Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
Könyvtár a munkáskerületben Ez itt már Janiin*. Vagy Erzsébéthely, kinek melyik tetszik jobban; én az első, az itt lakók száján született elnevezést szeretem jobban. Agyag-gödör a magyar jelentése, hiszen valami kor a téglagyár volt a bázis, az élet forrása és lehetősége ebben a kerületben. Azóta sok minden megváltozott. Épült egy baromfifeldolgozó, de igazi gyárrá csak az utóbbi huszonöt évben lett. Van itt szép számmal iskola, ha jól megszámoljuk három, és két új fiókkönyvtár, az egyik a ligetben, ahol duhaj söröző volt nem is régen, a másik a 11. sz. iskola mellett, a legfiatalabb. A ligeti könyvtárhoz a nagy gyár mellett visz az utam. A falak mögül kimagasodó égetőkemencék mintha idáig lehelnék a forróságot, Lelki szemeimmel látom hogyan izzik bennük a szén, pirosra ég a tégla a cserép. Meg kell dolgozni érbe'! 8« gondolni is a téglakészítőkre, égetőkre, amikor „messzire mosolygó, pifostetejű családi házat” lát az ember. Különben ez már a tavasz kamillában is. Verőfény és esőre- hajló felhők. A liget útjain sárga kavics, a sörözőből átvarázsolt könyvtár előtt árva kandeláberek égők nélküli karjaikat fáradtan engedik el, vezetékeik kitépve testükből, a pusztulás egyértelmű szimbólumai. És mögöttük alig három-négy lépésre a modem épületi a könyvtár, a kultúra hajléka... Rossz érzéseket szül ez a furcsa és érthetetlen kontraszt, míg be nem lép az ember a megnyugtató könyvbirodalomba. Ozv. Huszár Rezsőné tizenhét éve könyvtáros Jaminában. Ez a tizenhét év, meséli bent, történelem. Akik akkor iskolások voltak, a most iskolás gyerekeiket hozzák beiratkozni. És az a rengeteg vándorlás! A könyvtár először a Kedves cukrászda helyén volt, nem sokáig, presszó lett belőle. Aztán másik helyen, azt a házat eladták. A harmadik stáció már a híd lábánál következett, Jamina szélén, alig néhány négyzetméteren. Az olvasók, a hűségesek mégis megmaradtak. Pedig volt, aki kilométereket gyalogolt, hogy könyveket cseréljen, megnézze, mi új érkezett? És végre ez, ami a régiekhez képest palota, de kicsi már régen. Megvannak azért valahogy. Szép nagy olvasó, szabadpolcos könyvsorok, húszféle képeslap, hetilap, napilap. És már eddig, az első negyedév végén 638 beiratkozott olvasó. Tavaly év végén 1079 volt a létszám, ez körülbelül azt jelenti, hogy minden tizenötödik jaminai lakos könyvtári tag itt, a négyes fiókban. Ha jcü meggondoljuk, kevés. Igaz, hogy a gyerekek egy részét elvitte a nemrég szervezett új fiók, nem is az iskolások járnak be kevesen, ők szinte mindennapos vendégek itt, hanem a felnőttek. A kerület munkásai, munkásnői, időseb- bek-fiatalabbak hiányoznak innen. Kuszámé a hagyományokat, a tizenhét év emlékeit-tapasztala- tait említi ellenpéldának. A régieket, akik erejük teljében jöttek, és ma már nyugdíjasok. El nem szakadnának a könyvektől, semmi áron. Ők a törzsgárda. „A veteránjaim” — mondja. Lészkó Mihály vasutas (minden könyvet elolvasott, ami az első meg a második világháborúról szól), Szudár Mihály és Melis András a téglagyárból, Regős Pálné háziasszony, Jankó Terézia óvónő; a tizenhét év állandó vendégei, igazi olvasók. Olyanok, akikkel elbeszélget a könyvtáros, akiknek szinte az egész életét ismeri, akik, ha nem jönnének, hiányoznának. A veteránok mellett közben észrevétlenül felnőtt az újabb nemzedék. Gyáriak, nem gyáriak, jaminai emberek. A barne- váli „olvasó-brigád”, dr. Nagy Sándornéval az élen, aki — mondják, hogy külön engedéllyel — tucatnyi könyvet visz egyszerre az egész társaságnak, aztán mások: a közeli Szabadság Tsz tagjai, meg vasutasok, munkások. „De nem elegen, közli később a könyvtáros, sokkal több felnőtt olvasó kellene! A gyerekekkel nincs baj. Két iskola között megél a könyvtár, a tantestületekkel is jó a kapcsolatunk, nemegyszer előfordul, hogy az úttörő-foglalkozást itt tartják, lemezt hallgatnak, olvasgatnak, beszélgetnek... De a felnőttekhez nehéz eljutni. Jobb könyvtári propaganda kellene, az igaz. És változatos. Amikor egyszer újévi üdvözlőkártyát küldtünk az olvasóknak, megtiszteltetésnek érezték, és nem felejtették el, hogy a jó könyv milyen hűséges barát... Az se lenne rossz, ha stenciles vagy rotaprinten készült figyelemfelkeltő lapocskákat osztogathatnánk, ezt olvassák, azt olvassák, ilyen évforduló lesz, vagy amolyan... Szóban nem lehet mindent ellátni, mert mi itt, a kolléganőmmel, Csák Istvánnéval úgy csináljuk az olvasószolgálatot, hogy minden ránk vár. Egyszerre csak egyikőnk van itt, kölcsönözni, tanácsolni, figyelmet felkelteni, irányítani az új vagy akár a régi olvasók igényét — nagy munka.” Az öröm, hogy van ez a könyvtár, itt a csabai munkás- kerületben, szép öröm. De kevés lenne csak örülni. Látni kell azt is, ami még hiányzik, ami megoldásra vár. A jobb könyvtári propaganda. Ez az első. Enélkül holt tőke maradna az a 7—8000 kötet, amit itt felhalmoztak. Köztudottá tenni, hogy nem gyermekkönyvtár ez, ahogyan sokan hiszik Jaminában, hanem felnőtt könyvtár. Jobb és együttes hasznú kapcsolat az üzemekkel, ahol szintén gazdag könyvtárak várnak olvasóra, külön-külön azonban nem igazi nagy erő talán egyik sem. Télen ■ötszáz hálószoba-garnitúra exportra A Budapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyáregységében szovjet megrendelésre tavaly kezdték el egy speciális hálószobabútor próbagyártását és ez év elejétől naponta már 12 gar4 8973. ÁPRILIS 1. nitura készül belőle. Tervezik, hogy egy új felületikikészítő- gépnek a termelővonalba való közbeiktatásával 3—4 garnitúrával növelik majd a napi teljesítményt. Erre azért van szükség, mert év végéig a Szovjetunióba 3 ezer, Lengyelországba pedig 500 garnitúrát kell kiszállítani, s egy svájci céggel is kapcsolatot teremtett a vállalat, amelynek 24 mintagarnitúrát küldött M. Egyszer. Uhüm. A hegyek ugye... a nagy zöld hegyeik. Fehér meg színes dobozok ragasztva az oldalukhoz. Na persze. Szép látvány. És akkor csak fogtam magam és mentem és mentem. Míg csak fel nem szálltam egy vonatra és addig néztem a tájat, míg egyszer csak azt látom, hogy itthon vagyok. Ahogy mondom, ez aztán jól sikerült... Ezért ne menjen külföldre az, aki semmit nem ért. Csak magyarán. A tengerre pedig csalk az menjen, aki úszni tud. Jöhet hozzám a bizalmi, de az hétszentség, hogy én a tengerhez nem megyeik. Majd ha tudok úszni. Ez van. Így bizony, és a többi... Így aztán hiába várja a rendész, hogy takarodjak a portásfülkétől. Nékem ugyan nem főnököm. Pofája másnák is van. Ez' való igaz. úgy mint ahogy az is, hogy valahol a kocsi farában utazik a szajré. Kutatni nem vagyok illetékes, de az se kötelező, hogy vak legyek. Tudja ezt a rendész. Csak egyszer tudnám, hogy mit hoz az éjszaka. Amióta először leütöttek, ez minden este megfordul a fejemben. Azóta megpróbálom kikalkulálni, hogy ha jól áll a Hold az égen és szellő jön a temetőből és a gyárfalak jól verik vissza a kutyás Elza nyomában az ugatást és Perecz Vince időben kibiceg a gyárkapun, minthogy biceg, ha « mucusok nyújtják a lépést, vaksötét a liget, nem igaz, hogy nincs gazdája a kandelábereknek, és az sem igaz, hogy nincs pénz arra valahol, hogy égőket csavarjanak bele, megvilágítva a könyvtárhoz vezető utat; és... a könyvtáros kívánsága még: „Sok új könyvet szeretnénk, mert bizony kissé öreg már ez az állomány...” Könyv a polcon: görög drámák. Az olvasójegy elárulja, hogy 1973. januárjában vette ki valaki utoljára. Belelapozok. Szophoklész: Antigoné. A Kar: „Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb...” A munkáskerület könyvtára is ezért van. Rügyező lombok hajlanak fölé, ez már a tavasz Jaminában. Sass Ervin hogy jobban mutasson a lábuk és a gyárkéményből a füst egyenesen száll, akkor érdemes-e idegeskedni az éjjeliőrnek, vagy ez valami jót jelent. Csák egyszer tudnám előre hogy mit hoz az éjszaka ... A Lipták úr például tudja, mert mától felemelték a sor árát és akárhogy is számítja, neki ez rámegy az életszínvonalra. A Slezákné pedig, ha sör-árfolyamon számolja a rezsiköltséget. a mínusz nála is rögtön jelentkezik. A Vajda úr, a KÖZÉRT-es, azt forgatja a fejében, ha majd lefekszik, hogy jó] blokkolták-e az áremelkedést, mert ha nem, a saját zsebére megy. Richter úr, a csapos. most aztán igazán úgy érzi magát, mint a világ közepe. Minthogy a ser került terítékre, a mese pont róla szól. Erdélyi úr, a festő, fixre lehet venni, hogy három nap kerüli a sört. Csak töményét urak, csak töményét! Mégis van bátorság a világon. Vagyis tüntetés az árak ellen. De harmadnap már ő is megadja magát a sorsnak, mert hiába a tömény, ha a sör nélkül szomjan halunk. Csak Tölcsváry Adrienne tesz úgy, mintha a világon semmi nem történt volna. Félrevágja a fejét és csak akkor húzza fel az orrát, ha a daxlival meg kell állni, mert így szükségeltetik. Van ilyen helyzet is. Egyébként, hogy ne csapjuk arcul az igazságot, a Nelli késik. Most mondjak valamit? Az éjszakáról vagy jót, vagy semmit. Van úgy. hogy hosszú ideig Üj pártszékház Békésszentandráson Hazánk felszabadulása évfordulójának tiszteletére odaadó, lelkiismeretes munkát teljesített a mezőkovácshází járás termelőszövetkezeteinek építőipari kö?ös vállalkozása. Generál-kivitelezésben — tervezéstől a szakipari munkákig — elkészítette és műszakilag kifogástalan állapotban átadta Békésszentandráson a községi pártbizottság új székházát. A műszaki átadás tegnap, április 3-án délelőtt volt. Ezen részt vett Lipták Mihály, a megyei pártbizottság gazdasági osztályvezetője, Csaba János, a szarvasi járási pártbizottság első titkára, Győri Imre, a szarvasi járási hivatal vezetője, Kelemen János, a megyei beruházási vállalat főmérnöke és Hupuczi Ferenc, a TÖVÁLL igazgatója. Az új pártszékház építését 1972 szeptember helyett októberben kezdték el, s az átadást 1973. május 1-re tervezték. Ezzel szemben határidő előtt egy hónappal új otthonba költözhet a községi pártbizottság, a KISZ osúcsvezető- sége és a területi pártalapszer- vezet Békésszentandráson. TIT-kitüntetés Tegnap délelőtt Békéscsabán, dr. Krupa András, a TIT megyei titkára adta át a megyei szervezet legrégebbi aktív tagjának, dr. Hetényi Ernőnek a TIT a ranykos zorús jelvényét, valamint Fényes Péternek, a TIT gyulai városi titkárának a TIT Kiváló Dolgozója kitüntetést. semmi nem történik, aztán egyszerre történik minden. Van úgy. Megfigyelésem szerint, ahhoz, hogy valami történjék, valaminek történnie kell. Röstellem, hogy tudatlanságomról most így elszóltam magam, de pillanatnyilag nem tudom ezt jobban kifejezni. Már mással is megesett. Mindegy. Csak azt kellene tudni, mikor indul el az a valami, ami már valaminek a kezdete. Ki tudja ezt? Amikor engem először leütöttek. ezt már akartam mesélni, tulajdonképpen láthattam volna előre. Tulajdonképpen. De semmit nem láttam. Mert kilenckor, amikor a rendészt telefonon keresték tudhattam volna, hogy ez fal. Most már tudom, ha a rendészt telefonon keresik, fel kell húzni a stük- kert.... Aztán jött, hogy itt a gyár alatt egy Skoda nekiszabadult a lámpaoszlopnak. Tíz óra is elmúlt már. mire a mentők mindent eltakarítottak, a roncsot is elhuzatták. Aztán a rendőrök is összehajtották a mérőszalagot. zsebrevágták a krétát amivel megrajzolták, hogy honrian fog a fék. aztán jóéiszakát... Szerintem aki ebből valamire jut, arra már lehet mondani, hogy nagyokos. Én nem vagyok, az szent. Mikor pedig már azt hittem, hogy megnyugszik az éjszaka, megjelentek a részegek. Huligánok mindig léteznek. Itt mentek egymásnak a portásfülke előtt, mintha csak az szúrta volna a szemüket. Garantálom, hogy ennél jobb helyet is találhattak volna De ez nem volt egy komoly verekedés. A komoly verekedő nem rúg. Ezek meg rúgták egymást. Ha ütöttek. mindig mellé ment. Innen is látszik, ha részeg részeggel verekszik, az sose komoly. A fülke mellől figyeltem az éjjeliőr ne keveredjen bele az ilyesmibe. A lámpa„ árnyékában azért mefffo<rtam a stuk- ker végét. Árnyékban bizony jó a stukker (Folytatjuk)
