajtani az elmaradt dijakat? (Vitaszek) Naponta százezer utas a Volán autóbuszain interjú Szabó Lajossal, a Volán 8-as Vállalat személyforgalmi osztályvezetőjével A Népújság hasábjain gyakran jelennek meg bíráló sorok az autóbuszforgalomról, s még több panasz érkezik a Volán 8-as számú Vállalathoz, amelynek személyforgalmi osztály- vezetőjét, Szabó Lajost kerestük fel, s kértük, tájékoztasson munkájukról. — Az utóbbi években sokat fejlődött megyénk tömegközlekedése — mondotta Szabó elvtárs. — Ha összehasonlítjuk a mostani és a tíz év előtti statisztikai adatokat, óriási fejlődést tapasztaltunk, hiszen az autóbuszok száma csaknem kétszeresére, a férőhelyeké pedig csaknem háromszorosára nőtt. Míg az 1960-as évek közepén még úgynevezett „fakaruszo- kat”, valamint 40 személyes AMG, illetve Ikarusz 30—31-es buszokat közlekedtettünk, addig ma már zömmel 80 férőhelyes i Ikarusz 66-osokkal szállítjuk az ! utasokat. Csuklós autóbuszaink a távolsági járatokon 102, helyben pedig 130 utast vihetnek. — Az adatokból kitűnik, hogy nagyobb számú és féröhelyü buszok bonyolítják le a forgalmat. Ennek ellenére előfordul zsúfoltság, járatról való lemaradás. Mit tesznek ezek megszüntetése érdekében? — Naponta 980 helyi járatunk mintegy 40 ezer, 1800 távolsági járatunk pedig 55 ezer Békés megyeit szállít, tehát csupán egy nap csaknem 10O ezer az utasok száma. A nagy ■tömeget igyekszünk zökkenő- mentesen céljához vinni, s ennek érdekében rendszeressé tettük az úgynevezett vonalvizsgálatokat. Felméréseket végzünk, hogy „hol szorít a cipő”. Az idén 1400 járaton 1 történt felmérés, s ezek tapasztalatait elsődlegesen figyelembe vettük a menetrend szerkesztésekor. Ezenkívül az idén először minden járási hivatalnál értekezletre került sor a községi tanácsok képviselőinek részvételével, s összegyűjtöttük a helyi közlekedéssel kapcsolatos, a tanácstagi beszámolókon és máshol el_ hangzott javaslatoikat, amelyeket a lehetőségek szerint — mintegy kétharmad résziben — hasznosítottunk. Jónak bizonyult ez a kezdeményezés, s az új men étrend ciklus előtt janu- árban-februárban ismét megrendezzük a járási értekezleteket. Már foglalkozunk az 1974— 75-öf. menetrend összeállításával is. Minden nagyobb üzemet kérdőívvel keresünk fel, összegyűjtjük a közlekedéssel kapcsolatos észrevételeket. — Ebben az évbem állítottak-e forgalomba új autóbuszokat, s ha igen, hol javították velük a közlekedést? — Az idén 28 autóbuszt kap- : tunk, s 16 régi, kisebb férőhelyest pedig kiselejteztünk. Békéscsaba közlekedését három busszal fejlesztettük, s ez 86 új járatot jelentett  17-es például a KJSZ-tábortól a faipari ktsz- hez a városközponton át közvetlenül közlekedik. Ezzel megoldódott a KlSZ-lakótelepi- ek bejárása a központba, s javul a Mezőmegyerrel való ösz- szeköttetés. összesen 430 férőhellyel több áll rendelkezésre a megyeszékhelyen. Gondoltunk az Orosházi Üveggyár több száz tagú munkásgárdájára, amelyből sokan 20 kilométernél távolabbról járnak munkahelyükre, s nagy feladat volt számunkra a tanyai iskolák körzetesítése nyomán jelentkező tanulószállítási igény. Végeredményben azonban sikerült megoldani mind a 13 körzetesí- tett iskola tanulószán ítási gond- ;át. Az 1973-as fejlesztéshez tartozik még az, hogy Békés váróé 22 új járatot kapott. Gyulán a vérfürdői, illetve a kórházi ! járatok bővültek, Orosházán pedig most készült el a tervezet I a déli városrész „bekapcsolásé- j ra” az autóbuszforgalomba. Mezőhegyes és „Mezőhegyes- j elágazás” vasúti megállók között naponta hat vonat közlekedett, s ezt 14 autóbuszjárattal pótoljuk, s ezen kívül négy Mezőhegyes—Mi szók o vácsháza közötti járattal. December 31-én szűnik meg a Mezőhegyes és kendergyár közötti vasúti személyforgalom, így január 1-től itt i<s autóbuszaink közlekednek. A jövő évben ugyanez történik majd Mezőhegyes—Vilmosma- jor, Mezőkoyácsháza—Dombiratos és Kondoros—Kisszénás között. Jelenleg a Lökösháza— j Budapest vasútvonal villamosi- j tása miatt Gyomránál az átszál- j lásnát egyszerre 800 utast is szállítanak vonatpótló autóbuszaink. — Hogyan váltak be a nemzetközi és a színházi járatok, miként segíti a Volán az idegenforgalmat, milyen fejlesztésekre kerül még sor a jövő évben? — Nemzetköz járatokat az idén közlekedtetünk először, heti három alkalommal Nagyváradra, illetve Temesvárra Ezek beváltak, s reméljük, a későbbiekben még jobban kihasználtak lesznek. Szintén beváltak a színházi előadások befejezése után Békéscsabán a Jókai Színháztól négy irányba induló járataink. Az idén a ko- . rábbiaknál lényegesen több autóbuszt bocsátottunk az utazási irodák rendelkezésére. Tavaly bel- és külföldi társasutazást 1553, az idén 3121 busszal bonyolítottak le. Jövő évi fejlesztési programunkban 34 új busz forgalomba állítása szerepel, és 16 régi típusút selejtezünk ki. Többek között Szarvason. Orosházán, Tótkomlóson ég Békéscsabán bővítjük a helyi közlekedést, igyekezne csökkenteni a zsúfoltságot. — Mi a véleménye Szabó elvtársnak a panaszokról, az utasokról? — Napi százezer utas igényeit természetesen nehéz kielégíteni, de mi nagyon komolyan vesz- szük a panaszokat. A javaslatok között természetesen akadnak olyanok is, amelyekhez csupán egyéni érdek fűződik, például, hogy a megálló ne itt, hanem ott legyen. Ezeket nem teljesítjük, hanem a többség igényeit Vesszük figyelembe. A panaszokban sok igazság van, előfordul az, hogy egyik-másik ka_ ! lauz udvariatlan, de ezekből az ' esetekből nem szabad általánosítani. Autóbuszvezetőink jól képzettek, zömmel törzsgárdata- gok, nagy gyakorlattal rendelkezők, akik kifogástalanul, bal- j esetmentesen végzik felelősség- teljes munkájukat. Csak dicsérő I szavakat lehet mondani szocialista brigádjainkról; például az egész békéscsabai helyi buszszemélyzet három szocialista brigádban dolgozik. Itt említem meg, hogy a személyforgalmi dolgozók nemcsak panaszos, hanem elismerő leveleket is kapunak. Legutóbb a Csongrád megyei Eperjes község tanácsától kaptunk köszönő sorokat a Gádoros és Eperjes közötti autó- buszforgalom megoldásáért. Az utasokról annyit, hogy olykor bizony lehetnének türelmesebbek, megértőbbek. Az egyik békési panaszos épp>en a Népújsághoz írt levelet, mert leszállították őt arról a buszról, amely Békésen át Mezőberénybe. Kő, röstarcsára és még tovább közlekedik. Ám érthető ez az intézkedés, hiszen a Békésnél távolabb utazókat részesítették előnyben, míg Békés végállomással öt perccel később két másik busz is indult. Felmerül az a kérdés, miiért nem indítjuk egyszerre ezeket a járatokat. Nos, köztudott, hogy kicsi a békéscsabai pályaudvarunk, egy időpontban csak 7 autóbusz indítására alkalmas, ezt a tényt sajnos figyelembe kell venni. — A városainkba érkező idegeneknek keveset mond a helyi járatokon feltüntetett szám. Nem lenne-e helyes az utasokat útvonaljelző táblával is tájékoztatni, mint ahogy Budapesten is teszik? — Egy-egy számból valóban nem- lehet megállapítani, merre is megy az a busz. Ám útvonaljelző táblák elhelyezése körülményes, mivel buszaink sokszor váltva 2—3 útvonalon közlekednek, s vezetőiknek magán a vezetésen kívül más feladata, ik is vannak. A p>erselyes járatoknál például a viteldíj bedobását kísérik figyelemmel, máskor ők adják ki a felszállóknak a jegyet, s így nem marad idejük az útvonal jelző táblák cserélgetésére, hiszen a járat számát is ők cserélik. Az utastájékoztatás megoldására újítási felhívást tettünk közzé, de megvalósítható javaslat eddig még nem érkezett. Sajnos nagy gondot okoz a megállókban is a tájékoztatás. Csupán Békéscsabán 150—160 megálló van, s előfordul, hogy egyik nap kitesszük a tájékoztató feliratot, s másnapra már el is tűnik a helyéről. Terveink közt szerepel olyan táblák kihelyezése, amelyek nehezebben rongálhatok, mint a mostaniak, de menetrendváltozáskor könnyen kezelhetők. — Végezetül: a napi százezer utassal hány kilométert tesznek meg a 8-as számú Volán autóbuszai egy évben? — Míg 1963-ban 4 millió 460 ezer. addig tavaly 10 millió 949 ezer kilométert futottak be. — Köszönjük a beszélgetést! Vitaszek Zoltán KISZ-szerveze! a'akuit Békéscsabán a Békéscsabán, 3 II. kerületben | számos olyan fiatal dolgozik, 1 aki nem tartozik egyetlen KISZ. I szervezethez sem, mert munkahelyükön erre nincs lehetőség. I Ezt a problémát látta meg a kerület pártszervezete is. Kezdeményezésére olyan KISZ-szer ! vezet jött létre, me1 y be olyan : fiúk és lányok kerültek, kiknek * vállalatánál ez nem volt lehetséges. Az alakuló gyűlésre október 19-én. pénteken este került sor, molyén részt vett dr. Farkas Ernő, a kerületi pártszervezet titkára is. Megnyitó beszédét vezetőségválasztás követte. A II. kerületben vezetőség tagjaira a pártszervezet tett javas'atot, melyet a 12 főből álló tagság titkos szavazáson fogadott el. Ezek szerint KISZ-titkár Vasvári Imre lett. A vezetőség másik két tagja Kiszély Pál és Balkus Anna. Majd a gyűlés után megkezdődött az első vezetőségi gyűlés. A pártszervezet már a megalakulásáig is sokat tett KISZ- szervezetéért. Többek között kulturált helyet biztosított fiatallal számára. Az ifjú KISZ- esek ezután is várják a segítséget, támogatást a pártszervezettől. Cserei Mária
