Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
KŰR ŐSTÁJ kulturális melléklet Kiállításról kiállításra Gór ka Lívia és Kondor Béla kiállítása Tihanyban Leányfej ágyúval ŐSEINK HAGYATÉKA Községtörténeti kiállítás Füzesgyarmaton К jHor Béla: A tihanyi múzeumban évről évre, minden nyáron egy-egy neves magyar (képzőművész tárlatát rendezik meg. Az idei évben, a télen fiatalon elhunyt Kondor Béla költő-grafikus és Goriot Lívia keramikus kiállításét nézhetik meg az érdeklődők szeptember közepéig. A Gorka Lívia művészetére, látásmódjára oly nagy hatást gyakorló balatoni tájon most harmadszor mutatja be műveit. Az utóbbi három év alkotásaiból a Műcsarnokban tavasszal megrendezett kiállítását láthatjuk itt, Tihanyban. Gorka Lívia a kerámiák világába született: a nemrég elhunyt édesapja, Gorka Géza keze alatt tanulta ki a mesterséget. Az első hazai sikerek után nemzetközi kiállításokon szerzett megérdemelt elismerést: Koppenhága, London, Helsinki, Moszkva, Linz, Graz, Róma külföldi bemutatkozásainak jelentős állomásai. Munkásságát 1964_ben Munkácsy-díjjal jutalmazták. A kiállításon bemutatott nagy méretű kerámiák sa- mottból készültek. Az ipari nyersanyag, melynek már a megmunkálása is jelentős energiát igényel, az anyag így ősi, művészi felhasználása mégis új. Szinte allegorikus tartalommal töltöttek a tárgyak, szerves közük van a világgal, a reális Minden- séggel, amelyből leikéit az Élet, kikelt a hétköznapok alkotó valósága. Magunk elé kell képzelni a sok millió évvel ezelőtti Földet, a lávából, tűzgomo- lyágból keletkező ter darabot, hogy átérezhessük e tartalmiságot. A gond és a gondoskodás szülöttei a szQborszerűen, a magány szeretjeiével magasodó kerámiák. Gond és gondoskodás az alkotásért, az emberért, s talán azért is; a hazugság színpompája helyett leredukálva, alkotni. formázni valami igazat, s hogy ezt mennyiben és hogyan fogadja be, ismeri el magáénak a néző, azok, akiknek és akiként van. A hivalkodás árnya nélkül nemesek a kerámiák, színeik az őstermészet szí_ ned, nem a felületen, hanem az anyagiba sűrűsödnék, a folyamatosság megszakításában önmagából forr ki csillogó kristályszerűségeket a sarnott. A kiállított tárgyak között sétálva* egyikhez- másdkhoz visszatérve, körbejárva kicsit, megfeledkezünk a művészről: névtelenül, megfoghatatlan gazdagsággal talán a halhatatlanság ígéretét maga mögött hordozva; így maradnak meg bennünk emlékként, élő emlékként Gonka Lívia kerámiái. A folyosó végén hatalmas fotó. Kondor Béla és a műterem. Hajolásában, a fényérzékeny filmkockára merevedett mozdulatában valamj féltés van. Féltés és erő, amely egész emlék- kiállítását átfogja, körülöleli. Tavaly december 12-én halt meg. Hirtelen, fiatalon, alig másfél évtizedes alkotómunka után. Remegőn féltette az embereket, féltette az élet. a hétköznapok, az alkotás tisztaságát. Ugyanakkor vállalta a küzdelmet, a jobbra fordulás harcát. Grafikái, festményei újak, mások művészetéhez nem hasonlíthatók. Kondor Béla költő is volt; így ösz- szeforrt a képzőművész reális látásmódja a költő érzékeny mindent-befoga- dásával. Ez a kettősség valóban „boldogságtöredékké” vált, s kiteljesedését csak a halál tudta meggátolni. Blake illusztrációi, allegorikus grafikái, képei Sä. portrék mind — csak és kizárólagosan — a kondori életérzés megfogalmazásai. Ez az életérzés kettős, mégis harmóniát képező. A saját tragédiáját gonoszán előidéző emberért, a háborút, bombát készítő, teremtő emberért aggódik, vágyik a tiszta, józan emberségre, vagy pátosszal, karikírozó iróniával, ‘ misztikus önemésztéssel nézi a világot Ismeretlen titkok után kutatott. Olyan vár kulcsát kereste, amelyhez hasonló még nem volt. Elindult egy úton, saját erejét, alkotó permanenciá- ját használta fel az előretöréshez. S hogy mennyit is sikerült elémip? A felfedezés eredményei mérhetetlenek. Bizonyítja a hagyaték, a kiállított gyűjtemény. Félt a haláltól. Szerette, akarta az életet. A bele- nyugvó pihenés nem volt és nem is lehetett Kondoç Béla élettere. »» • • • de remélnünk és gőzzel bizakodnunk legigazabb élnivaló kötelesség." írja egyik versében. Akik látták Kondor Béla képeit, a maga készítette hangszereket, magukkal visznejk valamit. Egy keveset a szépség, a küzdelem, az aggódás erejé- jéből. Így Kondor Béla tovább él — mibennünk. Nemesi László A HONISMERETI MOZGALOM újabb szép megnyilvánulása volt ez a dokumentumokban rendkívül gazdag füzesgyarmati községtörténeti és díszítőművészeti kiállítás A község történelme a sárréti települések között igen rangos helyet foglal el. Már a múlt század elején mezővárosi rangot nyer. Mezőgazdasága, kézműipara, művelődése és munkásmozgalma a megyebeli települések kiemelkedő sorában tartja Füzesgyarmatot. Jelentős volt állattenyésztése, céhbeli iparosainak munkássága és a földmunkásság harcos mozgalma hatással volt a település arculatának kialakításában. Innen indult el Sárossy Lajos költő, Csánky Dezső történész, itt működött Já- nosy Gyula lelkész, az 1918_ as polgári demokratikus forradalom belügyi államtitkára, itt született Rákos Ferenc, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa és itt él, s a helytörténeti szakkör tevékeny tagja Hegyesi János, a népi írók egyre szűkülő táborának neves alakja. Van tehát történelmi múlt, nagyszerű perspektíva a jelen és a jövő számára. Most a kiállítás az ősök hagyatékából mutat be nagyon sokrétű tárgyi és dokumentációs anyagot. Nehéz rangsorolni a kiállított tárgyakat, de feltétlenül kiemelkedő az a fehér alapon piros betűkkel írt zászló, vagy transzparens „1848. Éljen a függetlenség” felirattal. Feltehetően a múlt század helyi 48- as Pártjának tulajdona volt. Figyelemre méltó az a füzet is, mely „Csürhe kúthoz való Lalyistrom Bevétel’ s kiadás 1872. szeptember 15” címet viseli. Ritkaság az a „Vándorló könyv, melyet Füzes-Gyarmat Mező Városában lévő Csizmadia, Szűcs és Tímár egyesült Czéh adott ki Balogh János csizmadiának 1842. február 5-én, hogy a kor szokásai szerint a fiatal mesterlegény sokrétű tapasztalatot szerezzen. Házbontás során került elő az a kézzel írott „Gyógyszerekről szóló tudomány” című könyvecske is, mely a múlt század első feléből való. Néprajzilag nagy értékű az 1887-ben kézzel írt népdal és lakodalmi hívogató füzet, melyben ízes magyarsággal sorakoznak a Sárrét szép népdalszövegei. Külön tablón sorakoznak Hegyesi János baloldali újságcikkei, versei, két kötete. az ideiglenes Ország- gyűlésen mondott beszédének fotómásolata, stb. Egy elfeledett gyarmati költő, Máté József (1907— 1939) fotója, s a halála ,után kiadott verseskötete hívja fel a figyelmet, hogy mennyi érték kallódott el az évtizedek során. MIT LEHET LÁTNI MEG? 1848-as kiadású Fe- tőfi-kötet, kérelmek, panaszlevelek, szerződések, kötelezvények, végrendelet, házassági, sawrznriág. halotti számla, egyezséglevél, bírósági végzés, 1945-ös fénykép a március 15-i ünnepségről. Itt látható a múlt század elején írt „Füzes-Gyarmati Krónika”, melyet Gacsári István helybeli prédikátor állított ösz- sze és a nagyközségi tanács anyagi segítségével a Bib- lioteoa Bekesdensis sorozat 10. köteteként a jövő évben jelenik meg. Két nemesi adománylevelet is kiállítottak. Az egyik 1833-ból, míg a másik 1907-ből maradt fenn. Ez utóbbi nem helyi vonatkozású, de külső kiállításban és szépségeben hívja fel magára a figyelmet. Érdekes története van Pápai Sándor közvitéz 1849-ből datált adomány- levelének. A Békési mozgó csapatban szolgált Pápai közvitéz megrokkant, s ezért a levél 10 hold földet és ezer ezüst forintot helyezett kilátásba. Ebből csak a forintokat kapta meg, a földet nem. Körben a falon a 48-as szabadságharc olajnyomatai, egy teljes Kossuth-ban- kó sorozat, Veres Péter famozaikból készült arcképe, Kohán György akvarellie és egy pipatórium látható. Szerepelnek még mezőgazdasági eszközök, igen szép helyi kerámiák, csobán, dohányszita, káposztagya- lu, stb. A népi díszítő művészet három jeles alkotójának munkáját is bemutatja a szakkör. Lázár Ferenc kádár ritkaszép díszhordói, hordóegyüttesei szakmájának remekei. Csabád! István fafaragásai az ősi pásztorfaragások hagyományait követik. Dobozok furfangos zárral, díszbot, csigacsinálók, képkeretek és dohánytartó reprezentálja tehetségét. Eredetiek Varga István stilizált állatszobrai, dombormű-faragásai. Vízimadarak, környezetünkben élő állatok, életképek váltakoznak a nagy számú kollekciókban. A református egyház nagy értékű edényei, térítői is méltán állnak az érdeklődés központjában. Ezek a tárgyak iparművészeti és községtörténeti szempontból a legértékesebb darabjai a kiállításnak. E HOSSZÚ FELSOROLÁS után Sülő, hogy emlékeztessük egy tényre azokat, akik a honismereti mozgalom szerepét kisebbítik, s egy kézlegyintéssel eübagetellizáiljáte annak művelőit. Most talán ne is hivatkozzunk a 13 lelkes szakköri tagnak fáradságot nem ismerő gyűjtő munkájára, sem a rendezés éjszakába nyúló idejére. Ezt felmérni csak azok tudják, akik már megpróbáltak egynéhányszor ehhez hasonlót alkotni! Tehát most ne nézzük a munkát, hanem csak árinak eredményét, az alkotást Amit itt összegyűjtöttek, kalandos módon felkutattak, a történettudománynak és a hazafias nevelésnek megmentettek. nagy érték. Vajon melyik múzeum volna képes ennyi idő alatt ezt a tetemes anyagot begyűjteni a maga kis létszámú kutató személyzetével? Vajon a levéltár hogyan tudta volna felderíteni e sok dokumentációs anyagot? Erre nincs mód! Vagy a helyi díszítő művészet képviselőit ki ismerné jobban, mint a helybeliek, és ki túdná jobban inspirálni munkájukban, mint ez a lelkes társaság? Nyugdíjasok, fiatalok, alkalmazottak, értelmiségiek és kétkezi munkások alkotják a szakkör tagságát, akiket a községi tanácsvezetés istá- pol, példamutató módon. Magnóra veszik fel a visz- szaemlékezéseket, fotóznak, és gyűjtik az adatokat a község távoli és közeli múltjáról. A szakkör vezetője, Borbíró Lajos fáradságot nem ismerve szervezte és lelkesíti csoportját. A szakkör tevékenységének első állomása ez a kiállítás, erejüket, szorgalmukat már bebizonyították. Érdemesek a segítségre. MIklya Jenő Nyári reggel Pardi Anna Harmattól ütögetett füvek hangjára táncbaszökik az üvegajtó a kerítéssel, tűszúrások csigalépcsőjén, illat felvonóján fenyő hegyi tornyába feljutva az időbeosztás örökzöld kilátóján figyeli a táncot egy árva kis madár, kislány szalad ki egy percre megnézi, ott van-e a virág, az öreg cseresznyefa és a sövény a helyen, mert ha ott van, minden jól van.
