Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

téri tornaszerek űmi munkában lámú ál- ilők már hogy 1 milyen et elérni Híz már ia a pe- rtekezle- i Imákkor iig akad szívesen a nap­rendbe, tséget a ikik tár- Ikészítet- ornaiszer- ég nincs ható raj- a mászó- gyerme- iZükséges. iához a tója ja­tt föld- az ásás itesítse a két nap-------—,-------3----------- a beren­dezést, a gyerekek nem kis örömére. A társadalmi munká­ba az iskola nyolcadik osztá­lyos tanulói is bekapcsolódtak. Már korábban egy helyre hord­ták az augusztusi mezőgazda- sági kiállítás és vásár után ott­maradt dekorációs állványokat, majd pedig az építkezési, illet­ve bontási törmelékeket. A z összefogás szép példája ez, ám az öröm a mai napig mégsem volt teljes. Hogy mi­ért? Augusztus már régen el­múlt, de az akkor megrende­zett kiállítás maradványai még mindig ott „díszlenek” az is­kola udvarán, jó nagy terüle­tet elfoglalva a játszadozó gye­rekek elől. A gyerekek persze az óraközi szünetekben ezek között is szaladgálnak, bujkál­nak, sőt a bátrabbak minden figyelmeztetés ellenére is fel­másznak egyik-másik állvány­ra. Ahol 600 gyermek tódul ki egyszerre szünetekben az isko­laudvarra, ott persze ez elke­rülhetetlen. Viszont fennáll a balesetveszély. Az iskola vezetői ezt látva, már több alkalommal jelezték a rendező szervek felé, hogy gondoskodjanak ezek elszállí­tásáról. Örömmel adunk hírt arról, hogy a napokban végre megállapodás született az el­szállításra, sőt vállalták azt is, hogy az iskolában kisebb javí­tásokat is elvégeznek, teljesen rendbe hozzák az udvart és más segítséget is nyújtanak. K. J. Takarékbetét — iskolásoknak Ezekben a napokban Füzes­gyarmat nagyközségben elkez­dődött az „Egy nap gyerme­keinkért” mozgalom. A mozga­lom első úttörői a Vöröske­reszt-szervezet aktivistái, neve- főnők és óvónők voltak, akik a Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben almát szedtek, s munkájuk eredményét, mintegy 6000 forintot befizették a ta­karékszövetkezeti számlára. Szép felajánlást tett a helyi vadásztársulat. Televíziókészü­léket vásároltak, s azt a Rajk utcai iskolaegységnek ajánlot­ták fel. A készülékhez megfe­lelő állványt a helyi ÁFÉSZ adott. A nagyközség többi is- kolaegvségében volt már tele­vízió és így most már a Raik utcai tanulók sem érezhetik azt, hogy ők mostohább gyer­mekei községüknek. Bíróság előtt a kazettatolvaj Augusztus 21-én reggel Bé­késcsabán a Strand Vendéglő ve- zetőheiyettese megdöbbenve vet. te észre, hogy az irodából eltűnt egy vaskazetta. Az előző nap. az Alkotmány ünnepén a vendég, lőnek nagy volt a forgalma. A pénzt vaskazettába zárták, hogy majd másnap postára viszik. A kazettában több mint 70 ezer forint volt. s ezenkívül a kávé- blokkokat és az ebédjegyeket is oda tették. Rögtön értesítették a rendőrséget Mivel semmiféle olyan nyomot nem találtak, melyből arra lehetett volna kö­vetkeztetni, hogy a bűncselek­mény elkövetője kívülről hatolt be a vendéglőbe, úgy látszott a nyomozás holt vágányra siklik. Ekkor azonban e&y szemtanú felhívta a rendőrség figyelmét egy férfire, akivel augusztus 21- én. a hajnali órákban találko­zott. Hóna alatt csomagot vitt. A férfit Csányi Jánosnak hív­ták. Békéscsabán a Peter Ji- lemniczki u. 6. szám alatt albér. leiben lakott. A rendőrség a gyanúsított gépkocsigarázsában egy nylon tasakban megtalálta a 70 ezer forintot. Csányi elis­személyeknek ma este fél hét órától holnap délelőtt tíz óráig szállását elhagyni nem szabad. Aláírás: Howiger tábornok, várparancsnok. Tehát nem bújhatok el a ret­tenetes holnapi napon. A pa­rancs szerint ott kell lennem a vesztőhelyen, kötelességem lesz a hóhér nyomában járva megál­lapítani: a halál beállott. Egyet­len menekülés számomra a gé­piesség. Jó lenne elhódítani ma­gam valami narkotikummal, hogy lelki létemet mesterséges fásultságba zsibbasszam. E pil­lanatban nehéz elképzelni, ho­gyan bírom majd magamra erő­szakolni az álbátorságot a leg- férfiatlanabb férfiasságot. Miként a parancs szól, szál­lásomra bezárkózva töltöm órá­imat. Ha akarjuk, ha nem, sira. lomházzá tettük az egész várat, a magunk számára is. Előre tu­dom. át fogom virrasztani az éj­szakát. öncsalásból, menekülés­ből meglátogatnám Lenkey Já­nost, de kötelező a helyemen maradni. ^ Kénytelen vagyok együttérezni a haláluk elé te­kintő tábornokokkal. Minden pillanatban rájuk gondolok, csak rájuk, semmi másra. Hatal­masan, feketén fenyegetően tor. nyo6Ui fölém szellemük. S ha már nem vagyok képes szabadulni tőlük, nem is véde­kezem. Hadd maradjanak velem reeeelig. Tudom, történelmi hő­sökké gyilkoljuk őket. Tudom, nevük és minden cselekedetük fontos része lesz az évezredes magyar históriának. Mégis 1«*- jégyzem, amit megtudtam róluk a harcok idején és elfogatásuk óta. Társaságukban töltöm hát az éjszakát, magam elé idézem őket abban a sorrendben, ahogy a bíróság előtt álltak. Mert a regula kötelező: végtére is oszt- rák- császári tiszt vagyok. Ök is azok voltak, mind, egy­től egyig. Többen közülük rég­től a tisztikar büszkeségei. Mindjárt az e’ső vádlott (im­már elítélt) ittebei eleméri Kiss Ernő. Már említettem róla, hogy a Hannower-huszárok ez­redparancsnokaként szolgált. Megkapta az első osztályú Guelf rendjelet és a császári-királyi kamarási címet. Hűségéhez, mármint a dinasztia és a biro­dalom iránti hűségéhez semmi kétség nem férhetett. Mindenki bizonyos lehetett afelől, hogy e hűség jegyében esküdött fel ez­redéve’ együtt a magyar alkot­mányra. s a magyar országgyű­lés által hozott tavaly márciusi törvényekre. Gyanúsíthatta k_e hamissággal, amikor a7l eskü a király kívánságára, közvetlen felettese, az osztrák Pírét altá­bornagy felszólítására történt? Nem volt elég az egyszeri eskü, tavaly júliusban úira megkívánta tőle új parancsno­ka, Pech told tábornok ugyan­csak a mi generá’isunk. Egyér­telműen arra kötelezte esküje, hogy engedelmeskedjék a ma­gyar kormánynak, a magyar hadügyminisztériumnak, mint őfelsége hatalomgyakorló ténye­zőinek. (Folytatjuk,) merte, hogy ő követte el a bűn­cselekményt. Csányi János bűnügyét a kö­zelmúltban tárgyalta a Béáiés- csabai Városi Bíróság. A bizo­nyítási eljárás során arra kere­sett választ a bíróság, hogy mi­ért és hogyan követte el tettét a vádlott. A 26 éves fiatalember 1971 óta Békéscsabán a 3-as sz. Volán Vállalatnál gépkocsive­zetőként dolgozott. Szülei 14 éves kora óta külön élnek. En­nek ellenére anyagi gondjai nem voltak, hiszen megfelelően gondoskodtak róla. 1970-ben egy házat örökölt Szarvason, a múlt évben 150 ezer forintért eladta. Majd 106 ezer forintért személy­gépkocsit és 4 darab 5 000 forin­tos gépkocsi nyereménybetét­könyvet vásárolt. Ezenkívül ru­hát és olaj kályhát is vett, húsz­ezer forinttal azonban nem tu­dott elszámolni szüleinek. Ezért júniusban elhatározta, hogy 20 ezer forintot lopással szerez meg. Kiszemelte a békéscsabai Strand Vendéglőt. A vendéglő­be többször szállított sört, amíg a rakodók lerakták az árut, ad­dig szemrevette a helyiségeket. Az iroda asztalán megtalálta a bejárati ajtó kulcsát, lerajzolta a tenyerébe és hamis kulcsot készített. Augusztus 20-án a Körös Étteremben szórakozott a feleségével. Tíz órakor lakásuk­ra mentek. Ej fél előtt a vádlott felöltözött, a Kishajó bárba ment és hajnal 2 óráig ott szó­rakozott. Ezután indult a Strand Vendéglőbe. A hamis kulccsal felnyitotta a kazánház vasajta­ját, kikapcsolta a riasztóberen­dezést és benyitott az irodába. A kazettát magához vette. A gépkocsi garázsában nyitotta fel. kivette belőle a pénzt, majd a kazettát az Élővíz-csatornába dobta. A városi bíróság CSányi Já nőst két év és 6 hónap szabad­ságvesztésre ítélte, mellékbünte­tésként két évre eltiltotta a köz- ügyek gyakorlásától, ezenkívül 20 ezer forint vagyonelkobzással sújtotta. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. A büntetés kiszabásakor a bíróság súlyosbító körülményként érté­kelte, hogy a vádlott előre ki terveit módon, hosszabb időn keresztül készült a lopás elköve­tésére. Enyhítő körülményként vette figyelembe a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, büntetlen előéletét és azt. hogy az okozott kár megtérült. Az ítélet nem jogierős. (serédi) 5 ma. OKTOBER 21. Ven dégsée; ben ssomssédainknál Három nap Romániában, a Békés meyyei Pedagógus Női Kórussal Pihenő a Maros völgyében 2. Vasárnap reggeJ hatalmas harangzúgasra ébredünk. Hir­telen arra gondolok — tűz van de szerencsére csak a fáradtság szüli ezt a gondolatot. A szállo­da nyitott ablaka közelében kondul a harang. Sietve készülődünk, gyors reggeli az Astoria modern bü­féjében, aztán irány a Nyugati Kárpátok. Az esti siker hangulata né­hány kilométer után ismét fel­lobban, kidörzsóli az álmot a szemekből. Györnyörködünk a romantikus tájakban, izgatot­tan lessük a fel-feltoukkanó varromokat. Az első megálló a máriaradnai műemlék-temp- lom, Lippa alatt. A templom bejáratához vezető úton, a ha­talmas lépcsősorok előtt kira­kodó sátrakban mézeskalács- bábokat. cukorkakast, egyházi ereklyéket kínálnak a fejken­dős asszonyok. Érdekes, ma már olyan ritka a látvány. A templomot az 1500-as evekben építették. Később tűz­vész áldozata lett. 1722-ben, a török visszavonulása után ’ a környék lakói újraépítették. A kórus tagjai kívül-belül meg­csodálják a barokk építészek mestermunkáját, aztán éppen továbbindulnának, de felzúgnak a hatalmas orgona sípjai és visszatartja még őket a muzsi­ka. A Maros völgyében folytató- dik az út. Mellettük kanyarog a vasúti sín és a Maros vize Hegyek fogják közre a táj e három vérkörét. Néha egészen összeszorítják, aztán újra ma­gukra hagyják, hogy a tágas völgyben önállóan folytathassák útjukat. A tisztásokon széna­boglyák, lábon álló száradó ku­koricaszár. A hegyoldalon rozs­dásodnak a bokrok, a fák. A buszban a kórus jókedvűen énekel. A 67-es kilométerkő turista­hazánál ismét megpihenünk Mindenkinek hiányzik egy jó fekete, de hát hol lehet ahhoz Magyarországon kívül hozzájutni?! A presszó dolgo­zol megértik óhajunkat és ígé­rik, hogy fél óra múltán magya­ros feketét kapunk. Addig sé­tára indulunk az őszülő völgy­ben. Eltelik a félóra, kortyol­gatjuk a kávét. Jólesik, mert jobb híján legalább jó meleg. Visszaérkezéskor egy óra al­vás következik, délután ötkor Pécskára érkezik a kórus. A 13 ezer lakosú Maros-parti város elsősorban a mezőgazdaságból él. A lakosság ötven százaléka magyar anyanyelvű. Itt van a dalban megénekelt híres pécs- kai cigánysor is. Hat órakor megérkezik a kö­zönség. megkezdődik a műsor. A későn jövők csendben surran­nak be az elegáns színházte­rembe. ismét zsúfolt a nézőtér. A siker Pécskan sem hagyja * ; Fotó: Sutyinszky «erben a kórust. Fellépés után a város vezetői fogadást adnak a magyar csoport tiszteletére. Kellemes, baráti hangulatban telnek az órák. A városi ta­nács elnöke mond pohárköszön- rnaÍdJ román és magyar nyeVu, üdvözlő énekbe kezde­nek a jelenlevők. A kórust kísérő delegáció- ^fe®íat hetíó reggel nyolckor Awot Aiartmj a2 Arad megye. Szocialista és Nevelési Bizott­ság elnöke, Kocsik József, a Nemzetiségi Szövetség Arad me­gyei titkára és Theodor Dumbra. va, a nevelési bizottság munka­társa fogadja. Mindhárman ked­ves és régi ismerősei a Békés megyeieknek, fáradhatatlan numlcasaj a román—magyar nép ozotti^ barátság erősítésének. A bánáti találkozón Hagymási Sándor, a Békés megyei Ta­nács művelődésügyi osztályának munkatorsa tolmácsolja me­gyénk lakosságának üdvözletét, sorolja a kapcsolat továbbfej- iesztesehiez az elképzeléseket. Szól áriról hogy novemberben az aradi színház társulata Bé­késcsabául lép fel, a csabai Jó­kai Színház december 20. és 22. .között A nation vendégszerepei hogy szedetnénk a kapcsolatot bővíteni könyvek cseréjével, ének-zene szakos tanárok, kó- rusvezetők, koreográfusok köl­csönös látogatásaival. Aurél Martin és munkatársai egyet­értéssel fogadják a javaslato­kat A nap hátralevő része Te- mesváron (telik el. A hatalmas, gyönyörűen, parkosított város- - n lz^ósesan találkoznak a kü­lönböző konok építészeti emlé­kei A tízemeletes Continental szállód« robusztus homlokzatá­vá feljáróival és bejáróival, udvarszerű oszlopos teraszával a romai kor építészetét idézi Szétszéledünk. Ki-ki próbálja beszerezni a. számára legfonto­sabb árukat. Dr. Némedi Endre, a gyulai könyvtár igazgatója román és magyar nyelvű nép­művészeti könyvekkel tér visz- sza a buszhoz, mások székely­udvarhelyi fékete kerámiával, kottákkal, hanglemezekkel. Jó­magam öt év^el korábbi emlé­kek után kutatok. Sajnos az Adeh Kaleh kávézót azóta be­zárták. Esik az eső, aztán újra kisüt a nap. Nézzük a járókelőket az elegánsan öltözködő temesd váriakat. Húzunk egy „Lózen- Plitet (borítékos sorsjegy). Nem nyert. Nevetünk. Végig­futunk egy kiállításon, azután Aradon át elindUdunk vissza a határra. Elbúcsúzunk kedves vendéglátóinktól, felemelkedik n sorompó. A jókedvű kórus is­mét átlépi a határt. Csende Béla, a megyei mű­velődésügyi osztály csoportve­zetője vár ránk és gratulál a kórusnak. A siker híre gyorsabban ha­zaért, mint mi. Rofihy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom