Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
Táviratok Kuka vezetSibsz Kuba nemzeti ünnepe alkalmából dr. Fidel Castro Ruznak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Forradalmi Kormánya elnökének, dr. Osvaldo Dorticos Torradó- nak, a Kubai Köztársaság elnöknek üdvözlő táviratot küldött Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népiköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Péter János külügyminiszter dr. Haul Roa Gardát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét, Czinege Lajos honvédelmi miniszter Raul Castro Ruzt, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterét üdvözölte táviratban. Szadat-interjú , Kairó Szadat egyiptomi elnök az iráni televíziónak adott interjújában megerősítette, hogy folytatódik az eszmecsere Egyiptom és Líbia tervezett élesítéséről. A tárgyalások célja a szeptember 1 -i határidő előtt esedékes döntések kialakítása, különös tekintettel az államformára és az egyesülésről rendezendő népszavazásra. A tárgyalások alapját — kairói értesülések szerint — az egyesülés három lehetséges formájáról előterjesztett egyiptomi javaslatok képezik. A három koncepció közös vonása a fokozatosság. ami mindeddig ellenállásba ütközött az azonnali és teljes egyesülést sürgető Kadhafi líbiai elnök részéről Kadhafi lemondási kísérlete és a líbiai „egységmenet” Egyiptomba küldése a szakaszos egyesülés elvetésével volt egyértelmű. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az egyesülési tárgyalások következő, augusztus elsején kezdődő fázisában további szenvedélyes vitákra kerül sor. Szadat elnök az idézett interjúban kijelentette, hogy üdvözli Waldheim ENSZ-főtitkár közel-keleti körútját, de nem hiszi, hogy az bármiféle változással, vagy eredménnyel jár. Véleményét arra alapozta, hogy Izrael és az Egyesült Államok elutasítja Jarring ENSZ-megbízott 1971. február 8-i memorandumának megvitatását, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok annak idején támogatta az ENSZ-do- kumentum kibocsátását. Megtettünk minden tőlünk telhetőt a közel-keleti probléma megoldására — mondotta Szadat —, de nem kaptunk megfelelő választ Izrael és az Egyesült Államok részéről. * * • Szadat elnök kezdeményezése nyomon két bizottság alakult Kairóban a nemzetközi életben megindult enyhülési folyamat, illetve e folyamatnak az arab térségre gyakorolt hatásának tanulmányozására. Az egyik bizottság, amelynek vezetője dr. Kamal Abul Magid ifjúsági államminiszter, munkaokmányt terjeszt az ASZÚ, a szakszervezeti mozgalom, az egyetemi és tudományos intézmények testületéi elé a nemzetközi életben bekövetkezett változásokról. Eredményfelen a közös piaci országok külügyminisztereinek értekezlete Brüsszel Ismét nem született döntés Brüsszelben a kilencek közös piaci ország külügyminiszteri értekezletén arra vonatkozóan, nyújtsanak-e kártérítést a kilencek azoknak az országoknak, amelyek károsodnak a Közös Pme kibővítése következtében. Bár az érdekelt országok «zárna nem nagy, a döntést az nehezíti meg, hogv az Egyesült Államok is az érdekelte^ között van, s a Közös Piac több országa, mindenekelőtt Franciaország nem hajlandó kártérítést nyújtani Washingtonnak, azzal az indokolással. hogy más területeken viszont az amerikai kereskedelem jár jobban. A minisztereik ülésszakára ezúttal az Egyesült Államokhoz va’ó viszonv nyomta rá bélyegét. A hétfői koppenhágai politikai konzultáción éopúgy. mint a brüsszeli gazdasási témájú megbeszéléseken az érdekelt országok nem tudtak megegyezésre jutni arról, mi legyen az álláspontjuk a Washingtonnal folytatandó és végső soron elkerülhetetlen megbeszéléseken. A kilencek egv része úev véli. hogv Washington egvoldalú döntésekkel akarja érvén vesíteni szándékait, amint az a valuta- válság esetében történt, s ennek a közös piaci országok látnák kárát. A gazdasági kérdéseken kívül hasonló ellenállás mutatkozik az amerikai tervekkel szemben politikai téren. A tagállamok тёч;к csnnortia viszont — főként Naev-Britannia és az NSZK —’szeretne mielőbb meg- egvezésre jutni Washingtonnal minden füeeő ké''désben. Az ez- _ 7*1 kapcsolatos álláspontok üt- ; köztek össze mindkét mmiszte- ■ rí tanácskozáson, s a kilencek ! ezúttal csak egyetértésük hiányát, tudták rögzíteni. Brüsszelben szerdán kezdődött meg a közös piaci tagállam mok és 44 afrikai ország tanácskozása a kereskedelmi kapcsolatok kérdéséről. . Ä Vili. magyar békekongresszus és a moszkvai béke-világkongresszus előkészületeiről Az Országos Béketanács elnökségi ülése Szerdán ülést tartott az Országos Béketanács Elnöksége. Dr. Simái Mihály alelnök vezette a Belgrad rakparti néppíront-székházban összehívott tanácskozást, amelynek napirendjén а VIII. magyar békekongresszus és a moszkvai béke-világkongresszus előkészületeinek megtárgyalása szerepelt. Az ülésen részt vett Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője, Dr. Simái Mihály elnöki megnyitójában rámutatott arra, hogy a világhelyzet fő jellemvonása ma az események tartósabbnak ígérkező, a korábbinál határozottabb, konkrétabb pozitív fejlődése. Ez a tendencia történelmi jelentőségűnek nevezhető szerződéses megállapodások alapján érvényesül: a béke térhódítása irányába. Szólt egyebek között a biztatóan alakuló szovjet—amerikai viszonyról, az európai kontinensen érzékelhető pozitív változásokról. Sebestyén Nándorné főtitkári referátuma abból a gondolatból indult ki, hogy a békeerők moszkvai világkongresszusa, amelyre október 2 és 7. között kerül sor, minden eddiginél hatalmasabb seregszemléje lesz a nemzetközi biztonságért és a leszerelésért, a nemzeti függetlenségért, az együttműködésért és a világ békéjéért küzdőknek. Kifejezője lesz a világtalálkozó annak a földrészeken áthidaló mozgalomnak, amely fel rázza és összeköti ma a népeket, kiindulópontja lçhet egy új, még nagyobb fellendülésnek. A mosakvai világkongresszus tömöríteni kíván minden olyan erőt, amely — túl a Béke-világlanács programján és keretein — hajlandó küzdeni a békéért. A kongresszus összehívását a világhelyzet alakulása, a béke, a haladás, a szocializmus erőinek jelentős győzelmei, sorozatos sikerei, a békeerők előtt álló új feladatok megvitatása és a további közös lépések kijelölése teszi Indokolttá és szükségszerűvé. — A moszkvai világkongresz- szus döntő jelentőségét abban látjuk — hangsúlyozta Sebestyén Nándorné —, hogy az elért eredmények szilárd bázisáról kiindulva mozgósítani fog minden becsületes, békeszerető, jó szándékú, haladó felfogású, demokratikus gondolkodású embert, hogy létrehozza a különböző politikai és ideológiai nézetű békeszervezeteik és mozgalmak közös fellépésének feltételeit, kimunkálja további cselekvésük programját. — Jelentős feladatot ró a moszkvai világkongresszus hazai előkészítése a magyar békemozgalomra is. Ez az esztendő — a világ számos más országához hasonlóan — hazánkban is a moszkvai világtalálkozó hathatós előkészítésének éve. E célhoz csatlakozik a következő, sorrendben VIII. magyar békekongresszus előkészítése és megtartása is. A moszkvai seregszemlére készülődés fontos állomása, mintegy zárómozzanata lesz a magyar békekongresszus, amelyet szeptember 20—21-én rendeznek meg. Politikai, társadalmi és kulturális életünk . reprezentánsaiból, a békemozgalmunkban részt vevő társadalmi és tömeg- szervezetek, mozgalmak képviselőiből nemrégiben megalakult a béke-világkongresszus magyar előkészítő bizottsága, amelynek 52 tagja van, elnöke Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. A bizottság alakuló ülésén felhívásban kérte népünket a kongresszus céljainak támogatására. Felszólalt békemozgalmunk vezető testületének ülésén Jakab Sándor, aki az MSZMP Poiitikai Bizottságának nevében és megbízásából elismerést és köszönetét tolmácsolt az Országos Béketanács elnökségének, tisztségviselőinek és minden aktivistájának azért a fáradhatatlan, lelkes, odaadó munkáért, amelyet a békemozgalomban itthon és nemzetközi fórumokon végzett az MSZMP politikájának érvényesítéséért, kifejezésre juttatásáért. A felszabadító erők a kambodzsai főváros előtt Phnom Penh Phnom Penhtől И kilométerre ostromolták szerdán a felszabadító fegyveres erők a rezsim csapatainak állásait, miközben az amerikai vadász, és nehézbombázók változatlan hevességgel támadták a felszabadított területeket. Az ausztrál és a brit nagykövetség után most már az Egyesült Államok nagykövetsége is felszólította állampolgárait, hogy akiket nem köt hivatalos teendő Phnom Penhhez, saját biztonságuk érdekében hagyják el a kambodzsai fővárost. A Lón Nol-rezsim — írja az UPI — szemmel láthatóan minden tekintetben utolsó tartalékait veti be. Most már a közalkalmazottakat is egyenruhába bújtatják, és amolyan gyorstalpaló tanfolyamokon sajátíttatják el velük a fegyverhasznála. tot. Lon Nol. a rezsim elnöke kedden megnyugtató hatásúnak szánt beszédet intézett a főváros lakosságához. Azt ígérte, hogy „erélyesen, intézkedésekkel” fogják biztosítani a főváros védelmét, s „az ellenségnek nem fog sikerülni áttörni a védelmi gyűrűt”. Az elnök beszédét a rádió több alkalommal sugározta, szavait azonban — mint az AFP megjeevzi — időnként teliesen a’nyomla az ágyúdörgés hangja. 1953. július 26 : «sea«•■•■■••«««£•«•«*•• Támadás a Moncada ellen 2 I ÉkÁ'iüf ! 1973, JÚLIUS 26. HA A SANTIAGO de Cuba-i Hotel Versaillesből végigtekint az ember a városon, azonnal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival vetekedő magas épületek a jellemzőek. San- tiagóban a lágy dombokon a buja trópusi növényzet és a pálmák csendes villákat takarnak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így elgyönyörködik a látványban, arra gondol, a váró* Oriente tartomány Kuba történelme során mennyi nyugtalanságot takart. Végtére is Orientéből indul ki Kuba egész gyarmatosítók elleni történelme. Nem véletlen tehát, hogy Fidel Castro és fiatal forradalmártársad a forradalmi hagyományokban gazdag Orientât választották a diktatúra elleni támadásuk első színhelyéül. Bayamóban és Santiago de Cubában lendül támadásba F idei Castro 1953. július 26-án Batista parancsuralma ellen. 1953-tól a Fidel Castro Ruz vezette csoportnak „Július 26” mozgalom lett a neve. 1953. július 25-ével megkezdődött Santiago de Cubában a háromnapos Fiesta, a karnevál. 25-éü uélután es este mintegy ISO fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közepette nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a Siboney farmra, a gyülekezőhelyre szállították. Az a tény, hogy a diktatúra teljében ennyi fiatalt az ország egyik végéből a másikba vitték, fegyverzetről, egyenruháról gondoskodtak számukra, kiképezték őket a harcra, s mindezt anélkül, hogy bárki is felfedezhette volna, önmagában is nagy teljesítmény. A VÁROSTÓL 17 km-re áll a farmépület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház egy nagyobb kerttel. Ábel Szantama- ria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elöl a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10 órakor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Batista-katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt. Konspirációs okokból a forradalmárok túlnyomó többségét Havannából és a nyugati országrészből szállították Santiago de Cubáha, anélkül, hogy tudtak volna, mi célból érkeznek. A farmházat sem hagyhatták el a támadásig. _ Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepődött. A támadás tál etikája a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamói figyelemelterelő művelettel kezdődött és öt óra tizenötre tűzték ki. ELINDULÁSKOR Fidel rövid beszédet mondott, amelynek befejező szavai a következőig voltak: „Ha győzünk, va3óra váltottuk José Marti álmait. Ha legyőznek bennünket, amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek, akik követni fogják.” A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Mioncadához, mint húsz esztendővel ezelőtt Fidél és társai. Valami másra számítottam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból, hiszen egy frissen festett szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: Július 26-ról elnevezett városi iskola. Meglepetésem nem sokáig tartott. kísérőim ugyanis közölték, hogy a forradalom után más egyéb kaszárnyákhoz hasonlóan, a Moncadát is iskolává alakították átj Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két évtizede az előretolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva elkiáitotta magát: „Nyissanak utat a tábornoknak!” Miközben az őrök sápadtan vigyázzba kapták magukat, a meglepett zsoldosok kézéiből a gépkocsiból kiszálló harcosok kivettét géppisztolyukat. A cél ugyanis az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Azonban az előzetes számításba beleszólt a véletlen. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett Ebben a kavarodásban az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszólaltassa a riasztó csengőt, s néhány másodperc múlva a Moncada laktanya folyosói és kapui megteltek félig felöltözött géppisztolyukat szorongató Ba- tista-zsoldosokkal. Időközben a gépkocsik összeszaladtak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mindehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb részét szállító gépkocsik. tekintve, hogy nem ismerték a várost, eltévedtek és nem érkeztek meg időben. A MEGLEPETÊSSZÈRÜ támadás adta lehetőség elveszett, s a revolverekkel és karabélyokkal felszerelt forradalmároknak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokká! szemben. A harc elszigetelt akciókra, rtior-
