Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-19 / 219. szám
Vályf Péter (1919-1973) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Vályi Péter elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese baleset során szenvedett súlyos sérülés következtében szeptember 18-án elhunyt Vályi Péter elvtárs temetése szeptember 24-én (hétfőn) 15 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteoniában. Vályi Péter elvtárs munkatársai, elvtársai és barátai 14 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Ösztönzők-e az ösztönzők? A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ★ Vályi Péter halálával fájdalmas veszteség érte az országot — az államférfi tragikus szerencsétlenségének hire őszintén megrendítette a magyar közvéleményt, százezrek figyel. ték aggódva az állapotáról kiadott újabb orvosi jelentéseket. A riasztó közlemények után most mégis nehéz tudoáOamosításból. (Az állam még a saját kezébe vett nagyvállalatoknak is csak éppenhogy tudott beruházási összegeket adni). A nyomor és a szegénység szülte türelmetlenség nem volt azonos a MIR-félék, a szélsőbaloldal nyugtalanságával. A MIR ( a szélsőbal pártja), a szocialisták egy része támogatásával a forradalmi folyamat felgyorsításával akarta eldönteni a helyzetet „Ha káosz, hadd legyen káosz, forradalmi erőszakkal meg lehet dönteni a burzsoáziát” — mondták. Ennek az elképzelésnek az volt a legfőbb gyengéje, hogy a kormány nem rendelkezett teljes mértékben a fegyveres erőkkel. Sokszor esett szó a hadsereg szerepéről a három esztendő során. A baloldal részéről még a legoptimistábbak is csak abban hittek, hogy legalább az alkotmányhoz, a törvényesen megválasztott elnökhöz (aki a katonai főparancsnok is) lesz majd hű ez a katonaság. Bebizonyosodott, hogy ezek a remények a puccs- hagyományok hiányában való bizakodás alaptalan volt. Ez a hadsereg osztályhadsereg. Irányítóinak nincs köze a munkássághoz, nincs köze a haladáshoz. (Nem véletlen, hogy a tábornokok többsége az Egyesült Államokban végzett tiszti iskolát.) Maradt hát a kötéltánc lehetősége. Az első esztendőben ez A MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG MINISZTERTANÁCSA másul venni, hogy nincs többé. Ismert politikus volt. tisztelte, becsülte a közvéleményt. Gyakran talált alkalmat, hogy széles körben, a sajtó, a televízió eszközeivel tájékoztasson az ország, a Világ dolgairól. Sokan már szinte személyes ismerősnek tekintették, mert sikerült is. Az ellenzék érezve, : hogy a kormány élvezi a nép ■ többségének bizalmát, egyelőre « még nem — helyesebben nem ! minden esetben szabó- • tált. Az állam kézé- : be kerültek a réz-, a E salétrom-, a szénbányák, az acél- : ipar. Az ipari termelés ernelke- ; dése 9 százalék volt, a munka- • nélküliek száma 8,6 százalékról ! 5,2-re csökkent jelentősen lelas- j sült az infláció. A földreform • üteme azt ígérte, hogy 1972 vé- ! gére nem lesz már földbirtok ■ Chilében A változások kezdtek ; vissza nem fordíthatónak tűnni ■ („Nem adunk többé vissza sem- ; mit!” — szóltak a tüntetések ; idején a szavalókórusok). • Elérkezett az idő a jobboldal S általános támadására. Chile a ! szocializmus felé haladt, belpo- S litikájában ezt bizonyította a ; gazdasági viszonyok megváltó- : zása, külpolitikában a jó kap- ! csolat a szocialista országokkal, ! s az, hogy Kuba az ország el- : só számú latin-amerikai partne_ : révé vált. A hazai burzsoázia, : külföldi támogatással, új tak- ■ tikába kezdett. Célja: gazdasá- ■ gilag tönkretenni az országot, s • kedvező körülményeket terem- : teni a hatalom megdöntésére ■ (először ezt választások útján j próbálták meg, mikor itt csődöt • mondtak megszólaltak afegy- ! verek.) ; Kereszty András ; (Folytatjuk) úgy éreztek, hogy az őket izgató lényeges kérdésekre válaszol logikusan, szuggesztíven, kellemes humorral. A „kényes” ‘kérdések éle nála megtört a szókimondó, szellemes válaszokon. Akik személyesen is találkoztak vele kiváló előadói képességén túl, arról is meggyőződhettek, hogy hallgatni, figyelni is tud. Őszintén akart és tudott tájékozódni, tanulni másoktól. Valamennyi ízében aktív, minden iránt érdeklődő szakember és a kis ügyek iránt is fogékony politikus volt. Ebből táplálkozott embersége. közvetlensége, intellektusa. Figyelmességgel és bizalmával tüntette ki mindazokat, akik vele együtt dolgoztak. Szerették őt mint pártmunkást, mint gyárigazgatót, lelkesedtek érte, mint előadóért a Közgazda- sági Egyetem immár húsz éve végzett hallgatói. Egykori munkatársai az Országos Tervhivatalban, a Pénzügyminisztériumban. s azok, akik külföldi útjai és gyakori üzemi látogatásai során kerültek vele kapcsolatba, most mindmind megrendülést, fájdalmat éreznek. Eltávozott közülünk egy kommunista politikus, egy hivatásának élő nagyszerű ember. Legutóbbi beosztásában mint miniszterelnök-helyettes, ha- zánk állandó KGST-képvisé- lője volt. Kormányunk, országunk gyászában osztoznak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai is. A tagországok képviselői, valamint a KGST-szervezet munkatársai a megmondhatói, hogy Vályi Péter velük együttműködve elévülhetetlen érdemeket szer- zett az integrációt hosszú távon szervező komplex program kidolgozásában és a végrehajtás kezdeti lépéseinek megszervezésében. Búcsúzni mindig nagyon nehéz. Most különösen az, mert nagy feladatokra hivatott politikus életét, alkotó ereje teljében ragadta el a véletlen üzemi tragédia. Derűs, közvetlen lényét újra és újra felidézzük, emléke erőt. emberséget sugároz. Kiállítások 40 országban India, Algéria, Irak és sok más ország társadalmi intézményei fordultak Kirgizia kormányához azzal a kéréssel, hogy kiállítások keretében ismertesse a Kirgiz Köztársaság fejlődését. Kirgiziában 50 évvel ezelőtt gyakorlatilag nem volt ipar. Az új társadalom beköszöntével a nagyszabású állami beruházások több mint száz iparágat magában foglaló nemzeti ipart teremtettek Kirgiziában. Szerszámgépek, műszerek, elektronikai berendezések és műszaki termékek készülnek itt, 66-féle iparcikkből külföldre is szállítanak — 48 országba. M a, és mennyit keresel? — Biz a kérdés elöbb- utóbb elhangzik, ha két ismerős, akik már régen nem látták egymást, egyszer csak újból találkoznak. Zsebbe vágó kérdés, ám a felelet sok esetben nem ennyire célratörő. Legtöbbször valahogy így hangzik: — Nézd, a fizetésem, úgy önmagában nem a legmagasabb, de esténként, meg a hétvégeken... Álljunk meg gyorsan ennél a „de” szócskánál. Ha jól megfigyeljük, a mondatszerkesztés eme módja nem véletlen. Jelzi, hogy a mondat szerkesztője a hangsúlyt arra helyezi, ami a de után következik. vagyis nem a fizetésére. Ez pedig már azért is furcsa, mert nálunk a fizetés, a munkabér nem más, mint pénzbeli kifejezése annak, ami a megtermelt és egyénileg elfogadható nemzeti jövedelem- részből a dolgozóknak munkájuk minősége és mennyisége szerint jut. Ha ez valóban így van, akkor a fizetés arra kellene ösztönözzön mindenkit, hogy minél több, jobb munkát kifejtve, minél nagyobb részhez jusson a nemzeti jövedelemből igényei kielégítésére. S ha ez még sincs így, annak csak egy oka lehet, mégpedig az, hogy nem kezelik mindenütt ösztönzési alapként a felhasznált béreket nem kívánnak meg valódi teljesítményt minden egyes kifizetett forintért. Ennek következtében vezetők és beosztottak némelykor a béreket egyszerűen úgy tekintik, mint a jelenlétért járó összeget H em mintha ez nem ösztönözne. Mégpedig a minél kevesebb munkára és arra, hogy jövedelméért az ember ne nagyon dolgozzon, és azt kiegészíteni is további ügyeskedéssel kísérelje meg. Térjünk vissza a „de” szócskához, amely után következik minden, ami a fizetésen felül van. Ezek közül népgazdasági szempontból károsnak kell tekintenünk a „maszekolást”, mert egyfelől elforgácsolja a tervszerűen közös célokra fordítható munkaerőt, másfelől pedig a dolgozó pihenését akadályozva rontja a kollektív munkaerő hatásfokát. Pedig egyéb források a munkahelyeken is vannak. A „fusizáshoz” hasonló erejű ösztönző a többlet munkavégzésre, így többletjövedelem-szerzésre ott is adott. Éppen csak ki kell használni. Induljunk ki csak abból, hogy lehet, (sőt kell) a béreket fejleszteni, ha van nyereség, nyereségrészesedést fizetni, prémiumot osztani, jutalmat adni. Lehet, ha van miből. S van miből, ha a válla- ; lat nyereségesen termel. Így, pedig akkor termel, ha minden egye» dolgozója jól dolgozik. M itől függ ez az utóbbi? Nagyon egyszerű: attól, hogy érdemes-e jól dolgozni. És bizony érdemes, ha az érdekeltségi rendszert úgy alakítják, hogy nagyobb vállalati nyereség esetén mindenki, aki annak megtermelésében részt vett, nagyobb jövedelemhez jut. mert attól csupán, hogy a jövedelem nagyobb lesz, mint volt, még nem biztos, hogy ösztönzőbbé is válik. Aki többet kap, tudnia kell, miért kapta. De tudnia kell azt is. hogy mekkora többletmunkáért mekkora többletjövedelmet kaphat. & itt többletmunkáról van szó. Ugyanis, ha valaki az egyébként számára a fizetésért előírt munkát végzi el kitűnően, azért legfeljebb utólagos elismerés, jutalom jár. — Nem kötelezően! — Más a helyzet a valódi ösztönzővel: a prémiummal. Mert míg a bér, a béremelés és a jutalom a már elvégzett munka elismerése, addig a prémium egy kitűzött „plusz” cél elérésére ösztönöz, ha ösztönöz. a prémium, mint ösztönző, akikor tölti be valódi szerepét, ha összekapcsolja az egyéni érdeket a vállalati érdekkel. Ebből következik, hogy akkor igazán ösztönző, ha a dolgozót a nyereségtömeg nagyságának növelésével egyidőben. vagy éppen abból a célból, a nyereség megtermeléséhez felhasznált eszközökkel és a saját munkaerejével való takarékosságra sarkallja. Erre sarkallni a dolgozókat azonban csak akkor lehet, ha számukra я feladatokat világosan megfogalmazzuk, ha a feladatok valóban teljesíthetők és ha érdemes is teljesíteni őket S végül, ha valóban csak azért fizetnek, amiért meg is dolgoztak. Mindennek a követelménynek az ösztönzési rendszer akkor tehet eleget tehát, ha a feladatokat lebontják személyekre és ha annak teljesítését pontosan mérni lehet. Lényeg, hogy prémiumot csak az kapjon, akinek munkája a vállalati eredmény, nyereség alakulására valóban jó hatással volt (hiszen ez teremti meg a részesedésre jutó ösz- szegek növelésével a további ösztönzés további forrását is), továbbá nem kevésbé fontos az sem. hogy ennek elbírálása ott történjen meg, ahol az ehhez szükséges legtöbb adat a legnagyobb érdekeltséggel párosul. Közelebbről: egy brigád tagjainak premizálásáról ne az igazgató, hanem adott kereteken belül a brigád vezetője határozzon. Ö tudja, ki tett legtöbbet azért, hogy a brigád teljesíteni tudja a prémium- feladatát, amiért viszont a brigádvezetőt kell prémiumban részesíteni. B efejezésül azt kell megállapítanunk, hogy bár nincs az ösztönzésnek egyedül üdvös módszere és rendszere, ezért a vállalatok mindenkori sajátosságai alapján lehet csak kialakítani a meghatározott érdekeltségi rendszereket. egy azonban mégis közös kell, hogy legyen ezekben a rendszerekben. Mégpedig az, hogy kifejezzék a termelés szocialista jellegét, azaz tegyenek eleget annak a követelménynek, hogy a nyereség növelésére ösztönözve is legelső helyen az ember szempontjaival számoljanak. Ez egyben arra is figyelmeztet, hogy a gyakorlat során időről időre ellenőrizni kell: ösztönzőek-e az ösztönzők, s ha igen, akkor mire? Mert az végképp nem lehet cél, hogy az ösztönzés, ponto- J sabbgn az anyagi ösztönzés, mint igen fontos hajtóerő, egyeduralkodóvá leeven és önálló kategóriává válva a gazdasági életben végül az emberek közti kapcsolatokra is rányomja a bélyegét. Hiszen а szocialista társadalom nem azért épül, hogy tagjai a hétvégeken pihenés, szórakozás, művelődés helyett maszekolni járjanak. Bj sak azért, mert az Ösz^ tönzők nem ösztönzők. Kőváry E. Péter Ezzel azonban vigyázná kell. A Pankotai Állami Gazdaság 2 db Csepel D—420 tehergépkocsit 1 db D—700 nyerges vontatót és ZMÁJ kukorieacsőtöröket KÍNÁL ELADÁSRA A gépkocsik alkatrészenként szétbontva is megvásárolhatók. Érdeklődni lehet: Szentes, Klauzál u. 17. szám alatt. Telefon: 32 Telex: 82—417 !
