Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-12 / 161. szám
Magyarok a Kilimandzsárón Békés megye Ipara 1944—45-ben 1. Romok, munkaerőgondok, nyersanyaghiány Utolsó hegymászó-tréning a Fekete Sziklán — itthon. (Esztergály Keve felv. — KS) T A földrajzban járatosak tudjak, hogy чдп Afrikában egy vulkán, amit a múlt század híres magyar tudósáról, Teleki Sámuelről neveztek el. Ezt a „keresztapaságot” hazánlkfia azzal érdemelte ki, hogy elsőként jutott el a Kilimandzsárón az öröik hó határáig, megmászta a Mount Kenyát, és ő fedezte fel Afrika két nagy sóstavát, és a róla elnevezett vulkánt is. Most, csaknem egy évszázaddal később 17 magyar indul el, hogy meghódítsa Afrika hegycsúcsait. Egyikük sem számít arra ,hogy nevét beírják majd a tudomány nagykönyvébe, mégis hihetetlen szorgalommal, kitartással készültek az elméleti és gyakorlati tudáist követelő expedíciós feladatra. Kik ezek a vállalkozó kedvű emberek, akik igazi amatőrökhöz illő lelkesedéssel, de profikhoz méltó hozzáértéssel állították össze expedíciójuk programját? Valamennyien — egy kivételével, aki hivatásos gépkocsi- vezető — a Magyar Turista Szövetség különböző egyesületeinek kipróbált tagjai. Budapesti és miskolci, ózdi és dorogi turisták. A legtöbben műszakiak ,van közöttük fizikai munkás, technikus, néhányan diplomás mérnökök, egy pedig, aki a tolmács szerepét is betölti majd, számítástechnikai tudományos kutató. Az expedíció egészségügyi felelőse természetesen orvos. — Ötödik éve készülünk erre i É a 120 napos útra — mondja Orbán Pál, aki , az Egyesült I Villamosgépgyár elektrotechni-1 kusa és egyben az expedíció vezetője. — Néha úgy érzem, hogy talán nehezebb volt eljutni az indulásig, mint feljutni majd a sok ezer méter magas hegycsúcsokra. Magyarországon nincsenek hagyományai a korszerű hegymászó expedícióknak. Igyekeztünk minden tapasztala- , tot megszerezni könyvekből. Végigtanulmányoztuk korunk nagy j hegymászóinak naplóit, és köz-, ben állandóan gyakoroltunk is. Noha sokan kinevettek bennün- | két, sőt a kabaréban tréfát is j írtak rólunk, mert a pilisi he-j gyekben tréningeztünk, mi azonban nyugodtan állítjuk: fel- készülten indulunk a nagy út- j ra. Merre visz a magyar Afrika- expedíció útja? A Szuezi-csatorna lezárása óta Közép-Keletafrikát csak a j Jóreménység fokának körülha- . józásával lehet megközelíteni, j Az expedíció ezért választotta a szárazföldi utat. Autón indulnak és keréken teszik meg az utat, egészen Rijekáig, a jugoszláv tengerparti kikötőig, ahonnan a MAHART egyik hajója átszállítja az expedíciós autókat Egyiptomba. Az emberek repülővel utaznak Kairóba. Onnan ismét az autókkal in- j dúlnak végig a 800 kilométeres í Nubiat sivatagon. Khartum után Es a eél — a Kilimandzsáró GVrn Fotó Külföldi Képszolgálat — KS) keletre fordulnak és átvágnak Etiópián, a fővárosig, Addisz Abebáig. Rövid pihenő után tovább Kenyába, Nairobiba, ahol megkezdik a felkészülést a Mount Kenya csúcsának megmászására. Ezt az 5200 méter magas hegyet csak amolyan bemele- gítének szánják, s aztán következik az igazi nagy cél: a Kilimandzsáró. Addig azonban újabb 1000 kilométert kell autózniuk; keresztül Tanzánián, hogy tábort verhessenek közvetlenül a hegycsúcs alatt. Az expedíció tagjái jól tudják, hogy nem valami ünnepélyes sportrendezvényre indulnak. Ütjük során komoly veszélyekkel kerülhenek szembe. Tanzániában és Kenyában már elég barátságos emberekre számíthatnak a magyar Afrika- utazók, legföljebb néhány kiéhezett oroszlán akad az útjukba. Mindenesetre valamennyien gyakorolták a célbalövést és fegyvert ig visznek magukkal. Ami az útviszonyokat illeti, nem lesz könnyű legyőzni a sivatagot. Komoly próbatételt jelent majd a homoktengerben néha elvesző utakon való közlekedés. A lényeg azonban mégis csak a hegymászás. A Kilimandzsáróra fel lehet jutni egy háromnapos „kitaposott”, viszonylag könnyen járható úton is.'4 A magyarok azonban azt tervezik, hogy alpinista aranydiplomával térnek haza erről az útról. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az égbenyúló sziklafalat a legnehezebb oldalról másszák meg. Az expedíció tagjai már megkapták a különböző oltásokat, a poggyász is készen áll a csomagolásra. Nagyon sok mindent kell elhelyezni az autókon, hogy semmiben ne legyen hiányuk. Köziben fel kell készülniök arra is, hogy amikor majd autó nélkül, gyalog indulnak neki az útnak, kevés holmival a hátukon, jól bírják a hegymászást. A tervek szerint a magyar Af- rika-expedíció július második felében induL Pálos Miklós B ár az el’enforradalmi rendszer pusztulása, ha. zánk félszabadulása meg. nyitotta a társadalmi, gazdasági és politikai felemelkedés zsilipéit, e felemelkedést súlyos, le_ küzdésre váró nehézségek akadályozták. Többek között a megye iparában is. E nehézségek lényegében három csoportba sorolhatók : — a döntően anyagi természetű problémák; — a személyi jellegű problémák; — a szervezeti keretek adott történe’mi helyzetből következő hiányából, illetőleg csak részbe, ni meglétéből, vagyis az iparirányítási mechanizmus kiépület- lenségéből eredő problémák. Az anyagi természetű nehézségek a fejlődést akadályozó té_ nyezők közül legsúlyosabb volt az ipar egészére bénítóan ható nyersanyag-, 'energia, és fűtőanyaghiány, valamint a termelőeszközök — gépek, kéziszerszámok. felszerelések — hiánya. Az úthálózat károsodása, a szá’_ lítóeszközök hiánya, az országos és helyi áruforgalom szinte százszázalékos bénultsága. a pénzviszonyok romlása, a hihetetlenül magas árak, a közbiztonság konszolidálatlansága ugyanakkor súlyosan akadályozták a gyorsan kimerülő raktár, készletek újbóli feltöltését s ugyanígy a fokozott igénybevé. telnek kitett termelőeszközök, gépek és alkaltrészek beszerzését is. Mindezen körülmények, valamint az, hogy az iparhoz me. gyénkben különösen szorosan kapcsolódó mezőgazdasági ter. mêlés is visszaesett, elsősorban a gyári szervezettségű, üzemszerűen termelő, gépi tehcniká- val, erőgépekkel felszerelt, te. lephelyenként húsz munkásnál többet foglalkoztató, tehát az esetünkben az ipari bázis ge_ j rincét alkotó ágazatokat sújtot. I ták. A fonó-, szövő, és ruházati ipart, az é’elmiszeripart, az él- t vezeti cikkeket gyártó ipart az építőanyagipart, továbbá az energiatermelő ipart és a nyom daipart . S ezek együttesen alapvetően akadályozták az iparcikkek eló. állításában. я lakosság ellátásában időszakunkban — éppen a gyáripar nagyarányú bénultságából eredően — fokozott je_ Véletlen találkozás Az őrvezető pontosan egyéves katona volt, amikor ellenőrzőbe indult. Ugyan milyen események történnek majd a szolgálatban? — morfondírozott magában Szelezán János, a gyulai várfürdő egykori gépésze. Huszonegy óra volt. Az őrvezető az újszegedi kendergyár közelében járt, amikor a volt Tisza-hídnál két gyanúsan viselkedő fiatalembert látott. Azok is észrevették a határőrt. A Tisza-parton késő este is sokan járnak még. Sétáló fiatalok otthonról munkába sietőik, vagy munkából hazaigyekvő nők és férfiak. A sok ember között persze nem könnyű megállapítani, hogy ki milyen céllal, szándékkal közlekedik este a Tisza mentén. Az örvezető viszont egy év alatt sok mindent tanult, tapasztalt a határőrségnél. Az ellenőrző járőr megállt és a két fiatalembert figyelte. Azok pedig állandóan a határőr felé leskelődtek. Szelezán a fiúk felé indult, hogy igazoltassa őket Arra azonban csak egy j óra múlva került sor, amikor | a „nyúlcipőbe” bújt fiatalokat1 — mert elfutottak —, sikerült ! fülöncsípni. A személyi igazolvá- nyokjból megállapítást nyert, j hogy S. I. és J. E. a gyulai ipari- ! tanuló-intézetből érkeztek a déli határra és mindketten nyugatra akartak szökni. Az éber őrvezetővel való beszélgetés közben azt is megtudtuk, hogy Jancsi a határőrségnél nem csak ellenőrzési feladatokat szokott ellátni, hanem KISZ-titkári minőségben is tevékenykedik. És örömmel újságolta, hogy bevonulása előtt a gyulai iparitanuló-intézetben is alapszervezeti KISZ-titkár volt. — A határőrségi vagy a területi KISZ-alapszervezetek munkájában minőségi különbséget tapasztaltam — állapította meg —, a határőrségnél ugyanis pezsgőbb, színesebb és tartalmasabb ifjúsági munka folyik, ami nyilván a szervezettség és a szigorú fegyelem következménye — hangsúlyozta a KISZ-titkár. — A KISZ-tagok többsége szívesen végez társadalmi munkát, A KlSZ-ailapszervezetünkben egyébként a legeredményesebb munkát — jegyzi meg jogos büszkeséggel —, a Békés megyeiek végzik. Nevezetesen: Gyebnár Károly és Szaszák Péter békéscsabai, Nánási Sándor körösladányl, Buruzs András szeghalmi fiatalemberek. A négy Békés megyei nemcsak a határszolgálatban jeleskedik, hanem az alegység működési területén élő fiatalok honvédelmi nevelését is eredményesen segítik. Gazsó Béla lentőséggel bíró. igen sok ter. melési ágazatban működő kis- és' kézműipari műhelyek terme, lését is. A z ipar helyzetét felmérő korabeli iratanyagban gyakran ismétlődtek hasonló tartalmú megállapítások : ..a nagyobb vállalatok, üzemek és a kézműipar általános és súlyos üzemanyag és nyersanyaghiánnyal küzdenek”, „az ipari munka részben anyaghiány mi. att csaknem teljesen szünetel”, „az élelmiszerüzemek, a malmok üzemanyag és felszere’és hiányában csak nagy nehézsé. gek leküzdése árán tudnak üzemelni. tudják a kenyérszükségletet biztosítani”, ,_a Soroksári Textilipari RT Mercur Szövö- dé.iéből a németek a hajtószíjakat, a gépeket és a nyersanyag got elhurcolták”, „a Rokka Kötszövőgyárat 1944. november elsején német repülőtámadás ér. te. telitalálatot kapott, sok gép és szerszám pusztult él”. „1945. június 26-án a Hubertus Kötött- és Szövöttárugyár RT anyaghiány miatt leállt”, „az iparosok szakmájukban munkanélküliek, ké váltak a nyersanyag, a szerszám, az alkatrész és a megrendelések hiánya miatt”, „az iparosok és a kereskedők az anyagbeszerzést csak személyesen, leginkább kocsin vagy kézil erővel tudják csak lebonyolítani”. S a háború okozta személyi veszteségek és a gyakorlott munkaerő hiánya is akadályozták az ipari termelés újraindulását. A Rokka körülbelül kétszáz—kétszázharminc, a Bohn Téglagyár pedig nem kevesebb, mint kilencszáz—kilencszázötven munkást volt kénytelen nélkülözni. Nagy gondokkal küzdött a kis. és kézműipar. Mindezt az is nehezítette, hogy a gyáriparban foglalkoztatott szakem. berek — tulajdonosok — egy része elmenekült. A szervezeti keretek hiányosságai nagy feladatot róttak a demokratikus szellemben újjáalakuló közigazgatás gazdaság^ szervező, iparirányító tevékenységében dolgozókra. Mindenekelőtt fel kellett mérni az ipar károsodását, a bénultság mértéj két, a működő meg’evő kapacitását, s az újjáépítéshez rendelkezésre álló erőforrásokat; meg kellett szervezni a lakosság lehetőségekhez mért élelmiszerj és iparcikkellátását; biztosítani kellett a termelés nélkülözhetetj len személyi, dologi és szervezeti feltételeit, tevőlegesen elő kellett segíteni s ösztönözni az e feltételek megteremtésére irá. nyúló kezdeményezéseket. Mindezen feladatok sikeres megvalósításának egyik fontos személyi biztosítéka volt, hogy Szobek Andrást, a megyei munkásmozgalom régi harcosát az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány 1945. januárr 20-i hatállyal főispánná nevezte ki. A hivatali apparátus korabeli — az ipar állapotával, a termelés helyzetével foglalkozó — felmérései, jelentései minden hiányosságuk mellett tükrözik az ipar szerkezeti sajátosságait is. Ágazati megoszlását, teljesítőképességét, területi elhelyezkedését valamint a háborús károsodást és a termelés fejlődésének tendenciáját. Ebből következően mind a főispáni iratanyagból, mind az ipari termelés megindításában közvetlenül érdekelt Szövetséges Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottsághoz küldött jelentésekből, a megyei Kerületi Iparifelügyelőség okmányaiból, valamint a községek közgyűlési jegyzőkönyveiből egyaránt az tű. nik ki: Békés megye az újjáépí. tés első szakaszában csak meglehetősen egyoldalúan fejlett, hí. ányos szerkezetű, alapvetően kis. és középipari jellegű, rái adásul я háborús károsodásoktól erősen sújtott iparra támaszkod. hatott Dr. R. László ÇFolytattuk)
