Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS melléklet jKoszta Rozália kiállítása Szegeden ebruár 25-én nyílt meg Kosztét Rozália sze- _ gedi kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. A falon látható harmincöt olajfestmény legtöbbjét a budapesti Fényes Adolf-teremben bemutatott képek adják, kiegészítve néhány újabb alkotással. Az élmény megismétlődik ezen a kiállításon. Az az élmény, mely a buda- pestin is megragadta a szemlélőt: a művész bölcs nyugalma és rendíthetetlen hite valamiben, amely csak képekben fogalmazódhat meg általa a legtisztábban. Emberalakjainak arcán, mozdulat-rögz'tődé- sén él ez a valami, ez az emberien nagyszerű, mély hitvallás az ember mellett Koszta Rozália ezen a szegedi kiállításon is bebizonyította azt, amit a Fényes Adolf-termi tárlat katalógusában írt róla B. Sup- ka Magdolna: „E kiállítás képeivel ránk köszön a Nap, a reggel, a vidéki csend —, kaput nyit pékünk a meghittség hangulata, emberek, tájak, emlékek hívnak, hogy megpihenhessünk, hogy tűnődéshez jussunk itt, a nyugalom kertjében. Gondozott kert ez, rendjének tiszta harmóniája az alkotóra, Koszta Rozáliára vall — az 6 léte, lénye, cselekvése, gondolkodása leginkább a МСМйг-îJ Utóhatás ШШ «OZftLM ntUHis* ; *■**•■> * *>•: 3 » vr<* * . lit ЁШШШ Pardi Anna Csak a messzeség merészeli arcod ábrázolni, kavicsokat görget szeplöid helyébe, míg Játékos, dúlt vonásaidról a meghittséget mélykék szivacsával az ég ledörgöli • Hanyatlik s kilobban nemsoká e nap. Neved bosszú hálóköntösébe öltözhetek. hogy kínzó álmot hozz, halálos részvételt, s egy súlyosan sérült farkas vonításában ellakhassunk. Naplóm v. Fiiadéi» Mihály miközben a tudomány és művészet kövér füvén legelsz könyvek halmaza közt gondolj a hátakra a váltakra a kérges tenyerű fanyar reggelekre kendert tiloló nagyanyád fogatlan panaszaira a be nem fejezett sóhajtások és a heptika meszesgödreire s csak azokért szólj... akiknek arcára ma is kiflinek a zavar hullafoltjai a érzéseiket suta kézmozdulataik százezeréves ősnyelvén mondanák a kéklő semmibe s akiknek ösztöneit s pallérozatlsu idegbolyaik hulláhosszá* a finom fülek meg nem érthetik csak azokért szólj akikből majdhogynem valaki lett esak egy kicsit hibádzott a történelem I maradtak mindmáig egyszerű emberek UH, Petőfi koszorúi 1973-ban etőfj Sándor 1849. júliusi magatartását évtizedek során sokan értékelték, leírták már. Voltak írók; szakemberek, akik elmarasztalták, mert tudni vélték „megtorpanását”, „dilemmáját” a békési magányban. Más esetben ott látták ülni „mocsári Orpheus”-ként vaj ahol Kereki világában, „a békalencse közepén”. Igaz. Petőfi számára a júliusi dilemma talán élete legnagyobb próbatétele volt, és a „Fátum” hatalmának tulajdonították erdélyi útját is, mintha költőnk valami önállóüarí, elvtelen, a maga és családja sorsát a megadás jegyében bízta volna rá a pillanatnyi helyzetre, gondolván : nincsen kiút már, mindegy, bármit cselekszik! Dienes András írásaiban többször .lefényképezte” azt a pillanatot, amelyben Petőfi tettéért, sorsának alakulásáért felelősek voltak Mezőberényben . kapuk, falak és kerítések” is. A „MALUM OMEN” parttalan irodalmában, de még a legkésőbb felfedezett írásos nyilatkozatokban sem találunk teljesen egyértelmű szemléletet, megoldásokat. A Petites-házból elindult szekér sorsa összezavarodott a Bonyhay-portá- ró(l elragadt ekíhóson ülő család fantáziát megragadó látomásával. A sokrétű irodalmi anyagból meg sem kísérel- , hetjük az állásfoglalások felsorakoztatását. De a nyilatkozatok és vélemények többsége valamiben mégis egyértelmű'állást foglalnak a július 17-d aradi út, majd a Fátum (egyszerűen csak „kocsirűdtorés”) és Bem követet útján befolyásait 1 S-i erdélyi út mellett Ebben megegyezik az apa és fiú: id. Petries Sámuel és Or- laj Petries Soma írásos nyilatkozata is. Petőfi tehát alaposságához híven, először Aradon Damjanich tói óhajtott helyzetképet kapni. illetőleg politikai tájé- ' kozod ást szerezni. Miután j pediig Kiss Sándor ezredes ' és Egressy Gábor révén ! Bem hívó szavát is meghall- ! háttá, gyorsan, határozottan J cselekedett. Megmásíthatatlan tények ezek! Ezzel szemben elterjedt ; az a felfogás is — szerencsére inkább csak szépiro- 1 dalmd megfogalmazásban —, hogy költőnk tanakodott, 1 mitévő legyén. A jól ismert 1 eseményekkel itt most nem ' foglalkozhatunk. Erre Horváth Márton m* 1955-ben helyes választ adott a Nép- szabadságban. Illyés Gyula is kifejtette akkor véleményét, aki nem Petőfi állítólagos megingását vette védelembe, hanem a szépíród alkotó fantáziát íród, ill. költői szabadságnak értékelte. Ezzel nem cáfolta meg a Dienes véleménye során kialakult felfogásunk hitelességét, realitását Németh László gondöüiaitai így számunkra csupán jelzéseket adhatnak. A kiváló író állásfoglalását ezárt még nem kell szükségképpen irodalomtörténeti dokumentumnak tekinteni. Azt azonban véleményem szerint továbbra is vitathatjuk. hogy az írói alkotó fantázia határának lehetnek-e. avagy másképpen fogalmazva: meddig lehetnek korlátái? Németül A kezdet öröme BerttoM Breeht Ö kezdet öröme! О reggeli óra! Első zöld fűszál a téli dermedtség Után! О könyv első oldala, Meglepetéssel szolgáló! Olvass lassan, Különben hamar a végére érsz! О üdítő vízcsepp A verejtékező arcon! ®s a frissen Vasalt ing! Ú szerelem kezdete! Elmélázó [tekintet! Sg kezdete a munkának, mikor olajat Töltess a hideg gépbe! Az első rántás [és a beugró Motor duruzsoló zaja! Első szippantás Füstje, tüdőbe hatoló! É* te, Üi gondolat! T r László drámájának utolsó i sora, amelyben Petié csné szájába „A gyilkosok!” — ! kifejezést adja, s ezzel mondanivalójában súlyosan . elmarasztalja azokat, akik ‘ akkor Petőfit körülvették, [ és az utolsó pfflanaban végső döntésében befolyásolták, ^ szigorú ítélet! Éles véle- . ményaJkotás a szépíráí fan- ’ tázia tiszteletbentartása el- j lenére is. A körülmények, az irodalmi és történelmi ismeretek tudataiban pillanatig ' sem kételkedtünk Petőfi elvhűségében, határozottságában, következetességében. E téren tehát Horváth Márton álilásíogl állását tartam döntőnek, fenntartva, hogy az Illyés által is megfogalmazott költői fantázia bizonyos eseteidben más helyzeteket is teremthet, s ezzel polgárjogot nyerhet! Most, amikor Petőfi születésének 150. esztendeijében költőnk állásfoglalásáról és tettéről helyi véleményt alkottam, átvizsgáltam újra a témához kapcsolódó irodalmat, sőt diákjaim emlékezésgyűjtő-cso- porfjával újra megszólaltattam az erre vonatkozó leghitelesebb emlékezéseket is. Mielőtt a legértékesebbet közölném, utalok az emlékező személy Illetékességére és az .emlékezés jogosságára. — Szerény kutató — és gyűjtőmunkám alapján az a véleményem, hogy akkor a legerősebb az emlékezés hitelessége, amikor egymástól távol élő rokonok azonos értékűen nyilatkoznak. Most ilyen példát találtam. Az emlékező, Kemény Mihály mezőberé- nyi főagronómus — Petőfi herényi nagy barátjának (tudós Kemény Pál tanítónak) —I unokája, aki az emlékezést mai napdg ke- gvei etted őrizte meg családjában. Kemény Pál csa- , ládja néprajzi szempontból , is figyelmet érdemel, de most csak azt kell megie- , gyeznünk róla, hogy két , öccsével (Jánossal és Mi- ( há’lyal) együtt a Petőfi-iro- dalomban múlhatatlan ér- i demeket szereztek. Utóbbi- , ok aszódi iskola-társaként, i később pedig mint pozso- , nyti és pesti, barátok támogatták önzetlen szeretettel ( egvkori pajtásukat. Kemény f Pálnak — aki R2 esztendeig tan ftósbodott, akinek , családjából e soka térő emlékezés származik — első ! félesége Rztraka ApoEória volt. Az ő nevének említése szükséges az emlékezés 1 hiteles szövegmagyarázatá- j hoz: „Petőfit 1S49 júliusában •> Kemény Pálék és Petii csők is le akarták beszélni erdélyi útjáról. Azzal ■ rasztalták, hogy nincs semmi értelme a harctérre tá- I vozásának. Ezért tudós Ke- : meny Pál és felesége felajánlották, hogy náluk maradhasson. El is bújtatták volna, hogy ne járjon az utcán. Pontosabban arra kérték, engedje vissza családját Pestre, ahol azt fogják hinni ellenséged, hogy Erdélybe ment. Petőfi erre azt felelte: — „Más időben ezt elfogadnám, mert tudom, hogy te ás Pólika (Apollónia) szereitek engem, de ez nem méltó énhozzám!” Ezért nem fogadta el az ajánlatot.” Ez a* emlékezés a legtisztábban őrzi meg számunkra a Petőfi-képet. Nem arról van sző, hogy válogassunk a legkedvezőbb emlékezésekből, amelyek- hez hozzá lehet mérnünk a költő eszményi magatartás sát. Ellenkezőleg! Az eszményi költői magatartást a legtöbb írás. amely nem kimondottan szépirodalmi* már alátámasztja. Most azt a képet, amelyben eddig is hittünk, igazolva látjuk. Megerősíti olyan emlékezés^ amely annak a Kemény rokonságnak a vallomásait hozta felszínre, amelynek ősei a költő leghívebb barátai voltak Berényben é« az ország más tájain egyaránt. A rokonság többi tagja is ismerte a fenti örökséget, lényegében azonos beállításban. Abban sincs eUentmomdás, hogy Kiss Sándor ezredes és Egressy Gábor, vagy akár Szendrey Júlia is, oly hirtelen befolyásolta volna a költő álláspontját, elhatározását. Az emlékezés még inkább azt igazolja, hogy Petőfi végső elhatározása és tette már megérett, és csak folytatása, beteljesítése volt annak, amit elvárt tőle a közvéleménnyel együtt mindenki, aki megértette a szó és tett egységének igaz gondolatait Befejezésül idézzük Lu- kácsy Sándor 5 éve leírt szavait az Élet és Irodalom 52. számából: „öt év nem elég jóvátenni száz esztendő tudományos mulasztásait és egy csapásra megváltoztatni a Fetőffi-képet.. De arra van idő s most van alkalom: eldönteni, kinek szól majd az ünneplés... bit illet a koszorú...” Mi a 150. év koszorúját a meg nem alkuvó, minden tettében következetes né ü forradalmár Petőfi Sándor jeltelen sírjára helyezzük. Irányi István kertészéhez hasonlítható, aki a természet rügyfakasztó kedve és lombhullatása névén benső ismeretségben áll a mindig ismétlődő kezdettel és a véggel, nyugalmát ebből, a természeti törvényszerűség mindennapos csodáiból meríti.” Sorolhatnám újra a képeit, az élmények forrását, a Dédanyám a leányaival, a Csendélet tükörrel, a Varró asszony, a Kékruhás aszszony, az Apám címűt, és a festőállványra helyezett Anyám című képét — mind a művész világát hordozzák, valóságlátásának egy-egy ékkövei, a szegedi kiállítás sikerének erőteljes katalizátorai. A múzeum Horváth Mihály utcai képtárában április 4-ig tekinthető meg Koszta Rozália harmincöt olaj képe. K. £.
