Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-04 / 102. szám

é Méltóan a városi ranghoz Tulajdonosi érzés Az egyik új ABC-áru hat, melyei a közelmúltban nyitott meg a szövetkezet. Bensőséges ünnepség színhelye volt vasárnap este Békésen a járási művelődési központ nagy­terme. A fogyasztási szövetkezet több száz dolgozója kapott, itt méltó elismerést a múlt évben különösen kiemelkedő munká­jáért. .Dr. Varga Imre. az ÁFÉSZ elnöke ünnepi beszédé­ben többek között elmondotta, hogy 1972 végén már csaknem ötezer tagja volt a szövetkezet­nek, miközben a részjegyalap megközelítette az 1 millió 168 ezer forintot. Tavaly a szövetke­zet dolgozói 213 millió forintot forgalmaztak. E nagy forgalom elérését különösen az 1965 óta bekövetkezett hálózatfejlesztés tette tehetővé. Vagyis 1965 óta csaknem 30 millió forintot köl­tött a Békési ÁFÉSZ ú j és nagy egységek építésére. több régi bolt felújítására Ezék legtöbbje Békésen nyílt meg, melyek nemcsak színfoltjai a városnak, hanem fontos bevásárlóköz­pontjai is.. Szállodája, étterme, lakberendezési, műszaki és ru­házati áruháza, korszerű ven­déglátóipara, s a múlt évben hajtja a lovát és a füstölgő konyha zötyögve gurul át a tor­laszokon. Egy kövezetbe fúró­dott német tankon katonák pi­hennek. ülnek a tornyokon, az agyúcsöveken, énekelnek, dohá­nyoznak. Cigaretta-szünet. Göbbels holttestét kihozzák a berlini utcára. Fekete, elszene­sedett arc. A szél belekap a fé­lig elégett sárga nyakkendőbe. Rajta a nád formaruha cafa­tokiban, rozsdaszínűre egve. Berlin pincékből előjött népe nézi azt az embert, aki az egyik íőbűnös nyomorúságában. Fel­vételeket készítenek róla a so­ron következő filmhíradó és a történelmi filmarchívum részére. Ű gyújtotta meg az első könyv­máglyákat és ezeknek a mág­lyáknak a lángja rettenetes tűz­be borította Németországot. Ber­lin védelmi biztosaként aljasul halálra kárhoztatta honfitársait, hamisított és hazudott utolsó le­heletéig: „Wenck hadserege kö­zeledik Berlin felmentésére!” Felakasztatta a katonákat és a tiszteket, ha visszavonultak. Göbbels úgy rendelkezett, hogy halála után égessék el a holt­testét. Amikor rohamcsapataink behatoltak a birodalmi kancel­láriára, a tűz csak belekapott a ruhájába és elszenesítette az arcát. Mtagda Göbbels mellett ott feküdt a ruhájából kiesett 1-es számú arany pártjelvény és az elégett cigarettatárca Hitler fakszimile aláírásával. Halála előtt Göbbels megölte a saját gyermekeit. A gyilkos kör bezá­rult. A jegyzőkönyv így hangzik: megnyílt két nagy ABC-áruhá- za, a tejbár, az OMNIA-presz- szó — hogy csak a jelentőseb­beket említsük — fontos felada­tot látnak eL E létesítmények jelentősen járultak hozzá a vá­rosi rang idérdemléséhez. A megannyi erőfeszítés nem volt tehát hiábavaló. 1972. évi j eredményeikkel a szövetkezet j dolgozói kiérdemelték a belke- j reskedelmi miniszter és a j KPVDSZ országos elnöksége j által adományozott kiváló cí- ; met. A két országos szerv ki_ j tüntető oklevelét Kolozsi Gyula, I a megyei tanács osztályvezető helyettese, Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára, Sarkadi István. a MÉSZÖV elnökhelyettese adta át a szövetkezet dolgozóinál:. Ott volt az ünnepségen Badar János, az MSZMP békési já­rási bizottságának első titkára, Inokai János, a városi pártbi­zottság első titkára és Bocs­kai Mihályné, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára. Az ünnepség befejező aktusa­ként dr. Varga Imre ÁFÉSZ_el_ „1945. május másodikán, Berlin városának központjában, a bi­rodalmi kancellária épületének óvóhelyén, a bejárattól néhány méternyire, Klimenko alezredes, Bisztrov és Hazin őrnagy a né­met Lange Wilhelm — a biro­dalmi kancellária szakácsa — és Schneider Kari — a birodalmi kancellária garázsának techni­kusa — berlini lakosok jelen­létében 17.00 órakor megtalál­ták egy férfi és egy nő elégett holttestét, mégpedig egy ala­csony termetű férfi tetemét, akinek jobb lábfeje görbe (don­galábú), egy elégett fém proté­zissel, az NSDAP egyenruhájá­nak megégett maradványaival és egy elégett arany jelvénnyel együtt”. Klimenko alezredes akkor még fiatal, harmincegy éves ember volt és hivatásos katona. Hazin őrnagyot nem .ismertem. Bisztrov őrnagy biológus, a tudományok kandidátusa. Szibériában élt és a háború folyamán került a hadseregbe. A háború hosszú éveinek so­rán végigjártuk a kaiinyini ke­rületnek, Szmolenszk vidékének, Belorussziának, majd Lengyel­oi-szágnak szétdúlt, felégetett tá­jait. Láttuk mit jelent a göbbelsi propaganda a valóságban: el­pusztított vidékeket, haláltáboro­kat, megkínzott emberek jajki­áltásait, „új civilizációt”, ahol ember az embernek — hóhéra. A háború útjain jutottunk el a birodalmi kancelláriáig. (Folytatjuk) nők 8 kollektívának nyújtotta át a kitüntető szocialista brigád, 7 egység dolgozóinak a Kiváló Egység címet, miközben 15_en kapták meg a Kiváló Dolgozó jelvényt. Kép, szöveg: Balkus Imre Tsz-ek a tejellátás megjavításáért A szarvasmarhatenyésztés fej­lesztésére hozott kormányprog­ram hatásaként a tejipari szak­emberek arra számítanak, hogy különösen vidéken tovább javul a tejellátás, és eddig ellátatlan körzeteket lehet majd bekapcsol­ni az értékesítési hálózatba. A vidéki termelőszövetkezetek egy­re inkább vállalkoznak közvet­len tej- és tejtermék-értékesí­tésre, éspedig a tsz-tej együtt­működési iroda keretében. En­nek az irodának már 19 tagja van — önálló közös vállalkozá­sok, egyszerű gazdasági együtt­működések és tsz tejfeldolgozó üzemek —, és az elmúlt évben 265 millió forintos nyereséget értek el a tej és tejtermékek értékesítésével. Az irodához tar­tozó 70 tsz, 5 állami gazdaság és számos háztáji gazdaság a tejtermelést ösztönző gazdasági intézkedések nyomán az idén minden eddiginél több nyerste­jet szállít a csarnokokba és a feldolgozó üzemekbe. A tsz-ek kezelésében levő tejüzemek már 108 községet látnak el tejjel és tejtermékekkel, de ezen felül 16 vidéki városba és Budapestié is szállítanak. A tsz-tej együttműködési iroda értékesítési tevékenysége arra irányul, hogy főképpen a felvá­sárlási területekhez tartozó köz­ségeket lássák el pasztőrözött „csomagolt” tejjel és tejtermé­kekkel. Csak a helyi el­látás kielégítése után fenn­maradó mennyiséget ér­tékesítik a környező köz­ségekben és városokban. Ezt mu­tatja, hogy a falvakban egy év alatt csaknem háromnegyedével, a fővárosban pedig csak alig több mint felével növekedett tej­eladásuk. A termelőszövetkezeti tejüze­mek az idén bővítik a választé­kot. 1972-ben már három tej­üzemben gyártottak vajat és kü­lönböző sajtféléket. Az idén a Budatej sajtüzemében már 20 féle különböző tejterméket állítanak elő. A Mecsektej-nél megkezdték az alufóliába csomagolt extra csemegevaj előállítását, a Buda­tej üzemeiből pedig az eddigi­nél is nagyobb mennyiségű fó­liás csomagolású gomolyatúrót és körözöttet küldenek az üzle­tekbe. CMTI) E z a tervidőszak a legelső hazánk történetében, ami­kor üzefneink, gyáraink önállóan alkották meg saját öt­éves tervüket. A tervtárgyaló vitákban akkor a munkások ez­rei nyilvánítottak véleményt, Ezt a tényt azonban helyenként nem elemezték és mérlegelték kellő alapossággal, egyes üze­mekben mostanában is csak formálisan, a statisztika száraz nyelvén beszélnek a munkások aktivitásáról, mondván: nálunk ennyien meg ennyien szólaltak fel, tettek javaslatot. Pedig az ügy ennél sokkal többet érde­mel. A munkások napjainkban ta­pasztalható széles körű véle­ménynyilvánítása nemcsak a jövőért érzett nagyfokú felelős­séget tükrözi. Egyben fokmérője az aktivizálódó 'közéletnek, a szocialista demokrácia fejlődé­sének. És kifejezője még egy fontos tényezőnek: a tulajdono­si érzésnek. Az akkori terv-vita és az azó­ta bekövetkezett sok más min­dennapi esemény, cselekvés és történés azt mutatja, hogy a munkások mind jobban gyako­rolják tulajdonosi jogaikat. Többségük egyre tudatosabban és célratörőbben küzd a nem­zeti vagyon, az állam és az államot alkotó emberek, szo­cialista közösségünk javainak gyarapításáért formál jogot kö­zös ügyeinek megvitatására. Igaz, helyenként ma is jelen vannak és hatnak a munkások erköl­csi felfogásával, tulajdonosi szemléletével ellentétes nézetek. Egyesek keveset törődnek az­zal, hogy munkájukkal, min­dennapi tevékenységükkel ho­gyan járultak hozzá üzemük, gyarapodásához, egyénileg mit tettek munkahelyükért, s e munkahely cserében milyen lét- biztonságot jelent nekik, csa­ládjuknak, miként elégíti ki igé­nyüket — csak a borítékot né­zik. Az ilyen helyeken persze általában a pártszervezet agi- tációs és propaganda munkájá­val is baj van — de nemcsak azzal. Más hiányosságok Is hoz­zájárulnak, hiszen a szocialista tulajdonhoz való helyes vi­szony kialakítása sok tényező­től függ. Mindenekelőtt attól : az üze­mi kollektíva, a munkás, az egyén mennyire érzi, hogy tu­lajdonos. E fogalom tudatban való megtapadásához azonban nem elég csupán a magyará­zat. az agitáció — bár ennek rendkívül jelentős a közvetítő és nevelő szerepe —, hiszen ha a tulajdonosi jog nem kötődik közvetlen tapasztalatokhoz, él­ményekhez, csupán elvont fo­galomként hat. Nélkülük nincs, ami serkentené a tudatos cse­lekvést és ösztönözne arra. hogy a „miénk” ugyanolyan becsben részesüljön, mint az „enyém”. Ebből fakad az is. hogy egyes üzemekben, gyárakban az egyé­ni érdek háttérbe szorítja a kö­zös érdeket, noha ezek össz­hangja megteremthető. A szocialista tulajdonhoz való helyes viszony kialakításának alapvető feltétele a jó üzemi, munkahelyi légkör megterem­tése. Olyan légköré, ahol min­den munkás nyíltan kifejtheti a véleményét, beosztásra való tekintet nélkül vitatkozhat, ér­velhet. A jó légkörnek ez ter­mészetesen csak egyik oldala. A másik, hogy a vitákban el­hangzott észrevételeket, javasla­tokat, bírálatokat hasznosítsák, a kérdések ne maradjanak vá­lasz nélkül. Vagyis a szocialis­ta demokrácia ne csak szavak­ban. hanem a gyakorlatban is jusson kifejezésre. A valóság és az igazság erejével segítse kia­lakítani a tettek tudatosságát, táplálja a közösség ügyét szol­gáló igaz emberi érzéseket, fo­kozza a felelősséget és alkotás­vágyat. Ha személy szerint mindenki érzi, hogy munkájára szükség van, megbecsülik ké­pességeit, igényt tartanak véle­ményére, akkor ez erősíti fele­lősségét és jó tapasztalatokat ad számára. A z emberek tudatának állan­dó fejlesztése, a politikai oktatás és a személyes kommunikáció egyaránt azt kell szolgálja, hogy a marxista-leni­nista szemlélet a tettekben, a munkában érvényesüljön. Ez természetesen hosszú, kitartó munkát követel, nyílt, őszinte vitát, s nem utolsósorban olyan gyakorlati tapasztalatokat, me­lyek alátámasztják és igazolják szavainkat. Németh Jenő Jó tárgyalási alap a mezőhegyesiek ajánlata Két évvel ezelőtt feladatként kapta a Mezőhegyési Állami Gazdaság: szervezze meg a cukorrépa iparszerú termeszté­sét. A gazdaság Vezetői saját üzemükben teljesítették vállalá­sukat, sőt, azóta a mezőhegyesi cukorrépatermesztési módszer ismertté vált Csongrád és Szol­nok megyében is. Termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok összesen csaknem 4 500 hektáron vállalták az együttműködést a mezőhegyesiekkel. Ennek ered­ményeként Mezőhegyes mint gesztor-gazdaság nagy teljesít­ményű, korszerű mezőgazdasági gépeket, eszközöket vásárolt, szerzett be, juttatott a cukor­répatermesztő gazdaságokba. Az új technológia alkalmazására is megtanította — tanfolyamokon — a vele együttműködő üzemek megbízottait. A mezőhegyési cukorrépa­termesztési módszer legnagyobb érdeme, hogy egy mázsa cu­korrépa előállítására jutó mun­kaórát 0,74-ről 0,36-ra csök­kentette, vagyis lényegesen nö­velte a munka termelékenysé­gét. Május 3-án ezért is szerveztek előadást és gépbemutatót, me­lyet Medgyesegyházán, a mű­velődési házban és Bánkűton, az “állami gazdaságban tartot­tak. Termelőszövetkezeti szö­vetségek, cukorgyárak, tsz-ek, állami gazdaságok vezetői, megbízottai és Nagyszalontáról érkezett vendégek hallgatták meg Gödé Hűbérinek, a M-fő- hegyesi Állami Gazdaság ter­melési igazgatójának ajánlását a mezőhegyesi cukorrépa- és kukoricatermesztési módszer hasznosságáról. Ezután Emődi Gyula, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság osztályvezetője ismer­tette az együttműködés feltéte­leit, az állami gazdaság és a termelő partnerek kapcsolatá­nak eddigi tapasztalatait, to­vábbá az újabb lehetőségeket, a kukoricatermesztés felkarolá­sát. Ezt követően Misikucza Pé­ter, a Bánkúti Állami Gazda­ság termelési igazgatóhelyette­se számolt be az együttműkö­désben alkalmazott gépek üze­meltetésének tapasztalatairól. Felszólalt Takács Ferenc, a Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságok termelési igazgató­ja, aki a mezőhegyesi terjesz­tési módszereket jó tárgyalási alapnak minősítette s kérte az üzemeket: a népgazdasági szük­ségletek kielégítésére működje­nek közösen. Az előadások és a hozzászólások után a Bánkúti Állami Gazdaságban működés közben mutatták be a legú­jabb gépsorokat, melyeket Var­ga Ferenc, a Mezőhegyesi Álla­mi Gazdaság, Trojó Imre, a Bánkúti Állami Gazdaság fő­mérnöke és Réfi Antal, a mezö- hegvesi módszer gépészmérnö­ke ismertetett. D. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom