Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

A tét: eljutni Gyulára Csongrádi megye és Szeged diákjai is készülnek az EDÜ-re Tíz évvel ezelőtt rendezték Gyulán az első Erkeü Diákünne­peket, így az idén május 20-án már hatodszorra gyújtják meg az Erkel-lángot a nagy zene­szerző szobránál. Jelenleg a megyei színvonal- versenyeken küzdenek, mérik össze tehetségüket a diákszólis­ták és a művészeti csoportok. A tét nagy: eljutni Gyulára! Az első diáknapok egykori üfésztvevői közül sokan ma már diákokat készítenék fel a be­mutatóikra és kísérőként szeret­nének újra eljutni az EDÜ-re. Ezek a fiatal tanárok úgy van­nak, mint a legtöbb szülő. Sze­retnék, ha gyermekeik még szebb eredményeket érnének el a pályázatokkal és a bemutató­kon, mint ők, néhány évvel ez­előtt. A készülődés ilyenkor orszá­gos jelenség. À napokban Csongrád me­gye és Szeged KISZ-bizottságán ifjúsági vezetőkkel beszélget­tünk az előkészületekről. Tóth Zs'i-'*anv'i. megyei kulturális felelős elmondta, hogy Csong­rád megyét és Szegedet 1963. óta minden alkalommal 500— 500 tagú küldöttség képviselte Gyulán. A Csongrád megyeiek ez idő alatt csaknem 300 arany­érmet szereztek. Az idén sem szeretnének szégyent vallani. Ezekben a hetekben három te­rületi színvonalverseny folyik a megyében. A kistelekiek Hód­mezővásárhelyre, a mórahalmiak Makóra és Csongrád város diák­jai Szentesre mennék. Hét­tagú állandó zsűri értékeli a produkciókat. Eddigi tapasztalataik aat mutatják, hogy Csongrád megye ismét jó helyezésekre számíthat a diákszinpadi bemutatókon. A szentesi Horváth Mihály Gim­názium együttese az elmúlt év­ben és az idén is igazolta rá- diószerepléseivél, hogy napról napra magasabb színvonalon dolgozik. Erős közösségé ková- csolódott, így joggal számíthat májusban is a sikerre. A zsűri zenei szakértője megjegyezte, hogy sokan választanak erejü­ket meghaladó, nehéz hangver­senydarabokat. Néhány szóló­énekes, akinek egyébként tiszta és szép hangja van, sajnos mű­sorválasztásával teszi értékte­lenné a produkciót. A kórusok nagyon komolyan készülnek. Különösen szép munkáról ta­núskodik a vásárhelyi Bethlen Gimnázium 60 tagú együttesé­nek bemutatója. Műsorválasztá­suk is dicséretes, hiszen Kodály népdalfeldolgozásaitól a mun­kásmozgalmi dalokig gazdag programmal készülnek az EDÜ- re. Természetesen — mondja a megyei kultúros — a zsűri tag­jai még sok segítséget adnak azoknak a csoportoknak, szólis­táknak, akik eséllyel indulhat­nak Gyulán. A táncos szakem­ber joggal kifogásolja azt, hogy Csongrád megyéből az idén egyetlen néotánccsonort jelent­kezett az EDÜ-re. Ügy látszik, a makói József Attila Gimná­zium kivételével máshol nincs szakember (vagy esetleg igény) e művészeti ágra. Népszerűek viszont az egyéni produkciók. Változatlanul sokan mondanak verset, szólaltának meg külön­böző hangszereket, de kevés az egyéb műfajú (bűvész, parodis­ts) bemutatkozás. A pályamunkákban az Idén sincsen hiány. Különösen sok képzőművészeti, biológiai és ké­miai pályamunka született. A szentesi szakmunkástanulók ha­gyományos néprajzi pályamun­kája még ugyan nem érkezett meg, de számítanak rájuk a megyei KISZ-bizottságon. Megkérdeztük Tóth Zsuzsan­nát, személy szerint mit vár az idei diáknapoktól: Szeretné, ha az idei találkozó is fiatalos len­dületű lenne. Jónak tartaná, ha találkozhatnának a diákok fiatal művészekkel és választ kaphat­nának tőlük arra is, hogyan válhat élethivatássá az axna- tőrjáték. A szegedi KISZ-bizottságon Kékes-Szabó Mihály iskolai fe­lelős válaszolt kérdéseinkre. El­mondta, hogy a diáknapokra való felkészülés Szegeden része lett az iskolai életnek. A színvo­nalversenyek eredményei is bi­zonyítják ezt. Hagyományosan jó munkát végzett a 71-es EDÜ óta eltelt időben a Tömörkény Gimnázium. Az idén ott még többen jelentkeztek képzőművé­szeti alkotással, zenei munká­val ,mint korábban. Az eddigi gyulai diáknapokról a Tömör­kény hozta el a legtöbb „ara­nyat”. Most is számítanak erre a szerepre. A Ságvári Gyakorló Gimnázium ének- és hangszer­szólistái meglepően jó felké­szültséget mutattak. Sok vers­és prózamondó is startol Szeged­ről. Sajnos, a város egyetlen néptánc-csoportot sem indít az idei EDÜ-n. Ezt meglepőnek tartják a szervezők. Azt mond­ják, talán a szakember kevés... Nagy népszerűségnek örvend a szegedi diákok között az EDÜ- re kiírt sakkverseny is. Kékes-Szabó Mihály azt vár­ja az EDÜ-tól, hogy sportszerű, fiatalos vetélkedő legyen, az idén is érezzék olyan jól ma­gukat Gyulán a diákok, mint minden előző alkalommal. És természetesen: a szegediek mi­nél több arany-, ezüst- bronz­éremmel „tömjék meg a zsebei­ket”, (Béthy) Kiállítás a csabai múzeumban A látogatókat igazi múzeumi hangulat fogadja a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum ki­állítótermében, ahol ezúttal nem képzőművészeti bemutatót tartanak, hanem történelmi do­kumentumokat, ritkaság számba menő relikviákat mutatnak be. Vasárnap délelőtt a „Forra­dalom és szabadságharc 1848— 49-ben” című kiállítást Harsá­nyt János alezredes, a Hadtör­téneti Múzeum parancsnoka nyitotta meg. Megnyitójában egyebek között kitért arra, hogy az 1848-as forradalom nemcsak magyar ügy volt A magyar forradalom láncszeme vdlt 125 év előtt az európai polgári for­radalmaiknak. Nem is akármi­lyen láncszeme, hiszen Európá­ban a legtovább tartotta magas­ban a függetlenség zászlaját A korabeli fegyverek, egyen­ruhák, dokumentumok, a féltve őrzött relikvia (a Bem hadtest zászlaja), a képek a forrada­lom kezdetétől a szabadságharc elbukásáig a korra való emlé­kezésnél többet adnak vala­mennyi érdeklődőnek. A kiállí­tás gazdag anyaga bemutatja a történelmet formáló forradalom és szabadságharc küzdelmeit, közelebb hozza a látogatót a kor eszmei tartalmához, és elmélyíti a mának szóló tanulságokat A rendezők: a Hadtörténeti Múzeum ,a Megyei LeVéltár és a Munkácsy Múzeum vázlato­san ugyan, de érdekesen és íz­lésesen tárja elénk e ritkán lát­ható anyagot. A kiállítás meg­nyitójának színvonalát emelte a két Petőfi-vers Csernák Árpád színművész tolmácsolásában. üt I. I Szegény Ede. Szégyenkezve • állt félre. Finom arcélére kese- ! rűség telepedett A szájaszéle — ■ minden látszólagos nyugalma • mellett — rászokott az ídőnkén- i ti rángatózásra Sajnáltam, de ; Miklós megőrjített A főiskola ] harmadik évéből már Miklóssal : jártam együtt ; Pedig, hogy szégyelltem ma­■ gam előtt is, hogy ez a „faragat. S lan tuskó” érdekelni tud! • Mi adhatta a döntő fordulatot? ■ Tán nem is volt ilyen. Csak : imponált — a rámenóssége, a ■ fósületlensége, a... igen, a két­■ ségtelen tehetsége. Minden, ami. : hez hozzányúlt Művé nemese^ ■ dett Nagy ,.M”-mel! A textil­■ tervező tanszakra járt, de azért : minden másj a véső a formázó­■ fia, vagy az ecset — jól állt a ! kezében. A kezéhez tudott édes- ! getni mindenfajta anyagot. Ne. ■ gyedéves korában kipróbálta ä • vörösréz „trébelését” is. Elóző- : leg kőből formázott meg engem. ; A kőből ЛгаДО1* alteregóm ! „futtában” földgömböt tart a Г mutatóujján. Kecses könnyed- ; séggel. A törékeny nőalak — tö­• rékeny ujja leghegyén — egy ; vaskos földgömbbel... Mennyi ■ ötlet mily feszültség! A ka- ï lapácsokkal „trébeltf’ vörösréz- ; domborításon i, engem ismerhet • fel a szemlélő. Hajam hosszú és ! selymes, ruhám bő és redőzött ■ — egy modem Hegeso — arcán ä merengő áhitat és szerelem — ■ kifejezhetetlenül poétikus! jj — Mint egy istennő — mond- S ta állítólag szegény-szomorú Ede ■ is, amikor házitárlatunkon meg- j nézte. • Ihletett alkotás; büszke öröm_ I mel néztem magam is. ! — Ilonka, a legszívesebben I most, ebben a percben vennélek Î * el feleségül — mondta Mikló®, amikor „égi másomat” bámul- ; tam. ! — Ne esaesdskodj — nevet­3 úee& 4 kiállítási megnyitóján. Fotó: Latorczai Egy szélhámos és egy világcsavargó „Szerelem jutányos áron1*. Bán Róbert és Somogyi Pál tv-film- jét Pécsi Sándor főszerepe emelte ki a szombati műsor csendes programjából. A kisstílű szélhámos vidám története ál­tala nyújtott művészi élményt A segédszínész szabadidejé­ben különböző karakterek maszkjaiban jelentkezik a há­zassági hirdetésekre. Kütűn)ö emberismerettel csal ki pénzt „áldozataitól”. Mint korosodó zenetanár a zöldségboltoe nőtől azt kérdezi : lehetséges, hogy egy férfi egyik pillanatról a másik­ra átváltozik? A válasz ben­nünk, a nézőkben önkéntelenül megfogalmazódott : Igen. Pécsi Sándor egyik pillanatról a má­sikra átváltozik! Néhány per­cig mi is elfeledkeztünk a maszkról, a csalásról, hiszen tökéletesen el tudja hitetni ve­lünk, hogy zenetanár, idegenbe szakadt hazánkfia, vagy éppen szakállas, nagypénzű lovag. A film végén a színész mozdula­tai megállnak, állóképekben néznek ránk arcai, már csak emlékeinkben élnek a mozdu­latok. A televízió Pécsi Sándor e poszthumusz filmjével köszönt el az ezerarcú színésztől. A szombat délutáni műsor­ban érdeklődéssel néztük Bán János riportflilmjét. „ön is két­ezerháromszáz forintot keres?” — hangzott a kérdés. A válasz minden esetben igen volt, mégis különböző életkörülmények, örömök' és gondok kerültek élénk, hiszen az értékelésihez sókmindent ismerni leéli. Van-e már lakás, számíthatnak-e a fi­atalok a szülőkre Ahogy a ! műsorban a válaszok peregtek, ! a képekből a beszélgetésekből sok egyéb ismeretet is szerez­tünk. Jó példát adhatott a szü­lőknek az egyik munkásnő nyi­latkozata, aki (okos szeretettél) csak módjával vásárol fiának, mert nem akarja, hogy „vé­gül ne tudjon örülni semmi­nek." Totter Jenő nyugdíjas na­ponta bejár még az üzemibe. Jó yéleménnyél van a mai gép­lakatosokról, hiszen ő is taní­totta őket... Budaörsön telke van a családnak, oda is kijár az öreg. Mindenre jut idő — mond­ja. A 23 éves fiatal arról pró­bálja meggyőzni a riportert, hogy a nősüléshez kevés a 2 3Û0 forint (Nem :nkább az igények­hez?) A darúkezelő házaspár építkezik. Tervek, örömök, gon­dok. A riport valósághű képet tár élénk életünkről. A vasárnapi tv-műsor a sport kedvelőinek kedvezett. Közben ismét kíváncsian ültünk a TMéz- ga-műsor elé, am élj; ezúttal né­mi csalódást akozo*tt. Ügy tű­nik, miné) több részt mutatnak be a sorozatból, annál gyengébb lesz színvonala. A Kriomiboly- gón átélt kalandokban jó ötlet volt a főírónő (Agathe Cristie) figurája. A Hét szerkesztői ér­dekes és friss külpolitikai átte­kintést adtak a világ fontos ese­ményeiről. Tetszett a mohácsi busójárás látványos programjá­ról készített riport és a hely­színi jelentkezés is. A jókedvű, fesztelen mulatság bizonyára sokakban megfogalmazta: el kel­lene már menni egyszer Mohács­ra! A vasárnap esti film, az Emil hajója: Nagy jelenet volt a film indítása, a világcsavargó kitűnő alakítása. A további cselek­mény azonban váratlanul el­vesztette a kezdeti színvonalat. Indokolatlannak tűnik Emil gyilkossági kísérlete és a kacagó kibékülés Femande-veL A film műfaji érdeme: soká­ig azt hittük, hogy a Larmentiel család követi el majd a gyil­kosságokat. Kellemesen csalód­tunk. Végfflds senki sem vete­medett erre. A vasárnapi program szép befejezése volt a műkorcsolya világbajnokság gálaestje. (rétfiy) Dér Endre: SzejfilßbtL&t ízejt'eJj’jib w. — Komolyan beszélek! — bizonygatta. — Én meg komolyan neve­tek ... — vágtam vissza. — Nem mondanád mes mi­ből élnénk? A te havi négyszáz., negyven forint ösztöndíjad — neked is kévést Nekem meg alig adhat valamit is az anyám, hisz apám meghalt, anyám meg a két húgomat is tartja. Mű­vésziélek. „Szabadúszó”. Nyelv­órákat ad, írje g néha lefordít egy-egy szakcikket ,de hát abból mi jut nekem? Amolyan istenfélő, i együgyű teremtés az anyám, de nem mindenben. A keresetét in­kább magára költi, mintsem hogy nekem adjon belőle... Mert az igényessége azért meg­maradt Miklós csak nevetett. — Ha még nem árultam vol­na el, megsúgom, hogy nekem szakmám van ! Ein szobafestő voltam, Ilonka, mielőtt a főisko. Iára kerültem. Vasárnaponként most is maszekotok néha. Múlt vasárnap is azért késtem, mert dolgoztam, lakást festettem ... Ez egészen új volt nekem. Meghökkentem. — És kinek a lakását festet­ted ki, ha szabad érdeklődrtöm? — Egy régi haveromét De azért egy százast adott érte. — Egy százast?! Kiabáltam. — Teljesen elment az eszed, Miklós?! Feláldozod magad egy rongyos százasért? Hát nem ér­ted, hogy a te energiád, időd яяп tëfcozoSni való? Inkább me_ diitálgattál volna magadban, sokkal hasznosabb lett volna, mint a mások koszos falát le­mosni, begipszelni, meszelni!* hengerelni, hogy a végén meg- köszönheed a százast amit kö- nyöradományként odalöknek ne_ köd! Ilyesmiket hadartam, nagyon dühös voltam. De ő csak neve­tett — Nézd, Ilonka, ezt a gyön­gyöt vettem neked. És klipsze- ket hozzá. Na, mi a vélemé­nyed? Ügy illik a fekete hajad­hoz, mint nimfának a nárcisz- koszorú ... Erősen ránéztem, hogy пета hülyéskedik-e. Mert ilyeneket legfeljebb gúnyból mondott, az­előtt De láttam: nagyon ko­moly és szomorú. Ez megzavart Lecsillapodva mondtam, nagy sokára: — Te költő lettél, Miklós? Kár elrugaszkodnunk a saját műfajunktól... Most már, tagadhatatlan, jól esett figyelmessége. Mégis, tán nem ezzel győzött le végérvényesen. Hanem a ,.Ví rágom, virágom”-rnal. O a tex­tiltervező szakra járt, és saját, új technikával — illetve, egy évszázadok óta feledésbe merült módszer felújításával — falsző­nyeget készített. Félig gépen szőtte, félig meg kézzel varrta — mintha hímezne — a figurá­kat. Illetve tulajdonképp egyet­len figurát, amint eav fehér, stilizált kar oltalmazóan és vé­dőn körülölel egy virágot. A karhoz tartozó fej is oltalmaz és véd... A fej vonásaiban Mik­lósra, a virágdiagramm közepére helyezett női arcban énrám le­hetett ismerni Az áttételek el­lenére is határozotton kettőnkre ismert mindenki, aki a kompo­zíciót látta. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom