Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
71 fotóművész 200 alkotása a gyulai emlékkiállításra Gyulán augusztus 20-án Székely Aladár-emlékkiállítást rendeznek, amelyre hazánk minden tájáról érkeznek művészfotók. Az idén minden eddiginél nagyobb az édeklődés; a pályázatra 71 művész 200 alkotása érkezett bç, a zsűri 158 kiválóan sikerüVfi művészfotót válogatott ki a tárlatra. Sok a remekül sikerült portré, de művészfotósaink széles körű érdeklődésére jellemző, hogy sokoldalúan mutatják be hazánk fejlődését az ipar. a mezőgazdaság és a kultúra területén egyaránt. Fekete foglyok Jászladány határában két rendellenes színezetű fogolyra bukkantak. A két mezei szárnyas normális „terepszínű tollazatából csak a vörösbamás fa- roktollaik őrizték meg a környezethez jól alkalmazkodó színeket, testük többi részét bogár- fekete tollazat borította. E ritka — egyébként öröklődő — jelenség me'anismus néven ismert a tudományban. Ha a különleges, látványos számyasvadak nem pusztulnak él, s jó fészkelőhelyre találnak, szaporulatukból eredően további fekete egyedek előfordulása is várható a környéken.- Páva-kör alakul Tótkomlóson A Röpülj Páva-mozgalom és a népdalok kedvelői Tótkomlóson is elhatározták, hogy Páva-kört alakítanak. Lugosi Mátyás, a szlovák általános iskola igazgatója, a hosszú évtizedeken át híres komlósi Kossuth Dalárda volt karnagya a mozgalom egyik szervezője. A tótkomlós! Páva-kör a tervek szerint ősszel tartaná első összejöveteleit. Tércfig érő dús fű az egykori „bíbickocogón* Gazdag ierntési ad a fe/újitoii ősgyep a Körösi Állanti Gazdaságban „Ha egyszer ideje engedi és valami érdekeset szeretne látni, jöjjön el hozzánk, de lehetőleg májusban’' — invitált barátságosan kora tavasszal Bacsa Vendel, a Körösi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, s hozzátette: „Nem bánja meg!...” Újságíró kíváncsiságom nem hagyott nyugtot. 6 így a napokban Bacsa elvtárs társaságában határszem,’éré indultam a gazdaság kőszigeti kerületében, A látvány valóban lenyűgöző volt A felújított ősgyepre méltán büszke a gazdaság szakember- gárdája, A múlt és a jelen érdekes kontrasztja tárul elénk. Az Alföld szikes tájaira jellemző, terméketlen ősgyepből több százholdas táblát eredeti formájában ismerhetünk meg. Bár még május közepét ír a naptár, már vörösödik a fű színe, a gyér legelőn, alig tud valamit összeszedni a juhnyáj. Más állatfajta képtelen legelni az apró fűszálakból. Általában május végéig kiég a gyep. A szemben levő nagy táblák azonban bámulatba ejtenek. Elsőnek a frissen felújított terű’etet néztük meg. Gyönyörűen elmunkálták a földet s szépen, egyenletesen kikelt a réti csen kész, az angol per je és „Kapelláró vezetésével, máj május hetedikén, megalakult a festő, és mázolóbrigád. Biikát visszahozattuk. Szelíd. Kicsi és Kés kedvvel fogadták a parancsot új munkabeosztásukról. Első megbízatásuk: a műhely - épületek kimeszelése kívül-be- lül. Elég nagy munka. Az igazgatóval abban állapodtunk meg, a felügyelők lehetőleg csak messziről és főként észrevétlenül figyeljék őket, a közelükben ne mutatkozzanak. Ne érezzék magukat elítéltnek a fiúk, s ha annak js érzik magukat, ne emlékeztessük Őket erre unos-untalan, vagy legfeljebb akkor, ha az elkerülhetetlen. Kapelláró, ha csalódni fogok benned, én itt tovább nem maradhatok. Nem lesz más hátra, mint állóhajóra kérni magam, ahol az ember hallgatja a csöndet és felsóhajt a tenger utáni vágyakozásában. Rajta fiúk! Föl a vitorlákat a becsület, a szabadulás felér A hosszú derekú műhely- épületbe besüt a nap. Bútorzata az udvaron, rissz-rossz szerszámpadok, szerszámok, zömük rozsdás, egy múlt századbeli fúrógép, megannyi ócskavas. Kétágú létrák a falak mellett, középen a padló nylonnal letakarva, rajta papírzsákokban festék, mellette vödrök, ecsetek, meszelőík, szőrük félig-meddig kihullva. Kapelláró, spaknival a kezében a mennyezetet kaparja, időnként leszól a létráról a másik háromnak, (kiadja az utasítást, vagy egyszerűen csak magyarázatot fűz a ténykedéséhez, Bika, Kicsi és Kés egyik cigarettáról a másikra gyújtanak. a csomós ebír. Lassan beborítják az üde zöld levelek a földet. A másik táblában — korábbi telepítés — járvasilózók dolgoznak, rendkívül sűrű. átlag 65 centi magas a fű. Alig győzik lehordani a bő termést. Zöld állapotban első kaszálásra 100— 110 mázsát ad holdja. Még beljebb 150 holdon magfogó táblát alakítottak ki, hogy a gazdaság további ősgyep felújításához magot állítsanak elő s segítse, nek más gazdaságoknak is. — A tervszerű felújítást 1968_ ban kezdtük — magyarázza az igazgatóhelyettes. •— Azelőtt évente mintegy 6 mázsa szénaértéket adott egy hold ősgyep. most 35—40 mázsát. Egyrészt legeltetjük, amire nincs jószágállomány. ott szénát, szilázst, illetve keveréklisztet, állítunk elő a bő termésből. Mindenképp rendkívül értékes takarmányt; kapunk. Kiszámoltuk, hogy mag. fogás esetén holdanként 4—4,5 ezer forint a tiszta jövedelem, zöldetetésnél pedig 3000. Érdeklődésemre, hogyan sikerült ilyen szakszerűen felújítani a terméket’en ősgyepet, Bacsa elvtárs ekképp válaszolt: — A Karcagi Talajművelő Kutató Intézettel közösen végez, tűk a felújítást. Különösen — Elég az örömökből srácok. Segítsetek, egyedül nem győzöm — szól, és Bikára néz. — Gyere segíts! — Ne törd magad. Ráérünk — feleli Bika az invitálásra — Sok ám ez. Három nap legalább, ha reggeltől estig csináljuk, akkor is. Bika megfogja a spaknit. — Ne úgy fogd — tanítja Kapelláró —, az egész tenyereddel. Így. Nem fárad el any- nyira a kezed. — Na és, ha elfárad? Hosszú, egyenletes húzásai nyomán a nedves faltörmelék vastag szőnyeget terít a padlóra. Bika komótosan felkapaszkodik a létrára, önkéntelen mozdulattal megkapaszkodik a csúcsában, amikor a régi tákolmány meginog alatta. — Nagy a súly. Sokat zabálsz — szól fel Kicsi. — Kusss! Kapelláró Kicsinek is kiosztja a munkát, ne szövegeljen annyit. — Ott a malter Kicsi. Elég a szájtátásból. Megkevered egy kis homokkal, vigyázz, oda legyen az eszed, amit csinálsz, szépen a réseket, finoman, mintha mindig ezt csináltad volna Nem vagy te olyan sü- ! két, mint amilyennek kinézel. \ — Lejön a létráról, segít a ; habarcsot elkészíteni, meg is ! mutatja, hogyan fogjon hozzá. | — Te meg mit bámulsz ott? ; Az üres vödrökbe vizet — nő- j gatja Kést, — de előbb keverd " meg a maltert, ott azt a darabot teljesen be kell vakolni, lehullott az egész. CFolytatjuk) Csontos Imre tudományos főmunkatárs segített sokat. Ök vizsgálták meg a talajt, az ő javaslatuk alapján határoztuk meg azt is, hogy milyen fajta füvet vetünk az ősgyepre. Egyrészt hagyományos esőztető módszerrel öntözzük, a másik részén a karcagiak által szerkesztett önjáró öntözőberendezés üzemel. Természetesen nem boldogultunk vo’na másképp, ha a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság meg nem építi a körösladányi I. öntözőfürt póhalmi oldalágát, ami nekünk öntözővizet biztosít. Szó volt arról is, hogy a felügyeleti szervek készséggel segi_ tenek. Eddig csaknem egymillió forint állami támogatást kapott a gazdaság ősgyepfelújításhoz. Természetes nem bántam meg, hogy kimentem. A dús füvet látva, eszembe jutott, hogy tudományos kutatóktól, vezető beosztású szakemberektől hallottam: hazánkban több, mint 200 ezer holdra tehető a gyengén termő ősgyep, rét. legelő. A Kö_ rosi Állami Gazdaságban jól bevált módot érdemes volna minél nagyobb területen elterjeszteni. Bacsa Vendel mintha csak a gondolatomba olvasna, búcsúzóul megszólal: — Amint látja, nagyon megéri az ősgyepfelújítás. Mérhetetlen nagv tömeget ad kiváló minőségű takarmányból az egykori bíbickocogó. A gazdaság valamennyi ősgyepét felújítjuk fokozatosan de ezzel nem elégszünk meg. A Karcagi Kutató Intézettel közösen kidolgozzuk az ősgyepfe’újítás zárt rendszerét. A jól bevált technológiát ajánljuk majd azoknak a gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek. akik hasonló talaj- és éghajlati adottságokkal rendelkeznek. Természetesen évről évre több fűmaggal is szolgál a gazdaság. Az értékes magot az Országos Vetőmagterme! tető és Ellátó Vállalat hozza forgalomba. Az invitálást köszönöm, a látottakat készséggel közreadom. Remélem, pár év múlva több gazdaságról írhatok hasonló beszámolót. Ary Róza Uccu neki, „csabai MÁV”! A cím első felét „Uccu neki, Póstelek” kocogó-mozgalom felhívásából kölcsönöztem. Hogy miért? Az talán a későbbiekben kiderül. Most vagyok aztán bajban, hogyan folytassam tovább írásomat. Szeressem a MAV-ot? Dicsérjem? Dédelgessem úgy, ahogy ők a kedves utasokkal teszik? Nem szereltem az általáno- sítást, ez esetben sem tartom helyesnek, hogy a MÁV dolgozóira ráüssem a sorozatos hibák bélyegét. A miniszterv hivatalfőnök dolga az, hogy dicsérjen, díjazzon, előléptessen; becsülje meg a közösségi magatartást. De hétköznapiasan szólva: semmit sem ér az erkölcsi megbecsülés, amit csak a fölöttes asztal mögül elhangzó dicséret ad. Keveset ér a díszes oklevél, a hozzá járó kézfogásokkal, ha a kézfogó és megbecsülő nem a közösség elismerését fejezi ki. Keveset ér, ha nem ünnepi és alkalmi tolmácsolója egy közíté- letnek' egy folyamatos közvéleménynek — jelen esetben a kedves utasok közítéletének. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évben is sokszor vettük célba a személyvonatok késését, különösen az Orosháza—Békéscsaba között közlekedő ingázó vonalon. Válaszként: „Az utasok elnézését kérjük” soha sem maradt el. Az is kétségtelen, hogy mindennek ellenére a kifogások, késések száma nem csökkent, hanem a legjobb esetben változatlan. Ahogy ez június 7-én is történt. A Békéscsabáról Orosházára 16,38 órakor induló szerelvényt 16,20 órakor állították be a negyedik vágányra. (Most már hol az elsőről, hol a másodikról, hol a negyedik vágányról indul). Igaz, hogy a „piros zászlós úr” — ahogy mi utasok nevezzük — óva intett bennünket a rohanástól, mondván: van még idő bőven. Neki lett igaza! A vonatvezető ki tudja miért, ezen a napon 17,18 órakor kapott engedélyt: uccu neki, Orosháza... és bekocogtunk 18,12 órakor az orosházi vasútállomásra. Persze kedélyes fickók vagyunk mi, mindennap ingázók; vigasztaltuk egymást. Mégis szerencsésebbek vagyunk, mint a lóvasút idejében a drága magyar testvéreink, akik a 36 kilométeres utat biztos nem tudták megtenni két órn alatt — mi már erre is képesek vagyunk! De félre a tréfával! Hisszük, hogy a szakma óriás többségében lévő szorgalmas dolgozók ugyanúgy nehezményezik az ilyen eseteket, mint akármelyik utas. Azt hisszük azonban, hogy most már itt volna az ideje az erélyes rendcsinálásnak. Nagyra értékeljük a MÁV csabai állomásán a becsületesen dolgozó nők és férfiak munkáját, legtöbbjének személyes magatartását is. Éppen ezért azt szeretnénk, ha olyan pontos és figyelmes kiszolgálói lennének az utasoknak, ahogy az az ünnepi aktusokon szokott megfogalmazódni. Ebben mutassanak példát. Rocskár János •■■•■•■■■■■■«■■■•■■■■■asaaBMBa«aHaaBBuaaBBa»aBaaBaaasaaBsaBBaaasBB£B9B9B9eiiBaaeBaaaaci« Huszonöt éves az Úttörövasút Kalauz Az Orosháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 35 sz. mg. szaküzlete, Orosháza, Ady Endre u. L sz. (elvételre keres férfi és női kereskedelmi eladókat, anyagmozgatás céljára segédmunkásokat valamint fiú- és leánytanulókat. A 28. sz. vasárubolt (Orosháza, Kárpát u. 1. sz.) 3 segédmunkást. Jelentkezés: a helyszínen, vagy az ÁFÉSZ kér. főosztályán, Orosháza, Táncsics Mihály u. 20. sz. x a vonaton. Az Európa-szerte ismert Budapesti Úttörövasút az idén júniusban ünnepli fennállásának 25. éves évfordulóját. A Szé- chenyi-hegy és a Hűvösvölgy közötti 11 ki’ométeres szakaszon hét állomás és egy megálló van, A mozdonyvezetésen kívül minden forgalmi feladatot úttörők látnak el szakemberek felügyelete mellett. Az elmúlt negyed-- században hatezer pajtást ké-j peztek ki vasutas és postás feladatok elvégzésére és 15 millió 200 ezer utast szá’lítottak a vonatok. A jubileum alkalmából hat — egyenként 450 lóerős Die_ sel-mozdonjíf kapott az Úttörő- vasút és a Ságvári-lieeti állomást a leglkorszerübb állomások mintájára — ún. MÁV integra, dominó biztosító berendezéssel szerelték saL