Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra ííí Ámi a gyorsuló időn is átsugárzik A tótkomlós! tájház is M ár az is, hogy a Magyar Nemzeti Galériában ka­pott otthont a népi iparművé­szet kiállítása, rangot és elis­merést jelent. Nem mintha különösebben szüksége lenne a kiállított anyagnak arra, hogy a patinás hely fénye is emelje értékét, <nert népi iparművésre- tünk az elmúlt húsz esz­tendőben olyat produkált, melyre példát nehezen ta­lálni bármely művészeti ág — vagy közelebb : képző- művészeti ág fejlődésében. A galéria nagycsamökán áthaladva köszönti az érke­zőt a kiállítás stílusosan szép plakátja, és az emlé­keztető felirat: „A Népi Iparművészeti Tanács és a Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezetek Or­szágos Szövetsége húsz esztendős munkáját mu­tatja be ez a kiállítás. Azt szerepel a kiállításon a következetes tevékenysé­get tükrözi, amelyet a ma­gyar népművészet megőr­zése és korszerű továbbfej­lesztése érdekében végez­tek.” Az első, folyosószerű te­remben színes diaképek ra­gadják meg a figyelmet: az ország legszebb tájhá­zait látjuk. Közöttük ott van a tótkomlósi is. kül­ső és belső felvételekkel. A képek szomszédságában térképszerű tabló: „1953- ban 10 háziipari és nép­művészeti szövetkezetben folyt alkotó és termelő­munka. 1973-ban 38-ban!” Megyénkből közöttük a szarvasi szövetkezet, a bé­késcsabai szőnyegszövő, a gyulai és a tótkomlósi szö­vetkezet. Lehetne persze több is, hiszen — ha jól meggondoljuk — Békés gazdag népművészeti ha­gyományokban, és hogy más országrészek, tájegy­ségek sokkal több, gazda­gabb anyaggal szerepeltek ezen a kiállításon, az is intő jel, hogy a háziipari és a népi iparművészeti szö­vetkezetek szervezésével még nem jutottunk éppen­séggel a csúcsra. A várakozás vereti to­vább a látogatót ezen a roppant izgalmas kiállítá­son. Az első termekben a fafaragók színe-java mu­tatkozik be, élükön a Kos- suth-díjas id. Kapoli An­tallal, és az ifjabb Kapoli Antallal is. Remek mun­káik a kiállítás díszei. Nem véletlen, hogy tanul­mányok, könyvek jelentek meg róluk, munkásságuk a fafaragó népművészet fej­lődésére erőteljesen meg­határozó. Itt, ebben a te­remben találkozunk az el­ső megyénkben névvel: ßoros István népi ipar­művész Tótkomlósról hoz­ta el pompás faragott szé­két és lócáját. Van látnivaló! Csodála­tos dobozok, karikásosto­rok, busómaszkok Mohács­ról csengők, rézből készült pásztorbot-kampók, tük­rösök — őrzik és a mosta­ni ízléshez is igazítják a faragó népművészet sok­oldalú hagyományait. A következő termekben hímzések. Itt már a szí­nek is uralkodnak, a kife­jezés velük is bővül. Ren­geteg a kalocsai munka, és körben, a paravánokon eredeti kalocsai pingélás: Vén Lajosné a népművé­szet mesterének és Szvé- tek Antalnénak műve. Kar­cagi cifraszűr máshol, recs­ki palóc-falvédők. és ki­emelkedő, központi helyen egy orosházi hímzés: Sza­bó Imréné népi iparművész OVIezőkovácshaza) munká­ja. Keressük még a miein­ket: nem akadunk rájuk. Csak jóval később, a szőt­tesek termében Losják Már­tonná tótkomlósi népi iparművész remeke jelzi, hogy van alap errefelé is ahhoz, hogy a népi jpar- múvészet gyorsabban fej­lődjön, hódítson. Órákat lehetne eltölteni a kerámiák között, a me­zőtúri, karcagi remekek között, evidéki azonban itt sem található. Végül — a kiállításrendezők remek ötletességét bizonyítva — az utolsó teremben az új útakat kereső iparművé­szek alkotásai, a folklór és a népi díszítőművészet ih­letésében fogant bútorok, faliképek, kerámiák, hím­zések, a régi szépségek (huszadik századvégi át­hangolása. Kiforrott szép­ségű székek, faliszőnyegek és kísérlet-számba menő használati tárgyak; kétség­telen megnyilvánulásai annak, hogy a népművé­szet ereje századokon át- sugárzik és formálja az (emberek ízlését), és va­rázsolja hangulatossabbá, meghittebbé és harmoni- kusabbá az életet ma is, í gyorsuló idő különös szakaszában. Sass Ervin Szegfű Kárpáti Kamill Villan csuklódon a kis lánc s szád sarkában a hosszú szárú öröm — csitri — fogad közt egy szegfű — sötétben is villog, hosszan és külön. Reggel Réthy István Szárnyat bont az ablak, ébresztőt csördít a fény, lombok tejszagu csöndje telepszik füledre, újra megjön » remény* Bartóki József „ Utca ÚJ KÖNHVEK Kortársak, tudósszemmel — Új Móricz-sorozat — Huszárok története Gergely Sándor utolsó munkái közé tartozott az a regény, amelyet a Szép- irodalmi Könyvkiadó most jelentetett meg. A „Felsőbb osztályba léphet” a máso­dik világháború éveit idé­zi fel, de nem a frontok csatazaját, hanem azt, ami a hátországban, a fasizmus elleni munkásharcokban végbement. Ifjú. félig még gyermek, félig már felnőtt emberek a könyv fősze­replői, akik először ösztö­nösen, majd tudatosan vál­lalnak szerepet az illegális tevékenységben, s küzdel­müket, kalandjaikat ábrá­zolja az író, pergő ritmus­sal, együttérzéssel, a szemé­lyes emlékek átfűtöttségé- vel. Két kötet elbeszélés Ugyancsak a Szépirodalmi Kiadó vállalkozása a Mó­ricz Zsigmond összegyűjtött műveinek útnak indítása: a tervek szerint ez lesz a legteljesebb Mlóricz-soro- zat. Kezdetként az elbeszé­lések két kötete jelent meg, az első az 1900 és 1914 kö­zött. míg a második az 1915-től 1925-ig írt mun­kákat fogja össze. A pályakezdésnek tartott „Hét krajcár” előtti idő­ből több mint harminc el­beszélést vonultat fel a könyv az olvasó előtt, íze­lítőt és betekintést adva az írói szemléletalakulásába, a nyelvi és formai útkere­sésbe. A többi írás már művészete fegyverzetének birtokában mutatja az al­kotót, s tényként állapít­hatjuk meg, hogy a négy kötetre tervezett „Elbeszé­lések” a magyar irodalom becses kincseiként kerül­hetnek majd fel a könyves­polcokra. A vallomás kényszere Nem mindig jár együtt tudományos igényesség, tá­jékozottság és könnyed írás-tudás; Ortutay Gyula munkásságában meglelhe­tő. Tanulmányainak, emlé­kezésemet vázlatainak most közreadott kötete, a „Fényes, tiszta árnyak” a néprajztudóst éppúgy elénk állítja, mint a művészet-ér­tő. élvező olvasót, s a kul- túrpolitikust. Külön fejezet­be kerültek a néprajzi ta­nulmányok, így a nyíri, rétközi parasztmesékről szóló, az ifjúság és a fol­klór kapcsolatát vizsgáló, a népmese, a népdal jöven­dőjét taglaló. Egy másik csoport Radnóti Miklósnak szentelt írásokból áll, aki, mint a szerző vallja, élete „külön fejezete”. Portrék Szabó Pálról, Veres Péter­ről Szekfű Gyuláról, Ba­bits Mihályról, a szegedi évek felidézésének érdekes dokumentumai — sok más mellett ezek alkotják a kö­tetet. „Nekünk többnyire józan alázattal váüíalf hivatás, hogy költenünk adatott” — írja „Megszállottak” című versében Garai Gábor, s e józan alázattal vállalt hi­vatás testes dokumentuma, hangosan szóló bizonyítéka „A szenvedély évszakai”, az összegyűjtött versek. 1956-ban jelent meg első könyve^ híressé, ismertté a „Tűz-tánc” ciklus tette, s ma közéleti líránk jelesei között áll. Joggal, érdem­mel. Több, mint másfél év­tizedes pályájának nincs olyan szakasza, amikbr az Én-nél fejeződnék be szá­mára a látóhatár; a Mi iz­gatja, kényszeríti újra meg újra vallomásra, tanúság­tételre. A könyv — amely nagyjából időrendi beosz­tásban csoportosítja a mű­veket — tartalmazza Garai verses színműveit is, egye­bek között az „Orpheusz át­változásaiét. Ortutay Gyula és Garai Gábor kötetét szintén a Szépirodalmi Kiadó jelen­tette meg. Lovak, lovasok Témáját, kiállítását te­kintve egyaránt figyelem­re méltó albumot nyoma­tott ki a Corvina Kiadó. Nagyrévi-Neppel György könyve — „Huszárok” —' áttekinti e sajátos fegyver­nem történetét a nomád lo­vastól az • 1848-as magyar szabadságharc huszárjain át a kozákokig. A tömör, gazdagon illusztrált szöve­get fekete-fehér és színes nyomatok sokasága —■ mintegy 150 kép — követi,' elénk varázsolva a kaca- gányok, menték, a francia, dán, angol, s sok más ná­cióbeli huszárok színes vi­lágát, küzdelmeit. M. O. Sülé István Női arckép

Next

/
Oldalképek
Tartalom