Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
KÖRÖS TA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Két önálló kiállítás egy helyen és egy illőben ^Jzsiás Kovács Józsefé és Székelyhídi AttiJ|f Iáé, Gyulán. Mindkét kiállító először lep nyilvánosság elé önálló kollekcióval. Ézsiás Kovács József Ké- tegyházán él. A Képzőművészeti főiskola grafikai szakán 1962-ben végezte el tanulmányait. Székelyhídi Attila Gyulán él; az Egri Tanárképző Főiskola matematika-fizi- ka-rajz-szakán végzett 1864-ben. Miért csinálták együtt a kiállítást? Közük van egymáshoz. Hasonló motívumvilág, ha nem is azonos módon és cél szolgálatában használj ák is fel. Ez a motívumanyag — mint ahogyan a kiállításnyitáson is elhangzott, a számunkra érthető és becses jelzés. Becses, mert a házak, házvégek, háztetők, kerítések palánkból és lécből —, mindannyiunknak ismerős, s megközelítőleg mindannyiunk számára azt az erkölcsileg biztonságos közeget jelzi, amelyben, dolgozni és élni lehet. Ezek a motívumok tehát jelzések számunkra, a művész számára pedig eszközök, valaminek a kifejezésére. Székelyhídi Attila barangol ezeknek a motívumoknak a világában, megfigyel és befogad. Lát és abban a pillanatban gondolatot ébreszt benne a tárgy (azaz a motívum) : esett-avitt léckerítés azonnal asszociálja a „megszolgáltság” szerepkörét, a korosat, a görnyedtet, mint ahogyan „Magány” c. festményén tettenérhetjük: az öregasz- szony környezete ugyanaz a léckerítés, ami a Romok címűn látható. Ezek a köz- ben-jött gondolati-érzelmi asszociációk már benne vannak a vonalban, ezek diktálják a valóságváltoztatás lehetőségeit, irányát: simaságát, darabosságát, erejét, gyöngédségét, ellentéteit, harmóniáját — s még a valóság annyiféle gazdagságát. A rajz nála tehát valósághű és elvont egyszerre, ábrázolás és újabb, további megismerési lehetőség is. Amint a Házvég c. rajzának lágy-harmonikus színei a biztonságot — ezen a világon belüli biztonságot —, úgy a Megroppant ház c. finomfáradt színei valami nosztalgiát ébresztenek bennünk. Különösen szépek azok a kéoei arrelvek a felület gazdagságát mutatGaburek Károly Csabai ház ják meg: a Máriás hás ilyen sárgáinak színpompája, más képeiben a kékek mélysége-íisztasága figyelemre méltó. (Kocsma. Téli este) Kovács József másképpen használja fel ezeket a motívumokat: építkezik vele, nem hagyja abban a formában, ahonnan mi ellenőrizhetnénk, a valósággal- összevethetnénk, hanem új rendet épít vele, a maga számára. Erőteljesek ezek a szerkezetek és kiegyensúlyozottak. Megkülönböztetett szerepet szán a fatör- zsek-karók-lécek függőleges rendjének, ezek adják a súlyt és sugallják a biztonságot elsősorban. Szép darabok ebből a kollekcióból a Kert, Ősz, Kompozíció II., Kompozíció I., de legszebb az Udvarajtó című. Székelyhídi képein a motívumok valóság-értéke azonnal érzékelhető: kertekről, tanyákról, faiakról beszél, úgy, hogy közben tanúi lehetünk gondolatainak. Ézsiás Kovács címei is másfajták: Kompozíció (több darab), Forma, Folklór. A direkt utalások ritkák: Hajóépítés, Kovácsműhelyben, Udvarajtó. —■' Ez épp azt mutatja, hogy nem is szándékozott ábrázolni. Ha ügy tetszik, az általa újrateremtett rend különböző megnyilvánulási formái ezek. A vibráló valóság — és az „én” által valóságravetített terek egész más célból keletkeztek, minthogy a szemlélődés hangulatát érzékeltetnék, vagy kívánnák. (Legjobb példa erre a Kompozíció XI.) Ábrázolásait — a képépités első fázisaként — a filcvázlatokra hagyja, ebben a témakörben legalábbis. Tucatjával lehet látni nála ezeket, mint dokumentumot: van köze a valósághoz, és ehhez a valósághoz van köze. (Jó lett volna, ha a katalógusban is feltüntetett filcrajzait ki tudta volna állítani.) Székelyhídi Attila realizmusa nyilvánvaló, motívumai azonban a konstrukti- vitásra is ösztönzik, ugyanakkor lírai alkat. Ézsiás Kovács József egyértelműen konstruktív stílusban alkot. Ezek a módszerek azonban nem örökérvényü- ek a művészi alkotás folyamatában, átalakulhatnak, válthatják egymást. Székelyhídi Ablak-ajtó- kompozíciója mottója is lehetne mostani törékvései• nek: a felszín alattit-mö- göttit, a belsőt, a rejtettel felfedező élmény van mögötte. Palettával című képe szándékaiban ígéretes festőt sejtet: önmagától sokat váró, nagyszándékú, de feltétlen gazdag érzelmi világi! ember önkifejezése ez — villogó sárgák és gazdag kékek világában. Ehhez a célkitűzéshez az apró mozzanatok, vibrálások megfigyeléséhez való lehetőség objektíve éppúgy kell, mint az állandó tartalmi gazdagodás szubjekííve. Ézsiás Kovács József célkitűzéseit az intellektus nemes szándékait legkifejezőbben Tűz és tisztaság című kompozíciója fejezi ki. Ezek az igen érzékeny színek nem „valóságigényű- ek”: hangsúlyos szerepet kap a kék, újabban a piros különböző árnyalata is, épp a Tűz és tisztaság című példázza ezt a legszebben. \ A művészi szándék sokféle és sokféleképp megvalósuló. Őszinte és nemes céljaik eléréséhez sok sikert kívánunk. V. Kiss Margit Vovka! Nem volt eddig időm írni, mert nagyon elfoglalt voltam. Az osztályunkba új tanárnő érkezett, Tatjána Ivanovna. Még nagyon fiatal, ez az első éve a főiskola befejezése után. Amikor magyaráz, elpirul az idegességtől, elcsuklik a hangja, gyakran néz a könyvbe, téveszt — egyszóval még látni is fájdalmas. Miért küldenek ilyen fiatalon valakit tanítani? Nagyon sajnáljuk. Egyszer tanítás után együtt maradt az osztály, és azon tanakodtunk, mit kezdjünk Tatjána Ivanov- nával? Mindenki elmondta véleményét. A lányok több figyelmességet ajánlottak, türelmet követeltek, és főleg azt, hogy ne sértsük meg a tanárnő érzékenységét. Mi azt javasoltuk menjünk el Tatjána Ivanovna lakására, nézzük meg, hogyan él, beszéljük meg őszintén gondjait, és ha ez sem segít, akikor egyenesen a mamájához és a apájához forduljunk. Azon a napon Túrón István Pint-ehomaiyban táncol« mécsláng Parázslóit már csak pisla életet; Sejtjeink mélyén téboly tanyázott, S reszketve ránk ült néma döbbenet. Közel és távol tompán morajlott: Nem bírta terhét, és nyögött a föld... (Hol éjsötétben hajnalpirt vártunk, Még vérre-szomjas átkú tegnap ölt.) De nyílt az ajtó. Pincehomályba Fénycsík hasított, s kaprázó szemünk Behunytuk. (Mégis több volt, mit láttunk, Mint amit addig juttatott nekünk Szigorú sorsunk: úrgőg és rabság.) Tétová lábunk úgy indult lassan, Mint elsőt lépő gyermek ha indul, Napfényes úton, hol É’et harsan. Kiáltó öröm szívünkbe sajdalt, Kacagó égbolt azúrja hullt ránk... Hová naponta eljött a bánat, Dalos derűtől volt vig az utcánk. Azon a napon élni Tanultunk, Emberül, büszkén. Kitárta kerját (Az űzött vándor, lm hazára lelt), És asztalunkhoz ült a szabadság. Ezt csak Vityfea Ljaguskin ellenezte. — Semmiség az egész, — mondta. — Csak szoktassuk hozzá a problémákhoz. Már nem kicsi, hiszen iskolába jár. Mindnyájan letorkoltuk! Végül azt, határoztuk, hogy az egész osztály védnökséget vállal az új tanárnő felett. És ott rögtön megesküdtünk, hogy jól fogunk viselkedni, nem rosszalkodunk, nem fogunk verekedni. Másnap bejön Tatjána Ivanovna az osztályba. Alig kezdi el a magyarázatot, rögtön megakad. Ismét idegeskedik, pedig érezzük. hogy otthon jól felkészült. Lehet, hogy egész éjszaka a kpny v . mellett ült, tévét sem nézett, de most nem tudja elmagyarázni az anyagot. Kapkod, ismétel, és persze ebből megint kellemetlenségek támadnak. Ki akarja venni a könyvét a táskájából, erre egy alma esik ki. Ügy tesz. mintha észre sem venné, aztán az asztal alá igyekszik berugdalni. Addig csinália ezt, míg a harisnyája ki. nem szakad. Erre teljesen elveszti a fejét, még a magyarázatot is abbahagyja. Hallgatunk, ő is hallgat Igor Szmir- nov nem tudja tovább tartóztatni magát, feláll, és határozott hangon megszólal: — Ne féljen tőlünk, Tatjána Ivanovna! Ne idegeskedjen. Nyugodtan magyarázzon. Kezdje el még- egyszer. Ha meg nem megy, akkor olvassa fel a könyvből, mi megértjük. Igaz, gyerekék? M. Volfazon: A tanárnő Tatjána Ivanovna sírva rohant ki az osztályból. Küldtük a lányokat, hogy nyugtassák meg. Nemsokára visszatértek, Tatjána Ivanovna mosolygott, de a könnyei hulltak. — Gyerekek ! —- szólalt meg végüL — Segítsetek nekem! Vityka Ljaguskin felugrott: — Tatjána Ivanovna, legyen bátrabb! Gyakrabban hivassa be a szüleinket; is!... Elnevette magát a tanárnő. majd folytatódott az óra. Ettől kezdve minden jobban ment. De mi is tar- tottúk adott szavunkat. Tanáraink nem ismertek ránk. Az igazgató még meg is dicsérte Tatjána Ivanov- nát a viselkedésünkért. Igaz, hogy ma is felvetődött a szünetben; — Szerjózsa! Még sokáig kell ilyen jónak lennünk? Lassan már lányokká válunk. De én nem engedek! Még korai lenne. Szokja csak meg Tatjána Ivanovna a kollektívát, aztán majd meglátjuk. Üdvözlettel: barátod. Szerjózsa (Sass Attila ford’tása) IÍj könyv Csanádi Imre: Petőfi koszorúi A hatalmas anyag, amelyet a válogató három nagyobb egységre tagolt! életében, századában, századunkban), a kortársak és az utókor Petőfi-képét idézi fel. Már életében heves harc dúlt körülötte: a támadok ugyan az ízlés nevében hadakoztak ellene, „póriasnak” mondva a költőt, ám hangjukban ott van a megsértett világrend miatti fölháborodás is, amiként a lelkesedésnek — Lísznyai Kálmán üdvözlő versének. Erdélyi János elismerő kritikáiénak. Arany János kitörő örömének — oka sem pusztán esztétikai. Halála után mind több és több párt. politikai csoportosuiás igyekszik a maga külön érdekét az ügy mögé lopni; s közben egyre- másra születnek a részleteket felnagyító, hamis Pe- tőfi-képek. Bár Vajda János keserű kifakadása!ban (Egy honvéd naplójából) a republikánus Petőfi képe is tovább él. mégis Ady Endre az első, aki egyszerre mutatja be a költő politikai okosságát és kivételes művészi érzékenységét (Petőfi nem alkuszik). Ezt a teljes képet vállalja az ellenforradalmi korszakban a magyar irodalom java: az antológia cím ad ű vermit 'ró Babits éppúgy, mint a kedves költőjének könyvvel is áldozó Illyés Gyula.
