Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
üyári játszadozás Varga Imre novellája « ombaton este váratlanul ráismertem a te. levizióban Gubucz Bulcsúra. Komoly férfi nézett rezzenéstelen szemmel ránk, határozott nézeteket hangoztatván a fiatalokkal való bánásmódról. Olyasmiket pedzegetett, hogy kissé túl sokat játszadoznak ezek a mostani fiatalok; azt hiszik; az élet nagy játszótér, satöbbi.... Komoly képpel mondta ezt a drága, felelősségének teljes tudatával. Hiába no, vezető egyéniség lett a szomszéd megyében, innen még a harmincon. Pedig Bulcsú fiam., emlékezhetnél, jó évtizeddel ezelőtt... Hm, hogy is mondjam csak_ akkor még*. Azon a nyáron nálunk május óta nem esett egy kannafödőnyi eső sem, de a folyónk mégis olyan nagyvizú volt, hogy kisebbfajta emberkéket nem is eresztettünk fürödni. Sőt, a tanácsülésen határozat is született; életmentő motorost is alkalmazunk nyaranta. Hiszen volt ladikunk, megvettünk egy rocsómotort Is. Ehhez meg igen értett az akkor érettségizett csudanevű fiatalemberünk is, Gubucz Bulcsú is. Rá is tettük, s adtunk neki havi fizetést is, közel az ezreshez. Ami egy egyetemre menő gyerkőcnek nagyon jól jön. Egyik vasárnap, emlékszem most, olyan kirándulásra való idő ígérkezett. Ebéd után mindjárt hideg szét támadt Bőd- zászug felől, nagy, hasas fellegeket hozott, de eső nem esett egy cseppnyi se. Nem sietett senki a strandra,- csak magam kocogtam. hogy az esetleges eső előtt átmenjek a komppal a vizen. Ott van a lányomék háza a gát tövében, a szőlőben, a túlsó oldalon. Jó az ilyen idő unokalátásra. Hanem várni kellett valamiért a kompra. Ruca Nagy Imre, a kompos nem is volt láthatáron, így bámultam a vizet, a mentöcsónakot, meg a szemközti füzeseket. Еду-két merész úszó- gatót láttam csak. A strand olyan 1értelmesen kopasznak tűnt, mivel a tavaszi árvíz elvitte kabinjainkat, akár a magam feje. Eszembe jutott ez a hasonlat, mert az álmos- diák, ha rólam van szó, azt mondják; <j mi elnök- helyettesünk, a kétszer Tar Ferenc majd megcsinálja.* Ültem egy iterékvető kövön, amikor egyszerre felfigyeltem a következőre : Gubucz Bulcsú előjön a kis őrházikóból, vágtat a csónakhoz, be a motort, s máris úgy elhúz a víz felett, mintha valami ßgeadö lelket kellene men-: tente. Berregett, zakatolt, fuldokolt a motor, hamarosan el is tűnt a folyó nagy kanyaréban. Elfutott akkor a pulykaméreg. Az ördög szánkáztasson meg, te kölök, hát képes vagy itthagyni a fürdözőket?! Akár tucatjával is vízbe fulladhatnának, ha.* Másnap eszembe jutott a dolog, kizavartam Hőgye Sándort, a kézbesítőt, nézze meg, idehaza-é a mentőcsónak. Pár óra múlva jött, lóbálta a fejét, törölgette a homlokát. — Nincs, elnökhelyettes elvtársam, még az apjáék se tudják, mi lehet a gyerekkel. Kicsit belémszaladt az aggodalom madzaga, tán csak nem esett baja ennek a hóhányó gyereknek. Kifelé azért nem mutattam. Minek elárulni, hogy aggódok régi harcostársam fiáért. — Sándor, ha megjön a gyerek, azonnal állítsa ra- portra elém — adtam a szigorú szívű vezetőt, s nekiestem a magam dolgának. mert akadt jócskán. Legelőször is — igaz, manapság már csak nevet az ember ilyesmin, de hát akkor ilyen elnökhelyettesi dolgok akadtak — meg kellett néznem, hogy áll az orvosi lakás átalakítása, mert az orvosné hölgy csak rózsaszínű hálószobába volt hajlandó beköltözni. Aztán a második iskola tatarozásával megbízott ktsz vezetője kijelentette, szeptember elsejére nem tudja átadni a sulit, csak október elsejével. Ráadásul a községi víztársulás jövő évi kivetését is felülvizsgálnom kellett, amikor három óra tájban, teljesen váratlanul elém állított Gubucz Bulcsú. Olajfestékes térdnadrág, sokszínű trikó, valami bizonytalan színezetű tornacipő a lábán. Kajszán vigyorgott, mint aki nem tudja, nyakon vágják most, vagy egy ötvenest nyomnak a markába. — Hol tekeregtél, te apaszomorító? ! — kiáltottam rá. — Én nem tekeregtem, Ferenc bátyám, én csak.,, — Nem mesemondáson vagy, öcskös! Tegnap délben elszeleltél, s azóta nem leltek. Jól tudod, munkahelyedet csak esős nap hagyhatod el. De akkor sem csónakkal! — Én a magam benzinjével jártam oda, Ferenc bácsi! — A magadén sem mehetsz sehová. Benne a szerződésedben! Azt akarod, fiam, - hogy felbontsuk a szerződést? — Feri bácsi, ne tessék még..,. Hiszen közérdekből voltam oda. — Miit? Közérdekből? Teee? Hát ki küldött téged? Hol a menetlevél? Rendelvény? Elszámolás? — Izé.* Csak olyan szóbeli megbízás volt. — Szóbeli megbízás? Szeretném tudni: ki adta neked? — Szóval... Feri bácsi.,, igazán mondom.... Tessék inkább velem jönni... Mindjárt elhiszi... Ha meglátja Feri bácsi, én mondom, rögtön örülni fog... Csak, egy percre tessék velem jönni— Kiviszem a rakéta kettőmön* Elébb vonakodtam, ml a fene buliba akar belehúzni ez a kölök? Ráálltam mégis. Az a papírasztgn várhat úgyis a cséplésre! Motoron volt itt Bulcsú, máig sem tudom. kién. Lehet, hogy az is д sajátja volt? Mindegy, öt perc alatt odarepitett a strandunkra. — Hát ez* mi az istencsudája? — hebegtem, amint megláttam a régi cementalapon álló, modern vonalú deszkakabint. Gyanúsan csillogó volt rajta az ölajfesték. Még fűrészelési nyomok is árulkodtak. —■ Ho-hogy került ez ide? Mi-mi-mi ez? Bulcsú megint kajszán mosolygott. «► — Ezért bátorkodtam elhajókázni, Feri bátyám — mondta szerény halk- sággal, de azért kellő önértékeléssel. Csakhát én se most jöttem be Álmosára a Rossz- erdőről! Nekem ugyan ilyet ne regéljen Gubucz Bulcsú, mégha az édesapja az én kedves elvtársam is, akinek annak idején Traján főtörzsőrmester úr egyszerre szerette a pofonokat kiosztani, akkor se. Kérdeztem így, kérdeztem úgy, ígérgette, lelkére szólj tam, de a kölök mereven kitartott állítása mellett. Engem meg az igazság érdekelt egyre inkább, mert már tudtam: a jófene se küldte őt fürdőkabinért. Mégha csúfoltak is annak idején bennünket, hogy az árvíz után még vetkőzőkabint se tudtunk csináltatni a folyó partjára, olyan koldusteremtette tanács a miénk. Csak a visz- ketegsége volt meg a városi címért! Gondoltam, ha te Пат így, akkor én meg úgy. — Már csak azért érdekelne az igazság, tudod, mert előttünk tisztán áll az egész..." Téged láttak tegnap este a megyészék- helyen, fiam. Csak azért mondom... — Láttak, engem? — kiáltott fel Bulcsú. — Kicsoda? — Teneked teljesen közömbös. Én minden lépésedet ismerem, fiam! A falmeszelésnek semmi haszna ... ! De ha nem akarsz szólni, akkor kénytelen vagyok.,. — Dehogynem, Feri bácsi... Miért tagadnám én maga előtt? ... Szóval... Mőkivel volt tegnap estére megbeszélve egy kis ezazez. Azért mentem el én tegnap délután a Charon hajójával, hogy délután kicsikét megladikáztassam a hölgyet ,.. Vgyis felleges volt, nem strandidő... — Miféle Mőki? Hová való? Kicsoda? — Hát nem tetszik ismerni? Вelopotoczki Emőkével. Hát... В elopotoczki Tihamér bátyámnak a ... leányával. Hát öt ismeri. Feri bácsi. Odaát 6 a... városgazda. N-na, az e 6 lányáról van sző ... Harmadikos volt most, jövőre érettségizik. Azt terveztem, sétahajózás himbálózással egybekötve, aztán este egy kis tviszt-tviszt, megint sétahajózás, és tudja utána... Feri bácsi is volt fiatal! Édesapám mondta, hogy maguk meg egyszer kicserélték a református meg a katolikus lelkészt hivatal cégtábláját ... Tudom én azt... Hanem tudja, Feri bácsi, ez a Belopotoczki ... veszett egy ember ez! Amikor megtudta, hogy hová való vagyok, azt mondta — nix dájcs, szó se lehet róla! Pont a mi, semmiházi falunkból való huligán kéne csak az ő lánya mellé! Ahol egy strandkabint se tudnak fçlêviteni. így, úgy. Nem űtszéli virág az ó lánya, mifene. Neem? mondtam, amikor kikísért a kapuig, se Egy pedagógushoz Mezei András Ki volt, ki újra Irt számot és betűt feledve bugyrod iszonyát történelem? S ki szólított a nevemen? Miféle pádból ugrottam talpra combhoz szorított karral, s kiáltva: jelen! Miféle angyal írt számot és betűt? Milyen türelem kötött megállni, helytállni helyemen? Ki az, ki nem lankad mindig újrakezdeni az alapműveleteken? Hadd lássam tiszta arcodat. ! Itt vagyok, jelenj meg nekem, híved a fényben lélegezve lát, ahogy megindulsz népet és hazát menteni vízen, s kenyeren ■— Értek én minden vonásaidból, eltűnődöm minden kis jeleden: fenn az iskolatábla fényes feketesége. Homlokod fényessége is áldott legyen: ki mindig újra írsz számot és betűt hazát teremtő értelem csurgli, se kirándulás Mőkivel? No, megállj, te, városgazda! Majd lesz nb- künk) is strandkabinunk. Szóval az éjjel ... lesze- relődött... ez a kis strandkabinka. Még rajta egy tábla is: BELOPOTOCZKI TIHAMÉR és családja... Hajnalban szépen lecsorogtam az egész cuccal. Mintha határon úsznánk át. A füzesben pedig ma délelőtt... négyen összeállítottuk, kifestettük szépen ... Társadalmi munkában, saját festékkel... Hogy mire Feri bácsi elé kerül, itt álljon, klasszul... Szávái ne tessék haragudni, ezért.. 4 hát így sikeredett ... Szinte leesett az állam, emlékszem rá. Hogy micsoda héthájjal megkent kölök ez? Még, hogy ellopott egy strandkabint, fel is állította, be is festette! Sőt — társadalmi munkásokat is szerzett! — Van rajta valami Ы- lyog, te, akasztófa-címer?! — Hát... volt. De két festéksor van rajta. Ahol meg égetve volt valami szám rá, oda csini szellőző ablakot vágtunk... S felvett egy szív alakú deszkát, azon valami számok sorakoztak. No, kétszer Tar Ferenc, most mit csinálsz? — Rendőrkézre adjalak, te apaszomorító? — Miért? Tán Feri bácsiék jelentkeztek a csendőrségen, amikor a két cégtáblát elcserélték? Eszükben sem volt, mondta apám. V — Szóval... lehet, igazad van. De ha azt akarod, hogy ne szóljak Hagyó Kovács századosnak, akkor, fiam. még ma éjjel... szépen felállítod ezt a bódét, ahol volt... Értve? A te benzineden! Mondanom se kelljen többet! És ha elcsípnek, fiam, én nem tudok semmiről egy megveszekedett kukkot se ... És képzeljék el. földöntúli boldogság vigyorodott Bulcsú arcán e pillanatban. Megszabadult a lopás torokkaparászásától, én meg egy izgalmas feladatot adtam neki. Hogy ne csípjék el a sétabotos elvtársak. A vigyorán láttam, máris menne. De tetszett a büdös kölök e percben, akármennyire is komisz tréfának éreztem, a*"' tett. A kézfogásnál jól a szemébe néztem. — Hát sose komolyodsz már meg, Bulcsú? — Én, Feri bácsi? — szörnyülködött el. — His2 komoly vagyok én! Felvettek a közgázra, Feri bátyám! Komoly közgazdász leszek! — Te? Közgazdász? Na, vicc nélkül, mi akarsz lenni? — Hogy mi? Hát olyan .. organizátor! Városgazda, fődiszpécser, gegmen. Csak semmi papírmunka. Hanem ilyen... szervezés! — Te, te! — mondtam hirtelen felindulva. — Remélem, nem ide akarsz hazajönni, az egyetem után! — Nem, Feri bácsi, dehogy. A szomszéd megyébe megyek... Fellélegeztem akkor. Gondoltam, van önkritikája a gyereknek. Nem kéne neki most ezt a kis nyári históriái az eszébe juttatni?
