Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
I Autóstop, szombat délután C söppet M erőszakosan intett, nem is kihívóan, inkább egyfajta magabiztosság volt a mozdulatában. Mint aki tudja, hogy úgyis megáll előtte a kocsi. Tényleg lefékeztem. — Elvisz? — kérdezte ét már nyitotta is az ajtót. — Persze. Mit gondol, különben megálltam volna? — Igaz — mosolygott, és kényelmesen belekucorodott az ülésbe. — Kudá? — próbáltam tréfálkozni, de a lány igen komolyan válaszolt: — Nem tudom meddig megyek. Ha látok valami motívumot, majd megkérem álljon le. megvagyunk a férjemmel, ö is járja a maga külön útját, én is az enyémet, nem zavarjuk a másikat. Es ha időnként találkozunk, még örülünk is egymásnak, — De akkor mi a fenének kellett összeházasodniuk, hiszen úgyis külön élnek? — Ha minden áron tudni akarja, hát elmondhatom, hogy én se ilyen családot képzeltem — mondta útitársam. — De nincs annál szomorúbb, mint amikor egy nő észreveszi, hogy a férje tehetségtelen. Hallotta már ezt a nevet: Takács Nándor? Ugye, hogy nem? Pedig az egész világot meg akarja hódítani a drágám. Csak azt nem veszi észre, Vollmuth Frigyes Akt — Miféle motívumot? Csak nem filmes? — Nem. Festő vagyok. Illetve szeretnék festő lenni. Majd. Egyelőre nem sürgős. — Mifene — mondtam elég bambán, és az ölében lévő mappára böktem: — Vázlatfüzet? — Igen — bólintott a lány. < — Muti, mik vannak benne. — Ebben ugyan semmi. Telje. • n üres. Most kezdtem új életet, ilyenkor illik tiszta lappal indulni a világba. No tessék! Nyakam rá, hogy nincs több tizenkilenc évesnél, és máris új életet kezd... Farmernadrágban ült mellettem a lány, és igazán nem úgy nézett ki, mint valami hódító démon. Egy kedves kis gubanc volt az egész emberke, aki nyakába veszi a világnak egy darabját és elindul motívumot keresni. Tegye, ha teheti — gondoltam, de rövidesen kiderült, hogy férjnél van a drága, csak unja a családi tűzhely melegét, ezért kóborol. — Azt hiszem, az hiányzik magának, hogy jól kiporolják a fenekét, aztán nem keresgélné a „motívumot”. Micsoda feleség az ilyen? — Miért? Nagyon jól hogy a világ sehogy se akar behódolni előtte. A nagy színész, aki önálló irodalmi estet szervez! Aztán csodálkozik, ha nincs sikere, amikor a bibliából, meg szakácskönyvekből vett idézetekkel „fűszerezi” József Attilát! Ugyan kérem, közönséges ripacskodás, amit csinál. Maga se érti a saját zagyvaságait. Ráadásul elvárja, hogy én legyek az első számú csodálója. Még mi nem kéne! Ha 6 hülye, miért legyek én a normális? Egy ilyen lüké alak miatt nem áldozom fel a saját egyéniségem. Külön utakon járunk, aztán lássuk: mire jutunk a nagy függetlenséggel. Mint egy betöreilen csikó, olyan dacosan bólogatott a fejével, megpróbált vidámnak és hetykének látszani, pedig egész lényéből inkább szomorúság áradt. Nyugtalan kis ember, ez se nem asszony, se nem lány-nőstény, akit nem tudtak meghódítani a szerelemben, ezért elhatározta, hogy juszt is lepipálja a férjurát. Ma még üres a vázlatfüzet, de ha egyszer úgy istenigazából elkezd csinálni valamit, hát arra majd oda kell figyelni... Egymás után szívta a cigarettákat, már egész niko- tinfelhőben úszott a kocsi, amikor hirtelen lefékeztem. — Nézze csak, itt a .,motívum’• — mutattam egy lakodalmas menetre. — Ha én festőnek készülnék, most ugyancsak elővenném azt a vázlatfüzetet. Mindegyik fej egy külön kis tanulmány lehetne. Az örömszülőkön látszik az elégedettség: kitettek magukért! Gazdag lagzi, nem érheti szó a ház elejét. A vőlegény mint egy győztes kakas, berzenkedve lépked, kicsit riszálja is magát. Látja a menyasszony arcán azt a különös áhítatot? Lehet, hogy reggel még megetette a disznókat, de most érzi, hogy valami csodálatos dolog kezdődik az életében. Lám, milyen légiesen könnyed a mozgása. Szinte a föld felett libeg a boldogságtól, egy manöken sem járhatna szebben. És ennek a lánynak az ölelésében érezni lehet azt az erőt, amely most csak a szerelemé. de ez az erő segíti majd szülni, gyereket nevelni, házat építeni, megöregedni és elfonnyadni. Nézze nyugodtan, és rajzolja meg a „Tanyasi lakodalmat”, talán még tanulhat egy kis élni- akarást a modelljeitől... — Tudom, rám férne a tapasztalat — mondta, és fázósan összekoccintotta térdeit. Elindultunk. Hosszú perceken át csöndben ült mellettem, aztán nagyon őszintén mondta: — Higgye Л, csöppet se érzem jól magam a saját bőrömben. Asszonynak nem voltam jó, és néha elképzelni sem tudom, hogy tény- ■ leg festő lesz belőlem. Egykét sikerült rajz, néhány eredeti vonal amelyben „van valami” — ez bizony kezdetnek is kevés. Néha „megfog” egy hangulat, egy, szín. vógighullámzik rajtam valami különös érzés, de a mozaikképekből sehogy se akar kikerekedni valami értelmes dolog. Mindenesetre rajtam nem múlhat: én az életem tettem föl a bolond terveimre. Aztán ha semmi se sikerül, akkor se dől ösz- sze a világ. Nem leszek az egyetlen, aki elkótyavetyélte önmagát. Tudom, illett volna valami bölcset mondanom, de ilyenkor semmi okos dolog nem jut eszembe. —- Látja, még azt se kérdeztem, mi a neve — mondtam a búcsúzásnál. — Nem tesz semmit. Úgyis nagy port kavarok majd, hallhat akkor rólam eleget — válaszolt keserű mosoly- lyal, és picire zsugorodó alakja hamarosan eltűnt a visszapillantó tükörből. Azóta se tudom, vajon ki volt az útitársam, aki nagy port készül fölverni most még üres vázlatfüzetével... Andódy Tibor Új könyvek a Kossuth Kiadónál A Kossuth Könyvkiadó szovjet szerzők tanulmánykötetét bocsátotta közre „A Szovjetunió a kommunizmus építésének útján” címmel. Az 1959-től, az SZKP XXI. kongresszusától 1970- ig terjedő időszakot felölelve a könyv olyan kérdés- csoportokat ismertet, mint az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a dolgozók élet- körülményeinek változása, a tudomány szerepének növekedése, a nemzetiségek helyzete, a Szovjetunió külpolitikája. Sándor Pál tanulmányát — „A két frankfurti Iskola” — szintén a Kossuth jelentette meg. A filozófia és szociológia tudományának e sajátos intézménye fontos szerepet játszott a két világháború között, s tevékenységét olyan nevek jelzik, mint Horkheimer, Bor- kenau, Adomo, Marcuse. Sándor Pál kritikai elemzése lényegében az élső hazai összefoglalás a múltbeli és a mostani "frankfurti iskoláról. Második, bővített kiadásban jelent meg a Kossuth népszerű „Mit kell tudni” sorozatának a Szovjetunióról szóló kötete. A szerzők — Kis Csaba és Nemes János — a legfrissebb tudnivalókkal egészítették ki munkájukat, nemcsak gazdasági, hanem politikai tekintetben is. Végül Kertész Magda riportkönyvét — „A nő három szereposztásban” — emeljük ki a Kossuth újdonságai közül. A hagyományos két szerep mellé — feleség, családanya — fölsorakozó harmadik, a dolgozó nö kétségkívül új konfliktusok seregét hozta magával, s ez módot ad arra, hogy a szerző kirajzolja — ahogy maga írja — „a mai nő helyzete térképének legkényesebb, legidőszerűbb pontjait”. M. o. Győri László versei: Gyopáros Szülőfalud szép határán tó vize ragyog árván Tó vize árván szülőfalud szép határán Tó szaga ősz van látod-e lassan Nádas a pilla becsukódik újra Tűnik a napfény villog a szemhéj Villog a jég benn a sötét Körűié fekete nád övezi szeme honát Tó vize nyílik tó vize három Fürdet az egyik édes a nyáron Jobbra a kis híd csónak iramlik A harmadikon a híg unalom Fönt nagy csönd hull jó havazik árad az új hó Szülőfalud szép határán tó vize árván Tó vize ragyog árván szülőfalud szép határán Lenn az Alföld ..Lenn az Alföld.. Ott van-e lenn két folyó közt szülőhelyem? Ott van-e még szülőhelyem, az a vidék ott. odalenn? A két folyó. Körös, Maros, vizén hajó úszik-e most? Járhat, kelhet, sose éltem a két víznek közelében. Két víz között: messze éltem tőlük, a föld közepében! \ Ht*1*. : ,, 'шШЩё ' m ' á jf - A, ' : *>*'-■ \ | . C; : < ». ii .í*r i > Horváth János Pajta
