Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

Telefon az autósztrádán Az M—7-es autópálya buda- pes—székesfehérvári szaka­szán még ebben az évben el­kezdik szerelni az első autós segélykérő és hírközlő rend­szert. A jövő nyáron 60 kilo­méteres szakaszon már telefo­non kérhetnek egészségügyi, vagy műszaki segítséget a baj­ba jutott autósok. Az autópálya mindkét oldalán kétkilométe- renként szerelik fel a telefon­állomásokat. A telefonkészülékek gomb­nyomásra működnek. A vörös­keresztes gombbal a mentőt, a műszaki segélyjelzővel a javító szolgálatot lehet hívni. A ké­szülékek kaputelefanszerűen kézi hallgató nélkül továbbít­ják a beszélgetést. A marton- vásári központban minden hí­vókészüléknek van egy jelző­lámpája, így az ügyeletes azon­nal tudja, hogy hová kell se­gítséget küldenie, és szó nélkül észleli azt is, hogy mentőkre, vagv műszaki segítségre van-e szükség. Az első hírközlő szakasz 27,5 millió forintos költséggel jövő nyárra készül el. Az M—7-es további szakaszán és az újon­nan épülő autópályákon e jel­zőrendszer együtt épül majd az úttal. AcélcsSvek és tűzálló anyagok Bemutatkoznak Moszkvában a magyar öntödék A HUNGEXPO szervezésében a magyar öntödék is bemutat­koznak termékeikkel Moszkvá­ban, ahol a 40. Nemzetközi ön- tészeti Kongresszus alkálijából szeptember .7-től 21-ig öntödei szakkiállítást rendeznek az ipar­ág korszerű berendezéseiből, anyagaiból, technológiájából s gyártmányaiból. A magyar ön­tödei ipar képviseletében 10 vál­lalat és kutatóintézet vesz részt a kiállításon, 18 ország öntödei seregszemléjén, az LNTERLIT- MASH, 73-on. A magyar bemutató 226 négy­zetméternyi területén központi helyet foglalnak el Magyaror­szág és a Szovjetunió a többi KGST-ország kohászati együtt­működésének dokumentumai. A felvonultatott magyar kiállítási anyagok lehetőséget kínálna^ a KGST-orszáeok közötti nemzet­közi munkamegosztás, a szocia­lista integráció, a kereskedelmi és a gazdasági kapcsolatok fej­lesztéséhez. Egyebek között az öntödei vállalat bemutatja az angol sza­badalom alapján gyártott cent­rifugál öntésű magasan ötvözött acélcsöveket, amelyeket az öt­vözőanyagoktól függően sav-, hóálló es nagy szilárdságú gyártmányként egyaránt gazda­ságosan használhat a vegyipar, az olajbányászat és a tüzelés­Verseny a határon Я határőrségnél folyó szocia­lista versenymozgalom nemcsak az alegységeknél éj, egységeiméi érezteti a hatását, hanem a címet nyert katonák bevonulása előtti mun­kahelyén, a szülőknél, a bará­tok, az ismerősök körében is. Erről tanúskodnak a határőr pa­rancsnokságokra küldött levelek, amelyekben a Kiváló Katonák­ról kapott értesítésekre reagál­tak a hozzátartozók, munkahelyi vezetők, ismerősök. Miről van szó? Arról, hogy a határőrségnél szervezett szocia­lista verseny a katonák önkén­tes mozgalma. Alapvető célja; elősegíteni, hogy a határra őrkö­dő fiúk minél előbb a határ­őrizet mesterei legyenek. A versenyben elnyerhető címek­nek három fokozata van: amennyiben a versenyző kato­na egy kiképzési évben a kö­vetelményeket — lövészet, technika. Érdeklődésre tarthat számot a folyamatos öntésű rúdöntvény, amelyből a korsze­rű öntőgéppel mintegy 500 féle termék készíthető. A vasipari kutató intézet be­mutatja a nagy szilárdságú és a különleges gömbgrafitos vas­öntvényeket, a temperöntvénye- két, s a különböző korrózióvédő bevonó- és kenőanyagok önté- szeti felhasználását. A kohászati gyárépítő vállalat kiállítja több kemencéjét és tűzálló anyagát, a Csepel Vas- és Fémművek székesfehérvári nehézfémöntö­déje pedig sokfajta szivattyúal­katrészt. Kővágó Antal Kiváló Határ- ér » csapatzászló előtt. gyakorlati és elméleti foglalko­zások, stb. — jelesre teljesíti, akkor a határőrség Kiváló Kato­nája Iе®2- Ha pedig jól, vagy ■közepesen teljesítette, úgy az Egység Élenjáró, illetve Alegy­ség Élenjáró címet nyeri él. Sok Békés megyei fiú vi­gyáz az államhatárunkra. Kö­zöttük évről évre szaporodik a Kiváló Katonák száma. Bucsi József, Kőszegi Lajos, Vasvári Ferenc. Kotziszki Mátyás bé- kécsabai, Biros Mihály, Bokros, János, Szelezsán János gyulai, Takács Zoltán battonyai. Nagy Gyula szeghalmi, Makrai Mihály vésztői. Csongrádi Imre békés- sámsoni, Kővágó Antal kardos- kúti, Szakács Ferenc ecsegfalvi, Flavecz Pál mezőberényi, Gyu­lai Pál gyulavári, Balánszki Já­nos körösladányi, Balogh Lász­ló békési. Papp Mihály kórösla- dányi, Kocsis István orosházi, Szabó Benedek endrődi, Kocsis Ferenc mezőgyá­ni. Gyömbér Ferenc kunágotai, Mag András nagykamarást Sze­lezsán János ké tégy házi. Hege­dűs István gádorosi, Mtolnár Sándor gyomai, Szabó László gádorost Klárii* József mező­hegyes! lakosok, ebben az év­ben lettek Kiváló Határőrök. A követelményeket kiválóan teljesítők a következő elismeré­seket kapják: A Kiváló Katona fényképezése a kibontott csa­patzászló előtt. A fényképből egy-egy példányt — köszönőle­vél kíséretében — a Kiváló Ka­tona szüleinek, illetve a mun­kahelyére küld a parancsnok­ság. Ezenkívül a Kiváló Katona a címet igazoló oklevelet és jel- ■vényt, valamint dicséretet és ju- talomszaibadságot kap. Kedvező tapasztalat, hogy a versenybe jeleskedő fiúk — a parancsnokságtól kapott dicsé­retek mellett — a vállalatuktól is különböző elismeréseket kap­nak. Fényképüket az üzem ki- tüntetteinek a táblájára helye­zik el, pénzjutalomban részesí­tik őket, távollétükben is eme­lik az órabérüket vagy az üze­mi újságban népszerűsítik őket. A Békéc megyei fiúk jól tud­ják, hogy az élet igazi értel­me, lényege a munka. A sze­mélyes és a kollektíva által tel­jesített versenykövetelmények ötömet, emberséget jelentenek аг egyénnek és a közösségnek egyaránt. Gazsó Béla Mi legyen az oroszlánnal? Humor, szellemesség, kacagás: kedvelt műfajunk, a kabaré. Mikroszkóp Színpad; politikai kabaré. Komlós János: márka. A jó márka; beváltja a hoz­zá fűzött reményeket. Nem is csalódtak azok, akik négy héten keresztül, vasárnap délelőtt rádiójuk mellett végig­hallgatták Komlós János „Hányszor mondjam?” cimű műsorát. A részben már ismert számokon szívesen nevettek új­ra a vasárnapi pihenés, netán takarítás és főzés közepette. Alig van közérdekű kisebb- nagyobb problémáink közül olyan, amelyet a humorista ki­hagyott, vagy megkerült volna. Olyan sem, amire a mondjam, vagy ne mondjam dilemmája lenne a jellemző. Mondta. A maga sajátos, kritikus és pár­tos humorával, önmagát sem kímélve olylkor. Mondta. És mondja. Hányszor mondja? Ki tudja. Bár egyszer még biztosan, mert a Kossuth rádió e hét szombatjától kezdve a műsort megismétli. V. M. Balassisták sikere a fővárosi folklórcentrumban A PÄR ÉVE rekonstruál t-új_ jáépített Fővárosi Művelődési Ház sok jeles funkciója között folklór-centrum is, mely kiállí­tásaival, rendezvényeivel bepil­lantást ad a külföld turistáinak, hogyan ápdlja-fejleszti szocialis­ta hazánk a népművészet dal­ban, zenében, táncban, képző­művészeti alkotásokban kifejező, dó értékeit. E néhány hevenyé­szett sornak nem célja, hogy elemzést adjon erről a jelentős, nagyszabású vállalkozásról — az írást pusztán a találkozás öröme szülte, az egykori megyei új­ságíró és a már akkor riportté­mát jelentett békéscsabai Balassi együttes véletlen találkozása Ugyani, egy július végi na­pon éppen akkor jártam az egyik budai munkásszállón, amikor az ott elszállásolt — jócskán meg- ifjodott — Balassi együttes a folklór-centrumba, első fellépés­re készült. „Poigyom na körgát vízállás megtekintovaty ?” — tettem fél kérdés formájában a busz előtt álldogáló, indulásra kész fiúk­nak, lányoknak az ismert mókás csabai mondást, hogy a követ­kező percekben aztán már régi ismerősökként, barátokként kö­szöntsük egymást — legalábbis Bőm Miklóssal, az együttes ko­reográfusával és vezetőjével, aki már 1949-ben táncolt az együt­tesben, az akkori fiatalok kö­zött... A CSÜTÖRTÖKI és pénteki fellépés telt ház előtt zajlott le, s ahogy Markovits Zsuzsától a művelődési ház előadójától megtudtam, nagy sikerrel. Bőm Miklósnak nem egészen ez volt a véleménye, szerinte fáradt nyugatnémet turistáktól nagy lelkesedést nem lehet várni. Most fáradt angolok is voltak, illetve skótok, mert a szomszédos bü­féasztalnál ülő fiatalok élénken tiltakoztak, hogy ők nem ango­lok, hanem skótok... Nehezen talál magára ez az öreg Európa... A SIKERRE különben még visszatérek, pár szót most még a Bőm Miklóssal készített in­terjúból: „Bejártuk úgyszólván V. JEGOROV DOKUMENTUMREGÉNYE И szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek FORDÍTOTTA: HAVAS ERVIN Lida és Jakov il. Vasárnaponként Lígyija Alek- szandrovna és Szergejev elmen­tek valamelyik múzeumba, mo­ziba, vagy meglátogatták a te- heráni bazárt, hogy gyönyör­ködjenek a perzsa szőnyegekben, az iszfaháni réz- és ezüsttár­gyaiban. Néhány hónap telt el Szerge­jev Iránba érkezése óta, s a két ember összebarátkozott. Az es­téket sétával töltötték, vagy be­ruccantak a szovjet klubba. Az egyik esős, januári vasár­napon elhatározták, hogy még egyszer ellátogatnak az Ókori Múzeumba. Egy alkalommal már jártak ott, de nem volt ide­jük végigjárni a gazdagon be­rendezett termeket. Itt állítot­ták ki a szasszandia uralmától a muzulmán korszakig terjedő időszak történelmi emlékeit, amelyek az archeológiái ásatá­sok során kerültek felszínre: ék­írásos táblákat, freskómaradvá­nyokat. pénzérméket, háztartási eszközöket. Éppen egy tükör előtt álltak, amikor a szomszéd teremből hir­telen feltűnt Hodzsa Ali figyelő arca. Az öreg feléjük sietett. — Allah adjon békét és bol­dogságot — fuvolázta édeskésen Ali és meghajolt Lida előtt. — Üdvözlöm Ligyij,, kisasszony. Hodzsa Ali szinte mentege­tőzve kezdte magyarázni jelen­létének okát Szergejevnek Itt dolgozik az unokafivére, sürgős dologban kérte a segísógét Amíg Hodzsa Ali Szergejev- vel beszélgetett, Ligyija figyel­mét egy polcon álló, furcsa lámpa vonta magára. — Mit gondol, Jakov Vaszil- jevics, miféle lámpa ez? — kér­dezte. — A „sire” meggyújtására szolgál — sietett közbevágni Hodzsq Ali. — Ez maga a po­kol, amellyel az irániak a szél­be füstölik erejüket és férfias­ságukat. Rosszabb a hasisnál. Hodzsa Ali felnevetett, mintha valami jó tréfát mondott volna. Csodálkozván, hogy partnerei nem osztoztak vidámságán, még egyszer sürgős munkájára hi- vatakozott és meghajolva elbú­csúzott az egész Európát, ez a szereplé­sünk mégis kiemelkedik a többi közül... Nemcsak a kétrészes, tömör, non-stop műsor és a sa­játos közönség miatt, s persze az egymást követő, négynapos esti fellépések okán, de nem utolsósorban azért is, mert jó programot tudtunk összeállítani az együttesnek. Ma például szép kirándulást tettünk Szentendré­re, Visegrádra és Esztergomba.” Miközben az interjú születik a büfében, a skót fiúk egy nép­művészeti karikást csattogtat­nak, melyről nekem a hajdani tiszavirágéüetű megyei lapocska, a „Viharsarki Karikás” jut eszembe... Bikfalvy Feri azt ma­gyarázza, milyen szép dolog, hogy vannak olyan fiatalok Bé­késcsabán, s a megyében, akik a tanulás és a munka mellett a néptáncot is válallják... De nézzüv a sikert közelről. Szóval most is télt ház van, de csak udvarias taps, járják bár a lányok a menyasszonvbúcsúz- tató szép gyertyás táncot, a fiúk a dinamikus parasztverbunkot, s énekeljen bármily szívhez szó­lóan Pál Olga. AZT HISZEM, Markovits Zsu­zsának van Igaza, aki szerint „érteni kell a nyugatdav reagá­lását”. Azaz: a tartózkodó nyu­gati elismerés mögött nemcsak az idegen (vagy épp: egymástól elidegenült) kultúrszférák témá­ja rejlik, hanem valamiféle sze­mérmes beismerés is. Egy idős nyugatnémet kémikus a szom­szédban így fogalmazza meg vé­leményét: „csodálatos, hogy önöknek sikerült megőrizni a né­pi kultúra értékeit”-. ÉS VÉGÜL... „Életszagú!" — foglalta össze véleményét egyik pesti népművelő barátom a gyulai szvitről, a dobozi emlék­ről, a csabai fonóról... Az idén két vidéki együttes mellett még Békéscsaba kapott szót a folklór- centrumban. Talán nem vádol­ni av elfogultsággal, ha azt mon­dom: megérdemeltein. Berecz Miklós —> Kellemetlen fráter ' — je­gyezte meg Lida. —Nem elég, ha otthon egymásba botlanak? — Alig látom őt. — Meggyőződésem, hogy fi­gyel minket. Ez a gazfickó min­dent tudni akar, ami a kiren­deltségünkön történik Még azt is, hogy ki kivel tart kapcsola­tot. — Nem hiszem, egyszerűen dolga akadt itt. — Lefogadom, hogy semmifé­le unokatestvére nem dolgozik ebben az épületben. Amikor elhagyták a múzeu­mot, az utcát napfény borította, csak a tócsák emlékeztettek a korábbi esőre. — Moszkvában most kemény fagy uralkodik. Maga is vágyik Bakuba? — M*ár a hajón elfogott a szo­morúság. Fájó volt látni, amint Baku körvonalai elmaradnai* a horizont mögött. Lida arra gondolt, hogy őt csak később fogta el a hon­vágy, amikor az új élmények és izgalmak csitulni kezdtek. — Tudja, Lida... Nehezen szo­kom meg, hogy így nevezzem magát. Lida könnyedén felnevetett — A napokban elküldöm a kérelmemet, hogy visszatérhes­sek a hazámba. Ülgy látszik, ez a klíma nem használ az egészségemnek. Lida meglepetten pillantott Szergejevre. — De hiszen még fél eszten­dőt sem töltött itt... — Mindennap rosszabbul ér­zem magam. — Egy-két hét múlva főime­legszik az idő és jobban fogja érezni magát. Biztos vagyok benne.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom