Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

Hunyadi a Várszínházban Darvas József drámájának ősbemutatója íz év teüt ей azóta, hogy a gyulai vár­ban, fent az öreg- torony tetején elő­ször szállt az esti égbolt felé a fan­fárok hangja, és a város későbbi nagy fiának, Erkel Fe­rencnek híres dal­lamát idézte. Idézte egy nemzet sóhajtását, megtartó hitét: „Ha­zám, hazám, te mindenem Annak is tíz éve, hogy egy szín- házi rendező álmait megértették azok, akiknek megértő akarata - segítsége az emberek igaz szol­gálata egyben; tíz éve annak is, hogy nem maradt torzó еёУ gyö­nyörű terv, melynek kultúrát gyarapító, szellem©! formáló, embert nemesítő erejét érezzük immár egy évtizede. Jubileumi ősbemutató volt eb­ben a várban július 6-án, és illő, ha ez a bemutató kapja a leg­több szót, a közönség-hívást. Mégis kikívánkozik a szemlélő­ből, a jubileum részeséből a még mindig ritkán érezhető nagysze­rű érzés: ennek a városnak mos­tani vezetői tudják a szép szó erejét, hitük szerint tartják jó­nak anna> segítését, és nem fu­kar a szívük, ha százezreket кеи adni arra, hogy álmok valósággá legyenek, a legszebb, amit oda­álmodni lehetett a 600 eves, vérzivatart, halálhörgést es kob­zosok énekét őrző falak köze: a színház varázslatát. Emlékez­zünk csak, hiszen jubileumkor nemcsak megbocsátható, hmem kőtelező ez: egyetlen esztendő, vagy inkább egyetlen rövid ^ósz és tál elég volt ahhoz, hogy 1964 tavaszán már szervezzék-megva- lósítsák azt, amit a. dubrovmki ünnepi játékokon járt rendező hozott a város ele: ^8Уen szín­ház a végvár udvarán! Milyen könnyű é- egyszerű ezt tíz eez- tendó idő távolából elmondani, de valóban ilyen egyszerűen tör- tént! A gyulai várszínház úgy | született, mint a régen várt gyermek, jöttét hírelte minden­ki, el'következése természetes volt. És most, július 6-a után né­hány nappal, az évtizedes jubi­leum ünnepélyes hangulatát es egy ritka szép színházi élmény varázslatát hordozva, szóim le­hetne az elmúlt bemutatókról, lehetne összegezni a törekvése« megvalósulását, azt, hogy a.z el­felejtett, magyar történelmi drá­máknak mennyire vált otthoná­vá és messzire hangzó fórumá­vá ez a várszínház; hogy az el­múló tíz esztendő után jogos-e még tartani ezt az elvet, vagy változtatni rajta; hogy friss его, friss gondolat, koncepció szük­séges-e egy évtized után; mindezt más alkalommal es mas helyeken feltehetően azok is megteszik, akiknek megtenni kö­telességük, és akik tíz evvel ez­előtt is tudták: oda kell állni a ió ügy mellé, mert ezrek es százezrek érdeke, a magyar szm- házkultúra gazdagodásának ér­deke az. Tehát ezekről máskor. Most a szép, emlékezetes ünnep marad­jon csak: a jubileumi ősbemuta­tó, melyen Orosháza szülötte, a kétszeres Kossuth-dijas író, Darvas József Hunyadiját látta a várudvari nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség. A dráma születése közismert. A Művelődésügyi Minisztérium, a Békés megyei tanâc* és a gyu­lai városi tanács közös és meg­hívásos drámapályázatot hirde­tett. Ennek ösztönzésére válto­zott át az író 1938-ban megjelent A törökverő című történelmi re­génye Hunyadivá^ történelmi drámává. A feladat nagy súlyú: regényből drámát transzponálni- alkotni. a legnehezebb vállalko­zások egyike. Számos példa Ы-j гоп'-ítja, hogy regények dramati-i zálása milyen nehéz, hogy az) egyik műfajban testet öltött té-1 ma ellenáll a másik műfajnak, és ritkán válik az eredetivel azonos értékűvé, vagy még si­keresebbé. A törökverő és a Hu­nyadi esetében megkockáztat­nám azt a megállapítást, hogy . az írói szándék, látásmód, Hunyadi János egész forrongó korának és önmaga iszonyú küzdelmeinek testetöltése erőteljesebbé vált a drámái feldolgozás által. Nem­csak a vizuális varázslatról van itt szó, nemcsak arról, hogy a fél évezredesnél is öregebb falak között olyan puritán és valósá­gos díszletre-környezetvilágra találtak az életrekeltett hősök, melyet kőszínházban megoldani sokkal nehezebb lesz, hanem ar­ról is, hogy egy országot for­máló nagy ember szemünk lát­tára idézi meg önmagát abból az évszázadból, amikor a hely, ahol mi, késői utódok figyeljük őt, várrá magasodott. , Lehet, hogy túlzás a helyszín­ről ennyit szólni, de a gyulai várszínház egyik alapvető vonz­erejéről beszélünk akkor, ami­kor ezt az átérzett-átélt hangula­tot öntöm újra szavakba, ami­kor figyelni hívom a minden­kori nézőt arra is, hogy a hós, aki a színpadon szól, és a vár körülötte egyazon történelmi at­moszférát sugároz, kelt életre a színházi élmény sehol másutt meg nem ismételhető, csodájá­val. Tisztelettel kérem az olvasót, ne várjon most e hasábokon szo­rosan vett szakmai értékelést a drámáról, a rendezői elgondolá­sok megvalósulásáról és a szí­nészi játékról, engedje meg in­kább hogy egy hetek alatt ki- kovácsolódott alkotó együttesről, közösségről — melyben ott van az író, a rendező, a színész, a díszlet- és jelmeztervező, a szín­padmester és a legutolsó fák­lyavivő statiszta is — nos, erről i az alkotó közösségről, műhely- j ről mondjam ki legelsőbb az őszinte, igaz szót: kitűnő! Any- nyirs odatették minden tudásu­kat erre az előadásra, hogy né­hol — bocsánat a könnyű kis I Wollmuth Frigyes rajza felhőért — a kevesebb is több lett volna. Ez azonban minden­féle nagy akarások természetes velejárója kiiktatni nagyon ne­héz, mert az ember nem is tud­ja, hol kezdje, hiszen minden leírt szava, minden rendezői öt­lete, színészi gesztusa kedves gyermek, megválni tőlük majd­nem lehetetlen. Miszlay István tizedik rende­zése ez a gyulai várszínházban. El kell ismerni : tizedszerre is tudott újítani. Jószerével vala­miféle szintézis ez a rendezés, kilenc eddig bemutatott törté­nelmi dráma legjobb ötleteit hozta el, és adta mind a Hunya­di előadásához. Nagy küzdelmet vívott a rengeteg színváltozással, forgószinpados kőszínházban sem könnyű az ilyesmi, hát még itt, ahol a díszlet-elemeket kell forgatni, átállítani, újakat be­hozni. másikat kivinni, és mind­ezt sötétben, csendben. A csend az ritkán sikerült, a nagy jövés­menés bizony kizökkentette a nézőt, és újabb percekre volt szüksége, míg visszatalált az előadáshoz A dráma központi hőse Hu­nyadi János. Telitalálat volt a színész kiválasztása. Paláncz Fe­renc kitűnően építi fel a mély­ből egy nemzet élére eljutó, nagy akaratú ember élete-útját, önemésztő küzdelmeit az öntelt és önmagukon kívül semmi más­ra nem figyelő bárókkal, nagy­urakkal szemben, és súlyos csa­tározásait a hódító oszmán bi­rodalommal, csatározásait nem­csak a harcmezőkön, hanem ön­maga lelkében is, az „ides or­szág" felismeréséig. „Ti vagytok az ides ország! Ti, a népek! Ti vagytok a hitnek igaz védelme! Legyen néktek érette segedelem és biztatás." Óriási lángú üstökös enyészik el ezekkel a szavakkal Nándorfe­hérvár alatt, a nagy diadal után, mely fél évszázadra megmen­tette az országot a török hódí­tóétól. Paláncz robusztus, tűzzel ötvözött, okosan ravasz, nagy-' szerűen emberi Hunyadi. Jan­kónak is az, János kormányzó­nak is, a kaszás népet hívó-vá- ró-szerető Hunyadinak is! Említettem, hogy az előadás szép közös alkotómunka ered­ménye. A taps a végén minden­kinek szól. Az író, a rendező és a címszereplő mellett mégis ne­ve és kiemelkedő szerepe van a sikerben Szersén Gyulának, Fo- nyó Istvánnak Cilii Ulrik hite­lesnél jóval nagyobb értékű megformálójának. Pap Évának, Tyll Attilának, Bicskey Károly- nak, Szoboszlai Sándornak, Kö- rösztös Istvánnak, Lengyel Já­nosnak, Holtai Jánosnak^ Iványi Józsefnek Fekete Tiboriak és Tolnai Miklósnak A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Vágvölgyi Ilona tervezte, hűség­gel a korhoz, amelyet megjele­níteni segítenek. Sass Ervin Másodszorra virágzik az akác A csapadékos és jó meleg nyári idő hatására megyénk kü­lönböző tájain másodszorra vi­rágzik a fehérakác. Különösen a Békéscsabától Kondoros felé vezető országút mentén látni sok olyan akácfát, amelynek lombkoronáján messzire virít a sok szép virág. A másodszori virágzásból származó akácfürtök nagyságra és illatra hasonlíta­nak a májusi virágokra. Az idő­sebb emberek — főként az egy­kori pásztorok — bőséges má­sodszori akácvirágzásból tartó­san szép őszre és jó kukorica- termésre következtetnek. Gondos {elkészülés, jobb ellátás - Háromnapos ellenőrzés az idegenforgalmi területeken Az illetékes kereskedelmi fel­ügyelőségek a múlt hét végén a fővárosban, a Balatonnál, a Mátra és a Bükk környékén há­romnapos összevont vizsgálatot tartottak. Az Országos Keres­kedelmi Főfelügyelőségen, a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályán, a megyei kereskedelmi felügyelőségeken kívül részt vettek a vizsgálatok­ban a KÖJÁL és a KERMI szakemberei, a vállalati és a társadalmi ellenőrök; a fogyasz­tói érdekvédelem szempontjából fontos rendelkezések érvénye­sülését vizsgálták. A tapasztala­tokról az Országos Kereskedel­mi Főfelügyelőségen tájékoztat­ták az MTI munkatársát. A háromnapos ellenőrzésen 350 — próbavásárlással is egybekötött — vizsgálatot tar­tottak: egyebek között ellenőriz­ték a strandokon a kereskedel­mi és vendéglátó munkát, az élelmiszer- és a zöldség-gyü- mölcs-boltokat, az iparcikk­üzleteket, a magánkereskedőket, a megyei rendőrkapitányságok pedig külön a fiatalkorúak és az ittas egyének kiszolgálására vonatkozó rendelkezések végre­hajtását. Az ellátással kapcsolatos ta­pasztalatok egyértelműen ked­vezőek. A kereskedelem az ide­genforgalmi szezon idejére a korábbinál nagyobb gonddal ké­szült fel az élelmiszer-, a zöld­ség- és gyümölcsellátásra. A kötelező menüszolgáltatást az ellenőrzött üzletek többsége be­vezette. Az élelmiszenke- resikedelemben megfelelő, a vendéglátó üzletek közül azonban a presszókban ke­vésbé megoldott a reggelizte­tés. A fővárosban, a Mátrában és a Bükkben örvendetesen ja­vult az italok és az élelmiszerek hűtése. Nem mondható el ugyanez egyes balatoni hely­ségekről. Sok helyen változatia- nul kifogásolták az ellenőrök, hogy nem adnak számoló­jegyzéket a vendégeknek. Az ellenőrzések mintegy két­harmadánál gondos kereskedel­mi vendéglátó munkát állapí­tottak meg, előfordult azonban néhány kirívó és tudatosnak mi­nősülő szabálytalanság, amit azonnal megtoroltak. A hiányos­ságok általában kisebb összegű többletszámolásban, főleg ha­mis mérésben merültek (ki. Az ellenőrzések alapján az illetékes hatóságok különféle intézkedé­seket hoztak a helyszínen. Így például több helyen fagylaltot, főtt tésztát semmisítettek meg, s közegészségügyi hiányosságok miatt azonnal bezáratták az Utasellátó hatvani éttermét. Uj mederbe terelik nyugati határ foly ónk , a Pinka egyik szakaszát Űj szakaszába lépett nyugati | határfolyónk, a Pinka több éve folyó szabályozása. A hazánk j területére négyszer be, s ugyan- | ennyiszer kilépő kanyargós víz- | folyást a magyar és az osztrák I vízügyi szervek összehangoltan [ szabályozzák egy korábbi meg­állapodás értelmében. Egyik sza- I VOLÁN 8. sz. VÁLLALAT ' (elvételre keres TEFU és MÁVAUT gép­kocsivezetőket. segédmun­kásokat. gumijavító szak­munkásokat. valamint da. rabáru-rakodókat. Munkába járáshoz ingyenes autóbuszbérletet biztosi, tunk. Jelentkezni: Békés, csaba. Szarvasi út 87. Munkaügyi önálló Osztá­lyon lehel 206074 kaszán mindkét oldalon új me­derbe terelik. Az új magyar és osztrák nyomvonalat az ősszel kapcsolják össze a közös határ­szelvénynél. Magyar oldalon húszmillió fo­rintot költ a Nyugat-Dunántúli Vízügy) Igazgatóság a Pinka rendezésére. Medréből 360 000 köbméter földet emelnek ki, a korszerűen kialakított új part­szakaszokba, s a mederbe 15 000 köbméter terméskövet építenek be. Jelenleg hatvanszázalékos készültségi foknál tartanak. A mederből kitermelt hatalmas mennyiségű földet gépekkel szétterítik a folyó mentén. 5 1973, JÚLIUS 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom