Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-18 / 114. szám

3 Megsúgom j Magának hogy dilemmában vagyok. ; Nem tudom eldönteni, hogy ki- ! nek adjak igazat. Sportéletünk i illusztris személyisége ugyanis : arról panaszkodott a közelmúlt- ; ban, hogy a grundok eltűnésé- • vei rohamosan csökken a gye- : reklabdarúgók száma, s így ve- ; szélyben az utánpótlás Vele c szöges ellentétben egy gyakor- ; m ló pedagógus pedig arról pa- j naszkodik oktatáspolitikai heti- : lapunkban, hogy miért csak fut- : balloznak a gyerekek az órák i közötti szünetekben, illetve tani- : ■ tás után. Miért nem tanítjuk « meg őket más játékokra is? Ma- : ga szerint kinek van igaza? Sze- * rintem csak salamoni döntést le- ; hét hozni a kérdésben (vigasz- » tolódjon, a sportéletben nem j ez lesz az utolsó!) Egyrészt iga- » za van Barcs Sándornak, hogy : a grundok beépülése reális ve- i szély a labdarúgásra. De aggasz- : tónak csak akkor látnám a hely- ; zetet, ha minden labdarúgó fő- ; városi gyerekként jutna el a \ válogatottsághoz. Ez azonban — ■ szerencsére! — nem így van. A | vidékiek még hosszú ideig bele ! fognak szólni a nagy csapatok ; életébe, mert Kiss József tanár ; szerint a vidéki gyerekek, ha : játszani kell, legszívesebben ; csa,k futballoznak. Es ebben Kiss : Józsefnek én is teljes mérték- : ben igazat adok. ■ Az alapvető bajt azonban én • nem is a két vélemény külön- j bözöségében látom, hanem az ; utóbbi vélemény mögött rejlő ! veszélyben. Abbatf, hogy aki ; egyszer labdába rúg. az azt hi- • szí, hogy ő már ért is ehhez. És ; kinek nem adatik meg legalább : egy-két alkalom, hogy labdába j rúgjon? így alakul ki azután az • a visszás helyzet, hogy a labda- \ rúgáshoz mindenki ért. csak ép- : pen játszani tudnak nagyon ke- : vesen. Világbajnokságok idején : szokott kiderülni, hogy több mii- ; lió azoknak a száma, akik érte- j nek a labdarúgáshoz, s még 11 : ember sem akad széles e haza- ; ban, aki játszani is tud. Ilyen- : kor azután jönnek a szakembe- ! rek és megmagyarázzák, hogy * nincs itt különösebb baj, rossz ! napot fogott ki a csapat, de ; majd..., majd..., majd Éppen ! ezért, amikor a labdarúgás, mint ! sajátos nemzeti témánk bárhol • is szóba jön manapság, nekem • óhatatlanul a Fákon jersey-t megelőző reklám jut eszembe, mely szerint: „Még ne keres- _ se, de jegyezze meg!” Mit je- ; gyezzünk meg? A sok felesleges ; szószaporítás helyett, és o té- ; mánál maradva úgy gondolom : azt, hogy „ahhoz, hogy valami : megváltozzék, valamit meg kell i változtatni.” De nemcsak a l grundok körül, hanem a berke- ; ken belül is! \ Szilárd Adam • SSSIIWMUMM**#*»*«#®**** *•***■*■*••***••*** PILLÉREK A valóság láncszemei Az aranyásók fent Alaszká­ban, a Colorado kanyonjaiban. Pretoria forró ege alatt vagv máshol szerencsevadászok voltak. Kirabolták vagy ki akarták ra­bolni a földet. A kincs ott volt, csillogott, le kellett érte ha­jolni, összegyűjteni — és gyor­san tovább, hogy senki se tudja meg, Jack vagy Joe aranyat lelt. A kiskörei pionírok és utó­daik fordítva csinálták. Az abá_ di, körei pusztaság egy vérrög- nyi aranyat se kínált, majd hogy értéktelen föld volt. Ide kellett hozni az aranyat, hogy felhalmozódjék a tájon ég kin­cset adjon a jövőnek. Gazdag emberek jöttek ide, hozták az aranyukat : alkotó kedvüket, két kezüket. Kalandorok is szivárogtak, de az a klíma nem nekik való. A művelt földben a gyom nem tud gyökeret ereszteni. A mun­ka nagy vízválasztó, biztosabb a legpontosabb műszernél, meg­mutatja ki mennyit ér. A munka kórház is. gyógyít, mert szépséget, élményt ad. So­kan itt gyógyultak meg a víz­lépcső nagy munka-kórházában. Senki se mondja már nekik, hogy valaha is betegek voltak. A legerősebbb iskola is a munka. Tanít, meg tanulni kell hozzá. Értelmet követel és ér­telmet ad. A munka az értelmes élet alapja. Kötél a vízbefulla- dónak, létra a feljebb igyekvők­nek. A vízlépcső lehetőséget adó létra volt az induló életeknek és a mindent újra kezdeni aka­róknak,. Az önmaguk értékeit nem is­merő. helyüket nehezen lelő em­berek százai találták itt meg lé. tűk értelmét. Beviszi az erő a rozsdásodó vasat a kohóba összeolvasztja a nemes anyaggal, majd edzik a vasat, ahogy az idő az embert, és mindent bíró fényes acél lesz be1 öle. A környez» falvak önmagukat számvetésre ítélt földtelen föld­művelőiből munkást faragtak a közösségben töltött dolgos évek. Egy abádi ember gondolatso­ra tulajdonképpen ez a felisme­rés. Bakó Kálmán gépírányító azt mondta, hogy annak igazi nagy csoda ez, ami itt történt, aki benne ált az itteni múltban. Le­hunyom a szemem, mélázott el és látom, ami volt, kinyitom a szemem és nézem, ami van. Nemcsak arra gondolok, amit csináltunk, hanem azokra is. akik megcsinálták. Hány abádi. meg környékbeli ténfergő em_ Az abádi ember. Bakó Kálmán, aki behunyja a szemét. ber, a pesti építkezésekre ván­dorló, gyökerét szakította suty- tyó legény szerzett itt magának szakmát. Családot alapított és otthonra talált végre Ezek ma­radnak, mert akiket jól megsü­tött itt egyszer-kétezer a nap, oszt’ az izzadságukból lett is valami, hát azt már sajnálnák feleslegesen elhagyni, Tudja, hogy mondják errefelé? ..Hát te, hol dolgozol, komám? A Tisza kettőt csinálom”. Én különben a Jászsági Főcsatornát csináltam. — Árpád bácsi — A műszakiak ilyen prózain mondják: a főművek elkészül­tek. A kiskörei Tisza szakasz fe­lelős gazdája Berényi Árpád, a Középtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság mérnöke. Huszadik éve a Tiszával viaskodik, kétszer- háromszor találkoztam vele mindössze, de mindiv a gáton, ahol baj volt. Mindig győzött még az árvízzel szemben, de azt hiszem, végleg csak most, a víz­lépcső segítségével. Tengernyi munkája van. egy merőben új, íele’ős szervezet munkáját kell irányítani... De úgy vettem észre, a nyilvános szereplést se igen szereti. Kap­va kap az alkalmon amikor azt mondom, hogy szeretném meg­ismerni fiatal munkatársait. Máris lenyomja a ..távrecsegő” gombját: „Péter, Tiszai Jóska, gyertek”. Két fiatalember ko­pogtat, „tessék, Árpád bácsi, itt vagyunk”. Gyors bemutatás Lemyei Péter okleveles villa­mosmérnök. a főművek részleg. Lernyei Péter: Sohasem fogok szellemi pocakot ereszteni! vezetője, és helyettese, Tiszai Jó­zsef okleveles villamos üzem­mérnök. Ketten a'ig vannak ötven éve­sek. — a duzzasztómű, a hajó­zsilip és a parti létesítmények gazdái. — Péter — Bajuszos — kell az effajta te­kintély is! — csupa ideg am­biciózus fiatalember. Négy évvel ezelőtt végezte a műszaki egye­temet. Azóta Nyírgersén felépí­tett egy ezervagonos modem hű­tőházat. Szép munka volt. mondja. Mégis otthagyta, évő. döm vele, eljött ide, kevesebb fizetésért! Óh, neveti végig a szobát, a hűtőház kitűnően mű­ködött: igazán semmi dolgom nem volt már ott. A mechanikus rutinmunkát gyűlölöm. Nem akarok én még szellemi pocakot ereszteni, azt hiszem, erre soha­sem is leszek képes, mondja. A nemes madarak messziről megérzik, mikor leselkedik rá­juk veszély és felszállnak, fel, nagyon magasra... Nézze, nem tudom megért-e, néz a szemem közé —, de én nem azért tanultam, hogy bele­vesszek önmagam megelégedésé, be. Az országban ilyen méretek­ben sehol sincsenek elektro- hydraulikus berendezések, mint itt. hát ez engem érdekelt. Az egyetemen talán foglalko­zott ezekkel a rendszerekkel, kérdezem. Különösebben nem, mondja, éppen ezért hozott ide a megismerés szándéka. Ezek a hydraülikák hatezer tonnát mozgatnak e'ektromos távvezér­léssel. Az újat, a bonyolultat megismerni és jól működtetni, úgy gondolom, magyarázza, a legszebb feladat egy kezdő mér­nöknek, Kinyit néhány szekrényt, a tervdokumentációk, műszaki le­írások mázsáit látom. Fél éve, hogy itt vagyok, de mintha tegnap jöttem volna, emlékezik talán azért, mert iob_ bára egybefolynak nappalok és éjszakák. Bizony, keményebb volt ez az időszak a legrázósabb szigorlatnál is. Éjszaka. Jóskával együtt tanultunk, nappal taní­tottunk. Az üzemeltető szak­gárdán nagyon sok múlik. Tan­folyamot szerveztünk, meg kel­lett tanítani az embereket a mű­tárgy kezelésére. Sokat segítet­tek ebben a lipcsei mérnökök, szerelők iß. Mindig körülöttük lábatlankodtam. mosolyogja meg önmagát a legapróbb részlete­kig mindent meg akartam is­merni. Valahogy talán sikerült is. Jöjjön, biztat megmutatom magának a duzzasztómű ve­zénylő szobáját. A megszállottak lelkesedésé­vel, de az Ohm, törvényének egyszerűségével beszél, ha ma­tematikus lennék, talán egyen­letet tudnék felállítani mondÓL. kajába’. Mindössze huszonhat éves és a betonkolosszus ura. Akaratától függően duzzad és apad a Ti- I sza. (Folytatjuk) A „Balassi ’’ is fellép a szolnoki néptánc fesztiválon Ma délután 5 órakor kezdő­dik a VI. Néptánc Fesztivál Szolnokon, a Szigligeti Szín­házban. A három napig tartó hagyo­mányos versenyen hazánk ne­ves néptáncegyüttesei, így a miskolci Avas. a békéscsabai Balassi, a budapesti Bartók, Bihari, Vasas, Vadrózsák, Nemzetiségi, KISZ Központi, a debreceni Népi és Hajdú, a zalaegerszegi Zalai, a szombat- helyi Ungaresca, a szolnoki Tisza, a szekszárdi Szekszárd együttesek lépnek fel. A versenyprogramban el­sőként a békéscsabai Megyei Művelődési Köz­pont Balassi táncegyütte­se mutatkozik be. Műsorukon Bőm—Vavrinecz: Dobozi em­lék. Bőm—Holpert: Részletek a Magyar népszokások című sorozatból (Balázsjárás, Regö- lés) című táncok szerepelnek. A rangos néptáncfesztivál vasárnap gálaesttel és ered­ményhirdetéssel zárul. Gyermekirodalomról szubjektiven K odály Zoltán mondotta, hogy a gyermekek zenei nevelése már születésük előtt kilenc hónappal megkezdődik. Ezt az elméletet érzésem sze­rint vonatkoztathatjuk a gyer­mekek irodalomszeretetének ki­alakítására is. A csecsemőre nemcsak a dallamon keresztül érzékeltetett ritmus hatásos, ha­nem a jó ritmusú, fülbe mászó verseik mondogatása is. Lehet, hogy állításom merésznek tű­nik, de saját tapasztalatom alá­támasztja ezt. Kislányom két éves és három hónapos, nem kísérleti alany, de reakciói mindenki számára hasz­nosak lehetnék. Családunk iro­dalom- és versszerető, így még amikor gyermekünk meg sem született, a kelengye mellett már ott sorakozott a gyermek- irodalom néhány értékes alkotá­sa. Jómagam is nagy számú gyermekverset ismerek, s már pólyázás közben dalokat dúdol­tam, verseket mondtam cseme­témnek. Legjobban kedvelem Weöres Sándor jó ritmusú, kép­gazdag, színdús verseit. Természetesen egy csecsemő még sokáig nem értheti meg a verseket, de ha a beszédtanu­lással. értelmi fejlődésével pár­huzamosan adagoljuk számára, úgy a ritmuson keresztül kötő­dik a gyermekhez, megszokja, megszereti a hallgatását. Körül­belül 7—8 hónapos korában je­lezte kislányom nyilvánvalóan, hogy tetszik neki. ismételjem a verset. Á sok foglalkozás eredménye volt, hogy egyéves korá­ban már 70—80 szót. tudott mon­dani, ezek fogalmi tartalmát jól ismerte. Sajnos az összeg általa ismert fogalmat, amelyet ki­mondani nem tudott, elmulasz­tottam felmérni. Másfél éves korában már részleteiben velem mondta, We­öres: Pietykázó asszonyok című versét : „Juli néni, Kati néni — Letye-petye-lepetye! — Üldögélnek a sarokba, Jár a nyelvük, mint a rokka — Letye-petye-lepetye! — J áték közben is gyakran mondogatta: ,.jappa-jappa- japata”. Itt js a ritmus ragad­ta meg, az volt a lényeg, segí­tette beszédfejlődését. S a csa­lád más tagjainak sajnálatára néhány hónap elteltével, amikor már jól tudott beszélni, szinte semmit nem selypített. Sőt, ha valaki kedveskedve gügyögött neki, mérgesen elfordult, s az ülető kiesett kegyeiből. Legkedvesebb versei mind Weöres költeményei: például Galagonya, „Őszi éjjel, izzik a galagonya, izzik a galagonya ru­hája”. Csiribiri, csiribiri, csiribi­ri zabszalma, négy csillag közt alszom ma. Haragosi, Fut. ro­bog a kicsi kocsi, rajta ül* a Haragosi, Din don diridongó. A néhány részletet azért is­mertettem. hogy kedvességüket érzékeltessem. Féltett kincsei kislányomnak, Weöres: Zimzi- zim és Bóbita című kötetei. Hosszú idő telik el még addig az óvodai oktató munka során is, amíg a gyerekek valóban megér­tik a verseket, de korán meg­érzik szépségét, a szavak csen­gése belopja magát szívükbe, ösztönzi őket a szebb, kifeje­zőbb beszédre, szókincsüket gazdagítja. K islányom is már időnként költ a maga módján, az ismert dalok vagy versek rit­musára, néhány szavát kiragad­va, olyan gondolatokat fogal­maz; amelyek rímelnek az elő­ző hangzókra. Témakörét életé­nek eseményeiből, játékából me. ríti. ha értelmes rímet nem ta­lál, halandzsanyelvvel pótolja. Például : Pont. pont, fényes pont Fényes kapu zárja... (hold. hold fényes lánc mintá­jára) Este van már csillag van az egen Boxi kutya mezítláb a réten... Apu, kapu nékel hangya kipukkad a fejem, hajam hantyur, kantyur néger [hantyur... T ermészetesen mindez távol áll még a tudatos tevé­kenységtől. de remélem, hogy a vérépen lüktető vers- és dal­lamritmus szereteti: gazdagítja életét. Bedé Laszlóné

Next

/
Oldalképek
Tartalom