Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
KÖRŐST A J KULTURÁLIS MELLÉKLET Julius Fucik-konferencia Prágában Dér Endre, csabai származású író — a Magyar írók Szövetsége képviselőjeként a prágai f’ucik-ünnepse. geken — híres bortannaplójában Fucik. „Jöjj, hirdetni velem, hogy már közelít az az óra, már születőben az Ország” — írta a halál-láger poklában Radnóti — bizakodva. „Talán... úgy látjuk majd ezt az időt, mint egy óriási zöld kertet, amelybe drága magvakat vetettek. Drága, drága magvakat, amelyek kikelnek egyszer” — írta a börtön poklában Fucik. Ahogyan e gondolatpárhuzamok világossá váltak előttem, megnyugodtam. Kis beszédemet ennek meg_ felelően állítottam. össze, s megmutattam az írószövetség főtitkárhelyettesének, Garai Gábor barátomnak. Egyetértett vele. A konferencián aztán kicsit kurtítani kellett a szö_ végén, nem akarván kimeríteni sem a hallgatóságot, sem kedves kis tolmácsomat, Valerie Malikovát, (akinek kassai magyar asz- szony az édesanyja). Ügy éreztem, amikor arról tettem említést pár szóval, hogy a Prága melletti hős falu, Lidice emlékére kis rózsakertet gondoz — és koszorúz meg minden évben— a Tisza-parti ifjúság, a konferencia hallgatósága fokozotta-n figyelt. S igen melegen tapsoltak, amikor a nagy drukk után megint helyet foglalhattam a külföldi delegátusok asz. tálánál... Talán újságol mondtam nekik, jólesőt. A kétnapos tanácskozásor Rybák elvtárs. az írószövetség folyóiratának főszerkesztője elnökölt. A fő. ; referátumot — Fucik élet- ■ művét értékelve — dr. Ha. na Hrzalova irodalomtör ténész mondotta el, a: emenykötésű, JL -J ritkaszép erm Y / ber volt. . \ Okos és hall \ tározott. A y ^ fasiszták a " ' legállatibb kegyet! enseggel kínozták a prágai Pankrácban. Túlélte. A kivégzést azonban — sajnos — nem kerülhette el... Halála 30. évfordulójának hónapjában, 1973. szeptemberében — 25-től október 2-ig — egyhetes ünnepségsorozatot rendezett a Cseh írószövetség. Mielőtt a konferenciára és ünnepségekre utaztam volna a Magyar írók Szövetsége megbízásából, rövidke beszédet készítettem. A csehszlovák vendéglátók kérése ugyanis az volt, hogy a külföldi delegátusok felszólalásokkal gazdagítsák a konferencia — nyomtatásban is megjelenő — anyagát. „Mi olyast mondhatok rövid pár oldalnyi kis beszédemben, amivel valami újat ismertethetek meg kedves vendéglátóimmal?!” — töprengtem az elutazást megelőző napokban. Ahogyan Fucik írásai között lapoztam, rádöbbentem arra. hogy a mi Radnótink és Fucik — milyen rokonmód gondolkozott és érzett ... „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra” írta — szörnyű körülmények között — Radnóti. ..A friss vér szaga izgatja a bestiák orrát.. - A gyilkos halál dögvészként járja be az országot és nem válogat” — írta — hasonló körülmények között összefoglaló záróbeszédet pedig a neves Stoll akadémikus. A külföldi delegátusok közül — egyebek között — Novicenko szovjet akadémikus, Olteanu román író és műfordító, s Ozogowska lengyel írónő is felszólalt. Csmuchalo szibériai. prabner berlini és Bohin Baast mongol író is részt vett. az ünnepségeken. Dr. Hana Hrzalova kiemelte: mind újságíróként, mind íróként igényesen, választékosán fogalmazott Futók; folyvást ügyelt arra: tiszta, világos, közérthető és tömör legyen mondanivalója. Tiszta és nyugodt szemmel tekintett a halál felé: tudta, hogy megcsele. kedte, amit egy igaz író — tollal és példaadással —■ megtehetett abban a szörnyű korban. írásművészete „technikájának” analizálása máig időszerű : korszerű stiláris eszközökkel dolgozott. Mivel Bozena Nemcova, a nagy cseh prózaírónő írásművészetével intenzíven és különös szeretettel foglalkozott Fucik, a külföL. dd íródelegátusokat elkísértek a Cseh írószövetség munkatársai Ratiboricébe, B. Nemcova világhírű regénye, a „Nagyanyó” tómű könyv cselekményének színhelyére. Aj- empire bútorokkal gazdagon berendezett kastély — melyben annak idején a Habsburg- uralkodó, II. Ferenc, Sándor cár és Mattemich is tanácskozott — ma emlékmúzeum ; Nemcova „modellje”, az írónő nagyanyja a kastély úrnőjénél szolgált, s az írónő itt jutott először — gyermekként — olvasnivalóhoz. Gazdagító találkozásom volt Rákos Péter profesz_ szorral. a Károly Egyetem magyar tanszékének vezetőjével. Elmondotta: cseh hallgatók is szívesen „felveszik” a magyar szakot. 6 000 kötetes magyar nyelvű könyvtár birtokosai. Igazi nagy élményt jelentett az egyik estén a cseh nemzeti operaházban Smetana „Dalibor” c. operájának meghallgatása. A Cseh Írószövetség képviselői azzal búcsúztak tőlünk: „Viszontlátásra jövőre, a Jiri Walker halála 50. évfordulóján rendezendő ünnepségen !” Wolkert a mi József Attilánk is nagyon szerette, szívesen fordította műveit... ® * • A Julius Futók tiszteletére rendezett írószövetségi ünnepségeken jártomban, Prágáhan néhány ritkán élvezhető kulturális élményben is részem lehetett. A „Caput Regni”, a csip_ kefinom toronyrengetegével kecsesen meghitt, otthonos „arany Prága” a színjátszás ínyenceinek elismert centruma. Mind a komoly, klasszikus műfajok kedvelői, mind a kísérletező színházak modem rajongói meg1 élik esténként a maguk helyét Prága számtalan színházának nézőtere^ in, Ha ugyan meglelhetik...' A „Szemafor Színház” elnevezésű, avantgardista, abszurd felfogásban ügyködő színház aprócska nézőterére — hónapokkal előbb biztosítani kell a helyet. A prágai egyetemeken, tanuló cseh és külföldi diák valósággal verekszik a jegyekért, különösen, ha pantomimet láthat, vagy az akusztikus eszközökkel, allegorikus motívumokkal operáló Jonesco, Jarry és Vian_darabok kerülnek színre. Kis tolmácsnöm, Valerie Maliková és férje, Jiri Malik építészmérnök elmondotta: a Brüsszeli Világkiállításon tízegynéhány esztendeje bemutatkozó, vi_ lághírűvé vált „Laterna Magica” társulat népszerűségének alaposan „befűtöt- tek” a Szemaforosok — máig újítani képes, ötletgazdag miniszínpaduk- I kai... Azért — amint magam is tapasztalhattam — a Laterna Magica színészei se kényszerűinek a koldulásra: oda jegyet ugyan elég könnyen szerzett a Cseh Írószövetség, ám a nézőtér teljesen tömve volt. Hasonlóan telt házzal nézhettük meg a cseh nemzeti színház operájának produkcióját is, Smetana „Dalibor” című történelmi operáját, holott nyilván régóta és számtalanszor adhatták elő az elmúlt évek során ... A „Národni Divadlo” operarészlegének kimunkált, ragyogó zenekarral és szép hangú szólistákkal kérkedhető előadása — nékem, a „botfülűnek” is felejthetetlen élményt nyújtott. Vajon ez, a mi Bánk bánunkhoz hasonlóan progresszív és eszméltető, jelentős számú statisztériát mozgató, tragikus történelmi zenemű — nem lenne-e alkalmas a mi szabadtéri színpadainkra?... El lehet ezen gondolkozni, tapasztalásom, szerint... Még akkor is, ha a Dalibor lovagot alakítóéneklő Oldrich Spisar te-, norja meglehetősen fakón csengett a prágai előadásban, s kvalitásban bizony meg se közelítette a Benes börtönőr szerepét játszóéneklő, férfias-bársonyos basszus hanggal rendelkező Eduard Hakem, Nemzeti Művész csodálatos orgánu- mát. Ugyancsak gyönyörködtető volt — Milada szerepében — simogató alt hangjával Milada Subrtová, Érdemes Művész. Érdekességként hadd említsem me", hogy a szólistákat a népes statisztéria nem mozdulatlanul, tab’.ószerűen állotta körül, hanem a szövegnek megfelelően — mértéktartó gesztusokkal, kimunkált mozdulatokkal húzta alá a mondandót. • e © Vendéglátóim szerint ma a fiatal költőnemzedék egyik legnépszerűbbje Vladimír Brandejs, aki a „melodikus líra” kiemelkedő képviselője. Közelesen megjelenik Antonin Zápotcky „Rozbresk” című regénye, nagyanyja életregényeként, posztumusz könyvként. Samo Chalupka összegyűjtött verses műve is friss könyvpiaci csemege. Svoboda elnök tanulmánykötete, a mechanizá- cióról és az adminisztrációs munka racionalizálásáról szóló, épp odaérkezésem — szeptember 26-a — idején jelent meg. • • • Prága, ez a gótikus remekekben gazdag, hangzatos, hol meghitt kisvárosként, hol morajló világvárosként ható metropolisz, hűvös időjárással, ám szívet melengető kulturális eseményekkel fogadott... Dér Endre Gaburek Károly Munkások Üzenet a jövőbe Szokolay Károly Az nnottság s mindent-tudás korába» hittem én sok-sok kis földi csodában; soha vissza nem térő mosolyokban, és egy-egy önkéntelen mozdulatban, tekintetekben,* miket nem felednék akkor se, hogyha más bolygóra mennék, ígéretekben, melyek teljesültek és mámorukkal magukhoz emeltek, gyerekekben, nőkben és férfiakban, s gyerekesen hittem saját magamban. Ne higgyétek, nem voltam vak-hiszékeny, becsapható se voltam én egészen, & meg is éltem sok keserűségei, van, ami belülről őrökre éget. Közöny, ridegség e* lélektelenséf tűje oltotta vérembe a mérgét. De vedd ezt: hányán hallgattak szavamra és mosolyogtak vissza mosolyomra. Hitemért bittel fizették cserébe. Hittek bennem, S ez mindenért megérte,, Falusi séta Bónus István Idegen zenétol zsong a város, Többet nyújt annál a csönd nekem, Azért húzott falura a szivein. Egy nyárvégi színes ünnepe» Bál volt éppen. A szép, tágas terem Zsúfolásig, színültig betelt. Zene harsant s egy szakállas líjé Szajkózott angol dalt énekelt-. Míg hallgattam: rég gúzsba kötözött Vad ösztönök éledtek bennem, Szerencsére barátom a csend Karonragadott, és véle mentem. — Srácok ődönögtek céltalanul kint Rádiójuk a csöpp szerkezet. Fülgyilkoló, idegnyúzó hangon Nyugati tánczenét sercegett. — A cukrász-bolt kávés-kisasszonya Szemsugarát szemembe fonta Amint beléptem, s tiszteletemre Angol lemezt tett a gramofonra. — Tovább, tovább, mint ballagó diák Mentem. Még a kocsma volt bátra. Ott vár valami kedves hangulat, Hajtott a remény: hátha, hátha! Füsttel küzdött a kocsma neonja — Pipát szívott a vendégek fele — Sarokban tévé, benne halvány kép, S harsogott az angol tánczenei, —■ Túl a falun hídkorlátra dőltem, A csend s az éj átkarolt puhán. Honvágy gyötört, aká,. idegenben, S nagyon vágytam magyar dal után.
