Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-16 / 242. szám

Megyénk

demokratikus

újságírásának

hagyományaiból

Banka Gyula halálának 50. évfordulójára

Bélkés megye müvelödes-lörté. netének egyik jelentős személyisége Benka Gyula. Neve az utóbbi évtized helytörténeti kutató munkája nyomán többször szerepelt megyei lapunk és országos szakfolyóiratok hasábjain.

Jelen alkalommal újságírói tevékenységének vázolásával adózunk emlékének. Ilyen irányú munkássága alig ismert. Pedig csaknem négy évtizeden keresztül több mint százötven cikket, tárcát, esszét, tudósítást írt a szarvasi és megyei országos lapokban.

Újságírói pályafutását három szakaszra tagolhatjuk. 1880- tól 1906-ig a két helyi lapban — Szarvasi Lapok, Szarvas és Vidéke — szórványosan jelennek meg változatos tárgyú írásai. 1906-tól 1909-ig a Szarvasi Lapok szerkesztője, ezekben az években szinte folyamatosan ír lapjában. 1909-től a húszas évek elejéig szintén a helyi lapok kedvelt írója.

Kezdő újságíróként is felismeri a sajtó szemléletformáló szerepét. Közérdekű dolgokról közérthetően és szemléletesen, a közvélemény tisztánlátását kialakító szándékkal ír. Korai írásaiban már fontos közérdekű prob, lémákat fejteget. A polgári erkölcsi szokások kritikájaként írja: „Ma sokan csak az érzéki bizonyosságot tartják értékes valóságnak. Ezért életirányuk érzéki, életcéljuk az érzéki élvezetek hajhászása, fokozása, túlhajtó élvezete. Talán nem tudják, hogyha fűszere is az emberi életnek az érzéki élvezet, de csupa fűszerrel nem táplálkozhatunk”,

A dolgozó nép érdekében végzett közügyek intézőjét arra buzdítja: ,,Ne csüggedjen, midőn ; becsületes törekvéseit félreértik, s közhasznú fáradozásaiért gúny. nyal s hálátalansággal jutalmazzák... A hazaszeretet tüzétől hevített harcos, a közügyek embere midőn eszméinek diadaláért küzd, tán végkimerülésig dolgozik.” Véleménye szerint az ilyen ember megnyugvást és kielégülést találhat a becsületes munkában, a dolgozók érdekeinek harcos védelmezésében.

Benka 1906-ban közelebb kerül az újságíráshoz. Ekkor veszi át a Szarvasi Lapok szerkesztését. Beköszöntő című vezércikke újságírói hitvallásának tekinthető. Ebben kifejti nézeteit az újságírásról, ismerteti a lap célját. Szerinte az újságíró legfontosabb feladata „választékosán és szépen” írni. Erre pedig csak az képes, „kinek nyelvben! otthonossága mellett gondolatbeli eredetisége, képzelmi köny- nyed játszisága, kedélyének fejlettsége és humora, ötletgazdagsága nyilvánvaló”.

Az újságírás etikai követelményeit így foglalja össze: „És mindezek felett legnehezebb az igazat igazán megírni! Ennek alapját csak önmegtagadással megszerezhető erény, az igaz- lelkűség érénye adja meg. melyből aztán mint forrásból a patak, származik az igazmondás. Tetszést, nem tetszést legyőzni, rokonszenvet és ellenszenvet megfékezni; a barátság és ellenségeskedés éveken át ápolt érzelmére nem hallgatni, s a józan értelem oly magas fokára fölemelkedni, hogy egyéni tévedéseink lehetőségét elismerve írjunk mindenkor úgy, hogy a dolgokra, tervezgetésekre, törekvésekre vonatkozó gondolataink megközelítsék a közgondolkodás parancsoló erejét, alapos tárgyismeret mellett is oly j nehéz feladat, melyet csak szi- j gorú önbírálattal érhet el az író. Igazi hivatásos írónak az ön- mívelés ezen útján kell járnia, ha a társadalomban nem rombolni. de építeni, nem sebezni, ée gyógyítani, nem egyéni di-1

csőség babéraira törekedni, de valóban használni akar”.

Benka újságírói aïs poétikája, nak tartalmi törekvéseit a kö- , vetkező gondplatok tárják elénk: „Azon kölcsönös megállapodás vezet, hogy közérdekű társadalmi, közművelődési, jótékonysági, községi és vidéki ügyeink és ! szükségeinkhez hozzá szólva ! mindenkor személyes érdektől j ment tárgyi igazságok fognak | íi'ásra kényszeríteni”. Majd így j folytatja: „Tartózkodni akarunk ' minden személyes vonatkozású ügytől, s szószólói akarunk lenni oly gondolatoknak, melyek másokban új gondolatokat ébresztenek, támogatják a községünkben, s e vidéken élők gondolkodásának egységét s az ösz- szetartozás érzetével tegyenek bennünket erőssé abban, hogy gondolkodó kisvilágunk munkaerejét fokozzuk a közművelődés és közjóiét előmozdítására.”

Újságírói szemléletének és gyakorlatának előremutató vonása, hogy nemcsak az egyes ember gondjaival foglalkozik. Az embert eleve közösségi lénynek tekinti. Ezért hangsúlyozza a közösség iránti felelősséget: „Az ember nemcsak magának és magáért él. Mindenki élő tagja annak a nagy szervezetnek, melyet társadalomnak, községnek, államnak nevezünk.” Tehát ennek érdekeit szolgáló „feladatok, célok és eszmék szolgálatában fejti ki munkásságát.”

Írásaiban a kritikai hangszínezet egyre tarajosabb hullámokat vet. önmérgezés cím alatt a szarvasi vezetőség szemléletének azon maradi vonásait sorolja fel, melyek a város fejlődését hátráltatják. Visszatekintve, hibáztatja az 1870-es évek vezetőségét, amiért a vasúti fővonal lefektetésének áldozatvállalása elöl mereven elzárkóztak. Ezért vezet a Budapest—Szol-1 nők—Szarvas—Békéscsaba irányában tervezett útvonal a szomszédos Mezőtúron keresztül. Utal az emiatt Szarvast sújtó hátrányos következményekre is.

Hasonló mulasztásnak tekinti I cikkében a Körös szabályozásának elodázását. Így tovább fertőz a mocsár. A már Tessedik által is kezdeményezett vízi szállítás lehetőségei sem bontakozhatnak ki. Az utóbbi évek (1906—8) legnagyobb mulasztásának tekinti „az államilag felállítandó földmíves iskola” szervezésének elhanyagolását.

A helyi burzsoá községi vezetőségnek kényelmetlenséget okozott Benka újságjának és cikkeinek fokozódó bíráló tendenciája. Mesterséges hangulatkeltéssel, gáncsoskodással, majd támadásokkal próbálták megtörni. Benka demokratikus politikai és közéleti szemléletén azonban nem tudtak csorbát ejteni. Végül is a lap megjelenését anyagi, adminisztratív és technikai eszközökkel tették lehetetlenné. Mindezek következtében 1909 júniusában, a burzsoá sajtószabadság leleplezése közben, Benka kénytelen lapját beszüntetni.

Egyelőbe ő maga is elhallgat. Csak néhány év múlva találkozunk ismét írásaival a Szarvas és Vidéke hasábjain. Közírói tevékenységének innen kezdődő harmadik szakasza azonban már korántsem olyan programszerű, nem olyan termékeny.

Az 1918. decemberében kifejtett „Karácsonyi gondolatok” mögött mintha már a közelgő, az egész világot beárnyékoló viharfelhők gomolyognának. Ezért sóhajt fel: „Vajha nyomasztó közéletünk ez idejében mindnyájunkat az öröm, a hála, a lelkesedés, a boldogító remények szent érzelmei hatnának át. s forrasztanának össze a testvériség szent szövetségében.” Szerinte a közéletet nyoi

masaiévá teszi „az aranyborjú imádása, a gondoktól iszonyodó jelennek élés, a gyermekhalandóság és a magtalanság.”

Az első világháború évei, főleg pedig a proletárdiktatúra fokozott aktivitásra serkenti Benkát. Sok alkalmi költeménye és írása jelenik meg. Ezek — a magyar nép sorsdöntő éveiben —a történelem adta lehetőségek okos felhasználására lelkesítenek. Felemeli szavát „a zsarnoki önkény” és a „céltalan háború” ellen. Az orosz forradalom hírére kiutat lát: „De a béke szivárványa Keleten most már ragyog!” Elválaszthatatlannak tartja egymástól „a tiszta légkörű szabadságot” és a köztársaságot. Lelkesítő szózattal buzdítja a népet (1918. XI. 20.)

„Népszabadság, s béke napja Villanyozzák tetterőd!

Építsd múltad omladékán Dicsőbb, s boldogabb jovct?’ Benka mindvégig következetes volt újságírói elveihez. Felelősséggel és tudatosan szolgálta a közélet demokratizmusának, a magyar nép politikai és kulturális felemelkedésének magasztos ügyét. Valóban, „az igazról igazán a szépről szépen” — és közérthetően irt. Ezért tekintjük haladó publicisztikáját megyénk demokratikus újságírási hagyománya figyelemreméltó részének.

Dr. Tóth hajós

Gerencsér Miklós

ARADI

6.

Igen, a politika. A mi bonyolult. sőt zavaros osztrák politikánk. A mi türelmetlen, kizárólagosan birodalmi politikánk. Bevallóm, érzelmeimtől nem egészen idegen. Ösztöneimmel én. a jelentéktelen birodalmi alattvaló is hajlok a türelmetlenségre. De elfog a szédülés, ha az eszemre hallgatok. Pedig az ész, bizony az ész cseppet sem elhanyagolható komponens. Méghozzá minőségi komponens. Jelentéktelen alattvaló létemre sem mondhatok le elsőrendű fontosságáról. Az etikai komponenst, amely szintén előbbre- való a hatalomvágynál, már nem is merem szóba hozni.

* * *

Mondom, szédülök, ha tárgyi, lagos értelemmel próbálok a politika örvénylő zűrzavarába pillantaná. Hol is kezdődött?

Ha majdnem elviselhetetlen a külső zűrzavar, legalább magamban próbáljak rendet teremteni, hogy hányadán is állunk ezzel a lázadással és fel- ségsértéssél, amely tudvalevőleg a magyarok bűne ellenünk. Lázadásukkal a birodalom, felségárulásukkal a dinasztia ellen vétettek főbenjárón. Szeretnék meggyőződni arról, hogy igy van. Szeretnék elérkezni ahhoz a logikai végösszeghez,

Külön jutalomsorsolás a novemberi előfizetéses lottószelvények között

Az Országos Takarekpénztar | Békés megyei Igazgatóságától kapott tájékoztatás szerint az el. | múlt hónapban megyénkben 12 négytalálatos lottószelvény

akadt. A legjelentősebb nyereményeket — egyenként 89 ezer forintot — Szarvason és Szeg- j halmon fizették ki. E nyereményekből, melyek a 38. játékhéten fordultak elő, Szarvasra j egyszerre három is jutott. Az egyik négy találatot Bíró And- rásné érte el. míg a másik szelvényt Kinyik Mihályné töltötte ki. Mindketten állandó számok_ kai játszottak. Elmondották, nagyon jól jött nékik a nyeremény, segítséget ad lakásgondjaik megoldásához. A harmadik szarvasi négyes találat egy háromtagú kollektíva tulajdona.

Kisebb összegű négyes találatot értek ei még Tótkomlóson, Orosházán, Endródön, Gyomán,

Szarvason és Békéscsabán háromszor is. Szeptemberben a megye OTP-fiókjai totó-lottó nyereményekre összesen egymiL ldó 850 ezer forintot fizettek ki.

Az OTP Igazgatóságán arról is értesültünk, hogy a novemberi előfizetéses lottószelvények között — a rendes havi jutalom, sorsolást megelőzően — külön jutalomsorsolást rendeznek. Eze_ két a szelvényeket a rendes be. érkezési határidő — november

1. — he'yett egy héttel korábban — október 25-ig kell beküldeni. A külön jutalomsorsolást október 26-án rendezik meg s Minivjzor televíziót, Naumann automata táskavarrógépet. Sara. tov hűtőgépet, Riga táskarádiót. Melódia de Lux rádiót és 15 — egyenként ezer forintos értékű — vásárlásd utalványt sorsolnak ki.

Fotókiállítás Sarkadon

Gazdag programmal készült a sarkadj ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsága a KPVDSZ idei kulturális napok megnyitó ünnepségére. A tíznapos rendezvény sorában szerepel az itt látható fotókiállítás is, melyet a napokban nyitottak meg. Rigó István, Jánki József. Nagy Béla, Horváth Sándor és Juhász Károly fotóit már az első napon sokan megtekintették.

(Balkus)

**sasssas99* mmteai

NAPLÓ

amely kedvez a szívemnek és az értelem számúira is megnyug. tató.

így tehát a készen kapott kijelentések lusta elfogadása helyett ráikényszérítem magamra a gyötrő türelemjátékbt, és megpróbálom kirakni az elmúlt másfél esztendő mozaikját, úgy ahogy pillanatnyilag látom.

Emlékezetem szerint a pol- gáriasodás elemi erejű igényei tették időszerűvé a magyar kérdést. Ezeket az igényeket senki nem vonhatta kétségbe, hiszen Ausztriában és az öröko, tartományokiban máf szépen kibontakoztak az európaibb állapotok. Abban sem találok semmi felháborítót, hogy a magyar vezetők nem óhajtották magukat alávetni a bécsi kormányszerveknek, hiszen a közös uralkodó tiszteletben tartása mellett közjogi- lag teljesen szabályosan a külön magyar alkotmány előírásaihoz alkalmazkodtak. Mi osztrákok, soha nem értettük ezt a messze századokba visszanyúló magyar alkotmányt. Csak annyit tudtunk, hogy mindenkori császárunk, akit magyar királlyá is megkoronáztak, kötelezte magad a külön magyar alkotmány elismerésére. Másképp föl sem ékesítették volna a hajdani magyar uralkodók felségjelvényed vei.

Nem cwxiálikozhaftunk hát, amikor V. Ferdinand császárunk aláírta a pozsonyi ország- gyűlésén hozott törvényeket, s mint alattvalóit, kinevezte a magyar kormány tagjait. Azt hittük, szent 3 béke, következük a boldog aranykor. Ehelyett lázongások következtek a Dráva mentén, a Bácskáiban, a Bánátban, Erdélyben. Sókan örvendeztek ennek a keserű fordulatnak, de én azok közé tartozom, akik bizonyosra vették, hogy felséges uralkodónk az általa kinevezett törvényes magyar kormány védelmére siet. Döbbenten tapasztaltam a várható lépés ellenkezőjét. Fékezés, fenyítés helyett bátorítást kaptak a lázadók.

Annál fenyegetőbb hangokkal telt meg a birodalmi főváros a magyarok ellen, amikét elhatározták kétszázezer honvéd fegyverbe állítását. Arról, hogy a toborzás a magyar kormány létére törő rácok, szerbek, hor- vátok románok megfékezését szolgálja, szó sem hallatszott. Legfeljebb gyanúsítás formájában. Elhittem, mert jólesett el- hinnemi, amikor írták újságjaink, hogy Kossuthék voltaképpen a bécsi kormány ellen fegyverkeznek. A bánáti és erdélyi zavargások csai^ ürügyül szolgálnak erre. Bűnös kópzelődő- nek véltem volna magam, ha feltételezem akkor, hogy a zavargások előidézésében nem vagyunk ártatlanok.

Makulátlanságunk tévhitéből tavaly szeptemberében gyógyultam ki, Amikor császárunk ön-