Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

w KOROST A J KULTURÁLIS MELLÉKLET Alkotásra kötelezve Beszélgetés Karinthy Márton színházi rendezővel Első pillantásra egy mai srác a sok közül. Kissé lomha mozgású, mégis nyugtalan fiatalember, aki pillanatokon belül fotogra_ tálja környezetét. Nagyapjáról az irodalom- történet feljegyezte, hogy rendkívül gyorsan tudott kapcsolatot teremteni a leg­különbözőbb emberekkel, őszintén, nyíltan élt közöt­tük. segítségükre volt bár- mikor-bármiben. Karinthy Márton örökölte ezt. Szavaiban sűrűn meg­csillan erbdeti humora. (Bár rögtön tiltakozik a hasonlat ellen. Szeretné, ha majd saját magáért szeretnék meg éfc beszélnének róla.) keTl még beszélnie valaki­vel. Önkéntelen is arra gon­dolok: miért nem lett író a harmadik Karinthy is? Mikor határoztad el. hogy rendező leszel, milyen gyermekkori élmények, hatások érlelték meg ben­ned ezt a tervet? — Ameddig vissza tudok emlékezni, azóta vonz a színház. Hétévesen a Leli— omflt rendeztem. Nem vicc! Egészen komolyan. Volt egy úgynevezett „vidám mi­niatűr zsebszínházunks a Gellert-hegyen. (Csodálko­Ritkán szól önmagáról, még ritkábban a nagy csa­ládról. Inkább tlrdekli má­sok élete és választott hi­vatásának minden mozza­nata. Tavasszal végzett a Szín­ház és Filmművélszet, Fő­iskola színházrendező sza­kán. öt évig volt Marton Endre tanítványa. A főis­kolai nyarakat Szegeden töltötte: a szabadtéri játékok egyik rendezőasszisztense volt. A negyedeves vizsga­darabja és diplomamunká­ja G. B. Shaw darabjai. Pesten és Szolnokon. A te. levízió is rögzítette ezeket. Békéscsabára szerződött. Erre az évadra egy musi­calt és két prózát kapott A legizgalmasabb feladat­nak Tamási Áron: Boldog nyárfalevél című lírai víg­játékának rendezését tart­ja. Esti beszélgetésünk köz­ben többször órájára pil­lant. még be akar menni a színházba, a díszletekről Darabos György felvétele kozom, hogy nem hallottál róla!) A szomszéd gyere­kek voltak a színház tagjai, én a főrendező ép a főigaz_ gató, apám az állandóan jelenlevő néző és kritikus. Nagyon unta, de mindig megnézte az előadást A Li- liomfiban Szílvay profesz- szort és ifjú Schwartzot játsztam. („Ide nekem az oroszlánt is !”) Tízéves ko­romban A hét pofont, maid Csehov Leánykérését, Ka­rinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt című darab ját mutattuk be az egyre nagyobb számú közönség­nek. a ház és a környék lakóinak. A Karinthy-da- rabbam Wasserkopf voltam. Volt függönyünk, rivalda, magunk eszkábálta forgó- színpad. Egy ksszuperáüt mosdó volt a páholy. Ez a színház végigkísért bennünket az iskolaélveken, az érettségiig. A színházzal alakultam gyermekből fel­nőtté. Emlékszem, csináltak velünk egy alkalommal rá­dióriportot. „Az a bizonyos színtársulat” címmel. így kezdődött . „rendezői” pá­lyafutásom. Egy filmrendezőnek sze­rintem nagyobbak a lehe­tőségei. A film forma­nyelve mindenképp több kifejezési eszközt kínál a rendezőnek, mint a szín­házi műfaj. Mint pálya­kezdő művész, milyen le­hetőségeket látsz a szín­házban? — A film válóban több eszközt kínál, de úgy érzem megszületése pillanatában kissé gépiessé válik éjs így is marad, hiszen ötvenszeri vetítés után is változatlan. A színház naponta új. más mint az előző előadásokon. A közönség jelen van az al­kotásnál és ez a tudat arra inspirálja a rendezőt, a szí­nészt. hogy mindig jobbat és többet kell ugyanabból a gondolatból, érzésből meg­formálnia. Napjaink színházi élete nagyon kusza és zavaros. Áttekinthetetlenül sok irányzattal és divattal, me­lyek közt több csak a divat szintjén marad. Egy fiatal rendezőnek magának kell kiválasztania azokat a for­mákat, amelyekkel önma­gát legjobban kifejezheti. Sok a lehetőség. A most felnövő színházi rendező- gárda beleszólhat a színhá­zi élet megújhodásába. Át kell vennünk a forró csá­kányt, de nem azért hogy fejbevagjuk az elődöket! A tradíciót szükséges megta­gadva is megőrizni A szín­ház több száz éves tapaszta­lataihoz kell hozzáadni sa­ját egyéniségünket, elkép_ zeléseinket. Legfontosabb elképzelé­seid? — Azt hiszem, nem ele­gendő egy darabot jól, tö­kéletes technikával megcsi­nálni. Az élő színháznak mindig a mához kell szól­nia konkrét helyzetekben, a ma emberéről. A színház dimenziói egyre táglabbak. Ezekkel a lehetőségekkel kell tudni dolgozni. Kiktől tanultál legtöbbet a főiskolai évek alatt? — Sokat tanultam taná­romtól, Marton Endrétől. Ádám Ottótól, és akiknél asszisztál tam : Szinetár M ik- lóstól. Vámos Lászlótól. Mindegyik rendező másfaj­ta színházat mível. Igyek­szem mindegyikből a leg­izgalmasabbat felhasz­nálni, így például Vá­mostól a látványos, Adám-. tói a színészre épülő, Szi- netártól a sokoldalú szín­ház eszközeit. Két G. B. S. darabot ren­deztél eddig. Tulajdon­képpen ezekkel indultál a pályán. Jelenti-e ez azt. hogy példának tekinted Shaw merész társadalom­kritikáját, erkölcsi felfo­gását, rendkívüli iróniá­ját? — Nagyon időszerűnek érzem. Csevegő formája ugyan néhol túlhaladottnak tűnik de borsos, szellemes hangvétele máig is él. Eb­ben őt nem lehet túlhaladni. Shaw két különböző da­rabját. rendeztem A Sors embere egy szatíra, a Szent Johanna ironikus, modern történelmi színmű. A mes­terséget, a színpadismere­tet nagyon jól meg lehet tanulni mindkettőn. Jó alap. Ezért is választottam. Számomra mindenkori pél_ da az ő színpadi hangja. Azt hiszem, a rendező­nek mindent tudni kell az emberről, a szakmá­ról. Mit akarsz tenni en­nek érdekében a kibon­takozás éveiben? m — Jókat és sokat rendez_ ni, a magam útjait keresve és járva. Mindent kipró­bálni. Üjra és újra hitelt adni a színháznak. Idősze­rű kérdéseket boncolgatni, de egyben szórakoztatni a tanulságos és népszerű dol­gok ötvözésével. Békéscsa­bai munkám közben szeret­nék megismerkedni Pesten! !) a televíziós műfajjal is. Ebben főként az foglalkoz­tat. mennyire fontos a te­levízióban az arc közelii ké­pe. A felnagyítás finomabb, érzékletesebb játékra ösztö­nöz. mert nincs távolság a néző és a színész között... Karinthy. Nem gátoi-e ez a név önmagad megvaló­sításában? A szülő, a nagyszülő szellemi örök­sége mit jelentett és je­lent a pályára való fel­készülésben? — Fz nagy előnyökkel jár, de ugyanakkor teher­tétel is- Ha jót csináltam: „Neki könnyű” — mondjak. Ha rosszat, akkor azt mond­ják. hogy még ilyen lehe­tőségekkel sem tud élni. Apámnak csak egy „szel­lem’’ árnyékával kellett megküzdeni, nekem már kettővel kell. Mi a megol­dás? Végzem a magam dol­gát, nem foglalkozom ezzel. A szellemi örökség a7 más Az otthon egyfajta légkört jelentett. Lemezek, fölolva­sások, történetek ismétlődé­sei, a család ismerősei szel­lemi játékok, a családi könyvtár. Ez a felkészülés­hez nagy előnyt jelentett. Az összehasonlítás lehe­tősége mindig fennáll, de rólam majd a munkáimnak, a rendezéseimnek kell be- szélniök. Nem a Karinthy névnek. A „Cini fiá”-ról át­térni arra. hogy Karinthy Márton — Ez a nehéz. Ezekben a napokban me­lyik darabon dolgozol itt, Békéscsabán? — Jelenlegi munkám Tom Jones — Harvey Shmidt Fantasztikus című musioaljának színpadra állí­tása. Október 26-án lesz a bemutatója. Olyan izgal­mas beat-musical ez, amely minden fiatal rendezőnek nagy csemege. Szeretném, ha a csabai közönségnek is az lenne. Elsősorban fiata­lokhoz szól, pontosabban azokhoz is, akik fiatal lel­kűnek érzik magukat. A darabban egyaránt van pantomim burleszk. drama, zene és tánc. Az egész egy nagy közös izgalmas, ironi­kus játék, amely a totális színház megteremtésére vállalkozik. * • * Karinthy Pereme Marci című novellájában aggód­va kérdezi mindig nyug­hatatlan pokol-rossz, öt­éves fiáról: Vajon megta­lálja-e majd a helyét ez a gyerek a világban? Itt a válasz Előlegben. Kéthy István PsbJ© Nemde ÉJSZAKA* Szeretnék nem álmodni, mit se tudni Ki tanít meg nem-lenni engem, hogy éljek s mégse kelljen élnem? Hogyan folyik folyvást a víz? Kövek fölött milyen az .égbolt? Mozdulatlannak lenni, mig a sors forgása megszakad, s aztán friss szigettengerek szelében újra útra kel. Mozdulatlan, titokban élni akár egy földalatti város, mely utcáiba belefáradt, amely elbújt a föld alá é* létezéséről senki sem tud, nincsen keze, se boltjai, csupán önnön csendjéből él Láthatatlannak lenni olykor, szavai nélkül beszélni, csak egy.egy esőcseppre figyelni, csak egy árnyra, mely elsuhan. * A világhírű, Nobel-dtjas chilei költő elhunyta alkalmából közöljük egyik verset. Zslnko Is*ván Kubikos

Next

/
Oldalképek
Tartalom