Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-03 / 180. szám

Megsúgom

Magának

„. hogy számomra mindig i nagy öröm kezembe venni a ■ Népújságot. Félre ne értsen, • nem hazabeszélek, hiszen so- : kan mások is úgy vannak ve- \ le, hogy naponta elolvassák, és \ bizonyos fajta megnyugvást, \ biztonságot éreznek. Régi isme- » rősként . üdvözölnek egyes ! címeket, így tavasszal azt, hogy : „Lesz elég sör a nyáron", a ; kánikulában pedig a már ha- ; gyományos kérdést köszöntik: \ „Miért nincsen elég sör?” Per- : sze akadnak kivételes esetek : is, amelyek kizökkentik az em- ; bért a megszokottságból. Pár ■ hónapja, amikor a Népújság is ! hírül adta, miszerint nem lesz : az aratáskor gépalkatrész-hiány, : az előző évek tapasztalatai alap- ; ján még biztosak voltunk en- ■ пек ellenkezőjében. Ám mi tör- i tént? Van alkatrész. ;

Mondom, ilyen meglepetés ie \ ér bennünket az újságot bőn- ! gészve, de mégis az az igazi, i ami állandó. Hát például kész : öröm az egyik nap elolvasni a ; vásárló vagy az utas panaszát, ; egy másik nap pedig az illeté- ; kés kereskedelmi vagy közieke- \ dési vállalat válaszát, amelyből ■ kitűnik, intézkedtek, hogy ilyen : panasz többé ne forduljon elő. I Hát nem s?ép ez így? Panasz,’ intézkedés, panasz, intézkedés. * Ês így megy szakadatlan.

Megsúgom Magának, néhány : napja is elégedetten vettem tu- \ domásul három fiatal refrén- ; szerű, újból feltett kérdését a ! KISZ-lakásokról. Mikor lesz- : nek kész azok? Telnek az évek, : s talán nincs is olyan újságíró : Békéscsabán, aki hivatalos tá- ■ jékoztatás alapján legalább ■ egyszer ne közölte volna a lap- S ban, mikor költözhetnek be ab- i ba a bizonyos 84 lakásba az * építési akció kezdetén még fia- ; tál házasok. A rutinosabb ol- ! vasók az egyre későbbi, az : újabb és újabb határidőkről : értesülve már szinte beprogra- : mozták magukba az időpontot, ; no, ha tegyük fel augusztus a ! határidő, akkor szeptemberben S megint biztosan benne lesz az ; újságban, miért nem adták át j még az első tömböt sem.

Most például a levélírók azt : is megkérdezték a lap hasáb- * jain: „Meddig mehet ez még ; így!?”. Megsúgom Magának, én ! sem tudom, nem vagyok illeté- : kés, de akik azok, bizonyára : meg fogják válaszolni, és akkor ■ az újság előfizetői megint tu- ; domást szereznek egy újabb ha- \ táridőről. Ne mérgelődjenek : hát a lakások várományosai, : bár a türelem ugye csak rózsát \ terem. Gondoljanak arra, mi- ■ lyen csalódást okozna az elő- • fizetőknek, ha megszakadna a j már megszokott kérdés-ígéret- : kérdéslánc, és ők beköltözhet- ; nének. Hát szívükre vennék ! ezt? Ne feledjék, milyen sok \ évig ismétlődött az aratási ál- i katrészhiány, pedig az lényege- : sen nagyobb ügy volt, mint az ; ő lakásgondjuk. Egyébként az a \ gyanúm, hogy egy asztál is sze- ! repet játszott a; aratás e ,,ha- : gyományának” megszüntetésé- ■ ben. Egy asztal amire valaki ; rácsapott. Mert, ha másként • nem megy. ezt kell tenni. És • megsúgom Magának, ilyen asz- ; tál van Békéscsabán is.

Vitaszek Zoltán |

A legdrágább hangszer

A szombathelyi anyanyelvi konferenciáról

AZ IDEI ANYANYELVI kon.

ferencdánaik talán még nagyobb a visszhangja, mint az előzőnek, amelyet 1970-ben tartattak. Ügy látszik, a dolog lényegének, értelmének társadalmi méretű felismeréséhez szükség volt erre a három évre. Külföldön élő magyarok ezrének képviselői jöttek el Szombathelyre, hogy ápolják kapcsolataikat az óhazával, Magyarországgal ; találkozzanak tudományának, irodái, mának, művészetének küldötteivel és elvigyék a hírét: milyen ma a haza, milyen üzenetet küld az anyanyelv.

„Az öt világrészben szétszórt magyarság összetartozásának tudata oly becses kincs, amelyet minden magyar, kinek lelkében még nem némult el az anyanyelv csengése, nem halványodott el a közös történelmi múlt emléke, féltékenyen és aggódva őrzi énjének legbelsőbb rej- tekében...” — Bárczi Géza nyelvészprofesszornak, az első anyanyelvi konferencia fővédnökének megnyitó beszédéből idézgányunkban£_rég használt anyanyelvűnkön álmodunk”.

A KONFERENCIA RÉSZVEVŐI — lapszerkesztők, tanárok, tolmácsok, írók, költők, tudósok, s más foglalkozású külföldi magyarok — valamennyien megértették, hogy mit kínál Magyarország. Nyelvet, irodalmat, kultúrát — a múltat és a folyamatosságot. A szülőhaza nem akar sorsokba, életekbe beavatkozni. Kínálja, amit tud és amit a külföldön élő magyarok szívesen, szeretettel fogadnak : önmagát, a felszabadulás után ujjáteremtett kultúrájával, szellemi értékeivel, kincseivel. S hogy ez mennyire nem kevés, azt a két anyanyelvi konferencia között érkezett levelek, javaslatok, észrevételek mutató ják.

A külföldön elő magyarok megértették a hívást.

Eljöttek Magyarországra — az idén Szombathelyre —, hogy felfogják a szülőföld üzenetét.

Hasznos útravalót visznek magukkal. Élményeket, találkozások emlékeit — és könyveket. Könyveket, amelyek segítenek fenntartani messzi tájakon a magyar kultúra, a magyar nyelv élményét, folyamatosságát. Amelyek tudósítanak a mai, az új Magyarországról. Amelyekből a kint születettek, kint serdülők felidézhetik megtanulhatják a nyelvet.

Ápolhatják azt a hangszert, amely minden hangszerek között a legértékesebb és a legdrágább: az anyanyelvet.

Rendelkezés a gyakorló iskolákról

A művelődésügyi miniszter szabályozta a tudományegyetemek gyakorló iskolái szervezetének és működésének általános kérdéseit. Egyebek között megállapítja: я gyakorló iskolák sa. játos feladata, hogy — az egyetem irányítása alatt és az egyetemi képzés szerves részeként — korszerű és példamutató iskolai oktató-nevelő munka keretében gondoskodjanak a tanárjelöltek gyakorlati képzéséről.

A gyakorló iskolákat közvetlenül az illetékes egyetemek rektorai irányítják.

A gyakorló iskolákban — esti vagy levelező tagozatként — dolgozók általános iskolája, illetőleg gimnáziuma is szervezhető.

T. I.

Vietnami diákok Körösladányban

Baráti beszélgetés a szeg halmi ifjúsági klubban

tónk.

Nagyon röviden nagyon egyszerűen: arról van szó, hogy ezer és ezer, magyar szülőktől született gyermek ne felejtsen el magyarul beszelni. Ha beilleszkedett is új hazája közösségébe, ha megtanulta is a nyelvet. amely körülveszi, azért ismerje. ápolja eredeti hazája nyelvét, kultúráját is.

A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE kezdeményezte ezt a találkozót. Fontos és súlyos okok késztették erre. Tapasztalatok, vizsgálódások során kiderült, hogy a kivándoroltak, külföldre szakadtak, a hazájukat elhagyottak gyermekei közül igen sokan felejtem kezdik a magyar nyelvet. Otthon, családi körben, családi asztalnál, ismerősök és sorstársak között még beszélik ugyan — de mind hibásabban és gyengébben. S az „első nemzedék” is felejt. Beilleszkedni kíván az idegen nyelvi környezetbe és előfordul, hogy hosszú ideig él sem hagyja a száját magyar szó. Olvas, ír és ért magyarul, de nem beszél — vagy alig, s nyelvi kultúrája sorvad, szakadozik. Mtind kevesebbet tud átadni az utódoknak.

Ezen az állapoton kíván változtatni az anyanyelvi konferenciák sora, — s két konferencia között az elvégzett nyelvművelő, kultúratarjesztő munka.

Az óhaza erejéhez és lehetőségeihez mérten az elszakadtak segítségére siet. Elsősorban a gyermekeikre gondol. Nem szeretné, hogy ajkukon elnémuljon a magyar szó, hogy ne legyen többé közük szülőhazájuk — apáik szülőhazájának — kultúrájához.

Tankönyveket, meséskönyveket küld a gyermekeknek. Olyan könyveket, amelyek felkeltik — vagy ébren tartják — érdeklődésüket az anyanyelv iránt. Teli szellemes képekkel, versekkel, mondókakikai, játékos nyelvi feladványokkal. Ezek még я felnőttek érdeklődését is felkeltik. Ahogy forgatják a könyvet, mind erőteljesebben tér vissza gz eliramlott idő. Ahogy egyiküv megfogalmazta: mind erőteljesebben és mind fájdalmasabban, hiszen ,.nappal angolul beszélünk, de éjszaka, maA körösladányi Vietnam Tsz két hétig hazánkban tanuló vietnami diákok 28 fős csoportját i látta vendégül. A vietnami fia- 1

tatok nemcsak pihentek, szórakoztak Körösladányban, hanem • kivették részüket a mindennapi munkából, kijártak a földekre

: dolgozni. A helyi tsz KlSZ-alap- szervezete és a község KISZ- szervezete szinte minden délutánra, estére vidám programot állított össze, ellátogattak a környező községek KlSZ-fíaitaljai- hoz, így többek között Szeghalomra is.

Szeghalmon az ifjúsági klubban volt a találkozó, különböző tréfás játékok, sok-sok zene és tánc, olyan jó hangulatot ég barátságot teremtett, hogy a vietnami fiatalok és a körösladányi KISZ-fiatatok másnap estére meghívták a szeghalmi fiatalokat. Amolyan búcsúztatás is volt ez egyben, ugyanis a következő napon visszautaztak Kö- rösladányból ki-ki Pestre. Miskolcra, Debrecenbe.

A búcsúztatás nagyon megható volt, minden leány egy- egy blúzt, a fiúk egy-egy inget kaptak ajándékba a körösladányi Vietnam Tsz-től, este pedig a szeghalmi fiatalokkal együtt tábortűznél a Körös-parton nagyon kellemes estét töltöttek el, vidám énekszóval búcsúztak a körösladányi és a szeghalmi fiatalok a vietnami nép sokat szenvedett kis csoportjától.

Kép, szöveg: Oravszki Ferenc

1973, AUGUSZTUS 3.

V. J EGOROV DOK UM ENI UM REGÉN YE

1 szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

FORDÍTOTTA: HAVAS ERVIN

„KERESSEN KAPCSOLA TOT SZERGEJEVVEU’

7.

A szobában Schönhausen sokáig nem szólalt még. Meckerten töprengett, akit fiatalsága és gyors karrierje miatt ugyancsak irigyelt. Azt is tudta, hogy előmenetele érdekében bármilyen aljasságra képes. Harmincéves korára elérte az őrnagyi rangot és előkelő beosztást kapott az Abwehrban. Az öreg teljesén elfelejtette hogy ő maga is hasonló pályát futott be.

Schönhausen tulajdonképpen tartott segítőtársától. Mindenki tudta, hogy Heckert feleségének testvére, a népszerű színésznő, Lia Kugel — Himmler szeretője, s hogy Heckert Himmler támogatását élvezi.

Hecikert ma felhívta Schön- hausent, s jelentette, hogy sürgős ügyben kell beszélnie vele.

Az öreg éppen a nyaralójába készült, úgy döntött, hogy útközben benéz Heckerthez. Az ugyanis nem járt be a követségre, hiszen ..kereskedőként” tartózkodott Iránban.

A csöndet egy belépő inas zavarta meg, gyümölccsel megrakott asztalkát gurított be.

— Jöjjön Heckert úr, mégis csak jobb lesz a medencénél. Ott hűvösebb van.

„Bogaras az öreg” — gondolta Heckert. de készségesen sietett ajtót nyitnj és kiszólt a háziszolgának, hogy vigyen a medencéhez asztalt és karosszéket. Amikor az eltávolodott, Schönhausen megkönnyebbülten felsóhajtott.

— Ki nem állhatom a szolgákat — ők a kémelhárítás szemei és fülei. Hiszen tudja, mennyien érdeklődnek utánunk.

A helyi szolgálat ugyancsak kíváncsi lenne rá, miről beszélgettünk — mondta.

Heckert legyintett a kezével és a tárgyra tért.

— Ismertetni kívánom Róka jelentését azzal az orosszal kapcsolatban, aki nemrég érkezett a szovjet kereskedelmi képviseletre — és Heckert elmesélte, hogyan kapta rajta Hod- zsa Ali Szergejevet, amint német újságot olvasott.

— Érdekes történet, nagyon érdekes. Kétségtelen, hogy nyomós oka lehet eltitkolni a német nyelvtudást. Nos, ezt mindenképpen fél kell használnunk. — Schönhausen a medence fölé hajolt, markával vizet merített, majd lassan visz- szacsurgatta. — Maga teljesen megbízik az ügynökében?

— Feltétlenül, tábornokom.

— Hagyjuk a hivatalos hangot. Az nem fordult meg a fejében, hogy ez az öreg róka az oroszoknak is fecseg rólunk némi haszon reményében?

— Kizárt dolog — mondta Heckert indulatosan — Hodzsa Ali túl sokat veszített Oroszországban, amikor be kellett zárnia az irodáját. Gyűlöld a bol- sevikokat. Különben is: ha senkiben sem bízunk, nem érhetünk el eredményt.

— Sajnálom, de a mi munkánk alapvető szabálya, hogy a legki próbál tabb emberben se bízz meg! Ez esetben is ellen-