Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
életnek tanulunk, Lugosi Mátyás, a tótkomlós« szlovák általános iskola igazgatója ül velem szemben. Óráról érkezett, két értekezletre készül. Délután fél kettő van már, az első értekezlete kettőkor kezdődik, a második négykor, a tanácsnál. Tudom, hogy sokat tapasztalt ember, jó pedagógus. Mondják, hogy legalább olyan jó vezető. Természetes szinte, hogy őt bízták meg az orosházi járás igazgatói munkaközösségének irányításával is. Mégis, hirtelen azt tervezem, hogy lemondok a beszélgetésről. A jó ügy azonban Lugosi Mátyást nem engedi pihenni, , és arra sem gondok talán, hogy a tanórák után, fél kettőtől kettőig még ebédelnie is kellene, mert ez egyszerű biológiai szükséglet; aztán kettőtől ki tudja meddig tart az első tanácskozás, és mennyi idő marad az újságírónak négyig, a második, értekezletig? Mégis maradt. Témánk: az általános iskola. Az elmúlt, és az új tanév. Mondja, hogy az új tanév dolgaival rengeteget foglalkozik. Mindenki. Hiszi és tudja, hogy a testület is. Közös úgy, nagy ügy. Az új tanév végeredményben újból kísérleti tanév lesz. (Ezt mintha kissé rezignáltan mondaná, mégis rengeteg hittel. Nem új dolog, hogy kísérleti...) A lényeg, és ezt körbejárjuk hosszú percekig, egész beszélgetésünk fundamentuma: az oktató iskolától el kell jutnunk a nevelő iskoláig. Problémák tömkelegé következik itt. Címszavaknál többre jutni két értekezlet között, csak úgy lehet, ha a sok közül kiválasztunk egyet-kettőt. Az összefüggések úgyis dialektikusak. Ha erről beszélünk, amarra is vonatkozik. Igaz-e, hogy túlterheltek a gyerekek már az általános iskolában is? Igaz, mondja Lugosi Mátyás, és azonnal indokol. A tanterv még mindig maximalista. Ki kell mondani és nem kerülgetni. Ugyanakkor az általános iskolások nagy része példának okáért nem tud jói olvasni! Miért? Mert a tantervi túlterhelés következtében nem jut idő az olvasás gyakor- J Vására. Sem az iskolában, sem otthon. Otthon meg azért, folytatja, mert már az általánosban annyi házi feladatot kapnak a gyerékek, mint régen a gimnáziumban kaptak, Ellenőriztem a napköziben. Meglepődtem. Máshol is mondják, hogy két óra alatt sem készülnek el a házi feladattal. Ez egyszerűen tarthatatlan! És nem is célravezető. Két és fél órás házi- feladat-készítés után marad-e még friss erő a gyermekben ahhoz, hogy — például — verselemzéssel, történelemmel, vagy bármi mással foglalkozzon? Nem is válaszolok, mert a válasz egyértelmű. Sokféle doígok sűrűsödnek ebben a házifeladat-ügyben is. Szaktanári sovinizmus, faliglá- tás, „csak az én tárgyam a fon- tos”-szemlélet, és legkevésbé a közös munka akarása, az egyön- ] tetű oktatási, nevelési módszer, j Jól mondta az egyik megyei ta- j nulmányi . felügyelő: „A tan- | anyag végrehaj tásában nincs szakmai sovinizmus.” Hozzátenném: nem szabad, hogy legyen. Más. A kevesebb az oktatás- ban-nevelésben is könnyen lehet több. Például, ha jobban odafigyelek, ha tanulmányozom a tananyagot, amit meg kell ta- | nítánom, könnyen eldönthetem magam is: mire ninçs szükség? Miféle lexikális tényeket, számokat, adatokat hagyhatok el anélkül, hogy az egész megértését ne csorbítsam. Még másképpen: hogy az egész, az ösz- széfüggések megértését elősegítsem. Ha ilyen tanár vagyok, már sokat tettem a túlterhelés csökkentéséért. Igen ám, jegyzi meg magában az újságíró, de mi van akkor, ha a szakfelügyelet történetesen éppen azt követelj — ezer példa van erre! — amit az illető tanár elhagyni jónak tartott? Megbírálják? Olyan is volt, hogy kioktatták dolgai végzéséről,.. Vagy ebben is lesz változás? Az igazgató nem hallotta eze- j két a belső kérdéseket, tapasz- j talatait összegezte tovább. A | gyerekek kérdezési technikáját kell fejleszteni, mondja. Olyan 1 tanórát tartani, ahol a tanuló kérdezni is merészel, sőt ter- j mészetes, hogy kérdez. Hogy sokat kérdez! Mert ugyebár a ne- \ vélendő aktivitása nélkülözhetet- len. Az oktatástan egyik alapelve, kikerülni pedig éppen a nevelő iskola megteremtésében nem lehet. De ez már más téma. maradjunk a megkezdettnél. Lugast Mátyás olyan tapasztalati igazságokat sorol, amelye- [ két minden pedagógus tud, ismer. Az már más kérdés, hogy alkalmaz-e? Csak egy-kettő ezek közül: a pedagógus a gyér-1 mek meglevő tudására építse a j további ismereték nyújtását; amit a gyepek nem ért, sosem tanulja meg... Üj módszerek szükségesek, új szemlélet (vagy tálán a sokat hangoztatott teljes megvalósítása) és a szem- iéletesség elvének kiteljesítése. Ez az, ami viszont anyagi kérdés elsősorban. Általános iskoláink szertárai szegényesek. Több tízmillió forint kellene ahhoz, hogy a korszerű követelményéket megközelítsük. Né- ' hány milliónk már most lesz erre. Lugosi Mátyás iskolájában még filmvetítő gép sincs! Kölcsönöznék a község másik iskolájából, de azoké meg régóta rossz. Szeretnének — többek között — egy eléktrovariát, 13 ezer forint, és minden elképzelhető kísérlet bemutatható vele. Szeretnének, hangsúlyozza. Átlagosztályzat. Azt mondják, az életben nincs 4,6-es munkás, vagy paraszt, vagy éppen alkotóművész. Hogy a jegyekért folyó harcot ezzel js csökkenteni kell, említi az igazgató. Ami még fontosabb: mindenkiben van valami kiemelkedő adottság, tehetség. Ezt segíteni, formálni, fejleszteni már az általános iskolában kell. A pálya megválasztásának előkészítése is ezt követeli, meg egyáltalán: az iskola az életre készít. Van egy latin közmondás, régen iskolák jelmondata volt, ma még inkább az lehetne: Non scholae séd vitae discimus ... Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Néha, mondja, jó dolog elgondolkozni egy-egy évezredes szentencián, nem vezet az félre. A másik, a roppant fontos: az iskolai demokratizmus. Napokat betöltő téma lenne, még szigorúan kötött beszélgetésben is. tanítunk Csak egy mondat erejéig: Nagyon komolyan vesszük! Ha nincs, a tantestület, az iskola semmit sem ér. Minden látszat, és nincs tartalom, igazi eredmény. Mindenkinek legyen beleszólása mindenbe, jó javaslata, bírálata, ha kell. És senkiben se maradjon tüske, vagy irigység, hogy ezt vagy azt miért nem én találtam ki... Emberek vagyunk, persze, és nem automaták. De értelmünk és szívünk van. Az egyikkel is, a másikkal is a gyermekekért mindent. Most mesélhetnék a pedagógus-hivatás nagyszerűségéről. Hogy nincs szebb érzés, amikor régi tanítványok, meglett családapák, családanyák rádköszönnek: jó napot, tanár úr... jó napot, igazgató bácsi, emlékszik-e még rám? Nem szerveztük mi ezt a beszélgetést. Gondolatszikrák pattantak, szenvedélyes mondatok emelték a hangsúlyt, közben az elgondolkozás másodpercei is elkövetkeztek. Meg a féltésé. A közoktatás, a jövő nemzedék emberré válásának gyönyörű rapszódiája hangzott hangtalanul. Nem túlzás, nem patétikus ez így. Kérem, üljenek le egyszer szemben egy pedagógussal, egy igazi pedagógussal és beszélgessenek vele. Két perc múlva érzik- hal}ják, amit leírni nem lehet. A munka, a nevelés az oxigén, az égés táplálója Lugosi Mátyás életében. Nehéz terheket visz, s küzd önmagával. Sok az iskolán kívüli feladat. Nagyon sok! Még mindig sok. Sőt: egyre több. És az értekezlet, a továbbképzés, a tanácskozás, a ... Májusban három megyei értekezlet volt, mondja. Valaki említette: ebből kettőt körlevéllel is elintézhettek volna. Holnap Orosházára megyek, ott js pedagógus-értekezlet. Hallom, hogy a jövő héten pedig Mezőkovácsházán lesz munkaközösségvezetői tanácskozás, öt nap kieses! Oroszt tanítok, nincs szaktanárunk. A kötelező heti 8 óra helyett tizenkettőben. Ilyenkor helyettesítenek. És a helyettesítés, legyen az bármi, félértékű óra. Tavaly az óráim 13 százalékát más elfoglaltság miatt nem tudtam megtartani. Ez nagyon sok ám! Azt hiszem, azt az órát, amiről egyszer Kádár elvtárs beszélt, megint levettük a falról... Háromnegyed négy: Lugosi Mátyás értekezletre készül. Pedig még rengeteg mondanivalója lett volna. De hát: ez a tanácskozás fontos most. Pedagógusnap következik, és már itt van a tanév vége is... Sass Ervin Az építők dennap «két. nyomon szépül megyénk. Üj lakóházak, középületek emlékeztetnek min. Az Lpitok Napján Békéscsaba legszebb épületének képével köszöntjük (Fotó: Demény) Az Építők Napja alkalmából Az Építők Napja alkalmából tegnap, szombaton délelőtt ünnepséget rendezett a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Művelődési Otthonban. Az ünnepségen, amelyen részt vett Gidai József, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának tagja, a vállalattal szocialista szerződésben álló békéscsabai X. általános iskola igazgatója: Orosz György, Iga István, a vállalat pártbizottságának titkára, Galovicz György szb- tiilkár mondott ünnepi beszédet. Beszédében megemlékezett a MÉMOSZ megalakításának 70. és aí ipar államosításának 25. évfordulójáról, valamint a vállalat negyed évszázad alatt elért eredményeiről. Az ünnepi beszéd után Ko- rek Ferenc igazgató adta át a [ kitüntetéseket és a jutalmakat. A Szakszervezeti munkáért ki- I tüntetés ezüst fokozatát Cse- lovszki Pál, az szb kuitúrfele- lőse, a Szakszervezeti munkáért oklevelet Szabó János bizalmi, Papp Mihály, a Szakszervezeti Tanács tagja és Fe'legyi Károlyné, az szb munkabizottságának tagja -^apta meg. Az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben Hajkó János kőműves, Váradi Márton betonozó, Szegedi Lajos üzemvezető. Lesz- kó János gyártásélőkészítő, Ke- repeczki László üvegező és An- dó György személyzeti osztály- vezető részesült. Rajtuk kívül 20-an kapták meg a 20 éves törzsgárda-jelvényt. 28-an a 15 éves jelvényt, 10-en a Kiváló Dolgozó jelvényt és többen részesültek pénzjutalomban. Két évfordulót Sokéves hagyomány már, hogy június első vasárnapján tartják meg országszerte az Épi. tők Napját. Az építők a júniá- list munkatársaik és családjuk körében a szabadban, a természet lágy ölén töltik. Velük együtt ünnepelnek azok az idős harcostársak is. akik több évtizedes fáradságos munkájuk után immár nyugdíjba vonultak. Régi szokás ilyenkor a számvetés. Az idősek a régmúlt har_ cos emlékeket idézik fel. a fiatalabbak pedig a közelmúlt munkáját és eredményeit. Az idén különösen időszerű a visz. szaemlékezés. Az Építők Naptártak előestéjén, tegnap a vállalatoknál megtartott ünnepségeken is úgyszintén két nevezetes dátumot idéznek fel. Megemlékeztek, illetve megemlékeznek a MÉMOSZ. a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége megalakulásának 70. évfordulójáról. Azokról az építőmunkásokról, akik 1903 óta küzdöttek a kizsákmányolás ellen, az emberségésebb életért, s akik a felszabadulás után elsők voltak az újjáépítésben, a háborús sebek begyógyításában, az országépítő munkában. A másik nevezetes dátum az ipar, közte az építőipar államosításának 25. évfordu'ója. amely hosszú-hosszú küzdelemre tette fel a koronát. Miként az ország, ban mindenütt, megyénkben is azóta indult erőteljesebb fejlődésnek az építő, és építőanyagipar, melynek eredményei naponta teszik szebbé és gazdagabbá életünket. S ha egy kicsit visszapergetjük az idő kerekét, akkor a számok és tények méltán győznek meg erről bennünket. A teljességre való törekvés nélkül íme ünnepelnek ennek bizonyítására néhány múft. évi termelési adat. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat tavaly 862 lakást, Orosházán az MSZMP-székházat, Gyulán a tejporgyárat. Békéscsabán az ezervagonos hűtőházat adta át. A vállalat dolgozói becsületbeli ügyüknek tekintik a lakásépítési program teljesítését. Ennek újabb bizonyítéka, hogy az idén az első negyedévben 109 lakást adtak át. A Békés megyei Tartó, esi Építőipari Vállalat dolgozóinak kezenyomán szintén változott, szépült megyénk arculata. Tavaly többek közt átadták Szeghalmon a Csepel Autógyár két üzemcsarnokát, Nagyszénáson a művelődési házat, Békéscsabán a faipari szövetkezet üzemcsarnokát és a megyében felépített 57 lakást. A termelés gyorsabb fejlődését elősegíti, hogy tavaly már itt korszerűbb építési technológiát honosítottak meg. Eredményes esztendőt zárt tavaly a Békés megyei Tégla, és Cserépipari Vállalat is, amely 200 millió téglát, 100 millió cserepet és 13 ezer köbméter kö- zépfal-blokkot bocsátott a népgazdaság rendelkezésére. Mindezzel jelentősen hozzájárult a fontos beruházások és a lakás- építési program teljesítéséhez. Sokat tettek ugyanakkor a műszáki fejlesztésért, s megoldottéit a tetőcserép gépesített vagonba rakását. A dolgozókról való gondoskodás szép példája, hogy eddig több. mint másfél millió forinttal támogatták a lakásépítést. A mai Építők Napjának jó kedvet derítő hangulatát megyénk építőmunkásai szorgalmas munkájukkal, hétköznapi tetteikkel teremtették meg. Az