Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-26 / 251. szám

Megsúgom \ Magának „.hogy hallgattam az okos szóra és még e hét elején meg­vettem a jövő havi lottószel­vényeimet. Ezt azért tettem, mert azon havi lottószelvények között, amelyek a határidőnél egy héttel korábban érkeznek be, külön jutalomsorsolást tar­tanak. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra — tartja a mondás, de én ezt így módosí­tanám: amit hamarabb, megte­hetsz, tedd meg hamarabb. En­nek az elvnek alapján áldoz­tam fel hóvégi cigaretta- és ká­vépénzemet a lottózás oltárán, mert hátha. hátha megsegít For­tuna istenasszony. Bizonyára nem vagyok egye­dül ezzel a2 áldozattal, bár tu­dom, akadnak olyanok is, akik az utolsó napra hagyják a lot- tóvásárlást' mondván, addig úgy­is kapnak pénzt, s akkor nem kell egy hétig jobb híján a fo­gukat szívniuk. Én azonban büszke vagyok cselekedetemre, s helyes lenne, ha az élet más területein követőkre találnék. Mennyivel szebb volna, ha mondjuk a „tedd meg hama­rabb” elv alapján nem hónapok­kal a határidő után, hanem előbb elkészülne egy-egy új létesít­mény és akkor jöhetne a juta­lomsorsolás. Ezen stílszerűen tegyük fel az lenne a főnyere­mény, hogy a boldog nyertesnek nem ' kellene elvégeznie a ga­ranciális javításokat. Természe­tesen, aki nem nyerne az csi­nálná meg ezeket, de végső soron szuperfőnyereményt is lehetne alapítani, amikor is egyáltalán nem lenne szükség garanciális javításokra. Megsúgom Magának, hogy na­gyon félreért, ha mosolyog raj­tam, mert komolyan gondolom az előbbieket. Szerencsére egyik ismerősöm, aki vőlegény, ma­gáévá tette az „amit hamarabb megtehetsz, tedd meg hama­rabb” jelmondatomat de mara­di menyasszonya sajnos eré­lyesen leintette. Pató Pál úr módján azt mondta: „Ej. rá­érünk arra még, előbb dobd be a havi lottómat, azzal legalább csak nyerhetek és semmit sem veszíthetek". A fenti eset persze csak egy példa, általánosságban azonban leszögezhetjük: vigyázat, ne es­sünk át a ló túlsó oldalára, nem m ■ : * * m ■ : : ■ szabad elkapkodni a dolgokat. ! Mert megsúgom Magának, olyan • esetekről is tudok, amikor nem ; sokkal az esküvő után megszüle- ; tett a kisgyerek. Mert elkap- ; kodta a dolgot. Azért mondom, j vigyázni kell a ló túlsó oldalára. : Egy másik ismerősöm például ] kellemetlen helyzetbe került, « mert hamarabb elköltötte pén- | 2ét, mint ahogy megkapta vol­na. Tovább nyújtózott, mint ameddig a takarója ért. Előre be van táblázva több hónapi fizeté­se, úgyhogy rejtélyes, milyen módon tartja fenn magát. Ha meggondolom, Jobb tehát, ha előbb félrerakjuk a napidíjakat, meg ami megmarad a fizetésből, s csak utána vesszük meg a ko­csit, a lakást, a telket, meg a toronyórát lánccal. És akkor már úgysincs szük­ségünk jutalomsorsolásra! Vituzek Zolii* ! ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK: A vasbolt könyvet árusít A brigád története érdekes és izgalmas. Amikor felidézik az elmúlt éveket, újra átélik mindazt, am* történt. Hogyan lettek nyolcszoros szocialista brigád, mi volt akkor, amikor kétszer nem sikerült és mikor is volt az, hogy a dévaványai ÁFÉSZ vas-műszaki boltjában — könyveket kezdtek árulni? Laskai Zsigmond, az áruház vezetője az egyik raktárban alakított ki magának irodasar­kot. Okleveleket, iratokat, fény­képeket mutat Láthatóan szí­vesen idézi fel az emlékeket, mert sok kellemes, szép van azok között — 1961-ben kezdtük — mond­ja. Akkor nyertük el először a szocialista címet, az az első oklevél ott van kint az üzlet­ben, a pénztár fölött. Meg vagy négy-öt még. a többit pedig itt őrzöm az íróasztalomban _ A k önyvterjesztést 1965-ben pró­báltuk meg először. Tudja, sze­retnek olvasni az emberek. Legalábbis a dévaványaiak biz­tos. Itt, a községben több he­lyen is árusítanak a boltok könyvet, sikeresen. Mi is elha­tároztuk, hoov közéjük lépünk. Sikerült ' Nem hosszú a történet, de annál érdekesebb. Amikor 1965- ben felállították az első forgó­állványt a pénztár mellé, ma­gúik is kíváncsiak voltaic, mit szólnak ehhez az emberek, akik vas-műszaki boltba ásóért, ka­páért elemekért és villanykör­tékért jönnek elsősorban? Ki­derült, hogy senki nem lepő­dött meg a dolgon és a fize­téskor. a pénztár mellett sor- ra-rendre kiválasztottak egy- egy könyvet is, és vitték. Az első évben 4800 forint volt a bolt könyvforgalma, a követke­zőben megduplázódott, 1967- ben pedig már meghaladta a tízezer forintot is! A duplázó­dás töretlenül folytatódott, 1968-ban 17 ezer, 1969-ben 36 ezer forint értékű könyvet ad­tak el. A következő évben már 40 ezer forint. 1971-ben pedig 67 ezer forint a forgalom. Szinte hihetetlen! És ha az em­ber a titkot kutatja. kérdi, Laskay Zsigmond széttárja a karját, és mosolyog: aztán, tudja, régi jó dolog, hogy mindenféle jó bornak is kell a cégér. Nos, mi nemcsak odatesszük a könyveket arra a forgóállványra, hanem fel is hívjuk a figyelmet az újakra, meg azokra is, amiket várunk. Egy a gondunk csak: kevés a könyv! Azt hiszem, ez országo­san általános. Sokkal többet le­hetne eladni, sokkal többet igényelnének az embereit. Van olyan, amit már évek óta csak ígérünk, hátha kapunk és az-. tán sose érkezik belőle... \ jó munkának jutalma is volt, ezelőtt két esztendővel. Amikor országos verseny indult a szocialista brigádok között: ki ad el több könyvet? Akikor a dévaványai vas-műszaki bolt brigádja háromtagú volt: Las­kay Zsigmond, Mile Imre és Zsombök Rárolyné, aki azóta az új ÁFÉSZ-tivegbolt vezető­je lett. Beneveztek a verseny­be, és.... De erről Laskay Zsig­mond beszéljen: — ...És országos másodikok lettünk! A brigád egy-egy tag­jára 13 880 forint értékű el­adott könyv jutott. Nagy ered­mény volt. Lengyel utat nyer­tünk, azóta is sokat emleget­jük ezt a szép sikert! Meg azt is: miért nem hirdetnek ha­sonló könyvterjesztési versenyt? Mi újból beneveznénk. Meg kell is az a kis ösztönzés, tud­ja. hogy van ez. És az elis­merés. amit kaptunk, hogy ír- j tak rólunk az újságok, az is jólesett.... A bolt szocialista brigádja most nyolctagú, de a könyv- terjesztéssel négyen foglalkoz­nak. Laskay Zsigmond, a bri­gádvezető. Mile Imre, a helyet­tes, Csontos Antalné pénztáros j és Marsi István. Az elmúlt év- [ ben 54 ezer forint volt az évi j forgalmuk, de az idén szeret- j nék a versenyben elért nagy j sikert, a 67 ezer forintos évi könyvforgalmat is túlszárnyal­ni. Az őszi megyei könyvhetek alkalmával piaci napokon könyvkiállítást és vásárt ren­deznek a boltban, plakáto­kon hívják fel a vásárlók fi­gyelmét: vegyenek könyvet! Az első nap 850 forintért, mintegy 30 kötetet adtak el... — A bolt forgalma igen nagy — jegyzi meg Mile Imre —, havonta 24 ezer vásárlónk van! Ez azt jelenti, hogy legkeve­sebb 50—60 ezren fordulnak meg a vas-műszakiban egy hónap alatt. Aki pedig bejön hozzánk, az találkozik a könyv­vel is. és sokan vásárolnak. Többször elmondják még, hogy hiányolják: miért nem teljesült az az ígéret, hogy a könyvterjesztő brigádok or­szágos versenyét rendszeresen megrendezik. Nemcsak azért, mert nyerni szeretnének — akár külföldi utat, akár mást —, hanem azért is, mert egy Ilyen verseny felszínre hoz jó tapasztalatokat, és a falusi könyvterjesztés látná a hasz­nát. Igazuk van. Sokszor ezek a bolti brigádok a legnehezebb körülmények között vállalják a szép szó, a tudás forrásának, a könyveknek terjesztését. Meg­érdemelnék. ha jobban rájuk figyelnénk, ha időről időre meg- jutamaznák a legjobbakat. A dévaványai vas-műszaki bolt szocialista brigádia a leg­jobbak közül való. Pedig ők ma­guk, inkább csak természetes­nek, magától értetődőnek tart­ják azt hogy műszaki cikkek között könyvek terjesztését, el­adását is vállalják. A napokban Budapesten jár- í tam. a Rákóczi úton feltűnt, hogy sokan nézik az Otthon Áruház egyik kirakatát, főként nők. Kíváncsi voltam, milyen új lakberendezési tárgyat le­het látni, ezért természetesen egészen közel a kirakathoz to­lakodtam. Meglepetésemre csu­pa ismerős fali^és asztalilám. pát, csillárt. a villanyvasaló több változatát ismertem fel szarvasi termékként. Az Otthon Áruházban ugyanis ez alkalom­mal a Szarvasi Vois-, Fémipari Szövetkezet mutatja be leg­szebb és legkorszerűbb termé­Emléii illés Fuzesgyarmaton A Füzesgyarmatj nagyközsé­gi Tanács, a HNF megyei hely­történeti és honismereti bizott­sága és a Megyei Levéltár októ­ber 26-án, pénteken délelőtt 11 órakor Csánki Dezső történetíró és levéltáros halálának negyve­nedik évfordulója tiszteletére emlékülést és emléktábla-ava­tást rendez. A nagy patrióta munkásságát dr. Ember Győző Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Levéltár főigazgatója méltatja, majd Csánki Dezső: A régi Szeghalom és Füzesgyar­mata című munkáját ismerteti dr. Szabó Ferenc, a Gyulai Le­véltár igazgatója. Az ünnepsé­get Csánki Dezső egykori lakó­házán elhelyezett emléktábla leleplezése és megkoszorúzása zárja, ahol az emlékbeszédet Szőke István, a füzesgyarmati tanács elnöke tartja. Naponta 10—15 mázsa konyhakész ha! Országszerte megnőtt az ér­dek,'ődés a konyhakészre cso­magolt halszeletek iránt. A gyomai Viharsarok Halászati Tsz saját halfeldolgozó „mini” üzemében negyvendekás cso­magok készülnek, s légmente­sítve, tálcán kerülnek a kereske­delmi hálózatba. Naponta 10— 15 mázsa ízletes húsú, körösi halból készül konyhakész ter­mék. A. R. keit. Főként lámpákkal, vilá­gítótestekkel, hagyományos és hőszabályozós vasalókkal hívta fel a kirakat az érdeklődők fi­gyelmét. A zord őszi idő ellenére szíve­sen ácsorogtam a kirakat előtt. Jólesett hallani, hogy elisme­rően nyilatkoznak az asszonyok a divatos csillárokról, a gyer­mekszobák mesefigurákba ágyazott kislámpáiról, a vasalók új vonalairól. Megyénk jó hír­nevét ismét egy kiválóan dol­gozó ipari szövetkezet öregbíti a fővárosban. — Ary — S. E. A fővárosban mutatja be legszebb termékeit a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet — Nincs titok! Hacsak az : nem, hogy mi is szeretjük a ; könyvet, a jó regényeket, a [ verseket (higgye el, ez nem : szép szólam, hanem valóság!) : és arra törekedtünk elsősorban, ! hogy sorozatelőfizetőket szerez- • zünk! Most például a Világiro- ; dalom Remekei sorozatra pon­tosan száz előfizetőnk van! Az első évben, 1965-ben még csak öt vagy hat sorozatra volt elő­fizetőink. Ezt meghúszszoroztuk. ez az igazság! És aki rendsze­resen bejön a sorozat újabb kö­teteiért, ha akarja, ha nem: megnézi, mi van azon kívül? Forgatja kicsit az állványt, és egy-két újabb könyvet kivá­laszt a sorozat köteteihez. Ez­zel mindenki így van... Meg ? : « : : ■ : : ■ ■ : : ■ : ■ ■ a 4 “life! 1973. OKTÓBER 2». 5 ELVESZETT a Ha’adás Mg Termelő­szövetkezet. Lökösháza Csak áru átvételére 29 feliratú bélyegzője. Használata 1973. október 10-től érvénytelen. Gerencsér Miklós ARADI 17. E megalapozatlan hiedelmünk is közrejátszott abban, hogy bízvást reméltük a rebellió gyors, problémamentes letöré­sét. Vezéreink véleménye sze­rint a feladat bevégzése attól függött, mikorra lesz rend az osztrák tartományokban, hogy biztos hátország fedezetével ejthessék meg a lázadók élta­posását. Nos, a hátországban rend lett, mégsem bizonyultak képesnek a rebellió gyors, problémamentes letörésére. Aki látott már háborút, az tudja, milyen óriási anyagi fel­tételekkel lehet csak érvényt szerezni a katonai akaratnak. Az emberek főképp a patetizmus oldaláról nézik a háborúzást, hősi rohamokat jegyez fel a krónika, a személyes önfelál­dozás példáiról tanítanak az is­kolákban. De ki beszél a lovak istrángjáról, a szekerek vasa­lásáról. a katonák szuronyá­ról. bakancsáról, patrontáská­járól. prófuntjáról, a lőporról, a golyóbisról? Mindebben sem­mi poézis, de éppen a dologi NAPLÓ feltételekhez, kell az a szürke hangyamunka, amely nélkül manapság nem létezhet sem­miféle hősi roham. A nagysallói ütközet előtt például biztosak voltunk afelől, hogy igen gyenge p honvédek tüzérsége. Mindössze néhány ágyú felett rendelkeztek. Ki­kényszerítettük az összecsapást, mert a csapatok számában él­vezett túlerőnkhöz tüzérségi túl­erő is társult. Nagyot néztünk, amikor az ütközet kezdetekor sokkal több honvédágyú ontot­ta ránk a tüzet, mint ameny- nyire számítottunk. Később tud­tuk meg, hogyan válhatott ez lehetségessé. Görgey még Vá­con szorongatott bennünket amikor sürgette a hadfelszere­lés vezetőit, hogy ágyút, ágyút. Alig két héttel később már fel­vonultatták Nagysalló mellett azokat a lövegeket, amelyeket frissen öntöttek Nagyváradon. Tizenhat-tizenhét éves fiúk hozták az ágvúkat Váradról, s ők is ott maradtak kezelőnek az ütközetben. Azután a kezünkbe került né­hány ezek közül a nagyváradi ágyúk közül. Dísztelen csövü­kön mindössze ez a felirat állt: „Ne bántsd a magyart!” A felirat Lahner György kí­vánságára került a lövegcsövek- re. Lahner György, a lázadó kormány hadfelszerelési és el­osztási felügyelője Nagyvárad­ról irányította a honvédsereg fegyverzettel és lőszerrel való ellátását. Ezért a rettenetesen nehéz munkájáért lett tábornok. De hogyan lett a magyarok hadfelszerelésének szervezője, irányítója? <5 is korosabb tábornokok közé tartozik : ötvennégy éves. Német neve ellenére öntuda­tos magyar, noha Nyitrán, eb­ben a vegyes nemzetiségű vá­rosban született. Mint annyian a perbe fogottak közül, még serdülő fejjel, tizenhét éves korában lépett hadapródnak a hadseregbe. Ugyanannál az egységnél — a Hieronymus Colloredo Mansfeld gyalogezred­nél szolgált, ennek zászlóalját parancsnokolta őrnagyként Ko­máromban, amikor elkövetkez­tek 1848 kezdő eseményei, ösz- szes lázadónak nyilvánított baj- társához hasonlóan ő is legfel­ső akaratból került zászlóaljá­val együtt a magyar hadügy­miniszter hatáskörébe. A báná­ti-bácskai hadszíntérre vezé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom