Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-23 / 248. szám
1 Mindenki közlekedik Az igazság akkor is igazság i marad, ha unalomig ismételgetik. Esztendőkön át mondogat- ' tűk, hogy a gépjárműforgalom rohamos növekedése egyúttal nem jelentheti törvényszerűen a balesetek számának ©melkedé- sét. Bár a „nagyobb forgalom — fokozott veszély” tétele kétségtelenül igaz, a közlekedési balesteket, mégsem szabad sorscsapásnak tekinteni, olyan átoknak, amely ellen nincs védekezés. Hiszen az utakon előforduló bajokat — sőt: tragédiákat — az esetek döntő többségében figyelmetlen vagy fegyelmezetlen emberék okozzák. Hogy tudatlanságból, szórakozottság, bél, vagy szándékos virtusból származik-e egy-egy baleset, a végeredményt tekintve egyre megy. A kegyetlenül rideg statisztika nem tesz különbséget: a legutóbbi tizenkét esztendőben egy nagyközség lakossága lelte halálát Magyarország közútjain. Százezres nagyságrendű a súlyos sérültek száma. Közgazdászok, psziehológu. sok, közlekedési szakemberek öt-hat évvel ezelőtt — egymástól függetlenül és szinte egyszerre különös veszély jeleit vélték felfedezni: a robbanásszerű mo_ torizációs fejlődés rendkívül egyenlőtlen! Vágyig a három alapvető összetevőből — a jármű. az útpálya és a közlekedő ember együtteséből — csak az első fejlődik megfelelő ütemben. Tehát a közúthálózat és az úgynevezett közlekedési kultúra képtelen követni a járművek technikai színvonalának növekedését és számuk szaporodását. A világosan érzékelhető feszültsége sajnos, nem is maradt következmények nélkül. 1968- tói 1971-ig évi 10—12 százalékkal növekedett a közúti balesetek száma, mígnem 1972-ben a rendőrség' tette meg első lépést a közlekedési fegyelem megsrilárditásáért. Ebnek eredményét jól ismeri a közvélemény. Ám kezdettől fogva nyilvánvaló volt, csupán adminisztratív eszközökkel lehetetlen elérni a kívánt célt. Képtelenség valamennyi közlekedő mellé egy rendőrt állítani, hiszen a csecsemőket és a járóképteleneket leszámítva, mindenki közlekedik. A legszélesebb társadalmi összefogásra van tehát szükség. Erre számított kormányzatunk is. amikor határozatot hozott a közlekedésbiztonság fokozására. Kimondta: országos testületet kell létrehozni, amely meghatározza a jövő legfontosabb tennivalóit, és meg kell teremteni I a testület országos hálózatát, a közlekedési nevelés-felvilágosítás vidéki szervezeteit Köztudomású, hogy az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, amelynek munkájában hatvan szerv — különböző minisztériumok, főhatóságok, tömegszervezetek, intézmények — képviselői vesznek részt, az elmúlt pénteken tartotta alakuló ülését. Sokan talán úgy gondolják, nem várható nagy változás, hiszen még a regi rövidítés — OKJBT (Országé« Közúti Balesetelhárítási Tanács) — is megmaradt. Pedig, hogy nem egyszerű névtáb- lacseréről van szó, arra hamarosan mindenki rádöbbenhet. Ennek az új testületnek ugyanis a feladatok mellé — és azokhoz mérten — lehetőségeket is nyújtott a kormány. Átgondolt, alapos program birtokában lát most munkához a közlekedésbiztonság megszilárdítására hivatott országos testület. Célja nyilvánvaló, de korántsem egyszerű: az óvodás gyermektől a., aggastyánig min. den emberrel meg kell találni a kapcsolatot; az érzelmekre ős az értelemre hatva lankadatlanul fáradoznia kell a helyes közlekedési magatartás érvényesüléséért. Kis túlzással azt mondhatnánk, egy országot kell megtanítani a fegyelmezett és kulturált közlekedésre. Vagyis, hogy természetessé váljék autósok és gyalogosok számára az olyan közlekedési kultúra, amely valamennyiünk biztonsága szempontjából nélkülözhetetlen, a motorizáció mai színvonalán. Meggyőződéssel valljuk, hogy ez lehetséges. Nem csupán jó néhány ország példája igazolja reménykedésünk jogosságát, hanem azok az eredmények is, amelyeket eddig elértünk. Egységes koncepció, igazán jól ösz- szehangolt országos méretű intézkedések nélkül is javuló tendenciát mutat a közlekedési fegyelem. Hogy ne gyorsulna hát ez a folyamat mostantól, amikor a tudós, a műszaki szakember. a pedagógus, a rendőr és a propagandista együtt, azo- , nos elképzelések alapján össze- j siti tudását, energiáját. Ebben az összefogásban kell lenni any- nyi erőnek, hogy ne csak utat találjon a társadalom minden rétegéhez, hanem újabb segítőtársakat is toborozzon a biztonságos közlekedés ügyének. Hiszen ez olyan társadalmi ügy, amelynek megoldásához az egész társadalmat mozgósítani kell. M-i Nyugdíjasok találkozója a békéscsabai 1-es postahivatalban Kedves ünnepség színhelye | volt október 20-án a békéscsabai 1-es számú postahivatal, ahol nyugdíjastalálkozót rendeztek. A szakszervezeti titkár, a KISZ-titkár és » hivatalvezető köszöntötte a vendégeket, UNIVERZÁL Kiskereskedelmi Vállalat orosházi bútorboltjába (Szarvasi u. 15—19) eladót keres Jelentkezni lehet a bolt vezetőjénél vagy a vállalat központjában: Békéscsaba, István kir. tér 9. Munkaügy. 201920 majd a 9-es számú általános iskola úttörői, műsorral szórakoztatták a jelenlevőket és virágot adtak át minden nyugdíjasnak. Uzsonna közben az aktív dolgozók elbeszélgettek tégi munkatársaikkal. Az 1-es postahivatal szak- szervezeti bizottságához 69 nyugdíjas tartozik, s a 207 aktív dolgozó nemcsak évenként egy alkalommal gondol rájuk, hanem bármikor igyekeznek segíteni gondjaik megoldásában. A Martos Flóra szocialista brigád tagjai például egy egyedülálló nyugdíjas szaktársnőjük segítését vállalták. ![ mumm 1973. OKTOBER 23. Békésen került sor a kulturális napok záróünnepségére LUDAS ÉVKÖNYV Érdemes végiglapozni, végigolvasni a Ludas Matyi 1974-es évkönyvét A mai magyar humor legjava termését találja az olvasó a színes és bőven illusztrált 224 oldalon. Tabi László tévéjétéka, Mikes György kisregénye mellett Várnai György és Endrődi István képregénye is újabb változatosságot jelent. A sokak által rég hiányolt borsos ízt a „Csak felnőtteknek” című sorozatban találhatja az olvasó. „így történt — így mesélem” — a Ludas rajzai óművészeinek vallomása karikatúrákban szól a való életről, az emberi magatartás furcsaságairól. „A humor mesterei” című sorozatban a vidám műfaj klasszikusainak írásait találja az olvasó. A „Vidám versek” című fejezetben pedig magyar költők derűs költeményeit is olvashatjuk. „E helyről mondok köszönetét mindazoknak, akik heteken át fáradoztak azon, hogy az idei kulturális napok elérjék ; céljukat. Többek között azt, hogy szakszervezetünk XXXI. kongresszusának szellemében tovább mélyüljön dolgozóink körében a kulturális és nevelőmunka jelentősége. A tíznapos eseménysorozat arról tanúskodik, hogy ismét előbbre léptünk szakmánk területén, vagyis a 14 ezret számláló tagság körében tudatformáló munkánkban. Elismerés illeti ezért szakszervezetünk valamennyi alapszervezetét, azok tisztségviselőit, s az aktívákat. Köszönettel tartozunk a párt- és KISZ-alapszervezeteknek, a gazdasági vezetésnek azért a sokirányú segítségért, melyet a KPVDSZ XIII. kulturális napok megrendezéséhez nyújtottak. Megyei bizottságunk köszönetét tolmácsolom a Békés megyei Népújság Szerkesztőségének azért, hogy fórumot adott a kulturális napok eseményeinek...” Rákóczi Ferencnek, a KPVDSZ megyei bizottsága titkárának abból a beszédéből idéztünk. melyet szombaton este Békésen, a kulturális napok záró- ünnepségén mondott Majd, mintegy mérlegre téve a tíznapos programot, elmondotta, hogy a mostani rendezvényeket gazdagabb tartalommal töltötték meg az alapszervezetek, mint az elmúlt években bármikor. A kulturális rendezvényeken olyan együttesek léptek színpadra, mint a békési és a békéscsabai szimfonikus zenekar, a sarkadi Röpülj páva kör szólistái, a gyulai „Körös”, s a gyomai Körösmenti táncegyüttes. Sok fiatal vett részt a megyei szellemi és szavaló versenyen, akik nagyszerűen bizonyították széles körű ismereteiket megyénkről, adták tanúbizonyságát a vers iránti szeretetnek. A KPVDSZ megyei titkárának kulturális napokat záró ünnepi beszéde után a városi művelődési központ kamarakórusának fellépésével vette kezdetét a műsoros est. Majd Fejes Antal karnagy vezetésével az ÁFÉSZ szimfonikus zenekara és a gimnázium kórusa lépett színpadra és aratott nagy sikert. Kép, szöveg; Balkus Imre Gerencsér Miklós ARADI NAPIÓ 14. Hat engedelmeskedett. Szigorral. szívóssággal fékezte meg a rácok lázadását ama nagyobb egység élén. amelyet a hadügyminiszter bízott rá. Megszolgálta a bizalmat. Saját szülőföldjén, a Bánátban védelmezte az államrendet. A mi államrendünket. Nyilván így értelmezte az uralkodó is, különben aligha erősítette volna meg egy évvel ezelőtt Kiss Ernő tábornoki kinevezését. Közben igen furcsa dolgok történtek. Szakadatlanul sokasodtak a tépelődésre állandó okot adó kértértelműségek. Azzal kezdődött, hogy a magyar kormány mellett esküt kérő Pechtold tábornok Temesvárra rendelte volna csapataival együtt. Temesvárra, ahol az osztrák tisztikar, s vele az egész osztrák helyőrség nyíltan a ma_ gyár kormány ellen fordult. Kiss Ernő azoknak engedelmeskedett. akikre esküje vonatkozott. Maga nem ment Temesvárra, de elküldte hatalmas ingó vagyonát, egyebek között az elhalt felesébe után maradt másfél mázsa ékszert és a tizenkét mázsa asztali ezüstneműt. hogy bizonyítsa, részéről nincs semmiféle ellenséges érzület a temesvári osztrák helyőrség iránt. Csupán csak oda hajlandó menni, ahova a törvényes kötelesség szólítja. Ment is. Székesfehérvárra, a Jellasics-féle betörés hírére. Kezdték végképp összezavarodni a dolgok. Tárgyalt Jellasics- csal. Ez kijelentette, saját elhatározásából indított hadjáratot Magyarország ellen. A király tiltakozott e hadjárat miatt. Jellasics mégis támadott Ez nem volt felségsértés, nem volt hazaárulás? Nem. Becs szerint nem. Mert, ha az lett volna, ugyan, kinevezik-e Jellasicsot a Magyarországon állomásozó ösz- szes császári és királyi csapatok főparancsnokává? A honvédség, benne Kiss Ernő parancsnokává? Ami eddig zavaros volt, egyszerre világossá lett. A kétértelműségek egyértelműséggé váltak, ellenkező előjellel. Semmi kétség, Kiss Ernő is tisztábban látott, mikor Székesfehérvárról visszatért a Bánátba, hogy végképp szétverje a kormánya ellen lázadó rácokat. Aztán a temesvári helyőrség példáját követő Arad várát vette ostrom alá. A mi megítélésünk szerint ez annyit jelentett, mintha Temesvárt ostromolta volna. Ennek ellenére bizonyos, hogy élt benne a hajtársiasság az osztrák tisztek, katonák iránt. Mert, amikor átadta Dara j anichu ak, az ostrom vezérlését, a » Kö_ zép-Tiszához kellett vonulnia. kérte miniszterét: mentsék M, nem akar ütközni azokkal az alakulatokkal, amelyekben évekig szo'gált. nincs benne hajlandóság harcolni olyan személyek ellen, akikkel egy tisztikarhoz tartozott, akiket ő nevelt katonává. Belátással voltak iránta. Kinevezték főhadparancsnokká a miniszter mellé. Ebben a minőségében látogatta a csatatereket. ellenőrizte a honvéd egységek harci készültségét, működését, felszerelését. Bár a kormány testülethez tartozott, s ezzel együtt menekülhetett volna, osztozni akart a hadsereg sorsában. Aradnál csatlakozott a többi tábornokhoz. Hosszú időn át — Olaszországban — szívesen vallotta őt barátjának Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége. Naponta együtt kártyázott a dúsgazdag földbirtokos-huszártiszttel. Mindketten a császár és király hűséges alattvalói. És amikor egyetlen határozott szó e] nem hangzott Bécsből, Kiss Ernő merte vállalni a határozottságot. Az akkori zűrzavar közepette ünnepélyesen nyilatkozta: — Mostantól mint magyar katona teljesítem kötelességemet. Eskümet, amely hazámnak szól és mindennél szentebb előttem, csakis így értelmezem. Ugyanezek a szavak a mi értelmezésünk szerint csakis halált érdemelnek. * * * Gróf Vécsey tábornagy úr, őfelsége nemesi testőrgárdájának parancsnoka talán szégyenkezik A békési ÁFÉSZ szimfonikus zenekara és a gimnázium kórusa
