Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
MELLETTE VÄGY ELLENE? Fiatal tisztségviselők A Boly! Allaiúi Gazdaságban Körösi Adám olyan készüléket szerkesztett, amellyel biztonságosan és a hagyományosnál gyorsabban lehet a tarlót leégetni. Régebben egy-egy 100 holdas tábla leégetéséhez 10 ember kellett, most a traktor vezetője kezeli a készüléket is. Képünkön; munkában a traktorra szerelt tarlóégető készülék. (MTI fotó—Bajkor József) Az SZMT elnöksége, vala- | mint a szakmák megyei bizott- | ságai mellett ifjúsági bizottságok is működnek. Megyénkben a nagy létszámú, 30 éven aluli fiatalokat foglalkoztató üzemek, vállalatok szakszervezeti bizottságai öt-hét tagú ifjúsági bizottságot hoztak létre, a közép és kis üzemekben pedig ifjú- ' sági felelősöket választottak. A közelmúltban az SZMT békéscsabai oktatási házában 25 ifjúsági bizottság ^*ezetője és mintegy 40 ifjúsági felelős egyhetes tanfolyamon vett részt. A fiatal tisztségviselők jól dolgoz, nák, megbízásuknak becsülettel tesznek eleget és aktívan ki. veszik részüket az közéletből. A szakszervezeti tagság 35 százaléka 30 éven aluli fiatal. Képviseletük tisztségekben a választások óta megyénkben t ! 42. ről 3640-re emelkedett. Az ősz- szes szakszervezeti aktivisták több mint 22 százaléka 30 éven aluli fiatal. Az elet azt adta, amiért küzdött... Talán nem múlik el nap, hogy itt, vagy ott valaki nyugdíjba ne menne. Van ahol a nyugdíjba, vonulót ünnepélyesen köszöntik a munkatársak, azok, akikkel hosszú éveken át együtt dolgozott. így történt ez nemrégiben a Békéscsaba és Vidéke Általános Fogyasztási, Beszerző és Értékesítő Szövetkezetnél is. amikor a munkatársak, a párt és a szak- szervezet ottani vezetői köszönték meg a 37 évi becsületes munkát a nyugdíjba vonuló dr. Szilágyi István ellenőrzési osztályvezetőnek. Visszaemlékeztek az elmúlt évekre, idézve azoknak rossz és jó napját. S nem csoda, ha az ünnepeknek, a sokgyermekes családból szármázó dr. Szilágyi Istvánnak eszébe juttatta a legnagyobb magyar költő egyikének, Arany Jánosnak néhány verssorát: „Az életet már megjártam, többnyire csak gyalog jártam...” És miután ezeket a sorokat elmondta — ő tudja miért — hozzátette: azt adott, amit vártam, amiért küzdöttem. Élete útjának sok-sok napjára emlékszik Pista bácsi, arra is, hogy a napszámos édesapa mennyit dolgozott azért, hogy még a Horthy, időben diplomás lehetett a fia. És arra is emlékszik, hogy az iskolai szünetekben kanásznak állt el vagy napszámos munkát vállalt és esténként az úrigyerekek tanításával egészítette ki a filléres keresetet. És szívesebben emlékszik arra a közel 30 évre, amelyen a gazdasági élet különböző területein 1944 óta ledolgozott. Életakarata, szorgalma volt az. amely vezetésre alkalmassá tette. Az a tudat adott erőt munkájához, hogy érezte, a szö_ vetkezeti mozgalomban mindig a közösségért tette, amit tennie kellett. Nem kevés az, amit magára vállalt. Ott volt, ahol a köz ügyeit intézték, gazdasági, társadalmi és sportvonalon. Ezt a munká ját nagyon sok elismerés, több oklevél fémjelzi. A tőle elköszönő munkatársak és a vele együtt dolgozó szocialista brigádtagok ezen a kis ünnepségen emberségéről, becsületességéről szóltak, és azt kívánták, hogy még hosszú évekig élvezze a megérdemelt pihenést. Back Gyula Augusztus 15-íg lehet jelentkezni szakmunkástanulónak Augusztus 15-ig fogadják el az általános iskolából kikerült, illetve a középiskolát végzett budapesti fiatalok szakmunkás- képzésre jelentkezését — közölték a Fővárosi Pályaválasztási Intézetnél. Az említett határidőn túl csak kivételes esetben lehet szó felvételről. A budapesti szakmunkásképző intézetekbe várhatóan az idén sem jelentkeznek kellő számban a fővárosi fiatalok, ezért lehetővé teszik vidéki tanulók felvételét is. Ezzel az intézkedéssel egyben módot akarnak adni olyan vidéki ifjak és lányok továbbképzésére, akiknek saját lakóhelyükön (különösen Békés, Szabolcs, Tiajdú- Bihar megyében) nem volna lehetőségük a szakmatanulásra. Tanulóotthoni elhelyezés esetén a fiatalok szállást, fűtést, világítást, munkanapokon reggelit és vacsorát, emellett munkaszüneti vagy pihenőnapokon ebédet kapnak. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet kéri a szakmatanulásra kedvet érző vidéki fiatalokat, hogy jelentkezésüket az intézethez (V., Deák Ferenc utca 17.) küldjék be, ahonnan felvételi kérelmüket az illetékes szakmunkás- képző iskolának továbbítják. Egy régi taggyűlés mai tanulsága Egy visszaemlékezést olvasok, melyet Borbíró Lajos füzesgyarmati tudósítónk jegyzett fel Nagy Lajos elvtárs elmondása alapján, aki az 1944. dec. 26- án megalakított MKP füzesgyarmati szervezetének ma már egyik veteránja. Akkor még ifjú, alig 20 éves ember volt. Szóval ez a dátum már Nagy Lajos kommunista tevékenységét jelenti. A terjedelmesen megírt visszaemlékezésnek — bár egy része pontosításra szorult —, számomra legmegkapóbb része a helyi pártszervezet megalakítása, a „kezdő kommunisták” bátor kiállása, nyílt szavazása,, véleménynyilvánítása. Érdemes idézni az 1944—45-ös pártgyűlések tagfelvételi hangulatából. „... Az előző napokban beiratkozottak neveit egyenként olvasták fel (név, utca, házszám) és a párt tisztaságára, becsületére utalva nyomatékosan kérték a jelenlevőket, hogy szóljanak mellette vagy ellene a jelentkezőknek. Ez a vélemény- nyilvánítás régebbi, idillikus hangulatát megcáfolja. Többeket elutasítottak: „nem közénk való” felkiáltással. Arra я kérdésre, hogy miért nem? Ilyen válaszokat adtak: „tudja azt 6 jól, ha nem ért egyet vele, szóL jón és majd szavazunk”. Elutasítási indokként polgárjogot nyertek az ilyen ítéletek: „nem kell, megverte a feleségét”, „Iszákos”. „Nem tud parancsolni magának sem”. „Tolta az urak szekerét, — „A parasztpárba, meg a kisgazdákhoz is beiratkozott”, — „Vallásos, templomba járó”, — „Nem gerinces, nem egyenes ember...”. Többeket felvettek, de nem szó nélkül, hanem megjegyzésekkel: „Egyenesebb legyen a gerinced ezután, — ne terjeszd a rémhíreket — már hamarabb is jelentkezhettél volna...” Január 15-én az előző csütör_ toki helyzetképhez hasonlóan 90 —100 főt vettek fel tagnak, de még mindig sokan vártak felvételre. A tagok száma 350—360 főre nőtt, a várakozóké 150—200 főre. Ezzel a pártépítési gyakorlattal a helyi kommunisták többsége egyetértett, (kollektív döntésük szerinti volt). Tarlóégető készülék A lakosság odafigyelt és szimpátiával követte. A parasztpárt vezetői vegyes érzésekkel várták a végén. A reakció, a múlt rendszert idézők megbénultak. Politikai hatalommá nőtt a párt- szervezet. Minden felmerült közügyben — ha nem voltak jelen, a kommunisták — a döntések előtt így vélekedtek- „várjuk, illetve várjunk és kérdezzük meg a kommunistákat is”. Ez időben ugyanis a földbirtokosoknak csak a vagyonuk volt a községben, ők magúik nem (elmenekültek). A kommunisták (főleg taggyűlésre támaszkodó) véleménye, döntése szerint működött a rendőrség, a közigazgatás, (csekély ipar) a mezőgazdasági munka és a kereskedelem. Ez időben körülbelül 30 fiatal jelentkezett és indult él a demokratikus hadseregbe, a németek ellen, köztük nők is. Figyelemre méltó az is, hogy a párttagok 30 százaléka nő volt és teljes egyenjogúsággal vettek részt „mindenben”. Fébrjuár 1. és június közötti négy hónapon át 200—200-an nyertek felvételt. Rendszeresen havonta fizették a tagdíjakat (tojást, lisztet stb ), tanultak, agitáltak, a tömegszervezetekben dolgoztak, „önzetlenül és becsülettel, illetve becsületesen éltek”. Volt olyan jelszavuk is: „hideg fej, meleg szív, tiszta kéz jellemzi a kommunistát.” A mai tanulság ebből: az élet szinte naponta állítja válaszút elé az embereket, hogy valaki, valami mellett, vagy ellen foglaljon állást. A nehezebb oldala ennek az, ha a helyzet arra j kényszerít, hogy szemtől szem- ; be, nyíltan mondja: mellette ; vagy ellene! Különösen értem ! ezt pártunk tagjaira, akiknél az elfogadott párttörvény teszi kötelezővé a nyílt kiállást, a helytállást. Most, amikor írom e söröket az ellenkező gondolatok szinte törtetnek toliam hegyére. Soksok párttaggyűlés eseményei, vagy eseménytelenségei villannak elő; a beszámoló utáni csend, általános szólamok, a „senkit se bántsunk”, de „azért van mit javítani valamennyiünknek.... stb.” De hadd kanyarodjak vissza eredeti gondolataimhoz, a párttag-felvételhez. Ha valahol, akkor ott igencsak szükséges kimondani kit, miért akarunk a párttagság soraiba befogadni. A megfelelő ajánló személye és érvelései kezdeti garanciákat jelenthetnek, de vajon elegendő-e ez? Nem kellene-e jobban megismerni. kiben mi lakik, hogy nyugodt lelkiismerettel emelhesse fel tagkönyvét a taggyűlés minden jelenlevője: mellette! — ellene! Erre nagyonis nagy szükség van napjainkban, hiszen a tagfelvételben a jövőben sem engedhetünk meg liberalizmust. Továbbra is igyekszünk arra, hogy ne kerülhessenek pártunkba oda nem való emberek, hiszen a szocialista viszonyok formálásában mind nagyobb szerepet tölt be a kommunisták példamutató munkája, politikai aktivitása, a kommunista névnek, tiszteletet szerző magatartás. Magától értetődő, hogy a párt többet követel tagjaitól, mint amennyit a szocialista állam az állampolgáraitól. Ez a párt történelmi hivatásából, élcsoport jellegéből, a társadalom élén betöltött szerepéből következik. Ha viszont egy kommunista elhanyagolja bármely kötelességét, már nem lehet a párt teljes értékű harcosa. Sajnos egy-két esetben előfordul ilyen is, és az érintett pártszervezetek egy része nem csinál ügyet az ilyen cselekményből. A másik helyen pedig a párt- szervezet nem tud erről, mert a tagság sem kíséri figyelemmel egymás tevékenységét és magatartását. Ez arra vall, hogy ott laza a kommunistáik egymás iránti felelősségérzete. A párt küzd az önzés, a kispolgári magatartás ellen. Megköveteli, hogy a kommunista a párt politikai irányvonalához tartsa magát. A kommunista számára más a lehet és megint más a szabad. Amit a törvény nem tilt, az államilag nem büntethető. De összeférhetetlen lehet a párthoz való tartozással. Van ilyen példa? Sajnos van! Több százezer forintos állami ház olcsó visz- szaértékelése, megvétele. Autó csere-bere, ezek által haszon- szerzés. A törvény nem bünteti, ha valaki elad egy autót és vesz helyette másikat, bármilyen haszonnal is ad tovább az előzőn. De a párttag ne séf- teljen, sem így, sem úgy, hogy összeköttetéseit használja fel anyagi haszonszerzésre. Mindenképp elítélendő, de többszörösen elítélendő ez, ha a párttag követi el, minthogy a párttagság önkéntes és nem kötelező. Ám kötelező a párt törvényének: a szervezeti szabályzatnak betartása, polgári rangra tekintet nélkül. Hiszen a pártban csak egy rang van, -minden titulus nélkül; egyenlő jogokkal, kötelezettségekkel. Ez a rang pedig párttag. És hogy milyen tagja a pártnak, talán jő lenne ezt többször hallani a taggyűléseken, hangosan, úgy mint 30 évvel ezelőtt. Valahogy úgy: „egyenesebb legyen a gerinced!” Lehetne olyan erősen közbeszólni, hogy kihallatszon az utcára, az üzembe, a mezőre, hogy kint is megértsék: „meleg szív, tiszta kéz” jellemzi a kommunistát. Így méginkább sokasodnék a politikánkat értő és támogató emberek száma, olyanoké, akiket később a pártunk tagjaiként becsülnének és tisztelnének. Bocskai János
