Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-15 / 216. szám
N Megfiatalodott az öreg iskola Л dóm begy hasi példa hsőí érdemel Az öreg iskola ismét benépa- | sedett. Udvara, folyosója, tan- i termei —. mint oly’ sok évti- | zed óta — újra gyerekektől hangos. De mintha fegyelmezet- ! tebben közlekednének most e j falak között tanuló kisdiákok, j mint az évzáró előtt tették. Mintha valami megváltozott volna a takarékszövetkezet közvetlen szomszédságában hosszan elnyúló dombegyházi iskola olvasni lehetett: mi lenne, ha... Napokon át csak egymás között beszélgettek a bensőjükben már nemcsak kialakult, hanem meg is érett nagyszerű elképzelésről. „A szövetkezet dolgozóinak, tagságának és választott testületéinek összefogásával vállaljuk el az iskola rendbe hozását” — fogalmazták meg az ÁFÉSZ vezetői. Augusztus utolsó napjaiban Az iskola, amely oly’ sok ember társadalmi munkájával K- • aialodott meg külsején ás belsején egyaránt. Igen, a talán száz évnél is többet megért öreg iskola megfiatalodott. Repedezett és vakolatát hullató 300 négyzetméternyi falazata egyenesedett, ablakai, j ajtói új. friss színt kaptak. Te- ; tőszerkezete mintha új volna. A kaputól széles betonjárda vezet ahhoz a most épült előtérhez, amelyen át lehet a tágas folyosóra jutni. A tantermekben, s a széles folyosón kemény munkával vésték a falakat, hogy az oktatást segítő szemléltető és együtt barangoltuk végig az új „köntösbe” öltözött és megfiatalodott öreg iskola tantermeit Jenei Károllyal, az ÁFÉSZ elnökével, valamint Agács Istvánnak í,Bíztunk az emberekben. Abban, hogy odaállnak mellénk és nagy elhatározásunkban nem mai-adunk magunkra. így is történt.” A szövetkezet elnökétől idéztük e szavakat, akitől megtudtuk hogy utcáról utcára járva gyűjtötték a pénzt és a társadalmi munkaként felajánlott Gyüre Ilona és Antal Agnes — »,t ablakok festésében, rend. be hozásában segítettek. segédeszközöket tartalmazó tíz vitrines szekrény végérvényes helyére kerüljön. Régi ajtókat falaztak be, miközben újakat nyitottak. Mindezt kik csinálták és hogyan? Jól emlékszünk még az egy napot az iskoláért és óvodáért országos felhívásra, amely megyénkben is sok szép eredményt hozott. Dombegyházán a fogyasztási szövetkezet pártvezetőségét, szakszervezeti bizottságát és gazdasági vezetőit ragadta magával az említett felhívás. Fakadt ez abból a kézén fekvő helyzetből, hogy az ÁFÉSZ központi irodája, a takarékszövetkezet és az öreg iskola szorosan egymás mellé épülve helyezkedik el. Mint régi „szomszédok” már korábban is megállapították a fogyasztási szövetkezettel, hogy cudarul néz ki az öreg iskola, melynek padjait közülük többen is koptatták. Ennél tovább azonban ők sem jutottak. Az országos felhívás hallatán viszont egyszeriben egymásra néztek az A KÉSZ vezetői. S a tekintetek egymásra eegezódéséből kimondatlanul is napokat. Végül is 25 ezer forint jött össze, melyet az ÁFÉSZ vezetői a községi tanácsnak adtak át anyagvásárlásra. Közben megkezdődött az öreg iskola hetekig tartó felújításának folyamata. Mintegy 140—150 dombegyházi vett részt teljesen díjtalanul e nagy munkában. Idősek és fiatalok, férfiak és asz- szonyok- egyaránt. Hogy milyen értéket képviselt az iskola felújításánál a lakosság munkája? Jenei Károly ÁFÉSZ-elnök szerint nagyon szerényen számolva is 50—60 ezer forintot. A fogyasztási szövetkezet e felemelően szép vállalkozása, hihetetlenül sok energiát igénylő szervező munkája, s a dombegyházi emberek tettrekészsége minden elismerést megérdemel. A végzett munka nagyságát leírni szinte lehetetlen. Azt látni kell ott a helyszínen. A megif- jodott öreg iskola kísdiákjaif azonban nem lehet becsapni. Ök jól érzik a régi, s a jelenlegi közötti különbséget és hálásak is érte. I Kép, szöveg: Balkus Imre Rendhagyó irodalomóra szűkre határolt perceiben adhat. sokszor nagyon is hatásosan. Oktatásmódszertani szempontból a rendhagyó óra napjainkig a faltörő kos szerepét játszotta, rést nyitott a lexikális közlés merev bástyáin, s egyengette az utat a ma már polgárjogot nyert „mű-központú” tanítás felé. Mert sokáig az volt a tanítás célja, hogy lexikális ismeretekkel töltse meg a diák fejét, a tankönyvekben az életrajzi adatokat frázisokkal teli. nehezen érthető és unalmat sugárzó szövegtömeg követte, mely szürke egyhangúságával nemcsak a műveket takarta el, de egyformára is gyúrta az alkotókat; az élveboncolásra emlékeztető verselemzések pedig agyonma- gyarázással tették lehetetlenné az igazi hatást. Hiszen a mú éppen azzal ad élményt, hogy a befogadóban gondolatok és érzelmek sorát indítja el: a túl- magyarázás pedig ezt a „létektől lélekig” hullámzó áramkört szakítja szét. A mű-központú tanítás arra törekszik, hogy az író önmagáért szóljon, hogy a mű nyomán támadt érdeklődés más művekre és az alkotó személyére, az alkotás körülményeire is kiáradjon. Csupán példaként: aki ismeri és szereti — mondjuk — Csokonait, az biztosan megjegyzi magolás nélkül, hogy mikor j élt, s hol, megérzi a debreceni - ízeket szavában, s gondolatait 1 is felismeri, hogy hozzákapcsolja őket a felvilágosodás eszméihez, hiszen a Rousseau-val való lélekrokonságról valló sor („mint egy Rousseau Ermenon- villében ember és polgár leszek”) önmagáért szól. De így van ez mindenkinél: Dante elképzelhetetlen Firenze nélkül, Shakespeare mögött is ott a Tower, Er2sébet udvara s a londoni kézművesek cégtáblái. A műtől mindig eljutunk — saját kíváncsiságunktól űzve — az irodalomtörténeti fényekhez. Fordítva ritkán: adatok és unalmas szövegek aligha indítanak él az íróhoz (legfeljebb rosszul sikerült szobrához), a megtanult adatok pedig használatlan limlomként peregnek ki az emlékezetből, mikor már jeles-szerzésre nem alkalmasak. Az Olvasó népért mozgalom indította el a rendhagyó irodalomórákat, s ma már arra törekszünk, hogy minden óra közelítsen hozzájuk, ha előadóművészt nem is lehet, nem is kell minden órára meghívni. A jó tanár pótolhatja, s áltól úgy érzi segítségre van. szüksége, hanglemezeket is fölhasználhat, mind a versmondás, mind a zene közvetítésére. A rendhagyó irodalomóra önmaga megszüntetésének céljával született, s ha szükség is lesz rá még egy ideig elóbb- utóbb a közös, iskolai irodalmi délutánok sorozatává válik, már csak azért is, mert osztályonkénti órakeretben való megrendezése túlságosan költséges. Bozóky Éva Titkári értekezlet az SZMT-ben Az Olvasó népért mozgalom indulása óta mind többször és i egyre tágabb körben hallható ] ez a kifejezés. A szülő eleinte nem tudja mire vélni, milyen j is lehet az az óra, amelyre nem kell készülni, a „rendhagyó” kifejezést utoljára a nyelvórákon hallotta, olyan „engedetlen” igékkel kapcsolatban, amelyek nem hajlandók alkalmazkodni az igeragozás törvényeihez — no de az irodalomban? Hiszen ott úgyis minden rendhagyó, lévén minden író és költő öntörvényű alkotó — ám miként lehetne maga az óra rendhagyó, mikor feladata éppen az, hogy rendszert teremtsen, megkönnyítendő a művek gazdag áramainak befogadását? Hogy felel meg céljának az óra, ha maga is „elhagyja”, a rendet? Nem hagyja el. Az elnevezésen lehetne vitatkozni, de tulajdonképpen „szemléltető óráról” van szó. Óráról, ahol nincs fe- leltetés és nincs magyarázat, ahol csak a mű szólal meg, előadóművészek tolmácsolásában. De hol itt az újítás — mondhatnánk —, hiszen minden tanár felolvas verseket, prózai szövegrészeket is, és ha jó tanár, akkor előadókészségben sem szűkölködik? Csakhogy, ha van is némi rokonság a katedra és a színpad között, a tanár mégsem színész. Lehet, hogy vonzó előadásmódja közel hozza az írót, de aligha mindegyiket. Talán szépen tolmácsolja kedvenceit, de vajon hogyan közvetíti azokat, alak esetleg csak élete valamelyik szakaszában idegenek számára? Fiatalon talán a „Közelítő tél” nem kelt benne visszhangot, később esetleg a „Minek nevezzelek?” ébreszt kellemetlen asszociációkat, mert öregedő hitvesét legszívesebben sárkánynak nevezné... De nem válogathat: neki a tantervben előírt anyagot tanítania kt>n s egyelőre még a tananyagon’ belüli mozgástere ugyancsak szűk. Az előadóművész viszont mentes a kötöttségektől. Repertoárja személyes vonzalmait tükrözi, Ót egy-egy korszak, tananyagrész szemléltetésére hívják meg, s az adott időszak jeles költőit szabad választás alap- j ján mutatja be, de még magát a kort is önként választotta, belső rezonanciái alapján. Ezért hívják egyszer egyik, másszor másik előadóművészt. A rendhagyó óra mégsem me- j nil ki versmondásban. A mû- j vészekhez énekes is társul, a versekhez a kor zenéje. Egy lépés tehát ez a módszer a tantárgyi koncentráció (más műszóval: integrált oktatás) felé, ahol nem merednek merev válaszfalak a testvérmúzsák közé, a kor szellemisége pedig egyszerre többféle módon szólalhat meg. (A tanterem díszítése, reprodukciós albumok kézből kézbe adása ilyenkor a kor képzőművészetét is hozzákapcsolhatja az előbbiekhez.) A rendhagyó óra célja: a művészi élmény adta katharzis. A művészetek, s elsősorban az iro- dalom megszerettetése ama kóstoló alapján, amit egy-egy óra Pénteken délelőtt Békéscsabán, az SZMT tanácskozó termében tájékoztatóra gyűltek egybe a megyebizottság nélküli szakszervezeti titkárok. Elsőként Bocskai Mihályné, az SZMT titkára elemezte a nemzetközi helyzetet, s hangsúlyozta: ismét igazolódik a munkáspártok közös nyilatkozatában megfogalmazódott tétel, hogy korunkra döntő befolyással bír a szocialista or" szágoik egyre növekvő nemzetközi súlya, hiszen ez a tény kényszerítette rá az imperialista hatalmakra a békés egymás mellett élés reális perspektívájára alapuló nemzetközi egyezmények megkötését. Ezt követően Lipcsei Imre, a közgazdasági munkabizottság vezetője ismertette azokat a. határozatokat, amelyek a következő hetekben, hónapokban irányt szabnak a szakszervezeti bizottságok tevékenységének. Szólt a közeljövőben sorra kerülő szakszervezeti világkongresszus előkészítéséről. Majd azokról a teendőkről, amelyeket az ugyancsak év végéig rendezendő vállalati szocialista brigádvezetők tanácskozásai, nak. valamint az újítók, feltalálók értekezleteinek előkészítése ró az szb-lkre. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindenütt nyílt és őszinték tegyenek ezek a tanácskozások, kendőzetlenül jöjjenek napvilágra azok a gondok és problémák, amelyek akadályokat gördítenek mind a szocialista brigádmozgalom, mind az újítók, feltalálók tevékenysége elé. Kérte, hogy ahol . csak lehetőség nyílik, szervezzenek kiállításokat a szocialista munkaverseny történetéből és a dokumentumanyagokat küldjék el az SZMT-be, ahol megyei szintű kiállítást kívánnak rendezni. Végül a társadalmi, kereskedelmi ellenőrzés rendszerének megváltozásáról beszélt. Tudva levő, hogy 1974. január 1- től a szakszervezetek irányítják majd ezt a nagy jelentőségű, önkéntes tevékenységet, úgy, hogy szeretnék bevonni a munkába az eddig tanácshoz tartozó aktívákat is. Az ezzel kapcsolatos feladatokat részletezte befejezésül Lipcsei Imre. Szünet után Hajdú Antal, stz SZMT kultúr, agitácios és propaganda munkabizottságának vezetője három témáról tartott tájékoztatót. Ismertette a felnőttoktatás szerepét, mely különösen a betanított és a segédmunkások továbbképzésében bír nagy jelentőséggel. Felhívta a figyelmet a következő évi feladatokkal kapcsolatos teendőkre, melyek alapját már most, a közeledő negyedik negyedévben kell megvetni céltudatos, gazdaságpolitikai, agitádás munkával, amelynek középpontjában éppen a helyi gazdasági jeladatok kell, hogy álljanak. Végezetül a politikai tömegoktatás helyzetéről szólt. A megyében 600 politikád tömegoktatás szervezését oldották meg. Szegeden, valamint Békéscsabán készítették fel a propagandistákat a tanfolyamok irányítására. Hajdú Antal részletezte azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek a szakszervezeti oktatásban bekapcsoló- dókra vonatkoznak. 4 BBtts яш111 дидвшшшипшяиди* i 1973 SZEPTEMBER 15. M u n K a e r ö-f elvétel Kőműves, bádogos, festő szakmunkasokat és SEGÉDMUNKÁSOKAT békéscsabai munkahelyre felvesz a FÉSZEK Lakáskarbantartó Részleg Békéscsaba, Csaba u. 2. ж