Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

Közművelődési adatgyűjtemény A kiadvány első fejezete összefoglaló áttekintést tartal­maz a közművelődési intéz­mények szamáról, a rendezvé­nyek és más művelődési lehe­tőségek alakulásáról, valamint azok igénybevételéről. A to­vábbiakban a részletező táblá­zatok bemutatják : — a könyveik, újságok és időszaki sajtótermékek kiadá­sát és forgalmazását, — a közművelődési,, iskolai, tudományos és szakkönyvtá­rak fejlődését, — a rádió és televízió mű­sorát és előfizetését, — a film-, színház- és zene­művészetet, — az ismeretterjesztő, a műkedvelő művészeti és a múzeumi típusok szerinti, vagy műfaji, témaköri, stb. részle­tezésben. Az adatgyűjtemény a legtöbb fejezetben megyénkénti, gyak­ran városonkénti felsorolást, valamint összehasonlító nem­zetközi adatokat is tartalmaz. Külön fejezet foglalkozik a hazai sportszervezetek adatai­val, valamint a legfontosabb nemzetközi sportesemények (olimpia, világ- és Európa-baj- nokságok) eredményeinek . is­mertetésével. Tárgyalóteremből : Markecoló A bűnügyekkel foglalkozó szakemberek már régen félis­merték, hogy egyes bűncselek­ményeknek nem lehet akárki az áldozata. Bizonyos tekintet­ben a sértett szinte akarva-aka- (ratlanul megteremti annak a bűncselekménynek a lehetősé­gét, amelynek végül is ,ő lesz a szenvedő alanya. A tettes pedig, miután kiismerte áldozatát, már csak a lehetőségre vár, hogy „csőbe húzza”. Az új tudomány­ág, a Viktimológia, a több évti­zedes tapasztalatokra támasz­kodva egyértelműen kimondja, hogy a markecoló a sértett el­hárításra képtelen állapotát ki­használva követi el a lopást. Az „elhárításra képtelen állapot” leggyakrabban az ittasság. Az a bűnügy, amit a minap a Békéscsabai Városi Bíróság tárgyalt, ez év február 6-án tör­tént, ég egy semmitmondó ka­laphistóriával kezdődött. Resze­lő Mihály Békéscsaba, Kulich Gyula lakótelep 13 szám alatti lakos, zenész a Veszély-csárdá­ban dolgozott. Este 11 órakor a Rózsafa Vendéglőbe ment, hogy találkozzon egyik ismerősével, akivel elcserélték a kalapjukat. A vendéglőben régi barátjával, Horváth József, Békéscsaba, Ságvári út 31 szám alatti lakos­sal elegyedett szójoa. Horváth, aki a zenekarban játszott, fel­hívta barátja figyelmét egy ré­szeg férfire. A férfi hosszú té­likabátot viselt, szemmel látha­tóan sok pénz lehetett nála, mert fűnek-fának fizetett és nótáikat húzatott magának. Hor­váth éles szeme azt is észrevette, hogy a kabátja belső zsebe lyu­kas, a télikabát külső zsebében pedig néhány százforintos la­pul. Azt mondta R eszelőnek, hogy lopja el a külső zsebben levő pénzt. K. Zoltán békéscsabai lakos eladta tanyáját. Az ár utolsó részletét, 10 ezer forintot ez év február 6-án vette fel. Napköz­bet több helyen italozott, este betért a Rózsafába. Ö volt az a férfi, aki szemet szúrt a két ze­nésznek. Amikor K. Zoltán ki­ment a vendéglőből, Reszelő Mihály utánaosont. A télikabát külső zsebéből kicsent 300 fo­AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT UTÄN Halló! Ön mit olvas? Tárlat Békéscsabán Néhány naipja fejeződött be az| ünnepi könyvhét, sok ezren, sok) tízezer kötetet vásároltak ez idő i alatt. Legtöbben a, olvasáshoz ! is hozzáfogtak már, főként az '' azóta eltelt egy vasárnapból szakítva adót a könyvre. A könyvhét nyomába eredtünk, telefonon tettük fed a kérdést, minden beszélgető partnerünk­nek ugyanazt: mit vásárolt a könyvhéten, mit olvas új szerze­ményei közül ? I A SZARVASI KÖNYVES­BOLTBÓL az első betévedő vá- | sárlót kértük a készülékhez. ' Hatvanon túli asszony jelentke­zett, háztartást vezet, kérte, ne írjuk meg a nevét. De a kérdés­re válaszolt: — A könyvhéten nem voit időm a vásárlásra, most jutot­tam csak él idáig. Clarké köny­vét keresem, 2001. Úrodisszeia «mű tudományos-fantasztikus regényét. A hasonló könyvek a kedvenceim és a régészettel fog­lalkozó alkotásak. Gyerekko­romban apám sokszor olvasott esténként hangosan, többek közt egy akkori fantasztikus regényt is, amiben szó volt egy furcsa készülékről, egy televízió-féle szerkezetről. S ami akkor a fantasztikum világába tartozott, ma már hozzátartozik minden­napi életünkhöz. Az akkor szü­letett érdeklődésem ma ás meg­maradt, ezért keresem most a Clarke-könyvet. A FORGÁCSOLÓ SZER­SZÁMGYÁRBAN, Békéscsabán zenészek rintöt. A pénzt nyomban megfe­lezte a jó szemű tanácsadójával. Horváth azonban kételkedett barátja szavahihetőségében, s végigtapogatta zsebeit, nehogy néhány százassal megkárosítsa. Horváth gyanúj,a alaptalan voit, mert Reszelő tisztességesen szá­molt el. Így hát békességben megegyeztek, hogy K. Zoltánt nem engedik ki a „hálóból”, amíg a belső zsebében levő pénzt meg nem szerzik. Ezt követően Reszelő életre-halálra szóló ba­rátságot kötött a részeg férfivel. Záróra után taxit rendeltek, s ;* K. Zoltánnal a Kishajó Bárba • mentek. K. Zoltán annyira it- ; tas volt, hogy alig bírt megállni : a lábán. Horváth azt tanácsolta : barátjának, hogy ne sokat té- j továzzon, hanem lopja el minél ; hamarabb a pénzt, mert még va- • lami közbejöhet. Amikor a por- : tásnő felszólítására Reszelő ki- ! vezette K. Zoltánt a bárból, j odakint szakszerű mozdulatokkal j alulról felszakította a férfi ka- ; hatjának bélését, és kilopta a ; pénzét. Horváth már türélmeüenüd ■ várta. — Mennyi volt nála? — kér- j dezte Reszelőt. — Háromezer forint. — vála- : szólta a tisztességről már elő- ; zőleg tanúbizonyságot tevő jó ; barát, ám most az egyszer kissé j rosszul számolt. A nyomozati el- ! járás ugÿanis később megálla- j pította, hogy a két vádlott K. : Zoltántól 6250 forintot lopott el. : A büntető eljárás befejezése ; előtt 5100 forintot térítettek meg ■ a sértettnek. A városi bíróság visszaesőként, ; folytatólagosan, társtettesként, • az elhárításra képtelen állapot : kihasználásával elkövetett lopás : bűntette miatt Reszelő Mihályt ■ egy év 6 hónap börtönbüntetés- ■ re ítélte. A büntetett előéletű ■ Horváth Józsefet egy év és 8 ! hónap szabadságvesztéssel súj- : tóttá. A büntetést szigorított ; börtönben kell letoltenie és fel- ! tételes szabadságra nem bocsát- : ható. Miellékbüntetésként mind ; a két vádlottat két évre eltiltót- ■ ta a közügyek gyakorlásától. Az ■ íte'°t nem jogerős, (Seredi) Î Zahorán Pál, a pénzügyi és számviteli osztály vezetője vet­te fel a kagylót: — Eisősoxoan a történelem és a földrajz érdekel. Ezért szere­tem Passuth László müveit Tetszett korábban az Esőisten siratja Mexikót, amely a hódító Cortesről szól. Ennek mintegy folytatása a Találkozás Esőis­tennel, amelyet most vettem meg. Ebben az író saját mexikói élményeit mondja el. amelyeket Cortes nyomában megtett útján szerzett. A feléig jutottam ed­dig, mert nem könnyű olvas­mány. VÉGEZETÜL Karaha Györ­gyöt, a KISZ Békés megyei bi­zottsága középiskolai felelősét kérdeztük meg könyvheti vásár­lásairól: — Őszintén mondom, elége­dett vagyok a könyvhét kínálta választékkal Jó időre lesz mit olvasni ezek közül. Móricz Zsigmond elbeszéléseit vettem meg, egy induló sorozat első darabjait. Azután a Minerva Nagy Képes Enciklopédia mű­vészetekkel foglalkozó kötetét — csak végiglapozni volt eddig időm, abból is kitűnt azonban, hogy rendkívül érdekes, gyö­nyörűen illusztrált kézikönyv. A gyomai Kner Nyomdában ké­szült Bums-kötetet azért válasz­tottam, mert az Erkel Diákün­nepeken nagyon tetszett a költő verse, amelyet a Rózsa Ferenc Gimnázium diákszinpada adott elő. S megvettem Kertész Ákos Makráját, ehhez kezdtem leg­először, de még nem fejeztem be teljesen. Az eddigiek szerint csalódás a könyv. Nagyon nagy reklámot kapott, az első kiadást hamar szétkapkodták, sokat vár­tam tőle. Azt, hogy este abba­hagyva, másnap nagyon erősen kívánjam tovább olvasni. És ezt a vágyat nem keltette fél Három telefonbeszélgetés, há­rom vélemény, három mozaik­kocka a könyvheti tablóból. Ko­rántsem teljes a kép. Térben sem, hiszen sok száz olvasóval találkozhattunk volna még sze­mélyesen, vagy a technika segit- ségével. És időben sem, hiszen a megvásárolt könyvek elolva­sásához több idő kell, az ünnepi könyvhét hatása még sokáig gyűrűzik tovább. De a teljes mozaik apró kockákból áll. (d—Ô) A Megyei Művelődési Központ „Művészeink” sorozatában hét­főn Dévényi János Békéscsabán született ötvösművész mutat­kozott be a KISZÖV bemutatótermében. A megnyitó előtt Ba­bák György, a városi tanács elnökhelyettese fogadta a mű­vészt. Képünkön balról Babák György, mellette Dévényi János. Az ősmagyar ötvösművészet legjobb hagyományait követő mű­vész kiállításán Botyánszkt János újságíró mondott megnyi­tót, majd a KISZÖV pinceklubjában találkozott Dévényi Já­nos az érdeklődőkkel, volt osztálytársaival, békéscsabai jó ba­rátaival. (Fotó: Petrovszki) ■■■■■■■#eeeBee»eeeeee«Beeeei*eeeBeeBeeeeeeeeeeeeeweee»w •••bbbbbbbbbbbbbbbbbbbo—a«g KÉT ÉV NYOLC HÓNAP. •' * -■>' ■■ 15. Bereczki szaki biztosan nem. Van annak más dolga. Azóta már biztosan kiveszekedte magát az irodán, „beolvasott” ennek, vagy annak, az illető csakis valami fejes le­het, mert amilyen galamblelkű lefelé, annyira rátarti följebb, egészen az igazgatói irodáig, igaz, nem ért el sokat, de azt a maga erejéből, a munkája által érte el. Igen. a munkát is ki­adja ilyenkorra a segédeknek, az inasoknak, melyiknek mi dukál, tüsténkedik ott, míg csak min­denkit el nem igazít egész nap­ra. aztán elballag egy kisfröccs- re. át a köpködőbe, így csinál­ja negyven éve, nyáron inkább, mint télen, ha fáj a gyomra — a festők között sok a gyomor­bajos — sápadt arccal járkál közöttük, nem mondaná mi baja az istennek se. de hát látszik az a beesett arcán, a lázas sze­mén. a szava járásán, olvankor legjobb az útjából jó előre ki­térni. mert nem néz se istent, se embert, — Bika! Hallod? Belőled jó szobafestő lenne — mondja Ka- pelláró. — Honnan veszed ezt? — Nem öntöd rá a festéket, akire dühös vagy. — Még rád önthetem. — Meggondolod te azt. Nem vagy te olyan. — Miért ne lennék? — Mert melós vagy, ne játszd a bazári majmot. Te tudsz dol­gozni, meg szeretsz is. Te nem most hazudsz. Akkor hazudtál, amikor csövezni kezdtél. Hogy volt az a dolog Bika? — Nem érdekes. Ott kezdő­dött, hogy összebalhéztam ott­hon a téeszben az elnökkel. Mindig kapáláshoz osztott be, hiába kértem, adjon más mun­kát. nem bánom, ha beledöglök is, de a kapát azt utálom, mint a... Na mindegy.. Elkezd ott hi­tegetni. majd így lesz, majd úgy, közben csak ott kapálga- tok én Rozi nénémmel és két-há- rom öregasszonnyal egész nyá­ron. Megelégeltem, a dohány is kevés volt. Mit rohadok én itt, gondoltam bemegyek mégegy- szer az elnökhöz, hát be is men­tem, piásan, ez volt a baj. Ami­kor megint azt mondta, várjak türelemmel, hirtelen fölment a pumpa, azt mondom neki, hát miért én várjak mindig. Miért mindig ABC sorrendben oszto­gatják a jó melót az irodán, Atyafiak, Barátok, Cimborák és csak aztán a többi. Hadovái ott nekem, jobb lesz. ha tartom a pofám, mert elintéztet. Kit in- téztetsz el, te rohadt kulák? Ak­kor már nekem is megjött a hangom, mérgemben azt hittem, ráborítom az asztalt. A többit már kitalálod. Följöttem Pestre, kégli sehol, kettőnknek adta ki az ágyat az öreglány, akinél albérletet kaptam. Először na­gyon tré volt a helyzet, hogy nincs hova hazamenni, aztán ez se érdekelt, aludtam ahol rámes­teledett, haveroknál, nőnél, oda­csapódtam egy galerihez, befo­gadtak. mert jó erőben voltam, egy kocsmai verekedés után itt kötöttem ki Ha egy évvel ké­sőbb jön az a balhé, én már köztörvényes vagyok, na látod itt is protekcióm volt, még fi­atalkorú lehettem. — És mondd csak Bika... A tetoválás az hogy volt? — Mi vagy te? Lelkiatyám? — Nem azért. Csak hát tudod — Kapelláró a vállára pillant — nekem is te tetted ide a ke­resztet. — Nem én. Én csak lefogtalak. Gondoltam, nem árt, ha meg­tanulod amit kell. — Micsodát? — Hát... Azt, hogy kussolj, há meglátsz. — Miért kellene kussolnt? — Mert én nekimegyek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom