Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS melléklet Kis közösségek nagy lehetőségekkel Int fénnyel M árnyék. ХЛ ur'oe­aízációval együtt jár ez elnia_ gányosou •lás veszélye. A la­kóhely (fa’u, kisváros) ermészetes közösségéből ki_ pzakadő embernek a nagy­városban valamiképpen úi_ v* gyökeret kell vernie Ez leorántsem problémátlan helyzet, s amint azt az éL, téveiyedések (alkoholiz­mus. öngyilkosság stb.) sta­tisztikái mutatják, nem mindig, minden esetben si­kerül fölébekerokedni A társadalom, mint élő nrg&nizmus, szerencsére ki_ .erme’i magában a bajok «îllenszereit Részben ön­kéntelenül és öntudatlanul, tante belső késztetésnek «mgedve részben pedig irá­nyítódnak figyelme foly­tán. Tény. hogy a magánytól menekülő kis közösségbe igyekszik Ezek a kis cso­portok szinte kivétel nélkiï si művelődés eszközei is, előadások, műsorok indít­ják a beszélgetéseket, vitá­kat. Létezésük ezért fontos a művelődéspolitika számá­ra, működésük ezért érde­mel támogatást Lassan­ként a népművelés új szín­tereivé válnak; s bár kez­deteikben városi eredetűek, ma már a vidékre is szét­áradnák. hiszen ott is kí­sért az elzárkózás, begubó- sás. s ezzel a magány ve­szedelme. Különös ellen-mozgások tanúi vagyunk a változó életben, s néha magunk is meglepve méregetjük az Időt honnan is számítjuk a változásokat? Talán nem tévedünk túl­zottan, ha a tv megjele­nésére gondolunk Felbuk­kant egv gép, és bevitte az otthonokba a kor populá. ris művészetét, a filmet, a mozgó képet. Következés­képp, — a gép terjedésé­nek arányában — fogyat­koztak a látogatók a film­színházakban. a művelődési házakban, üresedtek a ho- dály-nagy termek: a pasz- szív befogadás kényelme­sebb otthon, karosszékben, papucsban, pongyolában. Dehát az ember nemcsak passzív befogadásra áhíto­zik Ellenkezőleg: inkább önkifejezésre, megnyilvá­nulásra. gondolatok cseré­jére, áramára. így indíVt meg a kis csa­patok csöndes áramlása oda. ahol csoportosulni le­het könyvtárakba. Haza­fias Népfront klubokba, egyesületekbe. Hasznosan, sikeresen mű­ködnek ezek. Csupán példa­képpen hadd említsünk né­hányat s a hagyományokat is. melyekből a spontán szükségleten kívül erejüket szívják. A csepeli Olvasó Munkás Klub, a Művelődési Házben elhelyezett szép és gazdag áVományú szak­szervezeti könyvtárban te­vékenykedik. A hagyomány, melyet idősebb tagjai a fiatalokra örökítenek, a szakszervezetekben iskolá­zódó művelt munkás élet­formája és összejöveteli szokása; a vendégek (és vi­tapartnerek) ismert és ked­velt írók. a résztvevők kü­lönböző korú (és előkép­zettségű munkások) — egyetlen közös jegyük, hogy szeretik az irodalmat és társadalmi felelősség- érzet hevíti őket. Megje­lent már néhány kiadvá­nyuk. az írókká’ folytatott beszélgetések mellett a so­raikban nevelkedő fiatal munkás-költők, nova’listák alkotásaival. A hatvani járási könyv­tár olvasóklubjának össze­jöveteleire eleinte meghí­vók toborozták az embe­reket. De olyan sokan jöt­tek (s annyian sértődték meg. ha nem kaptak meg­hívót). hov most már be­lépőjeggyel dolgoznak — a könyvtári tagoknak nem kel’ váltaniuk — és réte­genként csoportosítják az érdeklődőket. A pedagógu­sok estéire a művelődési autó hozza be a falvakban élőket; az ismerkedés, ba- rátkozás kitűnő alkalmai ezek. ahol tágabb horizont formálódik és nagyvonalúbb gondolkodás egyébként el­szigetelten élő emberek fe­jében. A paksi könyvtárban asz- szonyok klubja működik, a régi fosztóka. a fonó ha­gyományát köti össze a művelődéssel. Az asszo­nyok, lányok kézimunkáz­nak (különleges, szép nép- művészeti minták cserélnek itt gazdát), miközben elő­adásokat, szavalók vers­mondását figyelik. Az 6 körük annyira összeková- csolódott öt év alatt, hogy kirándulásokra is együtt járnak, és mivel ilyenkor kicsinek bizonyul az autó­busz, az autótulajdonos klubtagok viszik a „túlje- lentkezőket” a karaván­ban. (Budapestet, a halasi csipkeházat, a Petőfi-emlé- kekról nevezetes alföldi helységeket járták már be így együtt). Ebben a körben minden társadalmi réteg megtalálható: orvosnők, pe­dagógusok, tsz-tagok és háziasszonyok hímeznek és művelődnek együtt. Hasonlóan osztály, és ré­teg-falakat bontó .tömörülés a helyismereti kör. mely a Hazafias Népfront-bizott­ságok keretében sokfelé működik és miközben hi­hetetlenül nagy tárgyi és eszmei értékeket ment meg a pusztulástól,, a tagok sza­badidejét is ke’lemessé te­szi. Tárgyakat és emlékezé­seket gyűjtenek ezek az amatőr helytörténetírók, sajátos ízekkel és színekkel töltve meg krónikáikat Ugyancsak a Hazafias Népfront keretein belül gyülekezni «gy-*gy nagy­hírű és -múltú iskola öreg­diákjai, akik közül sok cseppet sem öreg, csak így neved magát, mi­közben felüdülést lel a futó napokban hajdani társai között és gyerme­keinek továbbadja e körben régi iskolája haiadó ha­gyománya t A fiatalok is főként ol­vasó-. versmondó-. szín­játszókörökben csoporto­sulnak. A KISZ is ott tud jól működni, ahol az ilyen kis csoportokat élteti, s az egyéni szenvedélyek útján tölti meg tartalommal az össze jövet« -leket. Vannak helyek, ahol kü­lön klubokba tömörülnek a nyugdíjasok — bár haszno­sabbnak látszik, ha a tö­mörítés alapját nem az életkor hanem az érdeklő­dés adja meg hiszen azo­nos érdeklődésű emberek között nem akadály a kor, hanem az ismeretek cseré­jének serkentője: az idő­sebbek többet olvastak ta­pasztaltak a fiatalok dina­mikusabbak, kiegészítik egymást. — másutt a magá­nyosok is klubot hoznak létre, s néhol, az ilyen na­gyon is heterogén tömörü­lések is jó együttest alkot­nak. Ismerünk mű pártoló, mű­vészetbarát klubokat, zene­rajongókat bélyeggyűjtő­ket. állatvédőket — és még sokféle csoportot, egy-egy ember gyakran többnek is tagja, és sokszor a családi­baráti kapcsolatok színké­pébe is belejátszik a klub­ban szerzett ismeretség Az ember közösségi lény, nem élhet kollektíva nél­kül. De a kor körülményei hol így, hol úgy csoporto­sítják az egyéneket E moz­gásformákig elsősorban a művelődéi munkásainak kell figye’niük. mert kol­lektíva nélkül nincs kultú­ra és gondolat nélkül nincs közösség Egy Franciaor­szágban végzett felmérésről olvastam pár éve: kiderült, hogy azok az emberek ol­vasnak legtöbbet, akiknek van kivel megbeszélniük az olvasottakat A házasok többet olvasnak, mint az egyedül’ állók a baráti kör­rel rendelkezők sokkal töb­bet. mint ж magányban élők. És bár az olvasáshoz kellenek a zavartalan, ma. gányos órák. de ez más, mint az elhagyatottság: a gondolat motjhal, ha nincs cserealkalma. A csere pedig kis közös­ségben virágzik, hiszen tö­megben nem kap teret .lói emlékszem. Veres Péter előadására amelyet még diákkoromban hal’ottani; amely a szóban forgó prob­léma tekintetében foltéi lep igaz: „Jól vigyázzatok gye­rekek. kis kollektívákat hozzatok létre, mert ahol nyolcvan embernél több van. ott tömeg keletkezik, nem közömé*..." Beeteky te» AZ ALFÖLD vllAcAt hozza A z Iparművészeti Főiskola ez év­ben végzett hallgatói a kö­zelmúltban először jelentkeztek önálló kiállítással. A végzősök kiállításán soserepelt egy mezőberé- nyi lány, Gerle Margit ke­rámiái is. Nem kis feltűnést keltettek. A látogató, aki belépett a terembe, ahol az 6 alkotásai voltak kiállítva, önkéntelenül feltette a kér­dést: mi ez, szobrászat, vagy kerámia? Ugyanez a kérdés egy ha­sonló kiállítási anyag kap­csán bizonyára sokszor el­hangzott Nyugat-Európában, a múlt évszázad derekán. A századfordulóra azonban kialakult « művészi kifeje­ző erőt és az alapos tech­nikai tudást egyesítő, a képzőművészettel már egyenrangú kerámia-művé­szet. A modern magyar kerá­mia legismertebb képvise­lői Kovács Margit, Gádor István, Gorka Géza. Mind­hárman Európa-szerte is­meri művészek. Kovács Margit művészete sajátosan: magyar, Gerle Margit őt tekinti példaképének. Mű­vészetének forrása az ott­hon szerzett élmények so­ra, melyek úgy jelennek meg művein, hogy azok egy távoli kor jellemzőivel ® mai emberhez szólnak. Legszebb alkotásának as Életfa nevet adta. A sza­bályos váza szilárd tartó- szerkezeten nyugszik, amelybe az anyag szinte „beleharap”. Az egyes ré­szek emyős, bogas, forgós, fürtös és fészkes virágzato­kat utánoznak. Ez a kompo­zíció már sejteti a művész egy másik irányú, sajátos érdeklődési körét — a ter­mészeti formákat. Kiállításán nagy terei kaptak a vázák, melyek egy-egy családot is alkot­nak, formáik rokonok, a különböző méret más-más fajta virág karaktere sze­rint alakult. Színezésük visszafogott, azért, hogy a virág látványa érvényesül­jön elsősorban. A mázzal ügyesen emeli ki a formát, korongozásból adódó díszí­tései: ujjhegyekkel hagvott barázdák és fésűs motívu­mok. Gerle Margit ígéretes te­hetség. Érdeklődése, tehet­sége figyelemre méltó al­kotásokat hozott létre. A fi­atal művész pályája kez­detén már megtalálta azt az utat. melyhez művészi hit­vallásával szorosan hozzá­kötődött. Roxin László • о Önarckép Oláh Éva A szemem kifaragtam szkizofrizből, A testem márvány kő-medence, Körmeim helyén felpiroslik Mozaik lírád — Velence. Lassabban fog az idő rajtam, Már nem számít mit mond a másik. A tekintetem mozdulatlan: Én mit mondanék, az sem számit. Bokámon szöszős moha lépdel, (Én sosem léptem ilyen bátran), Nyomom veszett, egy könyv szerint. Fehér éjszaka. Leningrádban, Alig telt el fél emberöltő. Koldus magánya lett a lélek. S a drága maszk alatt bezárva Őrjöng a vér: miért is élek! 1973 Pesti reklámok fénye hull rám: Láttátok-e már úgy a tengert. Hogy mankóvégen jött a hullám?«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom