Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-25 / 250. szám

Losonczi Pál beszéde Salgótarjánban Bêkê» tn fff y ci pà lynraían*tani hetek Pályaválasztási kiállítás Gyulán és Békésen Vonzó világba pillanthat, aki Gyuláin betéved a kertészeti szakközépiskola pályaválasztási kiállítására. Molekulamodell és vaskos könyv festmény-repro­dukciója, elektronikai mérő­eszköz és a felszabadult Ma­gyarország életét bemutató kö­tetek sorakoznak az asztalon, jelképezvén az iskola elméleti jellegű tantárgyait. Aztán a gyakorlati tárgyak következnek: mezőgazdasági gépek makettjei és az iskolai atlétikai* csúcsok listája, levélgyűjtemény és óri­ási csapágy, diavetítő és alag- csö-darab. Gyönyörű gyümöl­csök, hatféle vöröshagyma, dísz­növények megszámlálhatatlan sora adnak ízelítőt az itt tanu­lók későbbi tevékenységének eredményeiből, a KISZ-« ok­levél, az Erkel Diákünnepeken díjat nyert néprajzi pályamű s a fotószakkört jelképező nagyí- tógiép pedig az órán kívüli le­hetőségekre utalnak. A kiállí­tás az udvaron fejeződik be: traktor, borona, vetőgép jelzik egyebek között, hogy milyen fejlett technikai eszközök áll­nak a leendő kertészek ren­delkezésére. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke salgótarjáni látó. gatása során időszerű kérdé­sekről tájékoztatta az aktíva­értekezlet résztvevőit. — Mezőgazdaságunk általá­nos helyzetét az erőteljes fej­lődés jellemzi, az összehason­lítást kiállja a népgazdaság töb­bi termelő ágazatával, sőt a nagyvilág mezőgazdaságával való ösiszehasonlítás során sem kell szégyenkeznünk — mondot­ta bevezetőben —, az eddig elért szint, a biztató kilátások egyenes és közvetlen eredmé­nyei a párt immár másfél év­tizede töretlen agrár- és szö­vetkezet-politikájának, amelyet 1957. júniusiban tételesen is megfogalmaztak az MSZMP agrárpolitikai tézisei. — Mezőgazdaságunk szocia­lista átalakulásának és fejlődé­sének története azonban ennél hosszabb időszakot ölel fel. Az idén 25 éve annak, hogy a magyar falu megtette az első lépést a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtésének útján. A tudományos megköze­lítés alapvetően két szakaszra osztja a magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kiala­kulásának vázlatos történetét. Az első időszaknak az 1949-től 1956-ig terjedő időt, míg a másodiknak az 1957»tel kezdődő, és mindmáig le nem zárt kor­szakát tekinti. — Ma már lehet azon vitat­kozni. hogy időszerű volt-e ak­kor létrehozni szövetkezeteket vagy sem?> hogy a nehézségek, túlzások, túlkapások nem ebből fakadtak-e? Az akkori pártve­zetés alapvető hibái sem vet­nek árnyékot azokra a becsü­letes, tiszta szándékú, a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdaság- ßan a jövőt, a mát meglátó tíz­es százezres paraszti tömeg hő­sies erőfeszítésére, amely bát­ran vállalta az úttörő küldetés sét 1949-ben, sőt ezt megelőző­en és ezt követően is. — A mezőgazdasági szocia­lista nagyüzemnek ez a nem túlságosan nagy és nem kizá­rólag szegényparasztokból álló tömege .képviselte és jelentette a folyamatosságot, az alapot a szövetkezeti mozgalomban. Az ő hitükre, az ő felelősségükre, az eredményeikre alapozta a párt az 1957. nyarán megfogal­mazott agrártéziseinek célkitű­zését. A párt újjáfogalmazott agrárpolitikája lett a kiinduló­pontja a későbbi sikeres kollek­tivizálásnak, majd a szövetke­zetek megszilárdulásának, terü­leti kialakulásának, nagyüzemi keretei, belső rendje és szerve­zete megformálásának. Az 1959 —1961-es átszervezés sikere alapvetően aeon múlott, hogy szövetkezeteink — amelyeket az ellenforradalom sem tudott szétverni —, bizonyítani tudták a nagyüzem fölényét. — Oj és még ma is tartó korszakot nyitott a termelőszö­vetkezetek életében és történe­tében a gazdaságirányítás re­formja, az önálló vállalati gaz­dálkodás gazdasági feltételeinek megteremtése. Itt mindjárt hoz­záteszem, hogy a szövetkezeti gazdálkodásban már ezt meg­előzően is nagyon sok olyan elem érvényesült és hatott, amelyet az új gazdaságirányí­tási rendszer törvényerőre emelt. Érvényesült részben az önállóság, a jövedelemre ala­pozott gazdálkodási rendszer, sőt a tagok érdekeltsége. — még akkor is. ha ez az érde­keltségi rendszer nem volt olyan, mint ma. A mezőgazda­sági termelőszövetkezetekben már közel tíz esztendeje meg­szűnt a tervkötelezettség — a kenyérgabona kivételével —, ami lehetőséget adott a gazda­ságoknak a nagyfokú önálló­ságra, a gazdaságos vetésszer­kezet kialakítására. Azóta az idő már igazolta, hogy a me­chanikus tervlebontásos rend­szer nélkül tervszerűbben, nem­csak többet, hanem jobban is és nagy biztonsággal képes ter­melni a mezőgazdaság. — Gazdaságirányítási rend­szerünk bevezetése óta, és en­nek eredményeként a szövetke­zeti mozgalom nagy léptekkel jutott előbbre gazdasági, poli­tikai és társadalmi vonatko­zásban egyaránt. Eredményeinket a számok nyelvén különböző oldalról kö­zelíthetjük meg. Ha az ellá­tásunkra gondolunk — már­mint élelmiszer-ellátásunkra —. akkor azt mondhatjuk, hogy az jó. A mezőgazdaság termelése évek óta biztosan fedezi a ha­zai piac szükségletét az alap­vető élelmiszerekből és ipari nyersanyagokból. Termelési tervét évek óta túlteljesíti. Kü­lönösen figyelemre méltó és örvendetes tény, hogy a meg­lehetősen szeszélyes és szélső­séges időjárás sem befolyásolja immáj- évek óta alapvetően a terméseredményeket. — Tudjuk, hogy vannak még problémák — folytatta beszédét Losonczi Pál —, akadozik a zöldségellátás, nem kielégítő a cukorrépa-termelés. A szarvas­marha-tenyésztés, -tartás, a tej­ellátás a fellendülés kezdeti szakaszában van. A problémák megoldása túlnő a mezőgazda- sági üzemek keretén. Társadal­mi figyelmet, törődést és az ed­diginél is nagyobb anyagi rá­fordítást igényel. — Azt hiszem, itt helyén­való emlékeztetni arra, hogy a mezőgazdaság eddig még mindig megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket a párt- és a kormány állított elé. *— Gondolok itt kenyérellátásunk hazai termésből való fedezé­sére, a takarmánygabona­ellátásra. Gabonából exportál­ni is tudunk. A parasztság szor­galma, tehetsége és hozzáértése azért eredményezhette ezt, mert olyan szövetségese volt és van, mint a haza sorsáért felelőssé­get érző, felelősséget vállaló, a parasztságnak erkölcsi, politi­kai, ideológiai és gazdasági se­gítséget adó magyar munkás- osztály. — Tulajdonképpen ebbe a fo­lyamatba ágyazható bele az a mindjobban előtérbe kerülő, megoldásra váró nagy kérdés- csoport, amelyet a korszerű módszerek, a legkorszerűbb módszerek vagy a koncentráció fogalmakkal szokásos jelölni. Maga a megoldás, a kivitelezés azonban korántsem olyan egy­szerű, mint az elvi felismerés — nemcsak és nem kizárólag anyagi, pénzügyi vonatkozásai miatt. Van ennek úgynevezett subjektiv oldala is. Kétségte­len, hogy a kérdés teljes, alap­vető megoldásának óriási anya­gi kihatása van. E feltételek előteremtése időt erőfeszítést és türelmet igényel az egész társadalomtól. Anyagi, műszaki vonatkozásban már jelentős lé­péseket tettünk ezen az úton. Bizonyos, hogy a népgazdaság fokozatosan lehetőséget teremt az ilyen jellegű nagy beruházá­sokra — A legkorszerűbb módsze­rek. a kívánatos és eszményi koncentráció a mezőgazdaság­ban sem egycsapásra jön létre. Nem árt szem előtt tartani a fokozatosság és a párhuzamos­ság alapvető elvét. — Ismeretes, hogy a mező- gazdaság és az élelmiszeripar egyik legjelentősebb devizafor- rásunk. Az ebből eredő deviza- bevételünk évről gyre számot­tevően emelkedik. 1960. óta megnégyszereződött az ebből szerzett dollárbevételünk össze­ge. és az úgynevezett tiszta dollárhozam — vagyis a kivi­tel és a behozatal különbsége is — a háromszorosára emel­kedett. A szocialista országok­kal lebonyolított kereskedelem­ben a mezőgazdaság rubelhoza­ma nyolcszorosára nőtt. A továbbiakban Losonczi Pál a parasztság társadalmi és osz­tályhelyzetében bekövetkezett változásokkal foglalkozott. A nagyüzemi gazdálkodás, a szo­cialista földtulajdon győzelmé­vel egységes osztállyá lett a parasztság, tulajdonviszonyai­ban szocialista lett az egész társadalom — mondotta. Meg- bonthatatlanná vált társadal­munk politikai alapja: a mun­kás-paraszt szövetség. Ezért mondhatjuk azt, hogy a szocia­lista. mezőgazdaság létrejötte, megszilárdulása. fellendülése több, mint egyszerű számokban kifejezhető mennyiség. Több, mert a magyar szövetkezeti pa­rasztság az elmúlt 25 évben évszázadokat fejlődött öntudat­ban, a termelési, műszaki is­meretek terén, általános mű­veltségben, politikai jártasság­ban, a hatalom gyakorlásában, élete hétköznapi demokratizmu­sának fejlesztésében, lakáskul­túrájában, kulturális igényeinek növekedésében. A parasztság egyenjogú, egyenrangú társa­dalmi tényező lett : elnyomott, kisemmizett, kizsákmányolt tár­sadalmi rétegből teljes értékű szocialista osztállyá, a munkás­osztály értékes szövetségesévé. Termelési eredményeivel, a nagyüzem térhódításával pár­huzamosan végbement gazda­sági felemelkedése. Ma már szinte eltűnőben van a sok év­századon át kialakult szakadék a város és a falu között. A fa­lu, a parasztság életmódban, jövedelmi szintben, szociális el­látottságban a társadalom egé­szével csaknem azonos szintre emelkedett. — Szocializmust építő nagy munkánk egyik alapvető, egyik legfontosabb tanulságig hogy az új rendszer, az új világ, a ki­zsákmányolástól mentes embe­rek társadalma nem épülhet egyik vagy másik osztály ro­vására. Nem lehet munkás­jólétet teremteni úgynevezett parasztellenes politikával, gaz­daságpolitikával —, mint ahogy ez fordítva fel sem merül. A megtett út azonban nem volt sem sima, sem egyenes, és ipa sem mondhatjuk, hogy zökke­nőmentes. Az MSZMP azonban — szilárdan állva a lenini el­vek talaján — meggyőződéssel vallva a munkás - paraszt szö­vetség, a tényleges és nem formális munkás-paraszt szö­vetség szükségességét! — helye­sen ismerte fel a megjárandó út fő irányait; képes és kész volt korrigálni a menetközben felmerülő hibákat, elhárítani az útból az akadályokat: megte­remtette a szükséges összhan­got a társadalom követelményei és a parasztság lehetőségei, a gazdasági szükségszerűség és a műszaki haladás igénye között. Összhangot teremtett a paraszt­ság osztály-, csoport- és egyéni érdekei között. Ezért mondhat­juk, hogy a parasztság meg­találta a helyét életének új kereteiben: eszét és szívét adja a közösnek, élete értelmét lát­ja benne. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint mezőgazdasá­gunk szép eredményei, elért helyzete, színvonala. — Helyzetünket általában a kedvező tendenciák jellemzik. A szövetkezeti termelés és gaz­dálkodás pályája felfelé ível. A parasztság szorgalmával, ered­ményeivel méltóképpen vála­szolt a munkásosztály történel­mi útmutatására. segítségére, támogatására. A munkásosztály, a társadalom kamatostól kapja vissza a mezőgazdaság fejlesz­tésére fordított anyagi és er­kölcsi befektetéseit. A ma szocialista mezőgazdasága a tár­sadalom 25 éves erőfeszítésé­nek közös műve, mint ahogy a még megoldásra váró feladatok is csak közös összefogással hajtható^ végre — mondotta befejezésül Losonczi Pál Gépek, géproodeilek várják j a látogatót a békési Szegedi | Kis István Gépgyártástechno. ! lógiai Szakközépiskola kiállító- : xi» Képünkön balról jobbra Haránt Péter elsős. Kasnyik Rozália másodikos és Kovács János elsős tanulók szemlélik a bemutatott modelleket (Fotó: Be meny Gyula )

Next

/
Oldalképek
Tartalom