Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

Ülést tartott » a Minisztertanács Siker, egyszerű eszközökkel A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közti: a Minászteitainács csütörtökön ülést tartott. A kormány megtárgyalta Fock Jenőnek, a Miniszterta­nács elnökének és Alekszej Ko~ sziginnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének au­gusztus 17-én Moszkvában foly­tatott tárgyalásairól szóló je­lentést. A kormányfők az 1976— 80-as évekre szóló népgazdaság- fejlesztési tervek koordinálásá­val összefüggésben megvitatták a magyar—szovjet együttműkö­dés számos fontos kérdését. Megállapodtak, hogy a két or­szág illetékes szervei javaslato­kat dolgoznak ki a sokoldalú együttműködés kiszélesítését szolgáló további jntézkedések- re. Az őszinte, baráti légkör­ben lefolyt megbeszéléseket a Minisztertanács igen hasznos­nak ítélte és a jelentést jóvá­hagyólag tudomásul vette A Minisztertanács megtár­gyalta az Országos Tervhivatal elnökének jelentését a népgaz­daság 1973. első félévi és az év végéig várható fejlődéséről, va­lamint az 1974. évi népgazdasá­gi" terv kidolgozásának főbb el­veiről, A kormány a beszámo­lót és a következő éves terv ki­dolgozására vonatkozó irányel­veket elfogadta és úgy határo­zott, hogy az Országos Tervhi­vatal elnöke a részletes tervet novemberben terjessze a kor­mány elé. A munkaügyi miniszter je­lentést terjesztett elő az 1973 I. félévi munkaügyi helyzet alakulásáról. A munkaerőhely­zet javult, tovább csökkent a munkaerőmozgás Az ipari ter­melés emelkedésének túlnyomó része a munka termelékenysé­gének növekedéséből származott. A szakmunkástanulók beisko­lázása 1973—74-es tanévre a tervezettnek megfelelőin ala­kult, de néhány területen to­vábbra is hiány mutatkozik. A kormány a jelentést jóváhagyó­lag tudomásul vette és utasí- i tóttá a felügyeleti" szerveiket, ! hogy ahol a béremelések mun­kás—alkalmazott aránya eltér az előirányzattól, tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a béremeléseket a második fél­neensaiHHUBHiinsBBiitHisHiiifiifics: eszméje Wegen a magyar néptől, a történelem ennek ellenkező­jét bizonyította. Népünk szá­mára nemhogy idegen lenne a szocialista esizme, a szocialista célok, ellenkezőleg: ezt tartja a jelen és a jövő létalapjának, természetes életformájának, mert ebben találta meg a ma­ga személyes boldogulását és a lehetőséget a haza felemelkedé­sére. Természetszerűen következik ebből, hogy büszkék vagyunk minden, a szocialista építésben elért eredményünkre. Nemzeti büszkeségünk ma elsősorban ezeknek az eredményeknek a vállalásából táplálkozik. Az iga­zi hazafiság azt is jelenti, hogy ismerjük, értjük nemzeti múl­tunkat, számon tartjuk, honnan indultunk, hová, meddig értünk el, reálisan értékeljük lehetősé­geinket, egyszóval történelmien, országos kitekintéssel gondol­kodunk a megtett útról és a jelenről. S ha ezt tesszük, az eredményeinket lekicsinylő, a csak hiányainkat látó kishitű­ség épp oly idegen lesz szá­munkra, mint a sikereinket, a lehetőségeinket túlbecsülő fenn- héjázás, a nemzeti gőg. begyünk büszkék arra, amit alkottunk, de büszkeségünkben intsenek mértéktartásra megol­datlan feladataink. Nemzeti büszkeségünket át kell hatnia a felelősségtudatnak, amely mmríig a jelen és a jövő felada­évben is elsősorban a munkások részére összpontosítsák. A Minisztertanács megtár­gyalta az Országos Tervhivatal elnökének az 1976—1990 közötti évekre szóló hosszú távú nép- gazdasági tervezés munkarend­jéről, módszeréről és program­járól szóló előterjesztését. A kormány, figyelmbe véve a KGST 1972. évi XXVI. üléssza­kának határozatát, amely sze­rint a tagországok egyöntetűen az 1976—1990 közötti időszakra dolgoznak ki távlati népgazda­sági tervet az 1971—1985 közötti időszakra szóló hosszú távú hazai terv­mind a hosszú távú. mind az munkát 1990-ig kiterjesztette. 1976—1980 közötti időszakra vo­natkozó V. ötéves népgazdasági tervet 1976-ben együtt terjessze a Minisztertanács, illetve az Országos Tervhivatal elnöke. A kormány úgy döntött, hogy szággyűlés elé. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter jelentést ter­jesztett a kormány elé a tehén- i tej-felvásárlás, feldolgozás és j forgalmazás tapasztalatairól. A Az Országos Tervhivatal irá- . nyitásával több éve folynak hazánkban a népgazdaság hosz_ szútávú tervezésének munkála­tai. Első lépésként az utóbbi 15—20 év gazdasági fejlődését vették mélyreható vizsgálat és elemzés alá, majd az 1971—1985 közötti tizenöt éves időszakra végeztek számításokat, alakítot­tak ki fejlesztési elgondolásokat a központi tervező szervek. A hosszútávú népgazdasági terv alapvető feladata, hogy támpontot adjon, irányt szabjon a hosszú átfutási idejű és ha­tású társadalmi-gazdasági fo­lyamatoknak. Így elősegíti a KGST-országok hosszútávú gazdaságpolitikájának összehan­golását és támpontul szolgál az ötéves tervek kidolgozásához. A hosszútávú tervezés során olyan összefüggések kidolgozásé­IIBBEIBBIB BBBBVBIIBBIBBBB1I8BI1IICIBIIIIBM4W £ tai felé fordítja figyelmünket ■ és szüntelen önvizsgálatra kész- ; tét: megtettünk-e mindent ; erőnkből, képességeinkből tel- ; hetőt a haza, a nép szolgálaté- : ért? : Ami pedig a kishitűeket il- : leti: csak hibákat, a hiányos- ; Ságokat észrevenni, emlegetni : és közben elfordítani a szeműn- S két az eredményekről, hallgat- ! ni róluk — ez nem az igazi ■ hazaszeretet. Hogyan szerethet- ; né igazán a hazáját az, aki nem ■ büszke új városainkra, gyára- ■ inkra, lakótelepeinkre — hi- : szén ezek a haza, a nép alko- : tásai! ; A hazafiúi érzéshez méltóak : a szeretettől, az odaadásról ! valló szavak, éppúgy, mint az : ezeket kifejező ünnepi külsősé- j gek. De a legméltóbbak mégis ! a tettek. Az igazi hazaszeretet ■ minden időben a nép javáért ; végzett áldozatos munkában ke- ; reste, találta meg önmaga leg- ; nívebb kifejezését. Erre tanít : bennünket nemzeti történél- : műnk legjobbjainak példája, a ; 48-as ifjaké, a 19-es proletár- S forradalom harcosaié, az illega- ! litásban dolgozó kommunistáké ; éppúgy, mint a felszabadulás ; után és azóta is a szocialista ; haza felvirágoztatáséért dolgozó ■ millióké. ­Faragó Jenő : Következik: A haza ügye ; megköveteli: tartsunk lépéstJ ; szarvasmarhatenyésztés fejlesz­tése érdekében hozott intézke­dések hatására nőtt a szarvas- marhaállomány és a tehéntej termelése. Ennek alapján a kormány el­rendelte — változatlan fogyasz­tói árak mellett — a tejföl, a félzsíros tehéntúró és a vaj zsírtartalmának felemelését. A Minisztertanács a jelentést el­fogadta és utasította az érde­kelt minisztereket, az országas hatáskörű szervek vezetőit, hogy javítsák a tej és tejtermé­kek forgalmazásának növelésé­hez szükséges technikai feltéte­leket, továbbá az import mér­séklése érdekében növeljék a takarmány-tejpor termelést. A kormány úgy határozott, hogy az általános kereskedelmi és vámtarifa egyezmény (GATT) tárgyalásain magyar küldöttség vegyen részt, és a külkereskedelmi miniszter elő­terjesztése alapján jóváhagyta a küldöttség tevékenységének irányelveit A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. ra koncentrálják a figyelmet, mint például a társadalompoli­tikai célok megvalósítását szolgáló gazdasági feladatok, a gazdasági élet leglényegesebb szerkezeti változásai, a nem­zetközi gazdasági együttműkö­dés hosszútávú fő irányainak meghatározása. í Üj feladatok elé állította a hosszútávú tervezést a KGST 1972. évi 26. ülésszaka, ame­lyen a tagországok elhatározták, hogy egyöntetűen az 1976—1990- es évek közötti 15 éves időszak­ra dolgoznak ki hosszútávú népgazdasági tervet. E határo­zatnak megfelelően a Minisz­tertanács megtárgyalta az 1976 —1990-es évekre szóló hosszú­távú népgazdasági tervezés módszerét, munkaprogramját és a programban megvalósítandó munkamegosztást. Eddigi hosszútávú tervező- munkánk az 1985-ig terjedő időszakra szólt, tehát az időtá­vot most öt évvel ki kell ter­jeszteni. E feladat azonban nem csupán az eddigi tervező- munka meghosszabbítását jelen­ti. Új feltételt jelent a terve­zésben az is, hogy a KGST ha­tározata nyomán a hosszútávú tervezőmunka valamennyi tag­országban párhuzamosan folyik, és várhatóan mindenütt 1975- ben fejeződik be. Ez lehetővé, s egyben szükségessé is teszi a hosszútávú elgondolások nem­zetközi egyeztetését. A KGST- országok hosszútávú tervezése a komplex-program elvein ala­pul, figyelembe veszi annak re_ alizálási menetét, s egyben a hosszútávú fejlesztési elgondo­lásokon alapuló nemzetközi együttműködéssel konkretizálja, el is mélyíti azt. A párhuzamos és összehangolt tervezés, a fő elgondolások kölcsönös kicseré­lése nagyobb biztonságot, szi­lárdabb alapot ad hosszútávú tervezésünk számára. 'Új feltételt jelent a tervezés­ben az is, hogy a következő két évben párhuzamosan foly­nak a hosszútávú terv és az 1976—80-as évekre szóló ötödik ötéves terv kidolgozásának munkálatai, s 1975-ben a két tervet együtt terjesztik illeté­kes vezető szervek elé. Ennek megfelelően szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban van a két tervezőmunka. A párhuzamosan folyó két időtávú tervezés eredményei és következtetései kölcsönösen felhasználhatók, így az ötödik ötéves terv, va­lamint a hosszútávú terv 1976—90-es szakaszára vonatko­zó elgondolások fő vonásaikban megegyeznek majd egymással. Hosszútávú terv az 1976—90-es évekre F rissen élnek még az em- [ lékek az augusztusi me­gyei kiállításról. Az ipar és a ' mezőgazdaság, valamint a ke­reskedelem mutatkozott be a megyének, az országnak. Bé­kés. ez a korábban tipikusan mezőgazdasági megye felvonul­tatta legújabb ipari termékeit, az iparosítás kézzel fogható bi­zonyítékait. Sokakban maradan­dó élményt formált a sok lát­nivaló. A kiállítást és vásárt magas rangú vendégek is meg­tekintették. Itt volt dr, Vályi Péter, a kormány elnökhelyet­tese, dr. Soós Gábor, a mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter első helyettese, Főcze Lajos, a KISZ KB titkára, dr. Hetényi István, a tervhivatal j elnökhelyettese, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, dr. Kopácsi Er­nő, az AGROTRÖSZT vezér- igazgatója, Boross János, az ÉLGÉP vezérigazgatója. A fel­sorolást folytathatnánk tovább is. Mindenesetre tény, hogy az ország különböző részéből ke­reken 900 szakember látogatott augusztus 10 és 20-a között Bé­késcsabára, hogy a megyéről, a megye gazdasági életéről ösz- szeállított anyagot megtekintse.. Megyénk lakossága nagy figye­lemmel • kísérte a programot. A szervező bizottság 30 ezer láto­gatót remélt. Ötvenezren voltak. A kiállítás és vásár helye, el­helyezése nagy feladat elé állí­totta a rendezőket. Mivel a gimnáziumban csak az ipar kaphatott helyett, a mezőgaz­daságot úgymond áttették az 1-es számú általános iskolába. Érdekességként említhetjük: ez a megosztottság egyáltalán nem törte meg az ipari és a mező­gazdasági rész látogatottságát Az érdeklődők szívesen vették azt a néhányszáz méteres utat; amely a gimnáziumból az ál­talános iskolai termekbe veze­tett. Itt talán többet időztek, mint az ipari részen. Egy kicsit érthető is. A megyéből sereglő látogatók, meg a békéscsabai­ak is megkülönböztetett figyel­met fordítottak a mezőgazdaság fejlődését bemutató anyagokra, termékekre. Már csak azért is, mert tíz évvel ezelőtt, amikor a nagyüzemekben kezdett szi- \ lárdulni a munkafegyelem, töb- ! ben — talán sokan is — nem bit- j ték, hogy fél évtized is elegendő ahhoz, hogy a korszerűen szer­vezett mezőgazdaság túlnője ho­zamaival a régit, megvesse a falu új életformájának alapját. Az eszközök, melyekkel a ki­állítók dolgoztak, egyszerűek voltak. A siiker talán éppen ez­zel magyarázható. maradjunk csak a kiáffi- tás ipari anyaga mellett. Megyénk ipara viszonylag fia­tal. Talán éppen ezért korszerű. Az új termékeket előállító gé­peik és az a szakgárda, amely szervezi a munkát, az utóbbi évtizedekben nőtt fel. A ter­mékbemutatók és a termékek minősége méltán reprezentálta az iparfejlesztésben bekövetke­zett eredményeket. A munkások és a műszakiak erőfeszítésének gyümölcse volt az, amit az j iparvállalatok szövetkezetek j felvonultattak. A megkérdezett j látogatók még ma is szívesen j emlékeznek a Békéscsabai Ve­gyesipari Vállalat, a Szarvasi j Vas-Fém Ksz, a Békéscsabai ! Szőnyegszövő, a Háziipari Szö­vetkezet, az AGROKER, a MEZŐGÉP és az ÉLGÉP termé­keire. Nem is egy látogató egy napon, de ezt követően több alkalommal is visszatért a ki­állításra, hogy gyönyörködjön , a munkáshétköznapokban, mert itt valójában azok voltak,, melyek ott, akkor születnek, melyek születésüktől kezdve ké­nyelmesebbé, jobbá, színvona­lasabbá és könnyebbé is teszik a családok életét. Az élelmiszeripar valóságos eldorádót rendezett. Meg is je­gyezte valaki, hogy a termék- bemutató pompásan gyönyörű volt. Afféle kiállítási ízt érez- , tefc. Pedig egyáltalán nem ez ! volt a célja a megye élelmi­szeriparának, Jiangm az, hogy az ott dolgozók, munkáját be­mutassa. Kereshetnénk a hibát 7 magunkban is, mivel a megye lakossága nem ismeri kellően élelmiszeriparunkat. Sok száz­féle terméket állítanak itt elő. Ezek nagy része exportra kerül, kisebb része pedig a hagyomá­nyosak, a megye üzleteibe. Ha a kereskedelem választékosab­ban igényelne az élelmiszer- ipartól, bizonyára nem tűnt vol­na termékbemutató eldorádó- nak az, amit a kiállításon lát­hattak. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kö­zül 40-nél js több kért és ka­pott helyet a kiállításon és Vá­sáron. Voltak tsz-ek. melyek rangjukhoz méltóan hoztak be egy-egy darabkát életükből. Nagy visszhangra talált a me­zőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz kiállított anyaga és ' az a kes­keny film, melyet mindennapi életükről készítettek. A' kondo- rotsi Dolgozók Tsz, a békéscsa­bai Szabadság Tsz, a medgyes- bodzás—pusztaottlakai Egyetér­tés Tsz és a nagyszénási Lenin Tsz kiállított anyagát értékel­ték élvonalbelinek. Voltak gaz­daságok, melyek lehetőségeiket nem úgy hasznosították, mint az előbbiek. Nem elmarasztalás akar ez lenni, hiszen csak a tisztelet hangján szólhatunk ar­ról. hogy tevékenyen részt vet­tek a kiállításon. De az önma­gukkal szembeni mércét — hi­szen politikai és gazdasági ered­ményeik rendkívül jók — ma­gasabbra is állíthatták volna, A vendéglátás, az Uni verzál Kiskereskedelmi Vállalat mun­kája nagyon jó volt. Az AFÉSZ-ek, a vendéglátóipari vállalat és az élelmiszer kiske­reskedelmi vállalat dolgozói ön­magukat nem kímélték azért, hogy a látogatók félszázezres serege jól érezze magát. A vá­sár szervező bizottsága már a kiállítás időszakában is elisme­rését fejezte ki a magas szín­vonalon biztosított vendéglá­tásért, Kézzel a kiállítással Békés- csaba belépett a kiállító városok sorába. Az utóbbi idő­ben országosan nem sok ilyen rendezvény volt. Megyénk az elsők között hallatta szavát, adott önmagáról egy átfogó ké­pet. Lehet, hogy ez egy kicsit tömény volt? Már akinek. Aki itt él a megyében, $ aki együtt lélegzik az itt élő emberekkel, annak mindez a legtermészete­sebb. Hiszen egyetlen olyan ter­méket nem mutattak be, melyet külön erre a célra szerkesztet­tek volna. Az életet, a minden­napi életet hozták el Békéscsa­bára. Ha kritikai megjegyzést te­szünk a kiállításra és vásárra, ékkor leginkább arról beszél­hetünk, hogy a vásár jellegének domborítása jobb is lehetett »volna. Bár születtek üzletköté­sek. Ezek száma több is lehe­tett volna. Azután néhány jel­legzetes élelmiszeripari vagy mezőgazdasági termékből meg lehetett volna szervezni a köz­vetlen értékesítést is. Tehát csak néhányból, nehogy bárki­ben is ez a gondolat a régi ér­telemben felfogott nyári vásá­rokat idézze. Sf szervező bizottság rö- ** videsen összegzi a tapasz­talatokat. Szeptember végén a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága értékeli a kiállítás és vásár eredményességét. A láto­gatottság, a megyei és az orszá­gos érdeklődés, a szakmai prog­ramok, az elhangzott vélemé­nyek, a kiállított anyag válasz­téka és minősége, a kiállítók részvétele a közös munkában, jó támpontot jelenthet a tapasz­talatok összegezéséhez. Egy bi­zonyos idő eltelte után a me­gyeszékhelyen ismét bemutat­kozhatna az ipar, az élelmiszer- gazdaság. Lássuk hol voltunk és hová jutottunk! Dnpsí Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom