Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

Ja ffa-fogadáson a képzőművészeti szakkor növendékei Romvári Etelka és Vágréti János tanítványaikkal Megkezdi munkáját az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének Alföldi Csoportja Békéscsabán Befejeződött a Magyar Földrajzi Társaság XXVI. vándorgyűlése Dr. Páris György (középen) MTA főosztályvezető átadja a szék­hazat dr. Pécsi Mártonnak. (Fotó: Gál) Folyó hó 29-én délután 16 órai kezdettél rendkívüli fogadáson vehettünk részt a békéscsabai if­júsági és úttörőházban. Az ün­nepeltek — kiket a képen is lát­hatunk — az ifjúsági ház képző- művészeti szakkörének legifjabb és nagyon tehetséges növendé­kei: Vágréti Tomi és nővére Tí­mea, Zöldhegyi Kati, Liker Eri­ka, Kraszkó Ági, Boros Lívia, Kuti Zsolt. Az 6 rajzaik, fest­ményeik vettek részt a III. Nemzetközi Debreceni Gyermek- rajzkiállításon. A kis alkotók fehérasztal-találkozóján jaffa, cola és cukor várta a gyereke­ket. Bencsik Попа igazgató meg­nyitója után Ambrus Zoltánné a városi tanács művelődésügyi osztálya nevében átnyújtotta a jutalmakat, szép könyveket. Az. ünnepeltek kissé megilletődötten vették át az ajándékokat, utána igyekeztek szépen inni a jaffát — s nemsokára felszabadult, ele­ven légkör alakult_ki. Papír, ce­ruza került elő, a gyerekek ké­résünkre rajzokat rögtönöztek: virágot, autót, tájat, embereket rajzoltak, sőt még egy fogorvosi rendelő is előkerült, közben be­széltek szakkörükről, önmaguk­ról, s természetesen kedvtelé­sükről, a rajzról. Liker Erika és Zöldhegyi Kati a harmadik osz­tályt végezték, Ősztől szakköri tagok. Közös témájuk: Petőii- versekhez készíteni illusztráci­ókat, de tájképeket is szívesen rajzolnak. Kedvenc színük a li­la. Erika élénken beszélt a Mun­kácsi Mihály múzeum egyik tár­latáról, élményeit mondta el egy “csodálatos rózsával kapcsolat­ban, melynek „épp olyan vonalai voltak, mint az életben”. Azt is megtudtuk tőle. ő hogyan bánik a színekkel: „addig keverem, amíg nem sikerül”. Azt hiszem a nagyok is így csinálják... Ka­tika arról tudósított, hogy az is­kolában „unalmasak a témák”, nem szeret másolni. Ezalatt a csendes Boros Lívia két kis raj­zot tett az asztalunkra. Kati Zsolt és testvére, Gábor, aki ugyan nem szerepelt Debrecen­ben, de szintén rajzol, s most ép­pen Zánkára készül képzőmű­vészeti táborba, egymás után ké­szítette vázlatait, vitáztak a „jói variálható színekről”. A rajzolá­son kívül az Utolsó Mohikán is szóba került. Vágréti Tomika, mint a me­zőny legfiatalabbj3 — szeptem­berben megy iskoláiba — igen ha­tározott emberke. Művészi ön­tudattal utasította vissza a ri­porter tolakodását a „most nem rajzolok” egyszerű^ kijelentéssel. Kedvenc elfoglaltsága a játék, önmagáról nehezen vallott, csu­pán annyit árult el, hogy ' „lova­kat és embereket szoktam raj­zolni, mert azokat szeretem”. Ennek bizonyításául mégis meg­tört a jég, a fogadás végén To-, mika rajzolt egy lovat lovassal. Azt mondjak, hogy minden művész egy kicsit gyermek, hát ha még valóban az is... Június 30-án délelőtt 11 óra­kor adta át Békéscsabán az MTA Földrajztudományi Kuta­tó Intézet Alföldi Csoportjának székházát dr. Páris György, az MTA I. főosztályának főosztály- vezetője dr. Pécsi Márton aka­démiai levelező tagnak, az MTA Földrajztudományi Kutató In­tézet igazgatójának. Dr. Becsei József, az MSZMP békéscsabai Városi Bizottságának titkára köszöntőjében hangsúlyozta a kezdeményezés jelentőségét, a helyi és országos fejlesztés ér­dekeit szolgáló regionális kuta­tások fontosságát. „Megyénk és közvetlen környezete az ország úgynevezett elmaradott területei közé tartozik — mondotta. — Ha ebből ki akarunk lépni, ak­kor olyan távlatokat kell meg­jelölnünk, amelyek ezt reálissá teszik.” Békéscsaba vezető testületéi egy éve fogadták el azt a vá­rosfejlesztési tervet, melyet szükségszerűvé tett a tény, hogy a megyeközpont felsőfokú sze­repkört kapott. Az ehhez szük­séges tudományos bázis kiépí­tésének első lépése a Földrajz­tudományt Kutató Intézet Al­földi Csoportjának létrejötte. Dr. Tóth József kandidátus, a békéscsabai csoport vezetője el­mondotta, hogy a csoport mun­kája kezdetben összetett felada­tok megoldását kívánja meg. Többek között foglalkozni kel! a mezőgazdaság és az ipar hely­zetével, a község- és Városfej­lesztés lehetőségeivel, a népes­ség és a társadalmi mozgás helyi jelenségeivel. Elsődleges céljuk a gyakorlatnak dolgozni. E cél érdekében távoli fej­lesztés; lehetőségek ie kívánato­sak: együttműködés az anya­intézettel, s a helyi szervekkel, szélesebb munkatársi gárda szervezése, geológiai, közgazda­n, — A kollégám, Csapó Gyula — mondta Bíró. — Ismerjük egymást — mondta halkan a lány. — Csak találkoztunk — mond. ta Csapó és mosolygott. — Ha­ragszik? — Nem — mondta kis gon­dolkozás után a lány —, a cse­lekedetek önmagukban hordják a jutalmukat is meg a bünteté­süket is. — Ez nekem bonyolult — mondta Csapó —. csak annyit mondhatok, hogy utána megáll­tam és szerettem volna maga után rohanni.,. Az ember néha ' csinál hülyeséget. Elszontyolodott. — De utána megtanított egy kisfiút a millecsinkvecsentóra. — Honnan tudja? A lény keresgélt a Sizemével a gyerekek között: — Ott van — és odahívta a ' gyereket- —r Megismered a bá­csit? A kisfiú azonnal rávagta: — Millecsinkvecsenito — és megfogta Csapó kezét. — Magfc, furcsa ember lehet — mondta elgondolkozva Krisztina. Elállt a szél, újra dolgozni kezdtek, Az iskolások egy ideig sági, szociológiai szakcsoport kiépítése. Ugyanebben az időben érifcez- ték meg a Magyar Földrajzi Társaság XXVI. vándorgyűlésé­nek vendégei Békéscsabára. A városi tanács nagytermében rendezett fogadás után az ifjú­sági házban ünnepi hangver­senyen vettek részt. Másnap délelőtt az ifjúsági ház nagy­termében került sor a tudomá­nyos előadásokra. A referátu­mok fő témája volt: a földrajz helye, szerepe a mai társada­lomban, valamint a földrajzok­tatás feladatainak elemzése. A tudományos ülést dr. Radó Sán­dor Kossuth- és Állami-díjas egyetemi tanár nyitotta meg, még nézték a repülést. BSró ssak az első leszállás után szállt ki a gépből — többé nem. Tud­ta, hogy Csapó mindig kiszáll és odamegy a tanítónőhöz. Egy ka­nyart rosszul vett, megcsúszott a gép, a laikus talán nem is vet­te észre, de Csapó felkiáltott: — A szentségit! — Valami baj van? — kér­dezte ijedten Krisztina. — Nem, nem, úgy látszik, ki­csit megdobta a szél. — Maguk barátok? — Azt hiszem, igen — mondta Csapó. — Szereti a barátját? — Nagyon rendes ember — válaszolta a férfi és elszomoro-- dott. A következő forduló után el­búcsúzott tőlük a lány. Bíróhoz oda kellett menni a géphez, mert nem szállt ki, csak akkor, amikor látta, hogy a lány bú­csúzni akar. Csapó kiszállt, azonnal. — Már megy? — Sietni kell a gyerekek mi­att. — Maga ugye, Verebesen ta­nít? — Igen. — Meglátogathatnám egyszer? — Hát, ha van kedve, persze­köszönetét fejezte fci a város és megye vezetőinek a szervezé­sért, majd a „Délalföld ' Atla­sza” térképet ajándékozta a városi tanácsnak. Délután a társaság városné­zésre indult, megtekintették a Munkácsy Mihály Múzeum ál­landó kiállítását, Doferovits Fe­renc festőművész és Kamp fi József szobrászművész tárlatát, valamint a békéscsabai szlovák tájházat. A háromnapos találkozó utol­só programja hétfőn gyulai és szanazugi látogatás, a gyomai Kner Múzeum és a békéscsabai Kner Nyomda megtekintése volt És az autós modorát hagyja ott­hon. Egymásra nevettek. — Legszívesebben már ma el­mennék — mondta Csapó. — Hát jöjjön — mondta ked­vesen a lány. ® * « * Este a többiek kocsmába ké­szültek, Csapó meg öltözködött. Bíró mogorván feküdt az ágyon, csizmás lábát a vaságy támlá­jára rakta. — Na, nem jössz? — kérdezte tőle Pálinkás. — Nem, nincs kedvem. — Mi bajod? — kérdezte Hu­szar csodálkozó arccal. — Semmi. Fáradt vagyok. Sötéten nézte Csapót, szeme résnyire szűkült. Csapó az ab­lakkilincsre .lógatott tükör előtt kötötte a nyakkendőjét — kicsit meg kellett roggyantania a tér­dét, hogy jól lássa a bogot — és dudorászott. — Mi az, apa. kiborultál? — kérdezte vidáman Bírót, de a másik nem is válaszolt. Csapó csodálkozva feléje fordult. — Dühös vagy valamiért? — Ha valaki szabálytalanul bokszok a harmadik mélyütés után leléptetik. Mehet a franc­ba. Csak ebben a rohadt életben nem. — Az életben, fiacskám, mély­ütésekkel kell dolgoznia. Itt a szabályosan bokszol ókat agyon­verik. Bíró hallgatott. — A feleségeddel van valami zűr? Erre sem felelt a másik, dü­hösen felállt és fel-le járkált s szobában —gié— Munkában » Kuli-testvérek (Fotó: Petrovsakai Pál) A Gyulai Építőipari Vállalat a felsorolt munkakörök betöltésére felvételt hirdet szállitásvezetői, normaellenőri, gyors- és gépiró, pénztáros Bérezés Kollektív Szerződés szerint. Jelentkezés személyesen vagy írásban július hó 15- ig a Vállalat Központjában Gyula, Henyei M. u. 19, 89722 —gte— «■■■»»■■■■■••»■es»*SB8SMB*B«EBsasess***assaeHe*s**etB*e***sse*BfiSBS-iSea*se®s**aMS*e»esesxeeeesaasisee*seeas* Ы9взав***в»веав*аа»**а*»« Lázár Ervin: — Kisregény —

Next

/
Oldalképek
Tartalom