Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
téri tornaszerek űmi munkában lámú ál- ilők már hogy 1 milyen et elérni Híz már ia a pe- rtekezle- i Imákkor iig akad szívesen a naprendbe, tséget a ikik tár- Ikészítet- ornaiszer- ég nincs ható raj- a mászó- gyerme- iZükséges. iához a tója jatt föld- az ásás itesítse a két nap-------—,-------3----------- a berendezést, a gyerekek nem kis örömére. A társadalmi munkába az iskola nyolcadik osztályos tanulói is bekapcsolódtak. Már korábban egy helyre hordták az augusztusi mezőgazda- sági kiállítás és vásár után ottmaradt dekorációs állványokat, majd pedig az építkezési, illetve bontási törmelékeket. A z összefogás szép példája ez, ám az öröm a mai napig mégsem volt teljes. Hogy miért? Augusztus már régen elmúlt, de az akkor megrendezett kiállítás maradványai még mindig ott „díszlenek” az iskola udvarán, jó nagy területet elfoglalva a játszadozó gyerekek elől. A gyerekek persze az óraközi szünetekben ezek között is szaladgálnak, bujkálnak, sőt a bátrabbak minden figyelmeztetés ellenére is felmásznak egyik-másik állványra. Ahol 600 gyermek tódul ki egyszerre szünetekben az iskolaudvarra, ott persze ez elkerülhetetlen. Viszont fennáll a balesetveszély. Az iskola vezetői ezt látva, már több alkalommal jelezték a rendező szervek felé, hogy gondoskodjanak ezek elszállításáról. Örömmel adunk hírt arról, hogy a napokban végre megállapodás született az elszállításra, sőt vállalták azt is, hogy az iskolában kisebb javításokat is elvégeznek, teljesen rendbe hozzák az udvart és más segítséget is nyújtanak. K. J. Takarékbetét — iskolásoknak Ezekben a napokban Füzesgyarmat nagyközségben elkezdődött az „Egy nap gyermekeinkért” mozgalom. A mozgalom első úttörői a Vöröskereszt-szervezet aktivistái, neve- főnők és óvónők voltak, akik a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben almát szedtek, s munkájuk eredményét, mintegy 6000 forintot befizették a takarékszövetkezeti számlára. Szép felajánlást tett a helyi vadásztársulat. Televíziókészüléket vásároltak, s azt a Rajk utcai iskolaegységnek ajánlották fel. A készülékhez megfelelő állványt a helyi ÁFÉSZ adott. A nagyközség többi is- kolaegvségében volt már televízió és így most már a Raik utcai tanulók sem érezhetik azt, hogy ők mostohább gyermekei községüknek. Bíróság előtt a kazettatolvaj Augusztus 21-én reggel Békéscsabán a Strand Vendéglő ve- zetőheiyettese megdöbbenve vet. te észre, hogy az irodából eltűnt egy vaskazetta. Az előző nap. az Alkotmány ünnepén a vendég, lőnek nagy volt a forgalma. A pénzt vaskazettába zárták, hogy majd másnap postára viszik. A kazettában több mint 70 ezer forint volt. s ezenkívül a kávé- blokkokat és az ebédjegyeket is oda tették. Rögtön értesítették a rendőrséget Mivel semmiféle olyan nyomot nem találtak, melyből arra lehetett volna következtetni, hogy a bűncselekmény elkövetője kívülről hatolt be a vendéglőbe, úgy látszott a nyomozás holt vágányra siklik. Ekkor azonban e&y szemtanú felhívta a rendőrség figyelmét egy férfire, akivel augusztus 21- én. a hajnali órákban találkozott. Hóna alatt csomagot vitt. A férfit Csányi Jánosnak hívták. Békéscsabán a Peter Ji- lemniczki u. 6. szám alatt albér. leiben lakott. A rendőrség a gyanúsított gépkocsigarázsában egy nylon tasakban megtalálta a 70 ezer forintot. Csányi elisszemélyeknek ma este fél hét órától holnap délelőtt tíz óráig szállását elhagyni nem szabad. Aláírás: Howiger tábornok, várparancsnok. Tehát nem bújhatok el a rettenetes holnapi napon. A parancs szerint ott kell lennem a vesztőhelyen, kötelességem lesz a hóhér nyomában járva megállapítani: a halál beállott. Egyetlen menekülés számomra a gépiesség. Jó lenne elhódítani magam valami narkotikummal, hogy lelki létemet mesterséges fásultságba zsibbasszam. E pillanatban nehéz elképzelni, hogyan bírom majd magamra erőszakolni az álbátorságot a leg- férfiatlanabb férfiasságot. Miként a parancs szól, szállásomra bezárkózva töltöm óráimat. Ha akarjuk, ha nem, sira. lomházzá tettük az egész várat, a magunk számára is. Előre tudom. át fogom virrasztani az éjszakát. öncsalásból, menekülésből meglátogatnám Lenkey Jánost, de kötelező a helyemen maradni. ^ Kénytelen vagyok együttérezni a haláluk elé tekintő tábornokokkal. Minden pillanatban rájuk gondolok, csak rájuk, semmi másra. Hatalmasan, feketén fenyegetően tor. nyo6Ui fölém szellemük. S ha már nem vagyok képes szabadulni tőlük, nem is védekezem. Hadd maradjanak velem reeeelig. Tudom, történelmi hősökké gyilkoljuk őket. Tudom, nevük és minden cselekedetük fontos része lesz az évezredes magyar históriának. Mégis 1«*- jégyzem, amit megtudtam róluk a harcok idején és elfogatásuk óta. Társaságukban töltöm hát az éjszakát, magam elé idézem őket abban a sorrendben, ahogy a bíróság előtt álltak. Mert a regula kötelező: végtére is oszt- rák- császári tiszt vagyok. Ök is azok voltak, mind, egytől egyig. Többen közülük régtől a tisztikar büszkeségei. Mindjárt az e’ső vádlott (immár elítélt) ittebei eleméri Kiss Ernő. Már említettem róla, hogy a Hannower-huszárok ezredparancsnokaként szolgált. Megkapta az első osztályú Guelf rendjelet és a császári-királyi kamarási címet. Hűségéhez, mármint a dinasztia és a birodalom iránti hűségéhez semmi kétség nem férhetett. Mindenki bizonyos lehetett afelől, hogy e hűség jegyében esküdött fel ezredéve’ együtt a magyar alkotmányra. s a magyar országgyűlés által hozott tavaly márciusi törvényekre. Gyanúsíthatta k_e hamissággal, amikor a7l eskü a király kívánságára, közvetlen felettese, az osztrák Pírét altábornagy felszólítására történt? Nem volt elég az egyszeri eskü, tavaly júliusban úira megkívánta tőle új parancsnoka, Pech told tábornok ugyancsak a mi generá’isunk. Egyértelműen arra kötelezte esküje, hogy engedelmeskedjék a magyar kormánynak, a magyar hadügyminisztériumnak, mint őfelsége hatalomgyakorló tényezőinek. (Folytatjuk,) merte, hogy ő követte el a bűncselekményt. Csányi János bűnügyét a közelmúltban tárgyalta a Béáiés- csabai Városi Bíróság. A bizonyítási eljárás során arra keresett választ a bíróság, hogy miért és hogyan követte el tettét a vádlott. A 26 éves fiatalember 1971 óta Békéscsabán a 3-as sz. Volán Vállalatnál gépkocsivezetőként dolgozott. Szülei 14 éves kora óta külön élnek. Ennek ellenére anyagi gondjai nem voltak, hiszen megfelelően gondoskodtak róla. 1970-ben egy házat örökölt Szarvason, a múlt évben 150 ezer forintért eladta. Majd 106 ezer forintért személygépkocsit és 4 darab 5 000 forintos gépkocsi nyereménybetétkönyvet vásárolt. Ezenkívül ruhát és olaj kályhát is vett, húszezer forinttal azonban nem tudott elszámolni szüleinek. Ezért júniusban elhatározta, hogy 20 ezer forintot lopással szerez meg. Kiszemelte a békéscsabai Strand Vendéglőt. A vendéglőbe többször szállított sört, amíg a rakodók lerakták az árut, addig szemrevette a helyiségeket. Az iroda asztalán megtalálta a bejárati ajtó kulcsát, lerajzolta a tenyerébe és hamis kulcsot készített. Augusztus 20-án a Körös Étteremben szórakozott a feleségével. Tíz órakor lakásukra mentek. Ej fél előtt a vádlott felöltözött, a Kishajó bárba ment és hajnal 2 óráig ott szórakozott. Ezután indult a Strand Vendéglőbe. A hamis kulccsal felnyitotta a kazánház vasajtaját, kikapcsolta a riasztóberendezést és benyitott az irodába. A kazettát magához vette. A gépkocsi garázsában nyitotta fel. kivette belőle a pénzt, majd a kazettát az Élővíz-csatornába dobta. A városi bíróság CSányi Já nőst két év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként két évre eltiltotta a köz- ügyek gyakorlásától, ezenkívül 20 ezer forint vagyonelkobzással sújtotta. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. A büntetés kiszabásakor a bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott előre ki terveit módon, hosszabb időn keresztül készült a lopás elkövetésére. Enyhítő körülményként vette figyelembe a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, büntetlen előéletét és azt. hogy az okozott kár megtérült. Az ítélet nem jogierős. (serédi) 5 ma. OKTOBER 21. Ven dégsée; ben ssomssédainknál Három nap Romániában, a Békés meyyei Pedagógus Női Kórussal Pihenő a Maros völgyében 2. Vasárnap reggeJ hatalmas harangzúgasra ébredünk. Hirtelen arra gondolok — tűz van de szerencsére csak a fáradtság szüli ezt a gondolatot. A szálloda nyitott ablaka közelében kondul a harang. Sietve készülődünk, gyors reggeli az Astoria modern büféjében, aztán irány a Nyugati Kárpátok. Az esti siker hangulata néhány kilométer után ismét fellobban, kidörzsóli az álmot a szemekből. Györnyörködünk a romantikus tájakban, izgatottan lessük a fel-feltoukkanó varromokat. Az első megálló a máriaradnai műemlék-temp- lom, Lippa alatt. A templom bejáratához vezető úton, a hatalmas lépcsősorok előtt kirakodó sátrakban mézeskalács- bábokat. cukorkakast, egyházi ereklyéket kínálnak a fejkendős asszonyok. Érdekes, ma már olyan ritka a látvány. A templomot az 1500-as evekben építették. Később tűzvész áldozata lett. 1722-ben, a török visszavonulása után ’ a környék lakói újraépítették. A kórus tagjai kívül-belül megcsodálják a barokk építészek mestermunkáját, aztán éppen továbbindulnának, de felzúgnak a hatalmas orgona sípjai és visszatartja még őket a muzsika. A Maros völgyében folytató- dik az út. Mellettük kanyarog a vasúti sín és a Maros vize Hegyek fogják közre a táj e három vérkörét. Néha egészen összeszorítják, aztán újra magukra hagyják, hogy a tágas völgyben önállóan folytathassák útjukat. A tisztásokon szénaboglyák, lábon álló száradó kukoricaszár. A hegyoldalon rozsdásodnak a bokrok, a fák. A buszban a kórus jókedvűen énekel. A 67-es kilométerkő turistahazánál ismét megpihenünk Mindenkinek hiányzik egy jó fekete, de hát hol lehet ahhoz Magyarországon kívül hozzájutni?! A presszó dolgozol megértik óhajunkat és ígérik, hogy fél óra múltán magyaros feketét kapunk. Addig sétára indulunk az őszülő völgyben. Eltelik a félóra, kortyolgatjuk a kávét. Jólesik, mert jobb híján legalább jó meleg. Visszaérkezéskor egy óra alvás következik, délután ötkor Pécskára érkezik a kórus. A 13 ezer lakosú Maros-parti város elsősorban a mezőgazdaságból él. A lakosság ötven százaléka magyar anyanyelvű. Itt van a dalban megénekelt híres pécs- kai cigánysor is. Hat órakor megérkezik a közönség. megkezdődik a műsor. A későn jövők csendben surrannak be az elegáns színházterembe. ismét zsúfolt a nézőtér. A siker Pécskan sem hagyja * ; Fotó: Sutyinszky «erben a kórust. Fellépés után a város vezetői fogadást adnak a magyar csoport tiszteletére. Kellemes, baráti hangulatban telnek az órák. A városi tanács elnöke mond pohárköszön- rnaÍdJ román és magyar nyeVu, üdvözlő énekbe kezdenek a jelenlevők. A kórust kísérő delegáció- ^fe®íat hetíó reggel nyolckor Awot Aiartmj a2 Arad megye. Szocialista és Nevelési Bizottság elnöke, Kocsik József, a Nemzetiségi Szövetség Arad megyei titkára és Theodor Dumbra. va, a nevelési bizottság munkatársa fogadja. Mindhárman kedves és régi ismerősei a Békés megyeieknek, fáradhatatlan numlcasaj a román—magyar nép ozotti^ barátság erősítésének. A bánáti találkozón Hagymási Sándor, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának munkatorsa tolmácsolja megyénk lakosságának üdvözletét, sorolja a kapcsolat továbbfej- iesztesehiez az elképzeléseket. Szól áriról hogy novemberben az aradi színház társulata Békéscsabául lép fel, a csabai Jókai Színház december 20. és 22. .között A nation vendégszerepei hogy szedetnénk a kapcsolatot bővíteni könyvek cseréjével, ének-zene szakos tanárok, kó- rusvezetők, koreográfusok kölcsönös látogatásaival. Aurél Martin és munkatársai egyetértéssel fogadják a javaslatokat A nap hátralevő része Te- mesváron (telik el. A hatalmas, gyönyörűen, parkosított város- - n lz^ósesan találkoznak a különböző konok építészeti emlékei A tízemeletes Continental szállód« robusztus homlokzatává feljáróival és bejáróival, udvarszerű oszlopos teraszával a romai kor építészetét idézi Szétszéledünk. Ki-ki próbálja beszerezni a. számára legfontosabb árukat. Dr. Némedi Endre, a gyulai könyvtár igazgatója román és magyar nyelvű népművészeti könyvekkel tér visz- sza a buszhoz, mások székelyudvarhelyi fékete kerámiával, kottákkal, hanglemezekkel. Jómagam öt év^el korábbi emlékek után kutatok. Sajnos az Adeh Kaleh kávézót azóta bezárták. Esik az eső, aztán újra kisüt a nap. Nézzük a járókelőket az elegánsan öltözködő temesd váriakat. Húzunk egy „Lózen- Plitet (borítékos sorsjegy). Nem nyert. Nevetünk. Végigfutunk egy kiállításon, azután Aradon át elindUdunk vissza a határra. Elbúcsúzunk kedves vendéglátóinktól, felemelkedik n sorompó. A jókedvű kórus ismét átlépi a határt. Csende Béla, a megyei művelődésügyi osztály csoportvezetője vár ránk és gratulál a kórusnak. A siker híre gyorsabban hazaért, mint mi. Rofihy István
