Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-07 / 81. szám
Kádár János képviselői beszámolója Péter János Tokióban (Folytatás a 2. oldalról) könnyebb lesz az értekezlet napirendjében w egyetértésre jutni. Körülbelül két hónapja nemzetközi előkészítő megbeszélések folynak Becsben a fegyverzet es a fegyveres erők csökkentése tárgyában. A kérdés az: lehetséges-e józan, becsületes, az ösz- szes érdekelt javát szolgáló megállapodást kidolgozni, amelynek az lenne a lényege, hogy egyenlő biztonságot nyújtó módon csökkentsük a fegyverzetet, a fegyveres erőket. Ez mindenkinek jó volna. A szocialista országok ezzel « csökkentéssel semmiféle külön előnyt nem kívánnak elérni, viszont « jelenlegi helyzethez képest nem is adnák előnyt senkinek. Ezt minden tárgyaló félnek meg kell értenie. Nekünk sokáig lesz türelmünk tárgyalni Bécsben vagy akárhol a fegyverzet csökkentéséről, fenntartva azt a tisztességes álláspontunkat, hogy a jelenlegi helyzethez képest keü mindenkinek a biztonságát garantálni * jövőben is, s csupán ennek figyelembevételével lehet megállapodni Európában és Kö- zép-Európában is a fegyverzet, a fegyveres er<% csökkentésében. A genfi általános leszerelési értekezlet már sok éve folyik. Néhány ország kezdte, azután újabb országok kapcsolódtak be a munkába, amelyben most már a ms képviselőink is részt vesznek. Jól tudjuk, hogy az általános leszerelés nem a jövő hét kérdése. Mégis részt veszünk ebben a munkában, állhatatosan dolgozunk, ha kell, hosszú esztendőkig, mert szocializmusban és békében akarunk élni, s meggyőződésünk. hogy el kelj Jönnie az emberiség életében olyan időszaknak is, amikor megvalósul az általános leszerelés és a tartós béke. Kádár János beszéde befejező részében ezeket mondotta : — Mély meggyőződésem, hogy a szocializmus útján tovább ha. ladunk előre A jövőt illetően megfelelő és jő terveink vannak, előrehaladásunk biztosított. Az, hogy milyen lesz fejlődésünk üteme, javarészt rajtunk múlik. Az előrevezető úton ezután is dolgozni, harcolni kell, leküzdeni az akadályokat, amelyek részben objektív akadályok. A gazdasági területen dől goizó emberek tisztában vannak azzal, hogy csakis anyagi lehetőségeink figyelembevételéved tudunk dolgozná. Ee ha gazdasági építésről van szó, máris adott a feladat: takarékoskodni az anyaggal, a pénzzel és az idővel! A szubjektív tényező így válik előnyünkre, s így tudjuk a fejlődés ütemét gyorsítani, ** objektív akadályokat leküzdeni. Szubjektív nehézségeink ts vannak, olyanok, amelyeknek már semmiféle objektív jellegük nincs. Hazánkban, társadalmunkban, ahol — mély meggyőződésünk szerint népünk túlnyomó többségének teljes megértésévé) és támogatósával — szocializmus épül, vannak még, bár kis számban, a szocialista . rendszernek és eszmének ellenségei, ha országos, társadalmi méretekben problémát nem is jelentenek. De van egy másik kategória, amelybe már valamivel többen tartoznak. Azok. akik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, a helyes és szükséges politika biztosított feltételekkel, lehetőségekkel nem helyesen élnek, sőt egyenesen visszaélnek. Mindannyian ismerünk anyagias, kapzsi, harácsoló embereket. akik néha égvén esen fitogtatják, hogy mi mindent szereztek. Ha valaki becsületes munkával szerez valamit, azt tiszteletben tartjuk. De aki a közösség rovására visz. azaél a törvény által biztosított lehetőségekkel, az ellen fel kell lépnünk; az ilyenek ellen a jövőben is harcolni fogunk! Mert a lehetőségek azért vannak, hogy azokkal helyesen éljenek az emberek, s nem azért, hogy visszaéljenek velük. Kádár János ezután arról szolt, hogy helyenként tapasz talhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előreha. ladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyt® Léry, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. A md fejlődésünknek olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a munkásosztály, »»••«bbbmnbw**» <*•*•*•«»« «»»**«■•••»• **•«*• oda, minden perc drága a turistának.. Az asszonyok csoportosan mentek vásárolni. Ha valakinek megtetszett egy termék, azt gyorsan megvette a másik is. Este aztán gyors számvetés, bú bánat! Elkótyavetyéltem a pénzt, nem is ezt akartam venni... No de sebaj, percek alatt új gazdára talál a felesleges holmi, megindul a csere-beire. A kedélyek megnyugszanak. Az ITUHIST jóvoltábó1 még egy kiadós esti sétát teszünk Ukrajna fővárosában. Esti ragyogásában, a szivárvány minden színében világító feliratoktól, ötletes hirdetésektől, kirakatrendezésektől tarkái!ó város- : ban nagy élmény volt az esti 5 séta. Szakadatlanul hullt a hó 5 s mi nem győztünk betelni Ki- ! jev szépségével. Egy élményekben nagyon j gazdag nap után szálltunk vo- ; natra. Még sokáig beszélgettünk ■ a „szomszéd” lakókkal, érté- ; keltük az első napot. A háló- | tülkében fáradtan hajtottuk [ álomra fejünket s a vonat : egyenletes zakatolása, ringatá- • sa egy-kettőre elszenderítette ■ az utasokat, hogy reggel ti-iss : erővel szá ltjának ki a lenin- grádi pályaudvaron (Folytatjuk) Ary Róza Ukrajna fővárosában, Ktjevben a népgazdasági kiállításra Igyekszik m asszonyok egy csoportja. a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, köteles cégszerűen tartsa meg. A vezetőnek persze nehezebb a dolga, vele szemben nagyobbak a követelmények. Mert ha két szomszéd padnál dolgozó ember mond egymásnak valami nemtetszőt, a gépzúgásban csajt ők ketten hallják. Ez egészen más dolog, mint amikor például egy értekezleten kell válaszolnom egy féltett kérdésre: akikor köteles vagyok érvekkel válaszolni, nem pedig ledorongoló hangon, a funkció magaslatáról visszaszólni. Mindig a józan eszükre ap- peiláljunk és semmiképpen se váljunk elbizakodottá. Mert az elbizakodottság sohasem vezet jóra. Egy bizonyos: amikor a nép ügyéről van szó, mindig komolyan kell a kérdésekkel foglalkozni. — Mélységes meggyőződésem — hangsúlyozta Kádár János —, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Megvan a saját erőnk, s az ország határain túl is velünk vannak a világ összeg haladó erői. Leraktuk a szocialista társadalom alapjait és évről évre szilárdítjuk, magasabbra emeljük a szocializmus épületét Amikor azt mondjuk, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe, az embereknek eszükbe jut a történelem : Mohácsnál vereséget szenvedtünk, Világosival le kellett tenni a fegyvert, az első világháború végén az ország a veszteg oldalon volt és összeomlott, a Tanácsköztársaságot leverték az elleforradalmárok, a második világháború végén Magyarország mint Hitler utolsó csatlósa a vert seregben, szerepelt. S mindezek után nem egyszer felteszik a kérdést: Hát mi mindig csak kikaptunk, sohasem győztünk? Folyton csak csatát vesztett a mi népünk ezer esztendőn át? Erre is válaszolnunk kell: Igen, amikor a. egykori uralkodó osztályok a reakció szekeréhez kötötték az ország sorsát, mindig vereséget szenvedtek, de sohasem a nép, hanem ők, a „történelmi osztályok” szenvedték a vereséget. Mert — Dózsától kezdve —» mindig voltak a népnek zászlóvivői. És a nép mindig újra talpraéllt, küzdött boldogabb jövőjéért! A magyar történelemben azonban most már léteznek másfajta dátumok is. Most ünnepeltük felszabadulásunk 28. évfordulóját; ez már nagy, fényes ünnep, amellyel új korszak kezdődött hazánk történelmében. Nem túlzás így fogalmazni: a felszabadulás óta eltelt — nem is törés nélküli — időszakban egy évszázad munkáját végeztük el. Most lesz negyed százada a két munkáspárt egyesülésének, s annak is negyed százada, hogy a munkásosztály a hatalmat ténylegesen is birtokba vette és kiépítette. Annak szinten neared százada már, hogy az ipart, a kereskedelmet és a bankokat államosítottuk. Jelenlegi helyzetünket az jellemzi, hogy a párt, a munkásosztály betölti vezető szerepét, összeforrottság eg egység van a kommunisták, a szocializmus öntudatos hívei példát mutatnak a munkában és megvan az erőnk ahhoz, hogy tovább haladjunk előre. Minden egyes politikai lépésűnket úgy kell megtennünk, hogy az méltó legyen egész bar. cunkhoz. Ilyennek fogjuk fel azt a politikai kampányt is, amely most folyik. Bízom ab_ ban, hogy a tanácsválasztás olyan hitvallás lesz politikánk mellett, olya,n támogatása lesz központi és hélyi politikánknak, amely méltó szocializmust építő népünkhöz! — mondotta vége- aetül Kádár János. Tokió ' Április 6-án délelőtt (helyi j idő) a japán kormány meghívására Tokióba érkezett Péter Já- nos külügyminiszter, öt és a kíséretében lévő Szigeti Károly j csoportfőnököt és Kós Péter j főosztályvezetőt a japán főváros j repülőterén Mizuno Kijosi par- lamenti külügyminiszterhelyet-1 tea, Csikaraisi Kendzsiro protokollfőnök, Ovada Va Agu az ! európai ég óceániai ügyek főosz- : tályának vezetője, Furukava Ká- ! josi, a 2. kelet-európai osztály ! vezetője, valamint a japán leül- i ügyminisztérium más vezetői fo- . gadták. Jelen voltak az érkezéskor a baráti országok tokiói kül- ! képviseleteinek vezetői. Köztük i Oleg Trojanovszkáj, a Szovjet- ! unió nagykövete, valamint Horváth Ernő nagykövet vezetésével a tokiói magyar kolónia tagjai. A repülőtéri fogadás után Péter János és kísérete szálláshelyére, a tokiói Takanawa Prince Hotelbe hajtatott, ahol Ovada Vataru, a japán külügyminisztérium főosztályvezetője nem hivatalos ebéden látta vendégül őket. A nap folyamán a magyar külügyminiszter látogatást tett Ohira japán külügyminiszternél és ellátogatott az NHK televízió székházába, ahol interjút készítettek vele. Az esteit a magyar nagykövetségen töltötte, s találkozott a tokiói magyar kolónia tagjaival. Koszigin hazaérkezett Moszkva ; Alekszej Kosaigin, a Szovjet- j unió minisztertanácsának elnö- j ke, aki hivatalos látogatást tett j Svédországban, pénteken haza- érkezett Moszkvába i 1 KiriH Mazurov. Pjotr Seleezt, Jurij Andropov, Mihail Szolo- mencev ég más hivatalos személyiségeid fogadták a Vnukov ói repülőtéren. Podgornij finnországi látogatásai Helsinki A szovjet—finn barátsági, együttműködési é® kölcsönös Se. gítségmyújtási szerződés 25 évvel ezelőtt történt aláírásának napján Helsinkiben nyitották meg a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányait bemutató kiállítást. A barátsági szerződés jubileuma alkalmából rendezett ünnepségsorozat e kiemelkedő eseményén jelen volt ! a két államfő, Nyikolaj Pod- gomij és Urho Kekkonen, vala_ mint a finn kormány számos tagja. Az ünnepi gyűlést Kalevi Sorsa finn miniszterelnök nyitotta meg, majd Vlagyimir Kirillin szovjet miniszterelnök- helyettes tartott előadást „A tudomány és technika fejlődésének fő irányai » Szovjetunióban” címmel. Podgornij államfő pénteki programja a szovjet nagykövetség esti fogadásával ért véget Podgornij szombaton még egyszer tárgyal Kekkonen elnökkel, majd hazautazik Moszkvába Kekkonen kitüntetése Helsinki Pénteken a helsinki elnöki palotában Nyikolaj Podgornij. szovjet államfő ünnepélyesen átnyújtotta a Népek Barátsága érdemrendet Urho Kekkonen finn köztársasági elnöknek. Á francia minisztertanács első ülése Párizs Az új francia kormány pénteken megtartotta első miniszter- tanácsi ülését, s azon jóváhagyta Messmer miniszterelnök keddi parlamenti programbeszédének alapvonalait. A minisztertanács foglalkozott a Renault-művek- né| folyó sztrájkkal és a diákok tiltakozó mozgalmával is. A Renault-műveknél egyébként a billancourti üzem dolgozói pénteken délelőtt kétórás sztrájkkal fejezték ki szolidaritásukat a présgépeknél dolgozó sztrájkoló segédmunkásokkal. A Peugeot gépkocsigyár Saint Egyiptomi levél az EHSZ-nek New York Magid, Egyiptom állandó ENSZ-képviselője kormánya megbízását»] csütörtökön levelet nyújtott át Kurt Waldheim- nek, a világszervezet főtitkárának. A levél megállapítja, hogy Izrael módszeresen zaklatja a megszállt területek arab lakosságát és ezzei akarja elűzni őket onnan. Magid felhívta az ENSZ- főtitkár figyelmét azokra a, izraeli akciókra, amelyeknek r során több Palesztináit megöltek a gazai övezetben, számos lakóházat leromboltak és tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. Etíenne-i üzemében pénteken ia folytatódott a két nappal ezelőtt kezdett sztrájkmozgalom, s a sztrájkoló 1500 munkás továbbra is megszállva tartja az üzemet. 0 helsinki konzultáció záróiilése Helsinki A pénteki plenáris üléssel be fejezte hathetes munkáját az európai biztonsági é<j együttműködési értekezletet előkészítő nagyköveti tanácskozás harmadik szakasza. A konzultáció eddigi leghosszabb szakaszát értékelve három szocialista ország nagykövete a záróülésen világosan leszögezte, hogy a mostani forduló nem kielégítő eredmény, nyel zárult, s a konferencia érdemi előkészítésének feladata teljesen a negyedik szakaszra hárul. A nyugati országok általános véleményét tolmácsolva, az angol nagyköveit némileg eltérően ítélte meg a konzultáció munkáját. Valerian Zorin szovjet nagykövet a harmadik szakaszt lényegében „helybenfuitásnak’’ minősítetne, amire az volt a jellemző, hogy eszmecserékben, új javaslatokban nem volt hiány. véglegesen megoldani viszont a biztonsági értekezleff egyetlen kérdését gém sikerült.
