Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
Kétszázhúsz nő munkahelyén A Gyomai Háziipari Szövetkezet kötönzemében — amelyet áprilisban rendeztek be új gépekkel — 1973 első öt hónap, .iában 40 ezer darab kardigánt és pulóvert gyártottak. A második télévben 110 ezer bükié, és trevirapulóvert, kardigánt készítenek belföldi forgalmazásra. 50 ezret pedig japán megrendelésre. Képünkön Nácsa Mária a legjobb típusú japán kötőgépen dolgozik. Fotó: Demény Automatizált kenyérgyár Kinek a zsebére? Automatizált kenyérgyár | építését kezdték meg Hódmezővásárhelyen. Az építésre és j * berendezésre mintegy 40 j millió forintot költ a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat. El- ! »ükre áll egy úr (megmondta a vezetéknevét, a keresztnevét és a beosztását!. Viszontlátásra, uraim.! Minden komolyabb amerikai intézményben — akár magáncég, akár állami hivatal — feltétlenül van egy ember, aki a sajtóval tartja a kapcsolatot. Az újságírók ugyanis fecsegő természetűek. Ezt ennek az ember, nek kell kivédenie. Ez az ember tudja, hogy mit, mondhat és mit nem, mit mutathat meg és mit nem. Nos, beszélgetésünk olyan természetű volt. hogy ezt a sajtó- embert csak A. úrnak nevezhetjük. Széles mosollyal fogadott bennünket és kitűnően „előrecsomagolt” tájékoztatóval szolgált, íróasztala tele volt brosúrákkal. röplapokkal és a kórházi szolgáltatások árjegyzékeivel. Minden analízisnek, kardiog- ramnak, diagnózisnak, a gyógyítás idején a konzultációnak — szabott ára volt. Külön kérdés a műtét, magyarázta Mr. A. Itt az árban a beteg négyszemközt egyezik meg az orvossal. Rendszerint az történik, hogy a beteg annyit fizet, amennyit a sebész kér. Egy szokványos vakbélműtét ára rögzített — 150 dollár. A műtét utáni gyógykezelés ára naponta szintén 150 dollár. íly módon egy vakbél eltávolítása 700 dollárba kerül. Körülbelül ugyanennyibe kerül egy szülés, ha az noikészülte után naponta 22 ( tonna kenyeret ég péksüteményt készít mindenfajta fizikai munka nélkül. Az NSZK-ból vásárolt dagasztok teljesítménye négyszeresen szárnyalja túl a hagyományosakét. malis lefolyású, ha nem. akkor 90 dollár a felár. A szép kivitelű nyomtatványok az emberről és a betegségekről úgy emlékeznek meg. mint ahogyan például egy televíziós készülék javítási árjegyzéke hangzik: képernyő — eny_ nyi és ennyi, lámpacsere — ennyi és ennyi, forrasztás, beállítás — ennyi és ennyi. Sajtóemberünk megértette az árjegyzék kegyetlen ridegségét és sietett megmagyarázni, hogy Amerikában vannak eszközök, amelyekkel csökkenteni lehet annak a csapásnak az erejét, amely az embert olyankor éri, amikor éppen segítségre lenne szüksége. Beszélt a biztosító társaságokról, az ingyen kórházakról, a jótékonysági intézményekről. Mi udvariasan hallgattunk. jegyezgettünk, kérdéseket tettünk fel, azután elhallgattunk. Rágyújtottunk, áttértünk más témára. És ekkor a fizetendő orvosi ellátásban érdekelt emberünk panaszkodni kezdett a májára és pontosan az ellenkezőjét mondta annak, amiről 10 percen keresztül beszélt. — Egyébként isten őrizz a betegségtől Amerikában. Nálunk nagyon félnek az orvosok, tói. Utcai rosszullétek vagy utcai segélynyújtások esetén a paciens első kérdése: „csak nem akar korházba vinni?” V. Peszkov B. Sztrelnyikov MUNKÁJÁNAK becsületét, megbízhatóságát féltve őrzi mindenki. S nemcsak a magáét. A műhely, a gyár, a vállalat, a közös gazdaság, megannyi munkahely, s a sokféle szakma mindegyike ad magára, jó hírére, egyszóval: becsületére. Mindennek számtalan megnyilvánulása közismert. Inkább kell beszélni azonban néhány olyan jelenségről, amely meglehetősen csúnya foltként terpeszkedne sok-sok erkölcsi bizonyítványon — ha ott egyáltalán helyet kapna. S ami ebben bosszantó: hovatovább nem is tekintik még csak kis hibának sem, sőt! Egyenesen a mindennapi munka egyik kellemetlen melléktermékének. Pedig másról és többről van szó, mint aminek látni szeretnénk. Nem kis olaj folt ez gazdasági életünk vizén, vagy egyszerűen a munka közben kézre tapadt piszok, aminek lemosása után nyoma sem marad, hanem olyan „kis hiba”, amely szinte megszokott foltot hagy igen sok üzem, vállalat, termelőegység becsületén. ERRŐL, tanúskodnak a döntőbizottsági ügyek, mert hány, és hány esetben kell még ma is vitás ügyekben bíróságoknak, minisztériumoknak állást foglalni, igazságot szolgáltatni. Hányszor kell a sajtónak egy-egy hanyag munkát. lelkiismeretlen döntést, intézkedést feltáró cikkek után köteteikre való dokumentációt összegyűjteni ég a sajtó peres tárgyalások során a bíróságok asztalára tenni. Sokszor, mert a „presztízsét” óvó vállalat minden követ megmozgat. hogy a maga „igazát” bizonyítsa. Ügyvédek, jogászom serénykednek, tanúk hada sorakozik fel, órák, napok sokasága vész kárba, míg végre egy-egy döntés megszületik, vagy meg sem születik, s az objektum, amit hibásan tervezték vagy építettek nem szolgálhatja, vagy csak megtámogatva, aládúcolva szolgálhatja a közcélt, az emberek nagy-nagy bosszúságára. S hogy ez így van, s a vitás ügyek napjainkban sem csökkentek, nem a véletlen műve. A sokféle ok között még ma is elsők között szerepel az a tarthatatlan nézet, amely nem lát semmiféle erkölcsi megbélyegzést egy-egy elmarasztaló döntésben. Mintha valóban mi sem történt volna. Tudomásul veszik i a fizetendő kötbért, a hibás termékért, a selejtes munkáért járó bírságot. Sőt nem marad el a hibás nézet még hiibásább „elvi” indoklása sem, miszerint: a döntéssel nem történik más,' mint a pénz áthelyezése az állam egyik zsebéből, a másikba. Suta és hamis érvelés ez. Csupán a felelősség takargatá- sára alkalmas, ideig, óráig. Hiszen az üzemek, vállalatok nem zsebei, hanem termelőegységei a népgazdaságnak. Szállítási szerződéseik szinte legfontosabb részei a termelési terveknek. A megállapított időben és minőségben adott termékeket semmiféle pénzösszeg nem helyettesítheti a felhasználónál, a fogyasztónál és szinte jóvátehetetlen a tovább gyűrőző kár. MONDJAK, hogy Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úti 18as számú 86 lakásos OTP-épü- letben anyaghibás csajknem minden lakás parkettája. A lakókát — akik nem is olyan olcsó áron vásárolták ezeket az ingatlanokat — nyugtatják: letelik az egyéves garancia, és majd kicserélik a parkettát. Jó, jó! De kinek a zsebére? A lakókéra nem, mert ők nem tehetnek róla. Marad a másik: az állami pénzintézet, nevezetesen az OTP, vagy az Állami Építőipari Vállalat. S ha netalán az építő- j ipar húzná a rövidebbet, akkor az állam terhére. S ha így lesz, akkor is mindenki bosszúságára. I Ugyanis ezzel nem gyarapszik aj nemzeti jövedelem, másrészt —j némi túlzással ugyan — egy kis ; dunántúli falut kitevő községi bosszankodik majd, mert talán [ télvíz idején hurcolhatja ingóságait ahova tudja, a hibás munka helyrebülemtése miatt. Azt mondtuk, hogy a vitás ügyekben a vállalatok vélt igazuk bizonyításra — presztízsük — védelmére néha minden követ megmozgatnak. E kijelentés igazolására hadd álljon itt egy apró, de tanulsággal szolgáló abszurd példa. Annak idején lapunkban Sámsoni köd címmel egy írás jelent meg Kismás Mihályról, a békéssámsoni Előre Tsz tagjáról, aki hibás munkabér-elszámolás miatt panasszal élt a szövetkezetnél. Követelését — néhány ezer forint — elutasította a tsz vezetősége. Ügyével a következő szervek, intézmények foglalkoztak: 1. Az Orosházi Járási Városi Népi Ellenőrzési Bizottság. 2. Az Orosházi járási Tanács. 3. Az Igaz- ságügyminisztórium panaszirodája. 4. Az - MSZMP Központi Bizottságának panaszirodája. 5. A Békés megyei Tanács. 6. A A Békés megyei Népújság — a már említett cikk miatt sajtóperbe is fogva a tsz vezetősége Divatos témává várt a kör-, nyezetvédelem. Jogosan, hi- j szén a városok fejlődésével , bizony gyakran megfeledkez- j nek — szinte a világban mindenhol — a keletkezett melléktermékek ésszerű elhelyezéséről, a környezet védelméről. Békéscsabán is jelentkezik ez a gond, hiszen a kana- lizációs művekből a szennyvíz olykor csak ülepített, de gyakran nyomban az Élővíz- csatornába kerül. Szennyezi, fertőzi azt. Korábban kísérletek folytak a szennyvíz hígítására és el- öntözésére. Ezek akkor biztató eredményeket hoztak, sajnos a közegészségügyi szervek nem járultak hozzá a szennyvízöntöző telep fenntartásához, mert a szennyvíz elöntözésé- nek feltételei nem voltaik biztosították. Ezért egy biológiai derítőrendszer építése is szóba került. Ezeken a munkálatokon jelenleg dolgoznak, ugyanakkor a mezőmegyeri Béke Tsz, a muronyi mezőgazdasági által. 7. Az ügyet háromrzor tárgyalta a Békés megyei Bíróság. 8. Végül' a Legfelsőbb Bíróság, mely helyt adott Kismis panaszának. TENGERIKIGYÖVÁ nőtt ügy lett ez, mely költségeinek mértékét tekintve és sok-sok ember energiáját lekötve sem lebecsülendő. De kinek a zsebére? Talán szükségtelen is további példákat említeni annak igazolására. hogy semmiféle „zseb”- elmélet pem helyettesítheti a hibák, mulasztások megszüntetését. A legtöbb helyen mégis az a gyakorlat, hogy a vitás kérdéseket levelezések, pereskedések és vi szontperelések ügyének tekintik, ahelyett, hogy szélesebb Ikörű vizsgálódás során találnának módot 32 okok nyílt és őszinte feltárására, a gondok orvoslására. Persze ez szorosan összefügg két" tényezővel is. Az egyik: az anyagi kár viszonylag könnyű eisimífchatóságával. Azzal, hogy a viszonylag kisebb kártérítési vagy kötbérösszeg terheit köny- nyen viseli és rejti el egy-egy nagyobb üzem számvitele. S mindenesetre kényelmesebb, mintha a dolgozók élé kellene állni a történtekkel. Másrészt: a myü-t kiállás elkerülhetetlenné teszi a felelósségrevonást is. Ezzel viszont a legkényesebb ponthoz értünk: szinte mozgatórugójává mindannak, amiről eddig beszéltünk, mert fehér holló számba megy még tóa is az a vállalat, ahol határozottan anyagilag is felelősségre vonnák, kártérítésre is köteleznék a tervmulasztókat, a minőség ellen vétőket. PEDIG ideje lenne! Legfőbb ideje, mert az emberek látják, tudják, s ha nem is hangos szavakkal, inkább önmagáktól kérdezik: kinek a zsebére ? Deák Gyula üzemek és a Békéscsaba határában működő szövetkezetek erőfeszítést tettek a vízügyi igazgatósággal karöltve a hígított szennyvíz elöntözésének felújítására. A vízügyi igazgatóság a Gyuriréti-csatornát mélyítette. A brigádok jelenleg különböző műtárgyakat építenek, melyek lehetővé teszik a szennyvíz elvezetését és mezőgazdasági hasznosítását. A mezőmegyeri és muronyi üzemek vezető; kedvezően nyilatkoztak a hígított szennyvíz öntözésének tapasztalatairól. Vb-ülés Tótkomlóson Június 15-én, pénteken délelőtt kilenc órakor ülést tart Tótkomlós nagyközség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Első napirendként az önkéntes tűzoltótestület és tűzrendészet! bizottság munkájáról, a nyári tűzrendészetre való felkészülésről hangzik el jelentés. Ezt követően a község nemzetiségi jellegéből adódó tanácsi feladatok, az idevonatkozó tanácsrendelet végrehajtásának tapasztalatait ismerteti Lehoczki István tanácselnök. 3 ÊÊÆ& ** 1973. JÚNIUS IS, Iparvallalat daruskocsi-kezelőt keres felvételre Jelentkezés csak levélben, „Megbízható” jeligére, a gyulai hirdetőbe. 173769 Kedvezőek a tapasztalatok Tisztább lesz az Élővíz-csatorna vize
