Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
Az utolsó átkelés VARGA NÁNDOR TÁRCANOVELLÁJA NAGY TALENTUM VOLT az öreg révész. A kompban elhullajtott híreket inkább kócolta, mint fésülte; jó koszton tartotta őket és csak akkor engedte útjukra, amikor kellőképpen kipofásodtak Tőle értesültem, hogy a fegyverneki vásáron három tehenet vettek hajódudának. Ez úgy ősz felé történt. Télen meg arról tudósított, hogy a pereszlényi hegyekben egy Sampek nevű favágó megnyalta a fejszét és úgy hozzáfagyott a nyelve, hogy még a doktorok se bírják leolvasztani róla. A partra járt fürödni a kastélyból a francia nevelőnő. Távol az emberek járásától, a homokban szokott napozni. ahol tetőtől talpig kezeltette magát a nap sugaraival. A kompmester egyszer elküldte hozzá Ferkót, a tehenészlegényt, hogy őrizze és fűz- faággal hajtsa róla a legyeket, a fejére meg borítson szitát. De csak akkor lépjen szolgalatba, amikor a dáma elalszik Így szól a parancs, amit a kastélyból küldtek az urak. Ebből némi bonyodalom származott, mert a pásztorlegény szó szerint vette az eligazítást. Végül azonban mégis méltányolták a kompmester jóindulatát, hiszen ö mindig szívén viselte az urasági javak megóvását. A szitát ugyanis azért ralcatta az értékes hölgy fejére, nehogy napszúrást kapjon szegény. Hitler miatt viszont a csendőrséggel gyűlt meg a baja. Egyik kutyája nyerte áltála ezt a nevet. Mert a négylábúnkat egyéniségük kifejlődése után szokta keresztelni, kivéve Négust. Arra a nevet nyomban rárakta. Akkoriban zajlott ugyanis az olasz—abesszin háború. Különben Négust szerette. Cicerót szintén. Ez a jószág szépen, fordulatosán és hosszan tudott vonítani. Néró a szárnyasállatokat pusztította következetesen. Horthy szabadon csatangolt, még a ladikba is beült nrtci. Szálasit láncon tartotta. Nos, beállít úgy déltáj- ban Opra, az őrmester. Külsőségeiről nem beszélve, szelíd, jámbor ember volt. Nem kiabált, nem lármázott. Így beszélt: — Ide hallgasson, Danyi bácsi! Ezzel a Hitlerrel csinálni kellene valamit. Legjobb lesz, ha megszabadulunk tőle. Kössön egy követ a nyakára és dobja a Garamba! Vagy ha sajnálja, adja oda valami mesz- szire való embernek. Léván túlra. Az már nem az én körzetem. Jó nagy kutya ez a Hitler, de mondja már, milyen fajta? — Korcs! — Hát akkor ne fájjon érte a szíve. Hallgasson a szavamra, mert ha nemi, meglátja, elöbb-utóbb kiirtják ezt az állatot — jelentette ki a csendőr, mire a névadó ily módon válaszolt: — Az volna a legjobb, őrmester úr, ha ledurranta- nák. Rettentő rab lótermészet szorult ebbe a Hitlerbe. Képes még a polozsnyiko- kat, a záptojásokat is elhordani a tyúkok alól, hogy a franc essen beléje! Lője le! — En nem lödözök kutyákra élessel! Mit gondol maga mi vagyok én?! — pattant fel hirtelen Opra őrmester, mert észrevette, hogy frissen kátrányozták a komp oldalát, ahová az imént letelepedett Így egyenesítve a görbe dolgokat, puskavégre került a politikába iktatott puruty- tya jószág, s ezzel elmúlt minden veszedelem a hatóság, a tyúkok társadalma és a révész feje fölül. A bajkeverőt a komlóval benőtt ölfarakások mögé temettük, ahová az urasági szekerekről lepotyogtatott szenet szoktuk elásni. Gazdája fejfát is szúrt neki, ezzel a felirattal: „Itt nyugszik Hitler, no jó, meglőtte Bon- zsó”. Az első adandó alkalommal eldicsekedett művével az őrmesternek, ki, miután elolvasta a strófát, ezt a kérdést tette fel: — Ki az Bonzsó? — Hát a kuzsmareki csősz. — Es mivel lőtt a csősz? Golyóval vagy söréttel? — Nem láttam. Nem néztem oda. Csak azt tudom, hogy egy tyúk is fölfordult az ijedtségtől — Megdöglött a tyúk? —• Meg. — Akkor nem az ijedtségtől fordult fel. Sör éttel lőtt a Bonzsó. No jó. Gyerünk, vigyen át a vizen, mert dolgom van Sztre- likékkel. Fát loptak az uraságtól. Föl vannak jelentve. A MENETELNEK éppen ideje is volt, ha ugyan nem késő. A kompba ugyanis egész váratlanul hintó költözött, méghozzá a vastag uradalmi inspektorral megrakva, azt pedig illetlen és nem tanácsos várakoztatni. Egyelőre azonban még csak a kerekek és a lovak patkói alatt szenvedő pallók zörögnek a révész után. De krasnyog már ő is, parádés csattogást rendezve a köves úton. Már a láncokat csörgeti. Beakadt neki a kötőfa, káromkodik a fogai között, a „krisztusmáriáját”, aztán bevágja a rudat, csak úgy zeng a palló És forogni kezd a csiga, feszül a kötél. Szalad a komp orrába, ott is van dolga kapkod a kötélhez, markolász- sza, közpen mély hajlongá- sokkal és nagyságosuramo- zással kazlazza tiszteletét olyannyira, hogy még a lovak sem tudják mire vélni nagy igyekezetét. Csodálkozó tekintettel kísérik. a mozgását és idegesen kapkodják a fejüket, mert minduntalan ott hadonászik az orruk előtt. Féíig leégett világossárga szivarját sincs ideje meggyújtani, pedig máskor ilyenkor az már füstölni szokott. Fontos azonban, hogy vánszorog a vízi jármű. A parton felejtett csendőrnek is sikerül még idejében ráugrani, és most parolázik az urasággal, Sztte.Bk Unyft adja elő, aki föl lett jelentve. A kocsis is megnyugial- ta lovait, körüljárta őket, lecsapdosta róluk a bögölyöket, és már a komp kötelét markolássza A kom- pos szivarja is parázslik, szintén a kötelet fogdossa. — Te Danyi! — csapódik fülébe fentről az inspektor hangja. — Tessék, nagyságos úr! — és közelebbre lép, szinte ugrik parancsolójához, otthagyva a kötelet a kocsisnak. — Mi az a nagy darab izé ott. a víz alatt? — Hol, nagyságos tír? — és célba veszi a kérdező ujja hegyét, onnan a jelzett irányba fordítja tekintetét, de nem túlságosan gyorsan, mert bizony ott szén van, méghozzá akkora darab, hogy az imént alig bírta felemelni a komp oldalára. Lelökni már könnyebb volt. A csendőr miatt rendezte így a dolgot, kinek közeledtét a parti bokrok fölött billegő szuronya jelezte. Mert a kompba beálló uradalmi szekerekről rendszerint leesett valami Hol egy villára való széna a kecskének, pár cső kukorica, néhány fej répa a malacoknak. Itt csúszott le a gőzekéhez való finom, fekete szén is. A jobb érzésű kocsisok a gabonával töltött zsákokat is kilyukasztották, de még a diófáknál, és megszórták az utat a szárnyasállatok örömére. Közben tették magukat, mintha nem volna benne a kezük a hullajtásban. DANYI BÁCSI viszont nagy lármát csapott, hogy szemetet csinálnak neki a kompjában. Persze akkor került erre sor, amikor a szekeres emberek már túljutottak a hallótávolságon. Akkor se mindig Csak olyankor ha idegenek is látták az urasági javak tékozlását. Es most itt van ez az izé a vízben.... — Az a fekete? — Az. Kár. hogy olyan alacsony itt a viz. Ha zavaros volna, az lenne most jó. — Szén az — jelenti ki némi vizsgálódás után a felderítésben jártas Opra. — Szén — erősíti meg a révész. — Hogy került az oda? ! — Most itt van, nagyságos úr. Múlt héten a malom mellett volt. Azelőtt a so- lyó alatt. Most ide tettük. Hordozzuk. Hol ide, hol oda. A harcsáknak van kitéve. — Miknek? — öreg harcsák járnak ide. Szaglásszák vagy nyalják, mint tehenek a sót, nem tudom, de járnak rá. — Még ilyet se hallottam — Mink se akartuk elhinni, amikor a rebenyici öreg tutajostól hallottuk, de bevált. Tetszik emlékezni még arra a nagy, dög harcsára, amit nyáron küldtem a kastélyba? Azt is a szén mellett fogta el az öcsém: Andri, a gőzekés. — Hát nem te fogtad. Danyi? — Ráérek én arra?! Nekem mindig kajdásznak. Még éjjel is. Ha hiszi, ha nem, nagyságos úr három napja nem aludtam vetett ágyban. Csak a csizmákat rúgtam le fertály órára, és dűltem le kicsit pihenni. Nem aludni, csak feküdni.... Most már vetett ágyban pihen. Aludhat kedvére, nem neki kajdásznak. Ügy ment el, mint az alámosott partoldalból leomló föld, mit a gyökerek görbe ujjai eleresztenek. Kevert egy kis hullámot maga körül, és rábízta sorsát a folyóra, mely valahol valamit kisodor belőle újból a fényre. Mert mindig úgy volt: egyik partot mosta a víz, a másikat meg rakta. Töprengés a rounVásmuvelődésröl (3) Egyenek a brigádközösségben Nem kétséges, hogy a munkások művelődésének egyik nagy lehetősége a szocialista brigádmozgalom. A brigád a termelésben elsősorban munkaközösség, a szabad* időben azonban már emberi közösség, amelyben az egyedek képessége, hajlama, érdeklődése érvényesül. Egyszóval a brigád sokszínűsége. Éppen ezért a művelődésben a brigád nem őrizheti meg azt a szervezeti egységét, melyet a termelés feltételez. Mert ki-ki egyéni adottságai szerint tölti szabad idejét. így lehet hasznos,, így lehet emberformáló. Következésképpen nem tartom célravezetőnek — őszintének — a kollektiven tett kulturális vállalásokat. Arra a kérdésre, hogy formálisnak tartja-e a kulturális vállalást, egy nagyüzem fiataljainak 34 százaléka igennel felelt, 49 százaléka pedig részben érzi annak. (Kedvezőbb ennél az érettebb nemzedék véleménye.) Nos, akárhogy van is, elképzelhetetlen, hogy egy brigádban mindenki egyforma érdeklődésű és tehetségű legyen. A szocialista brigádok önművelése tehát — egyes esetektől eltekintve — nem történhet kollektiven A brigádközösségekből kilépnek az egyének, hogy a művelődési klubok, körök, csoportok kis közösségeiben találkozzanak más — de érdeklődésükben rokon — brigádtagakkal. A brigád- közösség felbomlását jelenti ez? Semmi esetre, mert nem csorbítja a termelőközösség funkcióját. Ellenkezőleg, az egyén sajátos tudása. kedvtelése inkább jótékonyan hat társaira. Hány munkás lett olvasóvá úgy, hogy munkatársa dicsérte a könyvet; hányán léptek énekkarba, színjátszócsoportba, mert valaki a brigádban megkedveltette velük?! О Kis csoportos művelődés azonban illuzórikus ter- vezgetés mindaddig, amíg nincs megfelelő kulturális intézménye a vállalatnak, vagy a munkások lakóhelyének. És itt ismét a pénz szól bele az ember dolgába.. Meglepődtem, amikor hallottam, hogy egy filmrendező otthagyta az egyik gyár művelődési házában szervezett filmankétot, mondván : ilyen helyen nem tud beszélgetni. Munkások is szóvá tették, hogy nem vonzóak sem a művelődési házak, sem programjaik. (Feltehetően üzemi, vállalati kultúrtermekre céloztak.) A közművelődés lelke ma a klubfoglalkozás. Ez nyújthat kellemes helyszínt, tevékeny részvételt, belefeledkező beszélgetést és baráti társaságot a művelődő- nek. Ennek van emberi arca. De hát ehhez szakkörök és klubok sorát kell létrehoznunk; méghozzá egyéni arcéllel (sajátos programmal, elhivatottsággal) rendelkező klubokat. Csakis így születhetnek maguk örömére művelődő munkáskollektívák, maguk kifejezésére összefogott amatőr csoportok. Az alkotó klubok életképesek és hasznosak. Csakhogy vigyáznunk kell, hogy a ..színpadképesség” túlzott igénye ne riassza el a maguk örömére éneklőket, színjátszókat. versmondókat. Vigyáznunk kell, nehogy a díjszerzés versenyében elsikkadjon a cél; az önművelés öröme.... Mellőzzük a formális vállalásokat és honosítsuk meg a valóságos önmüvelő igyekezetei. Tapasztalatok, javaslatok összegyűjtésével, tényekre alapozott töprengéssel, a személyiségfejlesztés és szakképzés ismeretében — érdemes volna kidolgozni a brigádfoglalkozások legjobb „módszertanát”, A vállalati művelődési intézmények — az SZMT kulturális szakembereinek irányításával — váljanak a brigádok művelődésének specialistáivá. E sajátos népművelés gyakorlatában legyen amolyan „gyűjtőlencse”. mely figyelve a brigádélet minden tapasztalatára, kezdeményezésére — a szocialista brigádok önművelésének érzékeny és látó (!) útkeresője leend. A munkásművelődés nagy lépést tett előre az általános iskolai végzettség megszerzésében s ezzel együtt a szakmai képzésben. Valóban társadalmi üggyé vált ez a megyében Cikksorozatunkban ezzel nem foglalkozhatunk, mivel elsősorban a munkásművelődés kis csoportos, öntevékeny formáit, a személyiség kibontakoztatásának lehetőségeit mérlegeltük. Művelődési szakemberek megyei, országos vizsgálata késztetett e töprengésre. Nem a mindentudás maga- biztosságával. hanem kizárólag a mérlegelés és továbbgondolás, sőt vitatkozás reményében íródott e cikksorozat. És nagyon örülnénk, ha munkások és szakemberek körében ezzel felébresztenők a közös töprengés, az építő vitatkozás vágyát. Balogh Ödön a Ha rám találsz Äntcslfi István bedobja arany levelét a fa Ez lesz a vagyonom. Vonuló csigák köteléke kisér el utamon. Nincs semmi másom, csak a perc Ha rám találsz is... mégse lelsa. Bartóki József Csendélet órával
