Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
Április 29-t«/ máius 8-ig magyar oldala április negyedikén Szovjet testvérmegyénk lapja, a Penzenszkaja Pravda április 4-i számának egynegyedét, teljes oldalát szentelte Magyarországnak. Az oldal címe: ,*A baráti népek egyetértő családjában”, a Parlament négyhasábos iotója áll az élén. Alatta a TASZSZ hírügynökség budapesti tudósítójának írása szól a tavasz és az újjászületés ünnepéről, április 4-ről. Egy másik kép a székesfehérvári alumínium- gyártást idézi, a szövegben hivatkozva az i piarág szovjet—magyar együttműködésére. Interjú számol be a budapesti ipari vásár egy részvevőjének tapasztalatairól s megtudhatják az olvasók egy másik cikkből azt is, hogy a felszabadulás óta nyolcszázötven szovjet filmet mutattak be a magyar mozikban, s hogy csupán az elmúlt évben csaknem kilencmillió néző látott szovjet filmeket — nem számítva a televízióban sugárzott alkotásokat. Nyírfa a cime B. Jedalin frontnaplójának. Ennek utolsó bekezdése: „Ügy adódott, hogy a Velencei tó melletti harcokban visszatértünk néhány nappal azelőtt ott eltemetett társaink sírjához. Az elesettek között volt egy szanitéclány, Larisza Gromova. Sírja fölé nyírfát ültettünk, kicsit és törékenyek Abban a reményben, hogy a fács- ka felnő s hazai dalokat dúdol majd a halott Lariszának a távoli és kedves orosz földről.” o Különös véletlenből született az oldal legterjedelmesebb írása, a Magyar kapitány. A riport egy olyan penzai barátsági estről szól, amelynek Békés megyei résztvevői is voltak. S amelynek vége felé valaki a szovjet vendéglátók közül magyarul — ahogy a riporter írja: Petőfi nyelvén — szólalt meg. Nyilkoláj Alekszejevics Sztvazskov, egy nem túlságosan magas, középkorú, őszülő hajú férfi, a pedegógiai főiskola politikai gazdaságtan tanszékének vezetője, a területi békebizottság elnöke. Aki részt vett a második világháborúban, Magyarország felszabadításában is, mint egy légidesszant hadosztály zászlóaljparancsnoka. A vendégek azonnal kérdésekkel halmozták el: hogy tanult meg magyarul, merre ' harcolt, járt-e a Körösök vidékén? S innen idézzük tovább a riportot: ..Nem, Békés megyében nem jártam — mondta Sztyazskov. Északmagyarországon harcoltam. Jól emlékszem Eger városára. 1944-et írtunk, nehéz idők voltak. Mert bár megnyílt a második front, a béke még mesz- sze volt. Az odáig vezető úton sok-sok katona életét kívánta még a harc. Eger alatt is, amelynek felszabadítását nehezítette, hogy úgy kellett harcolnunk: ne pusztuljanak el a város legértékesebb műemlékei. A város felszabadítása után gyakran megfigyeltem, hogy a helybeliek — amikor szovjet katonákkal beszélgettek — sokszor említették ezt a kifejezést: „magyar kapitány”. Akkor azt hittem, azokat a tisztjeinket, katonáinkat .hívják így. akik tudnák magyarul. S éppen magyar tudásuk miatt adják nekik ezt a nevet. Évekkel később derült ki, hogy a „magyar kapitány” nem ilyen játékos népi elnevezés volt, hanem valóságos alakot jelentett, a 9 M&oGKse 1913. ÁPRILIS 30 szovjet hadsereg tisztjét, aki velünk együtt vett részt hazája felszabadításában. Steinmetz Miklósról volt szó, akit aztán a fasiszták orvul lelőttek, amikor Budapest alatt parlamenterként ment hozzájuk. öt személyesen nem ismertem, de egy alkalommal láttam az édesapját, Steinmetz Istvánt, aki feleségével és fiával akkor már egy évtizede a Szovjetunióban élt, miután Magyarországról emigrálni kényszerült. Stenmetz Miklós halála bosz- szúra hívott mindannyiunkat. Még elszántabban indultunk harcba a szörnyű hírt hallván a Budapestet védő fasiszták ellen. Nemigen volt időnk számolni a nappalokat, az éjszakákat. Házról házra, lakásról- lakásra folyt a harc. Zászlóaljunk különösen hosszú küzdelmet folytatott egy háromemeletes házért. Fontos ház volt, egy óriási tér együk oldalát határolta, tudtuk, ha sikerül elfoglalnunk, onnan továbbfejleszthetjük támadásunkat Amíg a többiek tűz alatt tartották az ellenséget, mi tizenöten átfutottunk a téren és bejutottunk a házba egv földszinti ablakon. A fasiszták az első emeletre szorultak. Azután a golyószórók tüzének fedezetével sikerült föléjük kerülnünk, áttörtünk a második, a harmadik emeletre s miénk lett a padlás is. Ekkorra azonban a fasiszták erősítést kaptak, újra megvetették lábukat az első emeleten, nekünk meg fogytán volt a lőszerünk. Alvás nélkül telt el egy teljes nap, egy teljes éjszaka. S a következő napped is. Aztán fellélegeztünk : Néha szerencséje van a katonának: a padláson néhány láda német lőszert találtunk, gránátokat. A fasiszták harapófogóba kerültek. Olyan tűzijátékot rendeztünk nekik a saját lőszereikkel, hogy beleremegett az épület. Hamarosan fel is kellett adniok a házat. Aztán amikor, ismét a földszintre értünk, s találkoztunk a zászlóalj többi tagjával, a közelben felrobbant egy akna. Megsebesültem. Szerencsére nem végzetesen, néhány hét múlva újra együtt lehettem a zászlóaljjal...” Az írás végén ismét a riporter viszi át a szót. Felsorolja a kitüntetéseket. amelyeket Ny. A. Sztvazskov kapott, s amelynek őt — akárcsak a „magyar kapitány” kifejezés — a Magyarországon vívott harcokra emlékeztetik. o károm közvetlenebbül Békés megyére vonatkozó cikket is közöl a Penzenszkaja Pravda április 4-én. Cirill betűkkel, de magyarul ad címet — Éljen a szovjet—magyar barátság ! — egy visszaemlékezésnek, amelyet E. Szamojlov, az 1971. őszén nálunk járt művészegyüttes tagja írt. Beszámol a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakiközépiskoola testvérintézményének, a pennái 1. számú középiskolának a klubjáról, amelyben április 3-án magyar estet rendeztek — ugyanebben az iskolában a házimúzeumnak van egy magyar vitrinje, amelyben Békéscsabáról érkezett leveleket, képeslapokat, emléktárgyakat őriznek. A harmadik cikk a békéscsabai Férfi Fehérneműgyárból érkezett levelet idézi, amelyet a penzai ruhagyárnak írtak a magyar kollégák — ebben beszámoltak arról, hogy a penzai útjukon megismert módon szervezték Békéscsabán a gyár kommunista vasárnapját. (daniss) Penzai énekesek, táncosok, zenészek vendégszereplései Békés megyében Tegnap délután pontban két órákor érkeztek Debrecenbe a Moszkvából induló Tisza Ex- ! presszel testvérmegyénk mű- ! vészdelegációjának tagjai. Végh Andor, az MSZMP Békés me- ! gyei Bizottságának munkatársa J köszöntötte a vendégeket, táncosokat, énekeseket, muzsikusokat, a küldöttséget vezető Jev- genyij Ivanovics Csurakovot, az SZKP Penza megyei Bizottságának osztályvezetőhelyettesét s Vjacseszlav Szemjonovics Magu- csov művészeti vezetőt. Szólt a találkozás öröméről, arról, hogy a második világháborúban Békés megyei község volt az el- ; ső. amelyet felszabadítottak a Vörös Hadsereg katonái. Vála-, szában 3. I. Cs trakov a megújuló találkozásokkal mindig erősödő barátságról beszélt, s kifejezte azt a reményét — az együttes valamennyi tagjának nevében is —, hogy előadásaik elnyerik majd a közönség tetszését. Deorecentol Gyuláig jó két óra az autóbuszút. Jó alkalom a legfontosabb információk összegyűjtésére, a megismerkedésre. Pontosabban: részben a korábbi ismeretségek felújítására — hiszen a mostani vendégek közül ketten, a vakítóan szőke, fürgelábú Tanya és az elektromérnök Volo- gya, a pengetős hangszerek mestere már felléptek nálunk 1971 őszén. S azt a sikeres utat idézi az egyik jókora bőrönd címkéje: Körös Hotel. Vologya rögtönzött beszámolót tart: mi újság Penzában. Sorolja: épült az új vasútállomás, hogy az elmúlt év végén megszületett a város négyszázezredik polgára, hogy az üzletekben jónéhány magyar árut is lehet kapni, egyebek mellett bort. borsot és paprikát, hogy az utcán Ikarus* -buszok viszik városnézésre a turistákat, hogy április 4-én s az azt követő napokban közel húsz magyar filmet láthattak a penzai mozilátogatók. Tánya zavarba hozott. Az ugyan már az első mondatból kiderült, hogy egy művészeti iskolában tevékenykedik, de utána hiába kérdezem: mi lesz, ha befejezi tanulmányait? Nehezen jöttem csak rá, hogy Tánya — bármennyire iskoláslánynak gondolná az ember — nem tanulni, hanem tanítani jár abba az iskolába. Táncra oktat vagy három tucatnyi fiatalt. Legszívesebben néptánccal foglalkozik, orosz hagyománnyal, a Szovjetunióban élő más népek táncaival, s kedveli a magyar táncokat is. Néhány perc múlva mindehhez hozzátette, hogy az 1971-ben itt járt együttes új műsorokkal készül Penza megyei és távolabbi fellépéseire: az akkor nálunk is megismert zenekar múlt nyáron Moldová- ban turnézott Popov karmesterrel, aki ezúton is köszönti magyar barátait, ismerőseit. Az utolsó kérdésre így felelt: „Az I971-es utunkról a_zt meséltük el otthon először, hogy egyetlen rossz volt Magyarországon: elhagyni újonnan szerzett barátainkat.” Elérjük a megyehatárt, rövid időre megáll az autóbusz. Csende Béla, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője mond rövid köszöntőt, aztán a Penzában is ismert Ikarus ismét falni kezdi a kilométereket. Az együttes tagjai énekelnek, felváltva orosz népdalokat s egy magyar számot, az Aj-aj, fekete vonat-ot. Pedig ez nem is szerepel majd hangversenyeik műsorán. Amelyeknek programjáról V. Sz. Magucsov elmondja. hogy a küldöttség tulajdonképpen két táncos részlegből. zenekarból és énekesekből áll. Szurai szuvenír a néptáncokat eladó párok műsorának címe, s Szurai ritmusok az összefoglaló neve a mai táncokból összeállított csokornak. Mindkét részleget kisebb esz- trádzenekar kíséri, hasonlóképpen az énekeseket, Vera Anosi- nát, Vera Szilantyevát, Klára Vjotisekvát és Anatolij Posztno- vot. Az együttes tagjai diákok, egyetemisták, főiskolások, szakmunkástanulók, gyári munkások, leendő és gyakorló pedagógusok, s néhányan — ő maga is — a televízióban dolgoznak. Késő délután Gyulán a megyei és a városi párt- és ál- j lami veze tők adtak fogadást a ; vendégeknek, akik ma Gyula j nevezetességeivel ismerkednek, s | este 7 órakor az Erkel Művelődési Központban lépnek először magyar közönség elé. Május 1- én részt vesznek a békéscsabai felvonuláson, este 7 órakor pedig a szabadtéri színpadon a megyeszékhely érdeklődőinek mutatják be műsorukat. Május 2-án este 7 órakor a körösladá- nyi, 3-án a nagyszénási, 4-én a sarkadi, 5-én a békési művelődési házban lépnek fel, 6-án a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban, 7-én a mezőkovácsházi művelődési házban búcsúznak a megye közönségétől, 8-án a főváros nevezetességeivel ismerkednek, 19-én visszaindulnak a Szovjetunióba. (daniss) aaaaaaaaaBaaaaBaBBaaaa»aaaaaBaBaaBaaaBaBaBaBBBaaaaaaBBaBaaaacaaaaaaaaaaaasaaBMaaaaeaaaa» Román vígjáték magyarországi bemutatója a Jókai Színházban Pénteken este magyarországi ősbemutatót láthatott a Jókai Színház közönsége: a román Ion Baiesu: Mennyei boldogság című vígjátékának előadását. Felső képünkön balról .jobbra Körösztös István és Lengyel János, az alsó képen Barcza Sva és Páva Mária, a vígjáték egy-egv jelenetében (Fotó: Dcmény Gyula)
