Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
Kettős ünnepet tart az Április 4. szocialista brigád Három műhelyben dolgoznak az Április 4. szocialista brigád tagjai. A legtöbben présgépnél. A masinák 3-tól 200 tonna nyo- másúak. A legkisebbek 0,2 milliméter vastagságú acéllemezt vágnak át, a legnagyobbak megbirkóznak az 5 milliméteressel is. Mint a harckocsik az ellenségre, olyan dübörgéssel és csattogással „rontanak rá” ezek a présgépek az acéllemezre. Ilyenkor szinte reng a föld alattuk. Dobrotka Mihályné présgépe „csak” 100 tonna nyomású. — Nem ijedős? — kérdezem a fiatalasszonytól, —- Már amikor... Ha a gépről leszakad egy csavar, akkor egy pillanatra meghűl bennem á vér. — Előfordult? — Elő bizony. Ilyen rettenetes erőben nincs sok kímélet. Még 1969-ben hozta világra a második kislányát. Három évig szabadságon volt és tavaly szeptemberben állt újra munkába. Tudta, hogy mi vár rá. De a masina csattogását ellensúlyozza a környezet, a jó légkör, amelyet & brigád teremtett meg. Fonto» a jó légkör Betanított munkás Szabó Margit is, aki hasonlóan 1Ô0 tonna nyomású présgépnél dolgozik. Megszokta a zajt és az embereket is. Az embereket persze könnyebben, amit így indokol: — ők nem olyan „zajosak*. — Soha? — Ritkán. Csak ha valamit nem jól csinálok. Megmondják a véleményüket, én is a magamét, aztán nincs harag. Folytassunk egy kis eszmecserét! — Mit gondol, mivel érdemelte kj a brigád immár negyedszer a szocialista címet? — Azt hiszem azzal, hogy mindnyájan nagyon törekszünk arra, hogy amit készítünk, az kifogástalan legyen. — Érdekük is? Hát hogyne! A vállalatnak abból van pénze, amit elad. Ami rossz, az senkinek sem kell. Ha egy munkadarabot kétszer csinálunk, abból viszont nem sok haszon származik. Mi pedig a vállalatból élünk. — Illetve pénzből... Amit a vállalat fizet. — De több munkabért akkor tud fizetni, ha több is kerül a kasszába. Mindezekből kitűnik, hogy nemcsak a présgéphez, hanem egy kicsit a közgazdasághoz is ért Szabó Margit. Am a tisztességes munkára való törekvésnek más feltételei is vannak. Ez pedig főként a jó légkör, az emberek egymás iránti tisztelete, megbecsülése, ami itt ugyancsak nem hiányzik. Ennek egyik bizonyítéka az a gondoskodás, amiben Molnár István betanított gépmunkás részesült 8 hónapi kórházi ápolása alatt. Egy autó ütötte el Molnár Istvánt, s két helyen is eltört a lába. Sokat szenvedett. Társai rendszeresen meglátogatták. Most már mosolyogva gondol vissza azokra az időkre: — Került is néhány : üveg a szekrényemre. — Persze szíverősítővel töltve™ — Igen. Azt mondták, hogy akinek a lába törött, annak a gyomra azért egészséges. Gondoskodott a brigád, hogy távolléte alatt a béremelésből ne maradjon ki. Okosabban, korszerűbben Vörösen izzanak a félig kész Seeger-gyűrűk az olajkemencében. Palkovics József ezeket egy vasrúddal egyenként kiszedi és a présgépnél dolgozó Kiss István lakatosnak adja át. A préselés és a hűtőkaliberre való illesztés az ő dolga. Az eszter- gálás és köszörülés pedig már egy másik brigád feladata. Több művelet után lesz tehát kész a Seeger-gyűrű, amit a gépjárművek golyóscsapágyaiiHiiNiiiiHniiHiifiiiR*«vaiiH«iMiiniuiiniiiiiiniHHi> ezer forintot keresett egymaga. Különösen a cirkot, a cukorrépát. és egyéb munkaigényes növényt szereti. Most is aggódik: ha jóra fordul az idő, elduggat- ják a vöröshagymát, amíg ő a Szovjetunióban jár. Sajnálná, ha nélküle végeznének ezzel a munkával. — Mit szólt Papp néni, amikor megtudta, hogy utazik? — érdeklődtek szomszédjai. — Hát az nagyon érdekes volt lelkecskéim. A növénytermesztésben ugye télen nincs mit csinálni, otthon kézimunkázok, háztáji körül tevékenykedők. Szólnak, hogy hivat az elnök. Mondom az apjukomnak: bizonyára megbetegedett valamelyik takarítónő. Tudják, hogy én nem vagyok válogatós a munkában, hát helyettesíteni hívnak. Sie- : tek, hogy ne várjanak rám. — Amikor az irodára érek, ! legnagyobb meglepetésemre köz. : lik velem, hogy a vezetőség úgy ; döntött: én megyek a Szovjet- ■ unióba! Uramisten! Hát én még! nem jártam külföldön, no meg ; öreg is vagyok, miért nem fiatalt ! választottak a nagy útra? — Nekik még lesz idejük — • mondotta az elnök. — Maga peu ; dig nagyon megérdemli. Ezzel « mindenki egyetért Maris néni ! menjen haza és készülődjön... i Persze nem mertem igent ; mondani, amíg odahaza meg ■ nem beszélem a dolgot. De a ! család biztatott: menjek csak és : lássak világot Ary Róza » (Folytatjuk) nak a rögzítésére használnak. És nem is kisebb helyen, mint a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. A két fiatalember tempósan dolgozik. Hasonlóan Valastyán Mihály betanított gépmunkás is, aki egy száz tonnás présgépen a kompresszor-szelepeket hornyolja rendkívül nagy figyelemmel. Kár lenne tehát megzavarni őket. — Drága az anyag, értékes az is, ami készül és nagyon sok kell belőle. Seeger-gyűrűből naponta 20—30 ezer, kompresszorszelepből több ezer. Kisebb és nagyobb. A Seeger-gyűrű például megtalálható a Diesel-mozdonyokban és a kávéfőzőkben is — mondja Kerényi Zoltán művezető, aki egyúttal az Április 4. szocialista brigád vezetője. Ám ő a Forgácsoló Szerszámipari Vállalat Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárában nemcsak a „rangjáról”, hanem az újításairól is ismert. Néhány év alatt 11 újítását fogadta el a vállalat, köztük nem egy olyat, amely jelentős alapanyag-megtakarítást eredményezett. Most a brigáddal együtt olyan újítás kidolgozásán fáradozik, amelynek az éves gazdasági eredménye eléri majd az egymillió forintot Pósa József csoportvezető is már a többszörös újítók sorába lépett. Szerinte — ami nem is vonható kétségbe — az új, a korszerűbb megoldások keresése teszi elsősorban szocialistává a brigádot. Persze kellő szakmai hozzáértés nélkül ez nem megy. Erről tehát így vélekedik: — Most a tanulás a legfontosabb. Azt akarjuk elérni, hogy a betanított munkásokból legyenek szakmunkások. Valastyán Mihály, Pelyhe István és Molnár István már elhatározta, hogy felkészül a szeptemberi vizsgára. összefogásban az erő A brigád tagjai Békéscsabáról és néhány környékbeli községből verbuválódtak össze. Vannak közöttük, akik Kever- mesről, Szabadkígyósról, Med- gyesbodzásról és Lökösházáról járnak be naponta. Soha senki sem késett és italos sem volt. Pedig utazás közben elég sok a csábítás. És nincs is közöttük antialkoholista. Mértékletesen mindenki megissza a maga részét, ha például közösen vacsorát rendeznek, amit valameny- nyien nagyon 'szeretnek. Es négy éve minden nyáron családostól együtt vesznek részt IBUSZ-kiránduláson is. Egyesek valamikor még Pestig sem jutottak el, most pedig már elmondhatják valamennyien, hogy látták a fővárost, a Balatont, tavaly pedig Romániában jártak. Az idén Jugoszláviába készülnek hatnapos túrára. Igaz, jónéhány vasárnapi műszakot tartanak, hogy a pénzt megszerezzék, ami persze nem rossz a vállalatnak sem. A barátságot talán éppen az ilyen közös célok elérésére való törekvés alakítja ki a leginkább. Összefogva kell megküzdeniük azért a sok szép élményért, amit a kirándulások mindnyájuknak nyújtanak. És együttesen küzdöttek a bronzjelvényért is, amit az április 3-án megtartott ünnepségen kapott meg az Április 4. szocialista brigád. Pásztor Béla 3 mmssa lm ÁPRILIS 4, Az országban a legjobb öt közölt a dombegyüáziak Az utóbbi időben nem sok hír kelt. szárnyra róluk, s munkájukról. Pedig közben-köz- ben igazán megérdemelték volna, hogy erőfeszítéseikről a köz_ vélemény is tudomást szerezzen. Arról van szó, hogy két évvel ezelőtt 15 millió forint veszteséggel zárták az 1970-es észtén- dót. A teru’eti igazgatóság, a járási és a megyei szervek egyetértésével az eredményesebb gazdálkodáshoz e 15 millió forint súlya alatt a vezetésben személyi változásokat szervezett Az eredmény már az átszervezés utáni első évben is jő reményekkel kecsegtetett. A termelési érték elérte a 69,8 millió forintot. A nyereség meghaladta az 1,2 millió forintot. A folyamat 1972-ben nem szakadt meg. sőt az eredmény fokozódott A termelési érték 82,3 millió fou rintra, a nyereség pedig 6,2 millió forintra gyarapodott Ég ez nem volt véletlen. Papp Tiborral, a Dombegy- házi Állami Gazdaság igazgatójával arról váltunk szót. hogy a hajdani veszteséges üzemből milyen úton haladtak a jövedel-' mezőség irányába. — Ahhoz, hogy egy gazdasági vezető megismerje a gondjaira bízott üzem termelését, következtessen a lehetőségekre, megszervezze ezek feismertetését és a tartalékok fo’tárására mozgósítson. hosszabb-rövidebb időre van szüksége. Tulajdonképpen Dom begy házán is ez történt A gazdaság új vezetősége egy éven át jóformán csak ismerkedett a környezettet Közben igyekeztünk úgy dolgozni, hogy az árutermelés növelésében és a jö- vedelmeződésben előbbre léphessünk. Az igazgató előveszi a párthatározatokat. Elsőnek a Központi Bizottság 1971 decemberi, majd az 1972 novemberi üléséről kiadott közieméi nyékét lapozgatja, mindjárt ideteszi a párt megyei bizottságának 1972 december 20-i üléséről kiadott határozatát is. — Munkánkban e három határozat volt a vezérfonal. Már 1971 decemberében a gazdálkodás korszerű szervezését»® fogtunk a központi állásfoglalás jegyében. A növénytermesztést újra szerveztük. Korábban 11 növény termesztésével foglalkoztak Doni begy házán, mi négyre vállalkoztunk. Fejlesztési alapunkat úgy összpontosítottuk, hogy a szükséges technikai bázist megteremtsük. Alii már tavaly is végigjárta a dornbegyházi határt, • láthatta, hogy az állami gazdaság földjein búzát, cukorrépát árunö- vénynek, kukoricát és lucernát pedig az állatállomány takarmányellátására termesztenek. E növények termesztését úgy szervezték meg, hogy búzából hektáronként 40,51, kukoricából (szemes) 70,86, cukorrépából 486,2, lucernából pedig 93,6 mázsát termesztettek 1972-ben. Annyi kukoricát, mint a Dombegyházi Állami Gazdaságban, az országban sehol sem takarítottak be hektárra vonatkoztatva. Cukorrépából a Békés—Csöng- rád megyei állami gazdaságok közül a legnagyobb hozamot ők érték el. A búza. és a lucerna- hozamokkal sem kell szégyenkezniük hiszen a négy növény termésátlagaival az ország öt legjobb állami gazdaságai közé kerültek 1972-ben. Figyelemre méltóak ezek az eredmények különösen akkor, ha a termelékenység növekedését az a’őző évivel össze., vetjük. Egy mázsa búza előállítására 1971-ben 0,69 órát. 1972- ben pedig 0,15 órát fordították. Kukoricánál ugyanez az adat 1,23-ról 0,36-ra csökkent. Egy mázsa cukorrépa előállítására tavaly 16—17 percre volt szükség az előző évi 31—32 perccel szemben. Igen eredményesen használták a korszerű növényvédőszereket. növelték a műtrágya-adagokat is. Tavaly ható. anyagban számolva, hektáronként már 254 kilót használtak. Az országos átlag 180 ki’ó. Az állattenyésztésben mindent elkövettek, hogy a 850 kocás szakosított sertéstelep a technológiai előírásoknak megfelelően járuljon hozzá a sertéshús-termelési programhoz. A tehenészetben is növelték eredményeiket ugyannyira, hogy egy-két év alatt a két főágazat árbevételi aránya az állattenyésztés javára billent, méghozzá igen erősen. Kevés gazdaság mondhatja el magáról azt. amit a dornbegyházi. A növénytermesztés árbevétele 36, az állat- tenyésztési pedig 64 százalékot képviselt a múlt esztendőben. Azt a kérdést, hogy miként fogadták a dolgozók a gazdálkodás korszerűsítésére hozott párthatározat megvalósítását, az eredmények ismeretében feleslegesnek is lehetne tartani. A következtetés jogos. Jogos azért, mert a dombegyháziak termelési sikerei, a munka termelékenységének növelése, az árbevételek gyarapodása, mind-mind azt pá'dázza. kimondatlanul is tanúsítja, hogy a dolgozók elfogadták az üzem vezetőinek kezdeményezését, sőt igen rövid időn belül fel is zárkóztak a jó elgondolások valóra váltására. Itt azonban többről van szó. Amikor 15 millió forint veszteséget hozott ez a gazdaság, akkor is ugyanazok. a fizikai munkások tevékenykedtek, mint 1972-ben, amikor már 6,2 millió forint nyereséget is elértek. Arról nem is beszélve, hogy majdnem 28' millió forint termelési értékkel többet állítottak elő, mint korábban ! Szervezettséggel tehát sokra vitték. Ehhez azonban ők magukból is adtak valami pluszt. Elegendő visszaemlékezni arra, hogy soraikból kezdeményezték az úgynevezett „melegcsákány váltást” a gépeken. Ez azt jelentette, hogy a traktorok vonóerejét szinte percnyi szünet nélkül használták ki. A táblán munka közben váltották a műszakot Sok-sok hasznos órát nyertek ezzel önmaguknak. Igen, önmaguknak, mert a Dornbegyházi Állami Gazdaságban a megyében szinte elsőiként tértek át a napi nyolcórás munkaidőre 1972-ben, a korábbi 9,68 óra helyett A dolgozók jövedelme ezzel nem csökkent, sőt növekedett E változás eredményeként 1972-ben egy-egy dolgozó 3846 forinttal jutott több jövedelemhez, ideszámítva a fizetést & a béren kívüli juttatásokat. Az átlagbér 1972-ben a bázishoz képest 29 857 forinttól 30 955 forintra növekedett! A termelés korszerűsítésére, a jövedelmezőség fokozására ilyen kiváló eredményt értek el. És most kutatják az újabb lehetőségeket Ebben az esztendőben 91,3 millió forintos termelési érték elŐL- állítősára törekszenek, terv szerint 8,4 millió forint nyereségre számolnak, no meg arra, hogy tovább öregbítik az ismeretlenségből előretört hírnevüket, népei Károly Gazdagon terített asztal a vonat étkezőjében.
