Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
lasstniMifmiMiMnniiMMUMMai f : A „Piros Gózok" és a „Juhász Marikák' beteljesedik A gazdaság központi kot túrháza mérnök az akkori viszonyok között a gazdasági haladás alkotó gondolkodója volt, aki a haltenyésztésben máig is elismert úttörő munkát végzett, különösen a ponty nemesítése és a harcsa félmesterséges tenyésztése terén. Elgondolásai valóra váltak. Fellendült a tógazdaság és a község nehéz sorsú emberei egyre inkább áhítoztak a tógazdasági napszámos! életre, mert az elvadult határban fellelhető megélhetésnél ezt többre tartották. így alakult a Biharugrai Halgazdaság és a Zsadányi Állami Gázdaság dolgozóinak életsorsa 1944. októberig, felszabadulásunk napjáig. A háború romjain a nagy gazdasági pusztulásban már érlelődött az új élet távlata. Az eseményekből feliserkenve sok zökkenővel, de megindult a munka. Nehéz volt az elindulás. A hiányos felszerelés, a vízellátás akadozása, a tenyész- pontyok hiánya, mindmegany- nyi buktató, melyet tetőzött az elvadult tavak és az irányítási zűrzavarok alkotást bénító valósága. A megalakult kommunista Szabó Pál Kossuth-díjas író Biharugra szülötte költői szépségű és megrendítóen szép regényében, a „Talpalatnyi földben” örök emléket állított Biharugra szorgos, dolgos népének. Valamennyien jól emlékszünk a regényből készült film befejező képsoraira. „Szabadul 1945-ben”. A biharugraiak is ekkor szabadultak évszázados rabságuk láncaitól. Űj, nagyszerű fejezet kezdődött életükben. De hogy ezt megértsük és érzékeltessük, forgassuk vissza néhány száz évvel a történelem kerekét, 1325-ben polgári és katonai érdemeiért egy francia kóborlovag. Danella kapta meg gazdaságunk jelenlegi területét, aki később felvette az Ugrai nevet. 300 évvel később, 1860-ban a török pusztítás után a nádas és a rét 9 családnak adott menedéket, név szerint hat Ormosnak és három Erősnek, ók kezdték el az életet a később Alsósomak nevezett utcán, ahol házat építettek. Nevüket ma is viselik leszármazottaik a faluban. 1838-ig utód nélkül való kihalásukig birtokolta ezt a földét az Ugrai család. A láp\, a mocsár szeszélyes terjeszkedésének következményeként a földek nagy része elvadult, szák, kopolyás terméketlen sivársággal ölelte körül a falut 1910-ben községi birtokból vásárlás útján új tulajdonosok jelentek meg, Colhus Zoltán mérnök és társai személyében. A területet adottságait felismerve, haltenyésztésre tervezték meg és mesterséges, körgátas halastavakat építettek. Ez 3 munka új lehetőségeket bontakoztatott ki a föld és a táj gazdagabbá tételére. A Colhus testvérek 1910—13- ig építették meg az első tavakat. melyeknek Cigány, Csík, Bodor, Szilas és Ludas elnevezést adtak. A sikeres gazdálkodás bátorítására 1939-től 44- ig újabb tavakat építettek Zöldhalmi. Emlék, Nagyszik elnevezéssel és ehhez vásárolták meg a geszti Tisza-birtok Jan- kovics nevű tavát is. A halastavak építését, majd a tavakban folyó haltermelést a biharugrai elszegényedett és napszámkeresetre utalt emberek végezték el primitív kubikos- eszközökkel, kitartó szívósságot követelő hajdani felszerelésekkel. Colhus Zoltán kultúrpárt kezdeményezésére és a debreceni Ideiglenes Nemzeti Komány hozzájárulásával 1457 katasztrális holdon 1945-ben szövetkezetei alakítottak a volt napszámosok és halászok 97 taggal Ebben az évbeh a feljegyzések szerint holdanként számítva még egy mázsa halat sem adott „ gazdaság. 1946- ban államosították a tógazdaságot. Ezzel egyidőben Biharugra is bekapcsolódott az ország többi tógazdasága működésébe. Egészen 1951-ig nem változott a terület, de ekkor megépült az 52 holdas Üj-tó, s ezzel gazdaságunk területe 1600 holdra nőtt. Ű] fejezet kezdődött 1952 áprilisában. Ekkor alakult meg Budapesten a Halgazdasági Tröszt, amelynek a felügyelete alatt a Biharugrai Halgazdaság önálló egvséggé szerveződött. Még ebben az évben a telelte- tők mentén elkészült a kisvasút és megérkezett az első vontató pótkocsival, amely megkönnyítette a takarmány szállítását, s ugyanakkor két csónak- motort is kiutaltak gazdaságunknak. s a nagyobb tavakon a tólórúddal hajtott csónakok helyett már gép szállította a takarmányt Az 1952-es mérlegben örömmel emlékeztünk meg arról, hogy a gazdaság 15 széket kapott és a termelőmunka eredményeinek létrehozói, az emberek 50 ezer Ft prémiumot. 1955-ben elkészült a nagysziki tó két keresztgátja és a száki üzemegységben 10 teleltető. A Szikpusztán ezzel a fejlődéssel egyidőben két család részére lakást építettünk. A jó évek között szerepel az 1955-ös, amikor gazdaságunk elnyerte az Élüzem címet Ugyanebben az évben az o-szí=>os mezőgazdasági kiállításon a Tóth László halászmester által tenyésztett harcsák tenyésztési díjat kaptak. Bár az 1956-os ellenforradalom a gazdaságunkat is visszavetette fejlődésében, hamar talpra álltunk és 1958-ban már tovább emelkedett a halhús- termelés. Az egy holdra jutó hozam meghaladta a három mázsát S hogy milyenek voltak a munkakörülmények abban az időben? A zöldhalmi tó lehalászása például 3—4 hétbe került, egy pár bivaly és 30 ember rendkívüli erőkifejtésével. öregedtek a tavak is, A megoldást a teljes felújításban A haltenyésztés melegvizes forrása a termálkút láttuk. Ehhez azonban sok milliós befektetésre volt szükség, amelyet a főhatóság megadott a gazdaságunknak. Ebből a pénzből megépült egy vízkiemelő mű a Sebes-Körösön, a sertéstelep is vízellátást kapott. A vízzel való takarékoskodás végett a központi lecsapoló rendszerre szivattyú épült, amely a szivárgó és eleresztett vizek egy részét visszajuttatta a tápláló csatornába. A halak és sertések takarmányának tárolására és keverésére 30 va- gonos magtár létesült. Megépült az úgynevezett Gazdák tava, amellyel a tó terület 180 holdHagyományos módon történő lehalászás. dal nőtt, s így 1959-re az ösz- szes tótérület 1754 katasztrális holdra emelkedett. Ma már igen szegényesnek tűnik, de akkor büszkeségérzetet kiváltó tudatot adott, hogy a gazdaságnak volt egy teherautója, egy vontatója és egy lánctalpas traktora. A vezetésben is egyre inkább új módszerek valósultak meg. Az egvszerű halászmesterek és dolgozók különböző szakmunkásiskolákat, könyvelési tanfolyamokat és technikumokat végeztek el. Hazai és németországi tapasztalatok alapján megkezdődött a pecsennyekacsa- és halhús-termelés komplex megvalósítása. Ezzel a halászathoz társított üzemág csatlakozott. A tavi kaesatartás trágyázó hatására emelkedett a halhús-hozam, vele egyidőben megszűnt a nehéz fizikai munkát igénylő hagyományos tótrágyázás. Az új ágazat önmagában is jelentős árutermelést és nyereséget eredményezett. Évről évre egyre intenzívebben fejlődik a gazdaság. 1961- ben törzskacsaállományt vásároltunk, gyors ütemben jelentős állami segítséggel felépültei az első előnevelők, és megkezdődött a korszerű keltetőüzen tervezése és építése. Ebben ai évben már 113 ezer kacsát ne véltünk fel. A gyakorlati ta pasztalat felismertette a veze tőkkel, hogy a tópartokon tar tott kacsák nem adják a vár hatást, részükre a tavakba szi geteket kell építeni. Ez a mód szer addig ismeretlen volt, ezt tudományos igényességgé kellett kidolgozni. A kitűni eredmények bizonyították a új technológiák helyességéi Egy évvel később már töbl mint öt és fél millió forint ár- » bevétel mellett másfél millió ■ forintos nyereséget adott a ka- • csatenyésatés. HIHHHUlimiMiUlMUCHt» ■ 9 01
