Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-13 / 162. szám
Megsúgom Harsog a Yarsavjanka » Felkészülés a tiszthelyettes-avatóra Tegnap reggel Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján lakók zene- és énekszóra ébredtek. A Központi Tiszthelyettes Iskola végzős hallgatói'a régi forradalmi munkásindulót a Varsavjan- két énekelve vonultak a Jókai Színház elé a Március 8 térre — ahol július 15-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik az avatási ünnepségük —, hogy vé- gigprófoálják azokat a mozzanatokat, amelyeket vasárnap a nyilvános avatóünnepségen kell végrehajtaniuk. Az első próba már jól sikerült, minden bizonnyal vasárnap impozáns katonai ünnepségnek lehetnek szemtanúi az avatandó tiszthelyettesek szülei, hozzátartozói Békéscsaba és a megye azon lakói, akik részt vesznek a ! már hagyományosnak számító I nyilvános tiszthelyettes-avatón. Szerelik az olajos mosótornyot (MTI Fotó: Érez! K. Gyula — KS) Magának ~ 11. hogy ebből következően, hogy Zalaegerszegen aszfaltgyárat építenek nemcsak az aszfalttermelés volumene növekedik, hanem más is következik. Az aszfaltból út lesz, az út mentén az ÁFOR üzemanyagtöltő- állomásokat nyit. Az utakon megjelennek a gépkocsik, az ÁFOR-állomásokon a kútkezelők, s ezzel kezdetét veszi egy olyan folyamat, melynek végterméke — esetenként — egy embertípus, akit aszfaltbetyárnak szoktunk nevezni. Emlékezzen csak a Kék fény egyik korábbi adására, amikoris megszólaltatták azt a fiatalembert, aki bérelt személygépkocsival járt éjnek idején „munkába” (igy mondta!) az aszfalton, hogy kirabolja azokat a páncél- szekrényeket, amelyekben az aszfalt melletti ÁFOR-kutak kisebb-nagyobb bevételét őrizték. De ne példálódzunk avas példatárból, amikor vadonatúj is van kéznél. Letenyén öt benzin- kútkezelő több mint három évig a saját zsebére gazdálkodott, s nem kis haszonnal, mert tevékenységükkel 638 ezer forint kárt okoztak a népgazdaságnak. Ha hiszi, ha nem, amikor ezt a hírt olvastam, rögtön azt kezdtem számolgatni, hogy vajon mennyi aszfaltot lehetett volna ebből az összegből előállítani? És azt is megsúgom, hogy miért pont erre gondoltam. Azért, mert ebből az aszfaltmennyiségből simábbá, vagy teljesen simává szeretném varázsoltatni azt az utat, amit úgy szoktunk nevezni, hogy belső ellenőrzés. Mert mitagadás ennek az útjai ma még nagyon kacskaringó- sak, hepehupásak, kifürkészhe- tetlenek, s szép számmal tarkítják egyirányú utcák, és zsákutcák. Ebből kifolyólag nem is csoda, hogy olyan sokan eltévednek, irányt veszítenek, * csak a vádlottak padján döbbenek rá arra, hogy nem jó úton jártak. Maga szerint, hogy • lehetne ezen segíteni, hogy lehetne a bajt, a nagyobb bajokat megelőzni, elkerülni? Ha nem veszi szerénytelenségnek, nekem van egy használható ötletem, amit most közkinccsé teszek. Javaslom, hogy azokat a sárga és piros lapokat, melyeket az elkövetkezendő bajnoki labdarúgó-mérkőzéseken már úgysem használnak figyelmeztetésre, adják át az ÁFOR ellenőreinek, s azok sorra- rendre mutassák fel azokat a bírók határzottságával, ott, ahol már a legkisebb gyanúja is fennáll annak, hogy baj van az „aszfalt” körül. Szilárd Ádám ÉPÜL AZ OLEFINMŰ 27 vállalat közös munkájával i . I építik Leninvárosban a 250 ezer tonna etilén kapacitású olefin-1 művet. Jelenleg a berendezések szerelésénél tartanak. Az olefinmű üzemszerű termelése 1975 elején indul meg. Az épülő olefinmű. Békés тэдуе Ipcrcz 1944—45-ben 2. Nyolcszáz helyen nyolcezren dolgoztak Á megyei Iparfelügyelőség felmérése szerint Békés megyében 1944 őszén 18 iparcsoportban 815 gyári üzem és kisipari műhely működött, amelyekben ösz_ szesen 7588 dolgozót foglalkoztattak. Közülük 87,8 százalék a termelésben. 5,5 százalék az irányításban és szervezésben tevékenykedett. A munkások 45 százaléka volt nő — ez a magas arányszám a megyei ipar szerkezetének egyik legfőbb sajátosságát, a könnyűipari ágazatok túlsúlyát mutatja. Békés megyében az iparból élt a lakosság közel 15 százaléka. Egy másik sajátosság, hogy az egy telephelyre jutó átlagos munkáslétszám mindössze három iparcsoportban haladta meg az ezret: я fonó. és szövőiparban. az élelmezési és élvezeti cikkeket gyártó iparban s az építőanyagiparban dolgozott a munkások háromnegyede. A munkaerő az építőanyagiparban, valamint a fonó. és szövőiparban koncentrálódott legjobban — az összes ipari telephelyek 7,7 százalékában dolgozott az összmunkás'étszám 45,4 százaié, ka. Az élelmezési iparban egy telephelyre átlagban mindössze öt fő jutott — pedig a megyében itt összesen kétezernél is többen dolgoztak. Az élelmiszer- ipar malom, és darálóipari szék. tora területileg rendkívül szétszórt volt, csuoán Békéscsabán, Gyulán. Mezőberényben. Orosházán és Szarvason alakultak ki jelentősebb termelési centrumok. A megyeszékhely legnagyobb malmai 1944 végén átlagban és összesen háromszáz munkást foglalkoztattak. Az István Gőzmalomban száztizenhárman. Kovács Mihály és Pál Gőzmalmában hatvannyolcán, a Hungária Malomban hatvanan. Flamm Mik- sáné Gőzmalmában negyvenen dolgoztak. e'entősebb élelmiszeripari üzem volt a száznyolcvan munkást foglalkoztató gyulai Stréberl-féle kol. bász-konzervgyár. s az ugyanitt működő Dehydro zöldségszárító, ahol százhatvanan dolgoztak. A békéscsabai Bameválban háta száz munkás baromfit és tojást dolgozott fel. s a háború előtt vadhús-kivitellel is foglalkozott az üzem. A nagyobb vállalkozások közé tartozott a Békéscsabai Sertéshizlaló RT és a Réthy_ féle cukorgyár. Orosházán az Élelmiszer- és Terménykiviteli Vállalat, valamint a Magyar Mezőgazdák Telepe, Pósteleken a gyümölcsfeldolgozó. Nagyszénáson pedig a Vitafix tápszergyár. Az élelmiszeripar üzemi szektorában az ipari munkásság 19— 20 százaléka dolgozott. A kenyér. és szódagyártás, az olajütés, a tészta-, szesz, és ecetgyártás kisipari méretekben folyt. A megye textiliparában — az üzemek teljesítőképességét és a munkaerő nagyságát tekintve egyaránt — a gyáripar volt a meghatározó. Ez Békéscsabán, Gyulán és Mezőberényben koncentrálódott. Itt dolgozott a bejegyzett 49 megyei üzemből a 13 legnagyobb — .összesen két és fél ezer munkással. A 11 békéscsabai üzemben több. mint ezerhatszázan. Gyulán félezren, Mezőberényben kétszázhúszan dolgoztak. A megye iparának fontos része volt a 25 telephelyen összesen 1351 dolgozót foglalkoztató építőanyagipar. Ezen belül a tégla, és cserépgyártás 12 telephelyen folyt — közülük tíz 1945 áprilisában még nem dolgozhatott energiahiány miatt. Országosan ismerték a teljes foglalkoztatottság mellett ezernél több munkást alkalmazó, 1908-ban alapított Bohn és Tár. sai TetÖcserép és Téglagyár RT-t. valamint, az egyik legrégibb. 1917-től ' részvénytársasági formában működő Csabai Gőztégla Társaságot. Ezek az üzemek az ország újjáépítésének is fontos letéteményesei voltak- Együttes teljesítményük — 1945 áprilisi adat szerint — elérte az évi 9,3 millió darab téglát és a 27 millió darab cserepet. A nyomdaiparban 1944 végén negyedszáz — a megyeszékhelyen és a járási székhelyeken működő — nyomdát tartottak nyilván. Gyomán dolgozott a ti. pográfiát művészetté fejlesztő Kner_csa,’ád, Békéscsabán az ugyancsak nagy hírű Tevan Andor nyomdája — az utóbbi a gyomaihoz hasonlóan hetven munkást foglalkoztatott, 1944 augusztusában leállt s csak 1945 márciusában indult meg ismét. 1945 februárjában egyébként csak nyolc, májusában azonban már tizennégy, más források szerint tizenöt nyomda működött ismét. Kilenc üzemben foglalkoztattak húsznál több alkalmazottat. A z ipar károsodását, a ter. melést gátló tényezők bénító hatását mutatja, hogy 1945 márciusában a bejegyzett ipartelepek és kisipari műhelyek száma az 1944- ben nyilvántartottaknak csak mindössze 6,9 százalékát tette ki. A bénultság még szembetűnőbb. ha figyelembe vesszük, hogy az újonnan bejegyzett üze. тек egy része nem volt működőképes. S még a működő üzemek, sőt ágazatok termelésé, re is a megszakítottság volt jel. lemző. 1945 júniusában a működő üzemek 39 százaléka hiányos felszereléssel dolgozott s mindössze 29 százalékuk érte el a háborút megelőző teljesítményt. 1945_ben a megye iparában — Békéscsabát leszámítva — mindössze kétezren tevékeny, kedtek. Békéscsaba 21 bejegyzett gyári üzemében 1945 januárjában összesen ezerhatszázan dolgoztak — szemben az 1944-es kétezer- nyolcszázas létszámmal. A város ipari üzemeinek 63,1 százaléka szenvedett valamiféle károsodást. 10,5 százaléka pedig teljesen üzemképtelen volt. A működő telephelyek irányítása megfelelt a követe’ményeknek — 21 üzemből 19-nek az élén szakember állt. A dolgozó üzemek, valamint kisipari műhelyek többsége az újjáépítést és a lakosság ellátását szolgálta. Kisebb részük pedig — 1945 májusában például tizennégy üzem és műhely — a szovjet frontnak termelt főként textilárut és élelmiszert, húst és őrleményeket. Az ország fel- szabadulásáig szovjet ellenőrzés alatt állt a Rokka Kötöttszövőgyár és a Hubertus Kötött és Szövöttárugvár RT is. Ezek nyersanyagellátásáról a szovjet hatóságok gondoskodtak. Dr. Réti R. László (Folytatjuk) Д Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet felvételre keres festő és asztalos szakmunkásokat Mind a két. munkakörbe férfi segédmunkásokat A szövetkezet minden héten szabad szombatot biztosít. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a szövetkezet központi telepén, GYULA, ZRfNYI'TÉR 1—2 SZÁM alatt Reisz József szem. vezetőnél. 2637 1973, JULIUS 13.
